A budai vár már akkor el lett baszva, amikor azt a barokk kaszárnyát odaépítették a szétlőtt reneszánsz palota helyére, szóval szerintem nagyjából mindegy, hogy milyen giccset építenek még ezenkívül oda. Jó, a Hilton azért még így is kiveri nálam a biztosítékot, de alapvetően a vállamat vonogatom.
A Telexen hetek óta tart egy építészeti vita, amely a Budai várban zajló újjáépítésekből kiindulva általánosságokban is tárgyalja a műemlékvédelem különböző felfogásait.
Ma egy markáns vélemény jelent meg, melyben a szerző alig burkoltan küldi el a búsba a regnáló fősodor képviselőit. Jól esik ilyen szentségtörő véleményt olvasni.
Pátkán, a római kőgátnál is jártunk, ahol az időjárás által megtépázott plakátot is találtunk, a következő szöveggel(ez valami meghívó, pátka jeles eseményére, de a leszakadt fejlécen lehetett az időpont):
Meghívó
Szeretettel meghívjuk Önt és b. családját, tisztelt kollégáit és jóakaróit, valamint minden válogatott urat, úrfiat, kalózlegényt, továbbá a hajdani gályarabok leszármazottait, a Galerius római császár által épített pátkai kőgát alapításának 1721. évfordulójára, s egyben a híres római történetíró, filozófus, utazó Fikusz Kukisz itteni látogatásának, és pátkai letelepedésének emlékére tartott alábbi eseménysorozatra:
Fikusz Kukisz Pátka Község Posztumusz-Díszpolgárrá avatási ceremóniájára, ahol
beszédet mond, Horthy István (kormányzó urunk unokája) valamint
Szálasi Béla József (nemzetvezető urunk unokája),
Staller Ilona(Cicciolina mellbedobással) a római nagykövetség képviseletében, továbbá
Jedahim Ráchel Izráel nagykövetségének titkára, buchenwaldi túlélő, aki Fikusz Kukisz 4. századi biboldó-mentő akcióiról is széles körű tájékoztatót tart.(Ez utóbbi eső- vagy az érdeklődés hiánya miatt elmaradhat.)
A ceremóniát követően ünnepélyesen lebontásra kerül a Vazult rútul megvakíttató, az országalapító Szent István szobra, s helyébe méltán kerül felavatásra községünk díszpolgárának, a római kori Pátka megmentőjének Fikusz Kukisznak - szobormása.
Kérjük, hogy a ceremóniákon ne fogják vissza érzéseiket; az összekócolt-megtépett-megtépázott hajak regenerálására Pátka település összes fodrásza, borbélya rendelkezésre áll; a mély emlékezés miatt érzett gerjedelemben megtépett ruháikat Pátka község legjobb szabói fogják helyrehozni.
Ugyanakkor pályázatot írunk ki Fikusz Kukisz életének, mindennapi harcainak megírására.
A legjobb pályamű íróját fogadja Sörös(Soros) Gyuri bácsi és magas jutalomban részesíti.
A ceremóniák folytatásaként, előadás-sorozatot tartunk a fővárosban, a Budapest Arénában, a következő programmal:
Fikusz Kukisz szerepe Pátka római kori életében, különösen annak kulturális, gazdasági fejlődésében.
Fikusz Kukisz, hős vagy áldozat? Pátka díszpolgárának dicső tettei a politika forgatagában.
Fikusz Kukisz a ganümédeszi-magyar gazdasági- és kulturális kapcsolatok fejlődésének motorja.
Fikusz Kukisz élete művészi megközelítésben fotó-montázs-kollázs a nagy hatású, Pátkát lak- és múzsa-helyéül választó római mentorról.
Fikusz Kukisz mindennapjai avagy fényesebb-e a láncnál a fénykard?
Fikusz Kukisz egy félbeszakadt élet margójára, avagy a római revizionista elméletek magyar gyakorlatba való átültetésének géniusza
Fikusz Kukisz élete szürrealista tükörből avagy hogyan is nézzünk egy magyarul beszélő csehszlovák némafilmet római szemmel
Tudjuk, ismerjük, átérezzük a rendezvénysorozat és a római nagyság emlékének Önben kiváltott érzelmi hullámainak súlyát. Ünnepeljünk hát együtt, és emlékezzünk!
