A mai futásom NHH-ra újszerűen alakult, mert végre összeállt a börzsönyi téli futófelszerelésem:
Az már önmagában nagyon kafa,hogy HOKA-ban futok, ami sokkal jobban bevált, mint azt valaha gondoltam, illetve hogy hóban mennyivel jobb mint egy kissebbtalpú. Inkább az, hogy 4,8kg a komplett sícuccom, amivel egy magamfajta nagydarab könnyedén szalad a hegyen 5-6p közötti km-t. Nem kell hezitálni,hogy lennt kicsi a hó, nem sízhető, fennt meg túl nagy, és nem futható, mert tudok vinni mindent. A mai móka egy Nógrád-Királyrét-NHH odavissza volt, ami egy jó 28-as, NHH-n a pályákon meg még 4 csúszás fért bele. Persze ha fennt nagyobb a hó, leht menni bármerre.
Kérdés, hogy terepfutó-versenyeken lehet-e ilyet használni? Mondjuk a Tavaszi Börzsöny-ön?
Minden terepfutónak, aki télen is szeretné gyűjteni a szintemelkedést, csak ajánlani tudom!
A speedcross3 ideális az én lábamnak is, nagyon szerettem. Annyira, hogy csak akkor váltam meg tőle, mikor már a komplett lábfejemet ki tudtam dugni elől a lyukon. Nekem az asics trail trabucco 900-at ment el, ami az eddigiekből magasan a legjobb, mert nem volt még cipőm, amit 700-nál ne kellett volna kidobnom. Nehéz is vagyok, a Börzsöny saras, sokat megyek bozótban. Egy szól ellene, hogy nem fog rendesen a talpa, nem elég nagyok a bütykei, bár ez a budaiban lehet hogy nem gond.
A Mizuno Wave Harrier terepcipőn, az aszfaltosokkal ellentétben nincsen nyílás. A Wave Cabrakanon volt egy kicsi, de nem okozott gondot. A sarokrésznél, a talp alján mélyedés egyik terepcipőn sincs. Az aszfaltosoknál az olvadó hó oda be szokott tapadni és egy idő után diónagyságúra nő.
Hétvégén kipróbáltam terepen ezt az új cipőt. A meredek lejtőkön, nagyobb sebességnél sem okozott gondot, nem csúszott előre benne a lábam, jól tartott, jól tapadt. Vízhólyag sem nőtt, ezért azt mondom, jól választottam. Itt vettem: http://www.startfitness.co.uk/
Ma készítek egy videót a hároméves Wave Cabrakanról, aminek a felső része szakadt ki, de nem anyagfáradás miatt, hanem egy kő hasította ki és onnantól nem volt megállás.
attól függ milyen a lábad formája, a talajfogás módja és az elrugaszkodás stílusa.
X-talon 212 és a mudclaw 300 felsőrésze nem megy tönkre a sártől és a portól mert sűrű szövésű és mindkét cipő alkalmas az összes lábszélességre. Asicsból a Fuji Trainer és a Fuji trabuco 2 vásznának a szövése sűrű, de míg a trainer 2 keskeny/normál lábfejre való, addig a Trabuco 2 széles lábfejre tökéletes. Az új Trabucoból van neutrális is, nem csak pronáló változata is.
De azt mondon próbáld fela cipőt mielőtt döntesz, mert a cipőnek elsősorban kényelmesnek és satbilnak kell lenni a lábon.
Üdvözlök mindenkit a topikban, ez az első hozzászólásom a hétvégén megrendezett Budai Trail rendezvény élménybeszámolója lenne egybekötve egy rövid előélettel.
