Magnum56: " 'Nem feltétlenül, de már nagyfiú vagyok ahhoz, hogy a saját logikám szerint kiszűrjem azt, ami a leginkább közel áll a valósághoz.'- írtam korábban.
Ezt én a relativitáselmélettel kapcsolatos kérdésekre értettem. Nem vagyok eléggé tájékozott a részecskefizikában, ezért nem is szólok bele (és ezt nem szégyellem bevallani)."
Én elég tájékozott vagyok a részecskefizikában, a relativitáselmélettel kapcsolatban le kell szögezni, hogy nem egy helytálló elmélet. Csak csalással lehet fenntartani.
attól még felírhatná, nemde? hamis dolgokat is le lehet írni. mondjuk ha arra kérek valakit, hogy számolja ki a g értékét, ha a Föld tömege hatszoros lenne, erre nem válasz az, hogy de nem hatszoros.
De mivel a relativitáselmélethez annyira értesz, lennél szíves felírni a Minkowski-térben egy null-bázis vektorait egy inerciarendszer által definiált ortonormált bázisra vonatkozó koordinátákkal?
Már, ha elég nagy fiú vagy hozzá, hogy a saját logikáddal ki tudd szűrni.
Nem feltétlenül, de már nagyfiú vagyok ahhoz, hogy a saját logikám szerint kiszűrjem azt, ami a leginkább közel áll a valósághoz.- írtam korábban.
Ezt én a relativitáselmélettel kapcsolatos kérdésekre értettem. Nem vagyok eléggé tájékozott a részecskefizikában, ezért nem is szólok bele (és ezt nem szégyellem bevallani).
Ha esetleg a krokodilok nemi életével kapcsolatban tennél fel kérdést, akkor férfiasan be kellene vallanom, hogy ahhoz sem tudok hozzászólni.
Jó annak, aki minden tudományos kérdésre csípőből tudja a választ.
nem tudom a kísérlet részleteit, de úgy tudom, hogy nem szándékos csalás volt, hanem hanyag kiértékelés, amit valószínű erősített az eredménybe vetett hit. ez csak akkor lenne kellemetlen a relativitáselméletre nézve, ha általánosan elfogadott lenne a kísérlet, de ezzel szemben általánosan ismert, hogy a kísérlet sikertelennek számít.
példa: ha én egy ócska méréssel, akár szándékos ferdítéssel igazolom a pitagorasz tételt, attól az még nem lesz kevésbé elfogadott. rossz mérések nem igazolnak, de nem is cáfolnak. a rossz mérések irrelevánsak.
Nem feltétlenül, de már nagyfiú vagyok ahhoz, hogy a saját logikám szerint kiszűrjem azt, ami a leginkább közel áll a valósághoz.
Ez nagyon jó hír! Légy szíves az alábbiak közül szűrd ki azt, amelyik közelebb áll a valósághoz: - A neutrínónak van nyugalmi tömege. - A neutrínónak nincs nyugalmi tömege.
"Egyébként gondolod hogy bármi, ami valahol az interneten van, az szükségszerűen igaz?"
Nem feltétlenül, de már nagyfiú vagyok ahhoz, hogy a saját logikám szerint kiszűrjem azt, ami a leginkább közel áll a valósághoz.
A Hafele & Keating kísérletről több könyvben olvastam (pl: Korom Gyula könyvében is). Ahány könyv, annyiféle leírás és értelmezés. Ez már korábban is gyanús volt, ezért nem lepett meg a csalásról szóló cikk.
Tökéletes pontossággal beidézte az oldalon található szöveget. Egyébként gondolod hogy bármi, ami valahol az interneten van, az szükségszerűen igaz? Vagy csak akkor, ha olyan meggyőző neve van, mint az xdlbj.com-nak?
A dolog érdemi részéhez: gőzöm nincs, mennyire volt korrekt Hafele és Keating kísérlete. Ha csaltak, nem volt szép tőlük.
Altrel ügyben viszont nem oszt, nem szoroz- a GPS vagy éppen a az épülő európai verzió ugyanezt jóval pontosabban mutatja. És nemigen lehet csalásnak minősíteni... :-)
Nekem a link nem működik. Ha visszamegyek a com-ig bezárólag, akkor egy valamilyen távolkeleti nyelvű oldal jön be, melyen az idézett stringhez hasonló szövegek olvashatóak - már azoknak, akiknek van hozá karakterkészletük, meg el tudják olvasni... :-)))
Hafele és Keating elvtársak elhatározták, hogy kísérlettel igazolják a speciális relativitáselmélet azon állítását, hogy a mozgó órák lassabban járnak.
Ennek érdekében atomórákat helyeztek el repülőgépek fedélzetén, amelyekkel keleti, majd nyugati irányba is körberepülték a Földet. A gépek visszaérkezésekor összehasonlították a gépek óráit a földi atomórával. Ezek után mit publikáltak?
Azt, hogy a kísérlet igazolta a specrel jóslatát.
Csakhogy az eredmények publikálásakor csaltak.
Mivel az eredeti kísérleti eredmények nem igazolták a specrelt, módosítottak rajta, és ezt közölték le. Csakhogy volt valaki, aki vette a fáradságot és utánnanézett az valódi eredményeknek.
A leleplező cikk össefoglalójában ezt olvashatjuk:
"A Hafele és Keating kísérlet nem bizonyított semmit. Az óráknak két nagyságrenddel pontosabbnak kelett volna lenni ahhoz, hogy megbízható eredményt adjanak. Az eredeti eredményeket, amelyet nem publikáltak, megváltoztatták úgy, hogy azt a benyomást keltsék, mintha igazolnák a relativitáselméletet...."