Tisztelt topikközönség- és társak, valamint alattomban olvasók! Engedjétek meg, hogy megosszam veletek egy, már-már a szemtelenségig szaftos, erotikába hajló kalandomat. Az egész ott kezdődött, amikor Sümeg táján autóztam a hétvégén, és hirtelen gerjedelemtől szinte eszemet vesztve lekanyarodtam a főútról, s rátértem a múltból - nagyjából pont 2005 pünkösdjén - megismert mellékútra, amely már hozzá vezetett. Igen, a múlt édeskés árnyképe feltolult bennem, s tudtam, ismét kívánom, akarom őt. A szürke égen esőfelhők gyülekeztek, hogy kiadják magukból azt a mannát, amelyre a szántók, erdők olyannyira szomjúhoztak. De éreztem, hogy az én buja, vad, sűrű aljnövényzettel izgatóan benőtt mámoros kedvesem az égi áldástól kényelmetlenül tocsogós lesz, ezért elővettem az ide illő imámat, s néhányszor rigmikusan ismételgettem: - "Oh, ne fürggyé le, ne fürggyé le...". Ez hatott. A hatalmas karma segedelmével a rút fellegek elűzettek. Tudom, már nem fiatal a hölgy, de mit lehet tenni, a gerjedelem az gerjedelem és kijelenthetem, az igazi férfi ismérve, hogy nem onanizál, persze egészen kivételes, speciális helyzetekben igen, mint orvosi tanácsra, esetleg, ha nincs kéznél nő, vagy például, ha geológus a Lomnici-csúcs tetején, ha könnyűbúvár a Mariana-árokban, netán Grippen vadászpilóta.
- "Akarom ezt a Banyát!" - jelentettem ki apellátát nem tűrően. Igen, ám csakhogy - "FST" - gondoltam magamban, miközben a sümegi (rendeki)-erdő sűrűjében elveszve bolyongtam a Banyavárat keresgélve(merthát ez a Banya természetesen egy hőn áhított vár). - "FST" - mormogtam ismét, miközben a tüskés bozót karmai végigszántották alsó lábszáramat. Körülnéztem. Várnak nyoma sincs. Vlak mesterrel már jártunk itt 2005-ben, most azonban turistatérkép nem lévén nálam, így elővettem az okostelót, majd az segít. Annyiban segített, hogy mindössze kb. 2 km-re voltam a vármaradványtól, s még nem tudtam, hogy két dombvonulatot és két mély völgyet kell magam mögött hagyni, hogy megpillanthassam vágyam eszmei vonulatait, sáncait. Már csaknem feladtam és az utolsó - "FST!!!!" - is kiszakadt belőlem, amikor feltűntek a Banya ingerlő idomai. (A gyakran említett "FST" rövidítést saját magam plágizáltam el a dabasi állatorvostól, aki a beteg állatokat szemügyrevéve, sokatmondó hümmögés után szokta a vizitet lezárni az "FST" kifejezéssel, azaz nemes egyszerűséggel: - "Faszomsetudja". Namost, ott állván tanácstalanul a sűrűben, merre is kell haladni, hát belőlem is kigyütt az "FST".)
A vártúra tanúsága tehát: jobb ma egy Banya-lyuk, mint két fiú-fenék.