Év elején rájöttem, hogy az irodai munka nem elégíti ki a mozgásigényemet. Egy kicsit ellustulva és két különböző orvos javaslatára kezdtem el futni. A vizsgálatok melyeket elvégeztek rajtam: szív ultrahang, terheléses EKG, doppler vizsgálat. Megállapították, hogy kicsit túlsúlyos vagyok, táplálkozásom nem egészséges és természetesen edzetlen vagyok. Javasolták, hogy mozogjak többet és rendszeresebben. Én a tanácsaikat megfogadtam, abbahagytam a kv-t és a dohányzást, megpróbáltam odafigyelni a kajára és elkezdtem futni. Kicsit bekezdtem: jan.,febr.,márc., ápr. heti öt edzés az elején 5km majd fokozatosan emeltem a szintet. Egyre több cél, elérni kívánt eredmény vitt előre. Áprilisban már félmaraton. Csak utcai futóversenyek, szint nélküli edzések. Azt már nem is tudom, hogy találtam rá a terepfutásra, de a lényeg, hogy MEGVAGY! Ki is néztem magamnak a Balboa közösségi futás II. megmozdulását. Gondoltam előtte azért jó lenne megtapasztalni, milyen is terepen futni. A családdal Felsőtárkányban pihentünk, így gondoltam itt próbára is teszem magam. A környéken futottam kb 11 km.-t, de vagy 600m szinttel. Egy hétig fájtak természetesen a combjaim, de nagyon megfogott, tudtam EZT Szeretném!! A Balboára sajnos nem jutottam el egy hirtelen jött Tejfakasztó Buli miatt. Szerencsémre a munkahelyemtől nem messze van a Kőhegy-Lajosforrás-Csikóvár, a lakóhelyhez pedig Rókahegy-Kevély, így ezeken a helyeken teszteltem magam az elején! Rátaláltam a KESZ-re is, igaz sokszor nem voltam, de bejött. Közben a Zombie Balboa keretében sikerült ezt az álmomat is abszolválnom. Már a tervezett Bakony Trail-el szemezgettem,de az elmaradt és jött helyette a Budai Trail !!!
Amint tudomásomra jutott, hogy a közelben lesz ez az esemény tudtam ezen indulnom kell, így amint lehetett neveztem az L-es távra.
Reggel időben felkeltem light reggeli, elköszönés a családtól, majd a kocsiba be. Kicsit aggódtam, hogy később érek oda a tervezettnél, de 09.25-re beestem. Tájolok, ismerős persze nincs. Gyorsan felveszem a rajtszámom a dugókát, boldog vagyok, itt vagyok. A kocsihoz visszamentem, mert mondjuk úgy civilben érkeztem. Gyors öltözés és már a rajtnál vártam az indulást. Tervezett időm 3:30 körülire tettem (kezdő vok), így senkit nem zavarva hátra álltam. Egyből emelkedő lassabb tempó, persze a drukk miatt (meg általában is kicsit magas) pulzusom már elszállt az elején. A betonos részek nem lopták be magukat a szívembe az biztos. A tervezett tempónál kicsit jobban mentem félóránkét ittam egy-két kortyot. Az első frissítőponton csak az íze kedvéért 1db aszalt szilva 1 db sajt és 1 kocka csoki. A sárgára érve továbbra is emelkedő. Itt szépen beálltam 2 srác mögé. Lassan kocogok felfelé, kicsit lemaradva, szembe velem két turista és kérdik: „Hány verseny van fiatalember?” Válaszom: „EGY”. Akkor kérdik: miért mentek jópáran másfele? Mögöttem egy kedves női hang: Itt az út a kék kereszt felé. Ő volt bejáráson, így sikerült az első igazi terepfutóversenyemen nem eltévednem. (Sajnos az előttem futóknak már nem állt módomban szólni..messze jártak).Irány a Nagy-Szénás. Itt is finom volt az emelkedő (legalább is nekem), ment is a séta rendesen, de mikor megláttam, hogy Szasza fentről fényképez gondoltam magamba, csak futok már, nehogy a képen sétálgassak. Így is lett nekilódultam, pulzus 195 felett, a tetején megáll és Csodálkozik (meg persze pihen). A látvány Gyönyörű. Utána jött egy finom lefele, amit sikerült elég lendületesen megfutni, majd az aszfalt. A második frissítőponton kicsi izo meg csoki és indulás tovább a piroson. Itt voltak nyányós részek de lehetett haladni. Én a futás-erőltetett séta kombót választottam a felfeléken. A lefeléket szépen toltam, ahogy kellett. A harmadik pontos ismét iso, csoki és víz magamhozvétele után indultam tovább. A lábaimat éreztem, de futni még tudtam. Beérve Telkibe már éreztem a végét, kicsit meg is nyomtam, így 3 órán belül dugókáztam (átlag pulzus 183 kicsit lehet magas, de nem éreztem, jólesően futottam). Tetszett, jó volt, megérte. A leves finom volt, kellemesen elfáradva ettem és néztem a leggyorsabbakat. Jövőre biztos terepfutó versenyeket részesítem majd előnyben.
