Mesterkést szeretnék vásárolni, a régi megadta magát. Kérem írjanak mindazok, akiknek van valamilyen tapasztalata: milyet érdemes venni egy eléggé pörgős otthoni háztartáshoz. Komplett készletekről is érdekelnek tapasztalatok!
Bárdot keresgetvén bukkantam az ún. kínai bárdokra . Az ottani szakácsok állítólag kést nem is nagyon használnak, csak ezt. Tetszik a dolog, de mielőtt belefeccölnék pénzt, gondoltam megkérdem, használ-e valaki és milyen vele dolgozni.
Gyorsan elő kaptam a kamerát és nyomtam egy képet a gyutokról, amik nálam szolgálatot teljesítenek jelenleg, hogy megmutassam őket. Azért, mert nekem pl. nagyon nagy bajom volt, hogy a kintről érkező cuccokat nem tudod megnézni, a webshopnak szarok a képei, és nincsen normális leírás sem gyakran.
Itt vannak a Gyutok:
Fentről lefelé:
1- Masamoto VG10 Gyuto - 24cm.
Ez volt az első gyutom, azóta is nagy a szerelem. A japcsi favorit VG10-es rozsdamentes magas széntartalmú acélból készült, nem kézzel kovácsolt, gépi cucc, de méltó a nevéhez.
Használat: figyelemre méltóan könnyű, könnyen manőverezhető, nagyon vékony, nagyon gyorsan lehet vele dolgozni, mindent könnyen vág, mert nem terpeszti az ételt, éltartósság jó, könnyen élezhető, viszont egy kicsit pontatlan tud lenni pont az előbb említettek miatt.
Nagyon szeretem, mert teljesen más karakter mint a Masamoto, noha azonos a mérete. Sokkal merevebb, sokkal robosztusabb érzést ad. Nehezebb, mondjuk egy jó közepesnek mondanám. Szépen formált geometria, nem túl vastag gerinc, jó balansz (kb a nyél eleje előtt 1cm), jól irányítható, nem annyira rugalmas. Elég jó kés szerintem, egy picit lassabb mint az első, de még mindíg fürge szerintem. Vásárlás után sokat kellett reszelnem- nekem mániám a lekerekített gerinc, a meredekebb szögben élezett "sarok", valamint egy kicsit át szoktam csiszolni a markolatot is, hogy fincsibb legyen. Könnyű élezni, jó élet vesz fel, jól tartja.
3- Az korábban már bemutatott egyedi cucc: sokkal robosztusabb mint a másik kettő, érzésre kb kétszer olyan nehéz mint a Masamoto, totál merev, full controll van, minden kaját szétrepeszt, nincs pardon nála - egy igazi robosztus állat :-) nagyon szeretem, de nem minden munkára ő a legjobb. Húsokat, keményebb zöldségeket irdatlan jó vágni vele, viszont olyankor, amikor finoman kell deszkával párhozamosan bevágni dolgokat (pl csirkemell lapjára felezés, vagy cukkiniből 1 millis szeletek stb) akkor túl vastag -> nyúlok a masamotoért. Agyament nehéz élezni, egy igazi kihívás- mert atom kemény a belső ZDP-189-es mag. Viszont cserébe kb 5-6x hosszabban marad éles mint a VG10-es pengék.
A mindennapokban a Masamotot és az egyedi gyutot váltogatom kiegészítve egy 140mm-es kis késsel (petty) ez így nagyjából a meló 90%-át fedezi.
Hááát...nem tudom mit szólna az alábbi csodakés tulajdonosa, hogyha arra menne haza, hogy élete párja épp egy bazi nagy csontot próbál kettévágni vele akképp, hogy ráhelyezi keresztben, felülről pedig csépeli egy kalapáccsal. A fiókban meg ott van a bárd, csak be kellene érte nyúlni...
Nem csak a dixon írja, más késkészítők is irnak ilyeneket. Néha modern technológiával is el lehet érni olyan eredményeket, mint hagyományos eljárással, erre számtalan példa van.
Már megint a kést sajnáljuk, pedig mint írtam a kés van az emberekért és nem fordítva. A cipőt is lehasználjuk nem a kezünkön járunk, legalább is józanúl nem.
Van egy 21 cm-es Zwilling késem szerintem ez a hossz megfelelő lenne, fontos hogy két oldalról legyen élezhető,- mert még most gyakorlom a kövön való élezést,-
a formája pedig Gyutou szerintem ez felel meg leginkább az európai általános húsvágási szokásoknak. Én nagyon kevés halat vágok. És persze rozsdamentes anyagból lenne a legjobb. Ha van jó beszerzési forrásod vagy ötleted előre is köszi. Még egy kérdés hol és mibe tartjátok ezeket a félteni való késeket?
rozsdamentest keresel, vagy jó a natúr szén acél is? (bele ne kössetek, miszerint van magas széntartalmú rozsdamentes acél is... stb...) gondolom mindenki érti, hogy mire gondolok a kérdésemmel. És milyen méret, és milyen forma?
