Először leírtam „köze”-vel, aztán elbizonytalanodva magamban és félvén az itteni közhangulattól javítottam. Túlzás, akarom mondani hiperkorrekció volt.
:-)) Bár a (mai) lila hagyma szerintem szó szerint lila, a vörös szerintem más szín. De a szín ugye fajtánként is változhat, ki tudja, milyet termesztettek akkoriban.
Megjegyzés: Erdélyben és főleg a Székelyföldön a főzéshez használt hagymafélék közül nagyon kedvelt a mogyoróhagyma, a gyöngyhagyma, a medvehagyma, a ritka fehérhagyma, a közönséges sárgahagyma és minden hagymák leghagymá- bbika a hires kibédi vöröshagyma.Ez utóbbit Magyarországon mostanában egyre inkább lilahagymának nevezik-noha a régi magyar szakácskönyvekben mindvégig vöröshagymaként vagy vereshagymaként szerepel.Érthetetlen és megmagyarázhatatlan jelenség ez, ahol az idiotizmus a szinvaksággal párosult,fölöttébb furcsa azonban ,hogy mig Erdélyben mindenki vörösnek vagy veresnek látja a vöröshagymát, a magyaroroszági magyar nem enged a 21-ből és mindvégig kitart a lilahagyma mellett és csak lilát akar látni.A sárgahagymáról jobb nem is beszélni, mert ezt a magyari magyar vöröshagymának nevezi.Sehogy sem fér a fejembe, hogy miképpen lehet az vörös, ha a román és a még a szász is sárgát lát(ceapa galbena,Gelbe Zwiebeln),illetve a vöröshagyma esetében vöröset(ceapa rosie, Rote Zwiebeln).
In: 100 éves Szakácskönyv
Feldolgozta, előszóval, kommentárral és magyarázó jegyzetekkel ellátta BERECZ EDGÁR
1. Az, hogy ki az e heti Manyszi-tanácsadó indifferens egy 2010.11.10-es tanács szempontjából. Legegyszerűbb testületi szerzőnek tekinteni.
2. A vöröshagyma írásmód szabályokkal indokolhatatlan, a kételemű kivétellista egyik tétele (a szomorúfűz a másik). [Vö. Priszter 1998: 8. e).]
3. A fekete rigó nősténye barna színű, szóval ilyen értelemben jelentésváltozással érvelni téves. Melléknévi jelzős taxonnevek esetében az számít, hogy fajmegnevezéssel (azaz faji jelzős nemi vagy nemzetségnévvel), avagy nem- vagy nemzetségmegnevezéssel állunk-e szemben. Például létezik indiai kender (Cannabis sativa subsp. indica) és indiaikender (Xerophyllum) is. E két növénynek nem sok közük van egymáshoz.
4. Az impresszumoldalon a kiadók által közölt dörgedelmeknek számottevő jogkövetkezménye tudtommal nincs, a szerzői, illetőleg kiadási jogok kérdésében a hatályos jogszabályok az irányadók. (És persze az idézés nem jogsértés.)
Ezek szerint... Tehát Erdélyben a lila (színű) hagymára mondják, hogy vöröshagyma, jól értelek? És mit mondanak a rendes (sárgásbarna színű) vöröshagymára?
Ez a vöröshagyma külön érdekes, ugyanis erdélyben a vöröshagyma a lila hagyma (lilahagyma) tehát a mondottak alapján erdélyben másként kellene írni, mint Magyarországon.
A copyrightoldalon szokták a kiadók rövid szöveggel megerősíteni a (kiadói) jogok fenntartását is. De nem jellemző, hogy részletek idézését tiltanák, bár azért előfordulhat ilyesmi. Az Osiris kiadványainál, ha jól emlékszem, nem találkoztam még részletek idézésének tiltásával.
Az idézés nem sérti a szerzői jogot, és a szerzői jogi törvény olyan, mint a mostani médiatörvény: nem mondja meg, mi számít idézésnek. Lehet, hogy egyetlen szó elhagyása már elég.
A növény- és állatnevek. A növény- és állatneveknek a kémiai elnevezésekhez hasonlóan bonyolult külön- és cgybeírási szabályaik vannak. Ezeket a következőképpen lehet röviden összefoglalni (szakember számára a részletes szabályozás ismerete szükséges).
Egybeírandók (illetve a helyesírás általános szabályai szerint kötőjellel tagolandók) a nemi, illetve nemzetségnevek (pl. bíborbagoly, Darwin-pinty, kagylós-levéllábúrák, meztelencsiga, százlábú, tiszavirág, vízirigó; aranyeső, árvacsalán, kaliforniaimák, Lmé-aet-je, nagyezerjófű, nenyúljhozzám, trópusi-tünderrózsa, vörösfenyő), a faji jelző nélküli fainevek ipXxsüpcsalpfuzike, kékfarkú, mételykóró-levelész, őszapó, rózsalevéltetű, siketfajd,vadász-görény; gólyahír, lopótök, sárgarépa), valamint a főnévi (vagy annak tekintett) faji jelzős faj nevek (pl. arankaormányos, Ailasz-pÜlangó, bíboratka, herkulesbogár, óriás-fenyődarázs, ökx-farkkóró-csukiyásbagoly, törpekuvik, vándorpatkány; barátszegfű, cigánymeggy, libapimpó,stp-rúzanói, takarmánylucerna, vándorveronika).