A Te lábadhoz és az aszfaltos hibrid-használathoz én inkább az asics Fuji trailt találom jobbnak, mint a keményebb, minimálabb -bármelyik trail-inovot. De mindenképp fel kell pró
Az új Mizuno talpa valóban nagyon jó mintázatú, használd egészséggel! A talpa oldalán lévö két-két lyuk nem szokott telemenni sárral? Nekem mindig ezzel volt bajom, meg hogy lefelében engedte túlságosan is elörecsúszni a lábam. a lábujjkörmöm ettöl megnyomódott, hiába is húztam be mégjobban fölül. Ez volt egyébként a hasonlóan téglaszerü Saucony-k hibája is, amit máig se orvosoltak, szemben talán a Te cipöddel, melynél igen. Azért nézek egyet majd, ha lesz a neten. A mostani XR Missionom talpán viszont a lyuk már néha szörcsög a vizes kondícióknál, a levált részt levágtam... Te honnan vetted, melyik oldalról? Köszi, üdv! http://youtu.be/7NPcJDcuLwU
Azt azért szerintem vedd bele a cikkbe, hogy az albániai hegyifutó világbajnkoságot (up and down pálya) megnyerte!
Az idei lengyelországi hegyifutó vb-n is indult , de kiállt.
"Max King sokszoros amerikai terepfutó bajnok, a nemzeti hegyifutó csapat tagja volt a 2011-es albániai világbajnokságon és 2:15 alatti maratoni eredménnyel rendelkezik"
Sok nevező. Statisztikai mennyiségű versenyző jött össze, ezért a helyezési célom százalékossá alakult, legyen mondjuk top 10%, és hát a sűrűbb mezőny miatt remélhetőleg lesz egy kis meccselés, nem egyéni időfutam lesz.
Végül: az ezen a terepen zajló Crosskovácsi versenyt (MTB) idén beáldoztam a Kékes csúcsfutás oltárán. Plusz egy indok, hogy miért kellett neveznem erre a Telki-Nagykovácsi közötti erdőkben zajló versenyre.
Jól indult a program, rég nem látott sanci mester mellé parkoltam, aki épp a hideg elől kucorgott a kocsijában.
Na de mire is kalkuláltam.
Két és fél órát saccoltam a versenyre, félmaraton és maraton között, ennek megfelelően a pulzust is a kettő közé terveztem, max. 165 átlagra (maraton 161-163, félmaraton 168-169 nálam).
Nem szándékoztam frissítőpontokon megállni, ezért ivózsákot terveztem. De a Decathlonos ivózsákom az öltözőben elkezdett csöpögni a hátamra. Szuper. Megint elengedett valami mikroragasztás. Az előzőt is ezért cseréltem le, az kibírt egy év alatt 5-6 használatot, ez talán a felét.
Még jó,hogy egy Csanya verseny jelszava a pohármentes iroda, ezért a kulacsöv is nálam volt. No problem.
Rajt előtt elmentem befutni az első emelkedőt a terepig. Mondjuk ezt azért, mert sorállás volt a vécén.
Fekete békaemberként (nadrág, felső, kesztyű, fejpánt) szerényen jól beálltam az első sorba. Bár Csanyáék egy keresztvehúzott mikrofon dróttal próbálták nehezíteni a rajtot, de a tiszta oldalon kerültem.
Nem volt idő bemelegedni, a Telkiből kivezető utcán rögtön belecsaptunk a lecsóba egy emelkedővel. Egy kábé tízfős boly elég erősen kezdett, le is maradtam. A Strava-ról ismert Pálfy Marci és Németh Ádám is ott voltak. Velük még nem versenyeztem, hát nem is fogok, gondoltam :).
