1. az áltrel modellje szerint a 4D téridőnek van egy "vége" az ősrobbanás pillanatában, ebből következően pedig NEM IDŐBELI FOLYAMATBAN "jött létre" az univerzum, hanem az egész miskulancia az összes terével és idejével(!) együtt egy darab 4D "testként" csak úgy van. (Csak mi, akik benne élünk, érezzük úgy, hogy telik az idő.)
2. az univerzum valami kvantumfolyamatban jött létre egy "megelőző" anyagi rendszerből. (Amely anyagi rendszer esetleg időtlen, értve ez alatt, hogy semmiféle olyan folyamat nincsen benne, ami az idő folyását vagy a léptékét meghatározhatná, azaz a "megelőző" rendszer csak úgy van.
Ami az 1. illeti, ami csak úgy van, az nem időben és térben létezik. Ezért ami van, az vagy a hit, vagy a logikai rekurzió által van előhívva.
Szerintem az 2. pont,az egy darab téridő-kvantumra vonatkozva érvényes, ami nagyságrendekkel kisebb, mint a Planck idő, és távolság, ezért a létezését megelőző rendszer, a végtelen nagy potenciacsak úgy, alogikai rekurzió által van. Azonban a téridő kvantumai nem egy időben és nem egy helyen léteznek, amivel a végtelen 4D téridő struktúrát alkotják. A van és a létezik olyan, mint a részecske, hullám kettőség egy entitásra vonatkoztatva.:)
"Az ősrobbanás keletkeztette a teret időt energiát és anyagot."
Vagy éppen nem.
Amiről te beszélsz az az áltrelre és Hawking ismeretterjesztésére alapuló "elmesélés". A dolog sokkal bonyolultabb, főleg azért, mert az áltrel szingularitása egy EXTRAPOLÁCIÓ olyan területre, amiről már biztosan tudjuk, hogy az áltrel elégtelen a fizikai leíráshoz.
"De nyilvánvalóan nem a semmiből."
Abból biztosan nem.
Két lehetőség van:
1. az áltrel modellje szerint a 4D téridőnek van egy "vége" az ősrobbanás pillanatában, ebből következően pedig NEM IDŐBELI FOLYAMATBAN "jött létre" az univerzum, hanem az egész miskulancia az összes terével és idejével(!) együtt egy darab 4D "testként" csak úgy van. (Csak mi, akik benne élünk, érezzük úgy, hogy telik az idő.)
2. az univerzum valami kvantumfolyamatban jött létre egy "megelőző" anyagi rendszerből. (Amely anyagi rendszer esetleg időtlen, értve ez alatt, hogy semmiféle olyan folyamat nincsen benne, ami az idő folyását vagy a léptékét meghatározhatná, azaz a "megelőző" rendszer csak úgy van.)
"Azonban az informácio szellem hol jön a rendszerbe ? Később ?"
Úgy van!
Vizsgáld meg, hogy mi az információ valójában!
Ha alapos vagy a vizsgálatban, akkor észre fogod venni, hogy kivétel nélkül minden információ valamilyen anyagi rendszer részelemeinek tér- és időbeli elrendeződésében lakozik.
Innen már egyszerű a következtetés: az információ akkor bukkan fel, amikor részelemek tér- és időbeli elrendeződést vesznek fel. Például ha van két kavicsod a kezedben, és lerakod azokat a földre két pontra, akkor a két kavicsod máris meghatároz egy IRÁNYT, azaz hordozott információt szereztek!
Az univerzumban felbukkant információk az eredeti alkotóegységek tér- és időbeli mintázatba rendeződéséből erednek. Amely rendeződést pedig az önszervező folyamatok mögött álló matematikai szabályok tesznek lehetővé.
"Szerintem az ősrobbanás egyuttal lényi lelki szellei jelenség is HATALMAS kirobbanó lelkesedés VÁGY a kémiai biologiai fizikai vaskos materiális megpróbáltatás létezés iránt ! Egyetemesből kitörni az egyénibe,az öceán csepp akart lenni."
Na, ez meg az önszerveződésre való matematikai képesség antropomorfikus megszemélyesítése. Az intencionalitásra kihegyezett ösztönös gondolkodásmódunk egyik közismert jellemzője, de ha precízek akarunk lenni, akkor ellent kell tudni állni a kísértésnek, hogy hibásan túlpörgessük ezt az evolúciósan beépített mentális szerszámot. Nem arra készült, hogy pontosan leképezze a világot, hanem hogy gyakorlatban gyors döntéseket tudjunk hozni.