Kötőjellel kapcsoljuk a fenti eseteken kívül az élősködő növényeknél a gazdanóvény előtagot is (pl. boroslyán-vajvirág, kakukk-aranka).
Különírandók a melléknévi (vagy annak tekintett) raji jelzős fajnevek (pl. amenk hód, barna varán®, földi rinya, i-betűs aranybagoly, kis patkósdenevér, magyar bucó, ssélkjii) küsz, szent ftalacstnhajtó; arany ribiszke, dússzőrű törpezanót, fogaslevelű bükköny, ragadós naúur, Szentendrét rózsa, törpe mandula). Kivétel ez alól néhány hagyományosan egybeírt melléknévi jelző. Állatneveknél például: ál-, arany-, bíbor-, ezüst-, hamis-, közép-, óriás-, remu-. smaragd-, törpe-, vak-, vándor; növényneveknél például: dísz-, Jutó-, vad-; illetve a szenvedő értelmű -ó/-ő képzős melléknévi igenévi jelzők. A növénynevek körében mindig mei-léknévinek tekintendők a következő jelzők: arany, bíbor, cserző, ezüst, fattyú, festő, héd jövevény, karmazsin, kármtn, keszeg, korcs, óriás,patyolat, skarlát, törpe, vitéz. Szintén különírandók a fajon belüli egységek jelzős elnevezései (pl. déli lappantyú, feketenyakú bíborán-cér, kárpáti karmosfejű cinege, közép-európai örvös rigó, szurokfekete mókus; koloncos lednek tátrai hölgmal, útszéli turbolya), a fajtanévi jelzős szerkezetek (pl. agája juh, cornish tyik hortobágyi noniusz ló, komondor kutya, kovácsoltkék galamb, merinó juh).
A nem, illetve nemzetség feletti egységek elnevezései hol egybe, ÍM különírandók nyelvtani felépítésüknek, illetve a jelentésváltozás bekövetkeztének megfelelően (pl-bélüregnélküliek, csupaszlégyfélék, egyenesszárnyúak, félmajmok, hátulkopoltyúsok, kovasW* I csók, nappaliaraszoló-félék, remeterákok, tengeriuborkák; bazsarózsafélék, farkasalma-viráp ok, kétszikűek, kutyatejalakúak, lÜiomvtrágúak, süllöhínár-alakúak; de: csontos halak, éát& { gomohjergek, farkos kétéltűek, hamis gubacsdarazsak, szélesorrú majmok, valódi mételyek;0 szikú zárvatermők, fali magkezdeményűek, tobozos nyitvatermők). Hagyományosan egy^ írandó néhány kategórianév is: csövesvirágúak, forrtszirmúak, bmbosmohák, nyiwaient^ sodortsztrmúak, szabadszirmúak, vízipáfrányok, zárvatermők.
Az lenne a kérésem, ha megvan valakinek otthon az Osiris Kiadónál megjelent Helyesírás című kötet, legyen szíves, írja ide be, mi szerepel a 2004. évi kiadás 138. oldalán növénynevek helyesírására vonatkozóan. Sajnos nekem nincs meg, és Balázs Géza erre hivatkozik egy helyen.
Millen elhamarkodott prejudikáció! És ha a KEH t. munkatársa sorra vette a varia lectiókat, érett döntésének eredményét penig beillesztette a szövegbe? A méheknél sose lehessen tudni, megmondta már a Micimackó is. ;)
A felkiáltójel használata meglehetősen problémás. A mi könyveinkben (informatika) sok az impratívusz (kattints ide, kattints oda), és ezért iskolásan mindenhová kitettük a felkiáltójelet, mígnem avatott olvasószerkesztőnk le nem beszélt erről bennünket. A felkiáltójelnek kettős funkciója van. Elsősorban a magasabb emocionális töltést tudja kifejezni. Ez nyilvánvalóan szerzői szándék, csak néhány eset látszik egyértelműnek (Adta kutyateremtette!). A másik a felszólítómondat, mely után az iskolás felfogásban felkiáltójel áll. Ez azonban az esetek többségében felesleges, mert az állítmány igemódja eleve kifejezi a felszólítást. A két funkció keveredése hátrányos, az első szemlélet számára a sok felkiáltójel fokozott érzelmeket fejez ki. Igaz, a szöveg olvasása során kiderül, hogy érzelmileg semleges felszólítómondatokról van szó, de eddigre az olvasóban már kialakult egyfajta alapattitűd. Ezért jobb a felkiáltójelet az érzelem kifejezésére tartogatni.
Ami az "áld" alakot illeti, határozottan emlékszem, hogy Kölcsey ekként, csak egy d-vel vetette papírra ezt az imperativusi igealakot az autográf kéziraton, kérdés, vajon miért. A KEH munkatársa mindenesetre bizonyosan nem ezt a lectiót mérlegelte.