Gyűrtük a lankás emelkedőt, nagyon kevés sár, félperces távolságban négyen-hatan szóródtunk, elég sokáig így vonatoztunk.
Enyhén zavart, hogy voltak akik beszélgetettek, miközben nekem a legutolsó gondolatom volt a társalgás. Aztán győzött a tempó és ők is szétszakadtak pár tíz méterre.
Megjegyzem, elég sok dózer volt az útvonalban, igazából trailből lehetett volna több, bár ez a terep ilyen. De voltak szép deres sziklagyepes részek is, ahol az ösvény széle épp kezdett sarasodva felolvadni. Ide vissza kell jönni kirándulni a családdal, eléggé kimaradt a szórásomból ez a környék.
A Nagy-Szénás teteje után hirtelen elég sokan összejöttünk, remélem nem eltévedés miatt. Előztem párat, közben Németh Ádám színeit is elhagytam, szóval gondoltam, egész jó tempót futok. Aztán lezúgattunk az aszfalton Nagykovácsiba. Előttem száz méterrel ketten, de a nagy sebesség teszi, hogy mintha távolodni láttam volna őket.
Nagykovácsi főútján átkelve 13,5 km-nél frissítőpont, 1:06, hmm, nem rossz, bőven ötperces átlagon belül vagyok. A kulacsom még félig volt, csak dugókáztam. Mire elhagytam a pontot, eszembe jutott, hogy talán lassan inni kellene, mert eddig édeskeveset frissítettem.
Na mindegy, ha el is fogy a kulacs, hét kilit csak kibírok. Megkezdtük a mászást a Nagykovácsiból kivezető P jelzésen. Még az aszfalton szép lassan visszaelőztek vagy hárman. Az erdei részen már erősen szétszakadoztunk, meg az ösvény is kanyargott, nem volt senki sem látótávolságban.
Egyszercsak szurkoló: erdei vadűző kereplőt hallok, nem lehet akkor messze az előttem lévő! Amikor elhaladok, abbahagyja. Beletelik egy-két perc is, mire újra meghallom, szóval van előnyöm.
Nemsokára megjelentek a rövidtávosok. Kerülgetek, köszöntgetek „hajrá”-val, közben a P-háromszögön elértük a Nagy-Kopaszt. Innen gyakorlatilag nincs több emelkedő.
Fékevesztett lejtőzés következett. Hejj, a Crosskovácsin itt lihegtünk felfelé, ez itt déhá a javából, pörögjön a láb ezerrel. Tarnai pihenő, U kanyarban kilátás, zúgatás tovább lefelé.
21km, 1:43. frissítőpont. Itt egy párszáz méteren oda-vissza megy a mezőny, lehetne felmérni a vetélytársakat. Mire kitalálom, hogy a sűrű mezőnyből melyik rajtszám tartozik L-es versenyzőhöz, már kész is a kulacstöltés és kifutok a területről.
Valamiért úgy emlékeztem, hogy 28 km-es a táv (25,6 volt). Ennek megfelelően még nem nyomtam feljebb a rakétákat, ugyebár nem mindegy, hogy 7km vagy 4,5km van hátra.
Közben főnixmadárként feltámadva visszaelőzött egy srác, a listából nézve Kalotai Levente. Hagytam elmenni, de aztán annyira mégsem ment el, és tartottam a tempóját.
Innentől távolsági meccselés volt. Baromi nehéz feldolgozni, amikor a nagy nyomatás eredményeképpen 3 km alatt 3 métert sikerül hozni az előzőn :), gondolom, az előttem lévő két srác is ugyanezt érezhette.
Telkibe beérve már világossá vált, hogy a sorrend marad, mindjárt itt a vége, és ott is volt.
Kellemesen kifutottam magam ebben a gyönyörű napos időben.
---
Ízletes gulyáslevessel és kulacsba töltetett kólával zártam a versenyt.
Ráadásul a futott idő is egész jó lett, az átlagpulzus is a tervezettre sikerült, nem volt megingás, jól zárult a kísérlet. És még a 10% is épp bejött J
Jó volt a szervezés, minden flottul ment. Megérte.