Az ősrobbanás keletkeztette a teret időt energiát és anyagot.
De nyilvánvalóan nem a semmiből.
Azonban az informácio szellem hol jön a rendszerbe ? Később ?
Szerintem az ősrobbanás egyuttal lényi lelki szellei jelenség is HATALMAS kirobbanó lelkesedés VÁGY a kémiai biologiai fizikai vaskos materiális megpróbáltatás létezés iránt ! Egyetemesből kitörni az egyénibe,az öceán csepp akart lenni.
De sajnos a Föld középpontjától nincs lejjebb, legfeljebb Brezsnyev elvtárs.
Ezzel arra utaltál, hogy a Föld középpontjában nulla a gravitációs potencia? Kifelé haladva a felszíne felé egyre növekszik, majd egy kritikus sugárnál maximuma van. Azután tovább növelve a sugár hosszát, megint csökken a potencia. Tehát van nulla és maximum, de negatív gravitációt sehol nem tapasztalunk a Földön. Gondolom ez igaz minden energiaformára is.
Engem az érdekelne, mint laikust, hogy mi a különbség a pozitív és negatív energia között?
Köszönöm a kérdést. Közgazdasági hasonlat következik.
Például ha azt veszed észre, hogy a befektetésed minden évben negatív hozamot hoz. Az ilyen befektetéstől gyorsan meg kellene szabadulni. De a negatív értékű részvény eladhatatlan a klasszikus tőzsdén, és legfeljebb az alagút effektusban reménykedhetsz.
A negatív energia kötött állapotot jelent. Csapdában vagy. You're doomed.
De ha létezne valami olyan mező, ami fordítottan arányos erővel hatna a testek tömegére, akkor azok energiája nem nőne, hanem csökkenne a gyorsítással, s ebből kiszámolható, hogy minden további nélkül átléphetnék a fénysebességet.
Ám ilyen mezőket jelenleg nem ismerünk, és senki se tudja, hogy léteznek-e, létezhetnek-e egyáltalán.
Az a tapasztalatom, ha ugyanarról a dologról gondolkozol újra és újra ugyanazon logika alapján, egyre jobban és jobban belebonyolódsz a saját ellentmondásaidba. ;)
(Egy másik előadáson azt fejtegeti, hogy az összefonódás önmagában nem elegendő a tér struktúrájának magyarázatához.)
A Marx-paradoxon épp ilyen hipotetikus mezőkről szól!
A Newtoni gravitációs mezőben ugye minden testre a tömegével arányos erő hat. De ha létezne valami olyan mező, ami fordítottan arányos erővel hatna a testek tömegére, akkor azok energiája nem nőne, hanem csökkenne a gyorsítással, s ebből kiszámolható, hogy minden további nélkül átléphetnék a fénysebességet.
Ám ilyen mezőket jelenleg nem ismerünk, és senki se tudja, hogy léteznek-e, létezhetnek-e egyáltalán.
Az viszont egy elemi fogalomzavar, amikor az Univerzum (vagy bármi tér) tágulásáról úgy beszélsz, mintha azt m/s-ban lehetne mérni. Az ilyen homogén izotrop tágulások mértékegysége 1/s. Egy ilyen tér tét pontjának távolodási sebessége pedig akármekkora is lehet, ha elég távol vannak egymástól. Még a rendkívül lassan dagadó kenyértészta két pontja is távolodhatna egymástól fénysebességnél gyorsabban, ha elég nagy lenne az a kenyér.
Egy térrész energiatartalma esetén a vákuumállapotának energiasűrűségét tekintjük értelemszerűen nullának, azaz amikor "töküres".
Csak az a baj ezzel, hogy nem renormálható végtelenről van szó.
És...
A két vezető lemez között a lehetséges kvantumfluktuációknak csak a töredéke léphet fel, ami így nem is átlagolódhat ki a közönséges nulla vákuumállapotra, ezért a két lemez között KEVESEBB AZ ENERGIASŰRŰSÉG, mint általában a vákuumállapotú elektromágneses mezőben.