Kiszabadultunk mi is a természetbe és a Velencei-hegység általunk nem ismert szépségei felé vettük az irányt. Pákozd előtti kereszteződésnél nem a Katonai Emlékpark felé, hanem a másik irányba fordultunk, és a földúton egészen addig haladtunk autóval, amíg a piros jelzés be nem tért az erdőbe. Inkább a középhegységekre jellemző, mintsem a Velencei-dombság lágynak vélt alakulataira, a Pákozdvárhoz vezető Hurka- és Bodza-völgy mélységével, meglepően monumentálisnak ható sziklafalaival-formációival és szépségével. A Pákozdvár már csak hab volt a tortán. A székesfehérvári Szent István Király Múzeum őrzi azokat az üveg-negatívokat, amelyek megőrizték Marosi Arnold - szerzetes tanár, régész, muzeológus -, az 1920-as években itt végzett ásatásainak képi lenyomatát. A terepen ma is megtalálni a kutatás helyszínét, kutatóárkok maradványait, sáncátvágás helyét, nagyméretű gödör mélyedését. Az általa készített alaprajzi vázlatot írta fölül 2002-ben a Nováki-Terei féle alaprajzi felmérés, amikor egy áttekinthetetlen, sűrű tüskés bozóttal benőtt területen dolgoztak. Nézzétek meg a képeket, jelenleg milyen jól áttekinthető erdőben található a helyszín. Pákozdvár a Vatya-Koszider kultúra népének erődített telepe(középső bronzkor kb. Kr.e. 1800-1350, de még a késő bronzkorban is használták). A Vatya-kultúrára jellemző erődrendszernek volt egy tagja ez a látványos, többrészes földvár, amely ennek a régiónak a mezőgazdasági- és kereskedelmi központja is volt. E társadalom leggazdagabb rétegei - nevezzük őket arisztokratáknak - a Nagyvár lakói voltak, s kezükben tartották a kereskedelmi útvonalakat, kiterjedt cserekereskedelmet folytattak minden irányban, messzi területek népeivel. A földvár három részből áll, a Nagyvárban álltak a lakóházak, tárolóvermekkel, a kisvárban főként a gazdasági épületek, műhelyek épültek fel. A harmadik, legnagyobb kiterjedésű - szintén sánccal erődített - várrészben alakították ki az urnatemetőt, illetve a hamvasztó-helyet. A Kisvár sánca alatt található a Bárcaházi-barlang javarészt eltömődött, szűk bejárata. Többször vizsgálták volt-e kapcsolat a mesterséges barlang és a Kisvár között, de utóbb megállapították, hogy leginkább újkori zsivány-menedék lehetett, amelyet a betyárok használtak.
Megnéztem a római castrumot, ahol most is zajlik régészeti ásatás, megemlítettem a Salamon-torony betonnal való tönkretételét, és újra megnéztem Visegrád völgyzáró falának maradványait:
A várak már csak olyanok, hogy időnként újáépítetik őket, főleg ostromok után. Valóban van egy faktor az élvezetben, hogy az ódon falak között járkál az ember. De Hollókő vagy Füzér nem rendelkezik különösebb hősi múlttal, mégis jobban szeretem őket, mint Egert. Egyszerűen gyönyörűek. (Boldog lennék, ha Hollókőt teljesen befejeznék, nem kell hogy pont olyan legyen mint az eredeti, csak legyen várszerű)
Rengeteg embernek láttam már leesni az állát, amikor a látóterébe hirtelen bekúszott egy vár. Nem csak a magunkfajta várbuziknak.
Üvegpalotákon ámuló embereket viszont sose láttam. Voltam annó az ikertornyoknál, és a náluk sokkal szebb Empire States Buildingnél. Cseszneket, Hollókőt, Füzért nem adnám egyikért sem.
De igazad van, túlragoztuk a témát, mindenkinek máshol van az ingerküszöbe. Tominak már a tetőcserép színe is fájt, nekem csak egy kicsit.
Magam részéről nem vitatkozom. Bár nem tudok magammal sem teljes mértékben megegyezésre jutni. Egy teljes korhű vár bokáig vagy térdig érő falakkal nem túl látványos, nekem sem tetszik. Egy korhűnek kinéző rekonstruált építmény viszont teljesen félrevezető lehet ami a korhűséget illeti. Erre a legjobb példa Kreuzenstein (Kroneburg) vára. Akik nem ismerik az esetet. A svédek a 30 éves háborúban lerombolták, az 1800-as években már csak bokáig értek a falak. Nem mindenhol, volt ahol addig sem. Az aktuális tulajdonos elhatározta, hogy újjáépítteti. Ezért embereket küldött szét Európába akik tetszetős építőipari elemeket vásároltak, vagy ha nem volt eladó akkor is vitték. Egy erkély Velencéből, az étkezőasztal lapja korábban híd volt Salzburg mellett, stb. Alkalmazott az építkezésnél egy ügyes embert, aki megtekintette a beérkező elemeket és mondta, hogy hová építsék be. Nagyon mutatós lett, kétségtelenül, de a hitelessége az nem vitatható. Ilyen Neuschwanstein is.