A csalók megbuktak. Mondhatnánk, hogy minden rendben van. De sajnos nincs minden rendben, mert a cikkben az is le van írva, hogy 1972 óta több mint 1000 alkalommal hivatkoztak erre a kísérletre a relativisták, természetesen úgy, mintha a kísérletben semmi disznóság nem lenne, és valóban igazolná a specrelt.
Arni öcsém, néha nem tudom eldönteni, hogy tényleg ilyen ostoba vagy, vagy csak pszichológiai tesztnek veted alá az itteni népeket, hogy mekkora hülyeség veri ki náluk a biztosítékot. Én valamiért az utóbbira tippelek... :) Ennek ellenére, azért válaszolok a felvetésedre: - a Celestia egy modell, ami részben számítástechnikai korlátok, részben a használhatóság miatt nem teljesen tükrözi a valóságot (pl. ha 0.99 c-vel száguldozok a Naprendszerben, akkor sem látni benne relat. effektusokat, Doppler eltolódást, stb.). - Ha valami nem tetszik a programban, vagy úgy gondolod, hogy jobban meg tudod csinálni, akkor semmi akadálya, nyílt forráskódú a szoftver. - Egyébként amit írsz, az teljes mértékben hülyeség: a képeken is látszik, hogy nem távoldsz a Földtől, hanem a látószöget veszed nagyobra. Celestia viszont azzal közelítéssel él, hogy egy pontszerű forrás képe független a látószögtől. Bár ez így nem tökéletes, de azért a vizuális élmény szempontjából egyáltalán nem rossz közelítés. Szóval, szó nincs arról, hogy növekednének: ha megnézed egy konkrét csillag képét, akkor látszik, hogy a pixelekben mért átmérője ugyanannyi az összes képen.
ha fénytörés lenne, az legfeljebb egy irányban változtatnás, és ott is pont fordítva
Szerintem nem csak lenne, de éppenséggel van is ilyen fénytörés. A Nap látszólag enyhén ellapul a horizont közelében, ha ez nem is feltűnő. (Sőt, tozulni, "hullámozni" is elkezdhet olykor egyéb légköri hatások miatt.)
Az optikai illuziót pedig az okozza, hogy mihez viszonyítjuk a nagyságát. A horizont irányában akár több km-re lévő, ezért kicsinák látszó tárgyakhoz viszonyíthatunk, ellenben a magasan álló Nappal, amelyhez túlnyomórészt csak közeli dolgokat van módunkban arányítani. A Holdnál szintúgy.
egy kicsit a légkör fénytörése is belejátszik a látványba, pl. ezért is látszik nagyobbnak a lemenő Nap, mint a delelő Nap
A lemenő Nap pont ugyanakkorának látszik, mint a delelő (ha fénytörés lenne, az legfeljebb egy irányban változtatnás, és ott is pont fordítva). A látszólagos méretkülönbség csak optikai illúzió.
Egy test látszólagos átmérőjéből következik a valódi átmérőjének és a valódi távolságának az aránya. Azért, mert ha két testnek (példánkban alma és Nap) ugyanakkora a látszólagos átmérője (ugyanazon fényképen ugyanakkorák), akkor megegyezik a két test átmérő-távolság aránya. Erről szól a perspektíva vagy egyszerűen csak a hasonlóságok tétele. Mindegy hogy mekkora a Föld vagy hogy az miként forog maga körül vagy kering a Nap körül.
Tehát szabad szemmel megállapítható, hogy a Nap távolsága kb. 100-szorosa az átmérőjének. Hogy maga az átmérő vagy maga a távolság miért akkora, amekkora (millió kilóméterekben mérhető), az már bonyolultabb megfigyelésekből következik. Én ezt most meg se kísérlem rekonstruálni Neked. Csak jelzem, hogy attól hogy a Nap baromi nagy és a Föld hozzá képest kicsi, még látszódhat a Nap nagyon kicsinek az égen, továbbá hogy bonyolultabb megfigyelések nélkül is megállapítható a Nap átmérőjének és távolságának aránya (hozzávetőlegesen persze, egy kicsit a légkör fénytörése is belejátszik a látványba, pl. ezért is látszik nagyobbnak a lemenő Nap, mint a delelő Nap).
Tetszik a méretarányos rajz, de ez oldalnézetből van, és ezért a tapintható távolságot jelenti, nem a perspektíva által rövidülőt (nem azt ahogy a Földről látom). Ez ugyanazt a problémát rejti magában mint amiről Nadamhuval tárgyaltam nemrég:
http://forum.index.hu/Article/jumpTree?a=54366508&t=9126239
Hogyan számolod ki a Nap távolságát a Földről nézve, ha nem használhatod az időt és azt sem, hogy kering a Föld? A perspektívát figyelembe veszik a távolságok megállapításánál?
Nem tekintjük valóságnak a rajzokat, de ha már perspektíváról és rajzokról beszéltél és a segítségükkel "érvelsz", akkor inkább méretarányos rajzot használj. A valóságban senki se ment el a Naphoz, senki se látta saját szemével közelről és még kevésbé harapott bele, mint egy pirospozsgás almába. Ettől függetlenül sokat tudunk a Napról, sok mindent tudunk jósolni vele kapcsolatban (a Napnak külön tudósai, meteorológusai, csillagászai, fizikusai vannak). Amit a Napról gondolunk, az tökéletes összhangban van azzal, hogy mekkorának látszik a Földről (és minden más megfigyeléssel is összhangban van, ez a tudomány lényege).