Ezt esetleg összevethetnéd a végtelenről szóló korábbi magyarázataiddal, amiket az univerzum tágulásáról szoktál emlegetni.
Az 1 méteres hosszúságú egyenesnek több pontja van, mint az 1 cm-esnek?
Ezt legegyszerűbben a gravitációs potenciális energia példáján értheted meg, ahol is bármelyik magasságértéket (mondjuk a tengerszintet) tekintheted nulla potenciális energiának, és ha a testet feljebb emeled, akkor lesz neki pozitív potenciális energiája, ha lejjebb viszed, akkor meg negatív lesz
A geológusoknak sikerült már a Föld középpontjánál mélyebbre ásni? ;)
Az energia nem egy abszolút értékű mennyiség, hanem egy nullának tekintett állapothoz képesti érték.
Ezt legegyszerűbben a gravitációs potenciális energia példáján értheted meg, ahol is bármelyik magasságértéket (mondjuk a tengerszintet) tekintheted nulla potenciális energiának, és ha a testet feljebb emeled, akkor lesz neki pozitív potenciális energiája, ha lejjebb viszed, akkor meg negatív lesz (neked kell munkát belefeccölni, hogy ismét nullára vigyed az energiáját).
Viszont ha ez a helyzet valami nagyon nagy tömegű gravitáló dolog közelében, akkor a gravitáló dologtól végtelen távol a nagy üres semmiben mennyi egy test potenciális energiája? Igazából mivel ez a test nincsen gravitáció térben, ezért abszolút értékben ennek kellene, hogy NULLA legyen a potenciális energiája. Viszont ez azt jelenti, hogy akkor gravitációs térben a testek potenciális energiája abszolút értékben mindig negatív. (Az már más kérdés, hogy mi egy-egy esetben önkényesen áttoljuk a nulla értéket máshová, és ekkor már ehhez képest relatíve lesz a testeknek pozitív vagy negatív potenciális energiája.)
A gravitáció esete szépen mutatja, hogy az energia attól függ, hogy mit tekintünk NULLA energiaszintnek. Mozgási energia esetén értelemszerűen a nyugalmi helyzetű test energiáját. Egy térrész energiatartalma esetén a vákuumállapotának energiasűrűségét tekintjük értelemszerűen nullának, azaz amikor "töküres". És itt vetődik fel a negatív energia másik felbukkanási lehetősége: a kvantummezőelméletben van egy sor trükk, amivel a "töküres" vákuumállapotú térrészt "még üresebbé" lehet tenni, viszont ekkor ez a térrész már negatív energiájú lesz.
Az egyik ilyen trükk a Casimir-effektus. A vákuumállapotú térben az elektromágneses mező kvantumfluktuációinak hullámhossza nullától a végtelenig terjedhet, és így is fluktuál a mező, kihozva átlagban a nulla mezőértéket, a "töküres semmit". Ennek a térnek az energiasűrűségét tekintjük értelemszerűen nullának. Viszont amikor két vezető síklemez közötti térrészről van szó, a kvantumfluktuációk hullámainak csomópontjai szükségszerűen a vezető lemezeknél kell legyenek, ami viszont az eredeti nulla-végtelen folytonos hullámhossz spektrumot lekorlátozta azokra a hullámhosszakra, amik egész számmal beleférnek a két lemez közé. A két vezető lemez között a lehetséges kvantumfluktuációknak csak a töredéke léphet fel, ami így nem is átlagolódhat ki a közönséges nulla vákuumállapotra, ezért a két lemez között KEVESEBB AZ ENERGIASŰRŰSÉG, mint általában a vákuumállapotú elektromágneses mezőben. Ha a vákuumállapotú a nulla energiaszint, akkor a két vezető lemez közötti térrésznek negatív az energiaszintje.
"Igehirdetés egy moderációs topikban (ahol vitatkozni nem szabad) :"
Hát sajnos az nem ütközik moderációs elvekbe, ha valaki tudatlan megszállott bolond, és a makacs tévképzetei kéretlen hintésével szétcseszi a fórumvitákat.
A hangya antihangya párok megeszik egymást, és a belőlük keletkező fekáliából hangya, antihangya párok keletkeznek. Azonban egy véletlen szimmetriasértés során az antihangyák a szarban ragadnak. A hangyák, meg felzabálják a szarkupacot. :(
