Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Mindazoknak, akik tettek valamit a magyar tüzérségért, solgáltak bárhol és bármikor a MH-ban vagy az MN-ben tüzér alakulatnál. A MAGYAR TÜZÉREK EMLÉKÉRE!
Természetesen nem a fekete lőporra gondoltam, hanem nitrocellulózra :) A kisebb (PG-7, 9M111 Fagott, 9M131 Metisz-M, 9M114 Sturm) hajtóművekben a mai napig az van. Lövészetek után elég sokat találni a széttört rakétákból. Egyébként a füstöst is használják a mai napig elég sok mindenre. Pl. gyullasztónak, kisebb kivetőtölteteknek (pl. világítógránátokban a fáklya kivetésére)
Nem tudok neked pontos választ adni, csak találgatok:
A szilárd hajtóanyagú rakéta hajtóművekben általában magas gázképződéssel égő anyagokat (általában lőporokat) használnak. Ezeknek megvan az a sajátosságuk, hogy az égési sebességük függ a környezeti nyomástól (nagy nyomáson átmegy robbanásba) Ha nem kalibrált égéstérben égették, nagyobb felületen éghetett (ergo több gáz keletkezik) az vezethet a balesethez.
Evvel ugyan nem válaszoltam meg a kérdésedet, de talán kicsit közelebb vitt az anyag természetéhez.
Egy másik topicban már feltettem a kérdést, de senki nem válaszolt rá. Itt a Frog-gal ismét elkezdtetek foglalkozni, ezért ismét megkérdezem:
A Frog-7 szilárd hajtóanyagú rakéta. Nem találtam sehol pontos leírást a hajtóanyagáról. Azt tudom, hogy külsőre olyan mint a trotil, úgy ég mint a zsíros papír. Időnként megsemmisítés során berobbant. (Nyírtelki cucc - Hadháztéglási lőtér, Stekler zászlós meghalt)
A rakétaosztályoknak semmilyen fej nem állt rendelkezésre. Amennyiben lövészetre mentek, betonfejet, azaz sulyrahozott fejet igényeltek. Az más, hogy a lőelem számításokat milyen rakétával végezték.
A rakéta különböző robbanófejjel készült. A 9M21B változatot 9N32 típusú nukleáris robbanófejjel szerelték össze. Az alapvető 9M21F változat a 9N18F típusú repeszromboló robbanófejjel látták el. A G változat vegyi robbanófejet, a D változat propagandaanyagot szóró fejjel állították össze. A hazánkban is ismert változat a 9N18F robbanófejjel szerelték fel, amely TGA–60/40 típusú robbanóanyaggal volt feltöltve és a 200 kg tömegű fej detonálásakor, több mint 15 000 repesz képződött. 1969-től a fejet a 9N19K típus váltotta fel amely tömege 420 kg volt. Az új eszköz 42 db 7,5 kg tömegű elemifejből épült fel, amelyek néhány hektárra szétszóródva fokozták a robbanás hatását.A rendszer alkalmazásaHazánkban 1970-től minden hadosztály rendelkezett önálló rakétaosztállyal (azaz 6-9 db indítóállvánnyal), valamint a hadsereg közvetlen dandár is. A rakétákkal kapcsolatos technikai feladatok végzésére létrehozták a bázisokat.A harci alegység (üteg) vezetési szakaszból, 3 db indítóállványból és 2 db rakétaszállító-járműből állt. A tüzelőállást előre előkészítették (az állványok helyét topo-geodéziai eszközökkel kitűzték), így az üteg azt menetből közvetlenül foglalta el. Az állványok a várható indítások irányába fordultak. Megállás után a csavaros járműemelővel (3) fesztelenítették a jármű lengéscsillapító rendszerét. A hidraulikus emelőszerkezettel felemelték a gerendával együtt a rakétát (2). A jármú kabin üveglapjait védőlemezekkel letakarták (1). A munkaállás lapját (9) a szükséges helyzetbe állították, és ekkor a mechanikus szerkezetek segítségével beirányozták a rakétát tartó gerendát.A rakétahajtómű beindítása után a rakéta sebessége fokozatosan növekedett, miközben a sárkánytest közepén elhelyezett kormányművekből kiáramló gázok forgatni kezdték a rakétát.A rendszer előnye a gyors indítás és a gyors áttelepülés volt. Hátránya a rakéta repülés irányítás hiánya.Az üzemeltetés során a korszerűsített rakéták külső formája nem változott, de a rakéta test 8960 mm-ről 9400-re növekedett.Jelenleg Kecelen tekinthető meg.