Erről azt gondolom, hogy a váraknál amennyiben nem ismert az eredeti kinézet, akkor a hangulatot kell elkapni. Gótikus várba gótika kell, románba román, reneszánszba reneszánsz. Ezek persze műremekek, tehát az nem jó, ha Józsi majd kiönti betonból a boltívet, ehhez kőfaragó kell. De senki sem sértődik meg, ha az modern gépekkel dolgozik.
Szerintem ez amiről mi vitázunk, az pont ez, hogy elfogadható-e bármilyen érvek mentén, ha Józsi kiönti betonból?
Mivel az eredeti ismert volt nyugodtan lehetett cserélni a hibás elemeket. Másrészt az Országházhoz a legjobbat hívták és munkára a hatalom nagyon figyelt.
Itt a Parlament évtizedeken keresztül húzódó felújítására gondolok természetesen, amikor a fiatornyokat szinte az alapoktól építették újjá. Na azt pld. a Mediterrán Kft. csinálta, és kiváló minőségben dolgozott.
Egy pillanatra sem merült fel, hogy jelezni kellene, mi az eredeti, és mi a hozzátoldás.
"A gagyi az nem politikai, hanem ízlesbeli kérdés, és ezen szerintem érdemes lenne elgondolkodnod, hátha esetleg igazam van."
Én sem szeretem a gagyit és ezt írtam is. Meg is tudom különböztetni a gagyit az értékestől, legalább is az építőiparban már mások is mondták. Nem elsősorban rád gondoltam a politikával. Nem jobb vagy baloldali a nézetem, hanem magyar. Nem a jelenlegi kormányzat miatt, hanem amióta hosszabb ideig dolgoztam külföldön, két helyen is. Akkor értettem meg igazán, hogy van belföldi és külföldi hozzáállás. Belföldön lehet egy bizonyos határig bármilyen nézetem, nem gond. Kifelé azonban egységesen magyarnak kell lenni. Amúgy baloldali párt ma Magyarországon nincs. Az ellenzék még a kormánynál is jobboldalibb, csak baloldalinak mondja magát.
Az újjáépítést jobb, ha profi építőipari cégek végzik. PROFIK!, nem mekkmesterek.
Itt van a kutya elásva. A várak helyreállítására szerintem meg pont nem szabad olyan cégeket rászabadítani . akármilyen profinak is számítanak a saját szakmájukban - amelyek csak a modern építészeti módszerekhez értenek, mert abból lesznek az üveg,acél, falazóblokk és betonszörnyek. Nem lehet őket hibáztatni, hiszen ők ehhez értenek. A várépítéshez viszont nem ez kell. Én viszont ha történelmi emlékhelyre megyek, akkor nem akarok acélt és üveget látni, hanem a szemeimet akarom gyönyörködtetni az egykori építészet eme remek és festői emlékeiben.
Olyan cég, aki képes várat építeni normális minőségben, mert érti a technológiát, és rendelkezik megfelelő szakemberekkel, a legjobb esetben is kettő van az országban. Megjegyzem, a piac kicsisége miatt lehet nem is kell több.
Ezek meg tudják csinálni, minden más megoldás csak kárt okoz.
Ezért lenne szerencsésebb konzerválni - azt bármelyik betonozó cég meg tudja csinálni - és megvárni, míg a profik (pld. Mediterrán kft.) ráér, és majd megcsinálja azt a várat úgy, hogy ne nézzen ki gagyinak. Adott esetben az egykorinál fejlettebb technológiával, de profin elrejtve (Füzéren van ilyen).
Röviden: a várfelújítás az egy külön szakma. KEvés szereplővel. Szakmán kívüliek próbálkozásai csak ártanak.
Gondolj bele a Parlament esetére. Nem hánytad volna el magad, ha a tornyokat felfalazták volna blokktéglából, és valami szar gipszmintát odaraktak volna a tetejére? Naugye. A várak is megérdemelnek annyi tiszteletet, mint a Parlament.
Tényszerűen nem igaz. Füzért, és Regécet igenis észrevette mindenki, és dicsérte is mindenki. Nem véletlenül, vagy politikai megfontolásból, hanem azért, mert ezek igényesen lettek felújítva, és remélhetőleg ez a trend folytatódik.