Tegnapra jutott egy kis szabadság, a Telki Csanya féle Buda trailen tettem tiszteletemet. Eddig még nem voltam, a táv optimálisnak tűnt, a szint kényelmes(ebb) versát ígért, mint a Naszály.
Mivel a múlt héten eléggé megnyomtam a végét, a tegnapi nap inkább nem forszírozotam görcsig a csörtét. Kényelmes 2/3, erősebb 1/3 arányra bontottam a várható szűk 3 órát.
A rajt után a kemény arcok nagy iramban távolodtak, csak lestem. Felvettem a 150 körüli LT alatti hosszútávú versenyeken megszokott kezdő tempóm. Valahol a középmezőnyben lapítottam. 1-2 Naszályről ismerős arc volt körülöttem. Reggeli ma sem volt, kaját sem vittem, csak egy fél liter vitaladet kézben. Elég meleg volt, meglepetésemre a fagyott talaj hamarosan dagonyásodni kezdett. A nagy szénás után, Nagykovácsi frissítő jött (itt 2 banáncsücsök azért lecsúszott), majd egy meredek utca (erre már jártam 1-2x bringával), majd kényelmes mászás. Kb ekkor kezdtem meg a feljövetelt, pulzust felengedtem 160 fölé. Felértünk valahova, ami ismerős volt crosskovácsiról, s ahol bringával feljöttünk, ott most leroboghattunk. Na itt elengedtem a lábam rendesen 170 fölé ugrottam, utolsó frissítőig sok embert villámgyorsan befogtam. A frissítő hamarabb jött mint gondoltam, 2:03 körül voltam ott. (aszem) Pepe ordított még 5km. Nagyrészt innen lejtett, így robogtam rendesen, láttam, hogy 2:30on belül meglesz. A 2:20 sajna nem jött össze, suli előtt utolért figura sem adta nekem a skalpját, de végül elégedett voltam így is. Az eleje két órán belül ment, Pinyótol kaptam 20 percet, dolgozom a problémán :). Részidőkre kíváncsi leszek (ha lesznek).
Kaja, fürdés, vásárfia, mind szuper volt, nekem a jelölés is, csak a cél előtt bizonytalanodtam el főút melletti a csikicsukikban.
2 hét múlva Börzsönyi Vulkán, na az kemény lesz. Addig csendben edzek.
Budai Trail. Hatalmas hangulat volt a rajtban, verőfényes napsütés a pályán. Én sajnos sérült vagyok ezért ma csak túrázni jöttem. Vadászlakig kifutottam becsületből, de a lejtőn rögtön jelezte a térdem, hogy ez ma nem a sportolásról fog szólni. Most Nagykovácsi után lassan megelőz a mezőny és egyedül maradok. Szép az őszi erdő, megérte így is eljönni.
4-5 éve Mizunóban futok, aszfaltos és terep is van. Az előző terepcipőmet szerettem. Idén nyáron közel jártam ahhoz, hogy Hokát vásároljak, kétszer próbáltam is, de az őszi leárazáskor valahogy úgy alakult, hogy nekem ne jusson. Ez egy jel volt, vissza a Mizunóhoz. Holnap Tokajban debütál ez a cipőm, megírom majd a tapasztalataimat. Bár az igazi bevetés a Tortúra lesz neki. :)
Megvettem a jövő évi terepcipőmet. Csináltam egy kicsomagolós videót, mert mostanában az divat. Akit érdekel, nézze meg. A talp rücskösségére külön felhívom a figyelmeteket. Mivel elég ritkás, ezért kisebb az esélye annak, hogy eltömődnek.
Köszönjük óó Hírnök, ki jössz óó azon Messzi Vidékről, hol minden titkok lelhetők csak úgy óó azon könyveken!! :)
Valóban korai. Örülnek a szobakiadók Sirokon. Viszont otthon vagy már ebédre, habár egy későire... És a napfelkelte a terepen ér.. Nekem tetszik. Habár a Múzslások így is beleesnek, és ők többen vannak.. De engem mondjuk eddig sem zavartak. Bár lehet, hogy én őket igen.. (see a von. posztot azon blogon..:)