Kékszemű kollégának tökéletesen igaza van mindenben. Valóban csakis homogén anyagokat lehet készíteni (természetesen ötvözet maga az anyag). Az már más kérdés, hogy egy késnél pl. a védelem, illetve az olcsósítás, vagy netán a kinézet miatt ezután ezt a magot befogják más anyagok közé, ami lehet egy anyag, vagy lehet több anyag kombinációja azaz damaszkuszi jellegű (mintázatú) - remélem nem fogalmazok helytelenül. Ma már sajnos inkább csak a dekor dominál, bár tapasztalok egyéb előnyöket is az ilyen késeknél. Minden esetre különös, hogy van rá energiájuk külön savban maratni a kést, hogy az egyik féle komponens ezáltal jobban el erodáljon, aminek következtében szó szerint kicsit 3D-s lesz a kés mintája, illetve ilyenkor sötétedik be az erezet is. A kés amúgy nagyon jó, de végleges verdiktet nem mondanék még egyenlőre arról, hogy a PM anyagok ténylegesen annyival jobbak-e mint amennyit kérnek értük.
Nos, a Dixon nem éppen túl autentikus a damaszkuszi penge ügyben, ha le merik írni azt, hogy a penge anyaga "porkohászati damaszt" :-))) Lásd még: szintetikus olivaolaj, fröccsöntött fafaragás, vagy digitális tihanyi visszhang :-)))
(Ezzel most nem a Dixon kések általános minőségét kritizálom, csak nem fogadom el őket mérvadónak damaszkolás ügyben).
Régen nem tudtak megfelelő minőségű acélt közvetlenül előállítani, ezért a jó minőségű kardpengék (mindig ez a fránya hadiipar :-))) előállítása során az acél folyamatos kovácsolását és adalékolását választották az acél minőségének javításához.
A folyamatosan nyújtott és visszahajtott acélszalag az adalékolás (szénporral szórták be a felületét) és a kovácsolás (ami csökkentette az acélszalagban a vasoxid mennyiségét, illetve a zárványokat, szemcséket összetörte és egyenletes eloszlásúvá tette az acélban) hatására kemény, de szívós is lett. Ennek hatására alakult ki a mintázat is a felületén: a különböző széntartalmú acélfajták színe más és más, ez látszott a felületen. Így a damaszkuszi penge minősége is ellenőrzhető volt, ha szép sűrű, egyenletes sávok voltak láthatók, akkor a penge elégszer volt kovácsolva és megfelelően volt adalékolva.
Ezt a hosszú és iparművészeti precizitású folyamatot "porkohászati" úton nem lehet ütánozni. Mit is jelent a porkohászat: a megfelelő minőségű /és színű :-)))/ fémporokat berakják egy formába és egy hatalmas berendezés egy qrvanagyot rásuhint, amitől a fémporok összeolvadnak és egyből kiváló acélt eredményeznek.
Szóval az így készült pengék tényleg kiválóak, csak semmi közük a valódi damaszkuszi pengékhez!
Wüsthof késem van, nem éltartó és nem vagyok tőle elragadtatva, másnak sem ajánlom. Vissza a damaszkuszi késre, valóban nem jól fogalmaztam, azt mondta az eladó, hogy dmaszkuszi hajtogatott kovácsolásu eljárással készült pengéje van annak a japán késnek amit nézegetek.
Még valamit ki tud valamit Seki-City-ről és a Kai késekről?
Na, a fegyverkovácsoktól megkapnád, hogy damaszT az az öreganyád terítője... :-) A hölgy tényleg butaságot írt mert nyilván nem damaszkuszi a kés amit látott, de mivel európába valszeg először a törökök hoztak ilyen rétegelt technikával készült kardokat, a szaknyelben is elterjedt a damaszkolás, amit itt a kárpát medencében dömöcköléssé magyarítottak. Így lehet, hogy a rétegzett japán penge is "damaszkolt", noha köze nincs damaszkuszhoz...meg soxor japánhoz sem...lévén itthon is akad pár késkészítő/ fegyverkovács, aki ilyen technikával is dolgozik...meg venni is lehet ilyen nyers pengéket.
Megöl az "irigység". Gyönyörű késed van. Nemrég vettem egy Kyocera kerámia kést, nem mondom, hogy nem jó, de szerintem nem erre vágytam. A másik hibája, hogy minden vágni való hozzá tapad, igy hagymát felvágni szinte lehetetlen vele. Szeretnék egy "Igazi" profi kést amitől elájulok, de Magyarországon nehéz ilyet találni. /pedig jó lenne megfogdosni, tapogatni vásárlás előtt egy kicsit/ Most kinéztem egy kést, de sajnos nem tudja az eladó megmondani, hogy ki készítette /azt tudjuk hogy Japán/ milyen anyagból van, az látszik, hogy damaszkuszi kés és ennyi. Ja és persze az árát is meg tudta mondani.
Nem acellal, geppel, mert az acel nem ment, nem tudtam megtanulni. A kesek... hat van egy par nemet, nem ragadok le egy markanal, meg vannak mas markak is. Sok penzt nem adok ki ertuk, altalaban akkor veszek ha leertekelve vannak.
Te nagyon kedves ember vagy, szivembe zartalak :))!
Amugy... magam vasarlolom a keseimet, es magam is elezem, ennek ellenere van 10 ujjam, 10 labujjam, mind sajat, es mind a sajat helyen. Visoznt a ferjem... ha meg egyszer drotot vag a kesemmel, kezdem hegyezni a legelesebbet, legnapgyobbat...!
Nem vagyok adóellenőr, csak a kíváncsiság vezérelt. De lehet, hogy az apeh is figyeli az oldalt, mert mégis csak feltünőbb ha valaki egy nagyon drága kést rendel magának, és nem egy csúcs autót vagy valami hasonlót. mert autót akciósan hitelre is vehet az ember.