Nálad viszont azt érzékelem, hogy minden kritikát azonnal személyes sérelemnek veszel, amik a politikai nézeteid ellen irányulnak.
Szerintem túlreagálod.
És nem, nem lenne baj, ha csak simán konzerválnák a falakat, ha többre nincs pénz. Nagyon is jó lenne, rengeteg romra ráférne. Én annak vagyok híve, hogy inkább konzerváljanak 100 romot, mint gagyin csináljanak meg 10-et.
Ha egy rom konzerválva van, hozzá lehet majd nyúlni akkor, ha lesz pénz igényes felújításra.
Táj- és stílusidegen bauhaus szörnyek, családiház építési módszerek márcsak a romok múltjának kijáró tisztelet okán sem kívánatosak a várak helyreállításánál.
Ez a véleményem. Szerintem tök felesleges minden szar mögé beállni politikai okokból.
Erre Nagyon Várbarát a követendő példa, aki kormánypárti nézetei ellenére simán felszólalt a gagyi ellen, és milyen helyesen tette! A gagyi az nem politikai, hanem ízlesbeli kérdés, és ezen szerintem érdemes lenne elgondolkodnod, hátha esetleg igazam van.
A gagyit utálom. De! Két műemlék védelmi stílus van a világon. Gondolom, ezzel nem mondok újat. Van az, amelyiknél úgy őrzöm a műemléket, hogy a javítást észre sem lehet venni, ennek az a hibája, hogy ha nincs elegendő információ az eredetiről, akkor kitalált(fantázia szülte) lesz az eredmény. A másiknál meg tud illúzió romboló lenni az eredmény. Sokáig együtt dolgoztam az építőiparban egy műemlékessel, voltak ebben a kérdésben vitáink. A magyar műemlékvédelem a másik változatot követi. Az újjáépítést jobb, ha profi építőipari cégek végzik. PROFIK!, nem mekkmesterek.
Az önkéntes amatőrökkel az a baj, hogy az építőipari szakértelmük változó és mindenképpen (általában) lassan haladnak, mert egyiküknek sem ez a kenyérkereső foglalkozása. Az épületeknél (is) a romlás időben lefolyása nem lineáris - egyre kevesebb anyagnak kell elviselnie az eredeti terhelést -, hogy éppen hol tart azt még szakmabelinek sem egyszerű megállapítani. Előny, ha a szakmabeli élete folyamán megfigyelhette a várak tönkremenetelét. Ilyen sajnos nem sok lehet. Ez egy.
Kettő. Van(nak) itt a beirkálók között olyanok, akiknek semmi sem jó, ha most készül(t). Az előző rendszerben (jelenleg ellenzék), mi történt műemlékvédelem terén?
El kell fogadni azt a tényt, hogy az anyagi forrás nem végtelen. Ugyan ez vonatkozik az építőipari kapacitásra is. Kőkemény tény, hogy nem csak várfelújításra van szükség, hanem sok más szórakozási lehetőségre is kell költenie az államnak. A megfelelő arányt el kell találni, ami nem mindig sikerül. Elég sok külföldi várban jártam nyugaton (is), mindegyikben volt olyan kereskedelmi tevékenység ami segített eltartani az illető műemléket. Sokszor elég feltűnő helyen. Például gyilokjáró. A londoni Szt. Pál katedrális ugyan nem vár de annak a pincéjében nagy kocsma volt amikor arra jártam, gondolom most is üzemel, a verdun-i citadellában látvány barlangvasút üzemel(t).
Három. Elfogadható lenne a föntebb említett egyének kritikája ha nem csak a hibát vennék észre hanem a jót is. És nem rosszindulatúan, politikai célok érdekében tennék.
Ha csak így lehet, akkor inkább sehogy. Egy fedővédelem elégséges ebben az esetben a további állagmegóvás érdekében. De ilyen szarokat nem kell beépíteni.
A Salamon toronynak is többet ártott, mint használt a beton hozzáépítés.
Ha lassan megy egy felújítás, hát lassan megy, de legyen jó.
A gagyi hozzáállást se erőltetni, se védeni nem kell.
A Sibrik-domb erődje
innen legalább valahogyan kinéz, a másik oldalról leginkább egy trafóházra emlékeztet