Csak arra emlékszem, hogy a tüzér tábornok olyan dolgokról beszélt, hogy a löveg csőfart is másképpen kell megerősíteni, hogy atomlőszer kilövésére is alkalmas legyen.
Azt nem tudom, hogy a löveg igényelt-e vmilyen technikai kiegészítést (pl. a lövedék hőmérsékletének szabályozására), de nem volt hozzá:
- Lőtáblázat a lőelemek meghatározására
- Az ütegnél olyan híradóeszköz, amely ök-t biztosít min. a hadsereg-parancsnoksággal (relé, rövidhullámú adóvevő, rejtjelző gép, középhullámú vevő, nehéz- és könnyűvezeték építő alegység)
- A lőszer tárolására, szállítására és technikai kiszolgálására alkalmas technika, személyzet és kiképzettség
- egy ilyen üteg autonóm alkalmazásához szükséges kiegészítő technika és személyzet (időjárásjelző és bemérő)
- kiképzés a rejtjelző eszközökre (VK-400, maradék nélküli kivonás)
Egyébként az 5. hds. háborúban kapott volna megerősítésül 1-1,5 nagyhatóerejű tüzérdandárt, ezekben érdekes módon 203-as önjáró tarack és 240 mm-es önjáró aknavető volt az atomeszköz, nem 152-es.
Magyarországon nem volt atomkilövésre alkalmas löveg. A TOCSKA osztályt Nagykanizsára tervezték, el is kezdték a terület hangárok építésére történő előkészítését, a parancsnokság és törzs már élt. Egyszer csak jött a vezér, és pénz hiány miatt leállította az építkezést, az osztálytörzset felszámolták.
Nagyon sok esetben "ráfed" a csövesek tüzére, mert eszméletlen tűzsűrűséget produkál (720 becsapódás a célban 40 másodperc alatt). Minden tűzcsapás leghatásosabb része az első 1/2 - 1 perc, amikor senki nem számít rá és a döbbenettől lebénul. Később aztán fedezéket keres, stb. Ez esetben ugrásszerűen megnő annak a valőszínűsége, hogy a tervezettnél akár nagyságrenddel nagyobb pusztítást érünk el.
Alapvetően nagyobb kiterjedésű (min.500x300, max 1000x700 m), nyílt és nem páncélozott célok ellen találták ki, ahol igen nagy pusztítóerőt képez.
Az osztály 40 másodperc alatt képes 24 ha élőerőt megsemmisíteni 40 mp alatt, egy össztűzzel (10km lőtáv). Ugyan ehhez a teljesítményhez 180 db. D-20 -as kell, vagy
egy D-20 -as osztály és annak 15 perc.
Ugyanakkor bizonyos esetekben páncélozott célok ellen is hatásosabb, mint más eszköz:
hk. század összpontosítási körletben céltípusnak (feltételezés, hogy a kezelők fele hk-n kívűl van) 30% veszteségokozáshoz a sv. hektáronként 150-et, a D-20 230-at igényel (mindkettő 10km-es lőtáv). Oka, hogy a sv. tűzsűrűsége miatt a kezelőknek nincs módja beugrani a hk-ba.
Nem beszélve a művelt keletről, ahol ugyanezt távaknásítással megoldják, és órákig nem mozdulhat senki sem a célban.
Mindezek után a válasz: többféle eszköz nagyobb döntési szabadságot és hatékonyabb, gazdaságosabb pusztítást tesz lehetővé.
A 2SZ3 -as törzsfőnöki kocsijának számítógépén voltak "vak" gombok, arról gyanították, hogy az atomlőszerhez való. Amúgy a ZMKA-n az osztály törzsfőnökével egy osztályba jártam, együtt tanultuk az atomfegyver használatát. Magyar atomlövegről szó sem esett (csak a rakétákról és a szovjet nagyhatóerejű tüzérségről), és ő sem említette egyszer sem, hogy gyakoroltak volna ilyet.
Ez csali volt! Csak viccnek szántam! Valójában lengyel 2Sz1 trenazsőr. Forrás: http://www.militaryphotos.net/forums/showthread.php?t=61018&page=50 Ajánlom átnézni az 50 oldal fotóit, sok érdekességgel lehet találkozni.
Az üvegek is csak az első lövésig lennének egyben. De ha mondanom kéne valamit akkor ez esetleg lehet egy vészhelyzeti tömegmegoldás, mikor nincs más de mégis kell valami.
Üdv! Szerintem is izé: azaz egy marhanagy célpont. Megaztán úgy fest elég magasan van a súlypontja is. kanyarban nem borulékony egy kicsit? És akkor most a hegy és domboldalakról nem szólnék.
