Keresés

Részletes keresés

jzp2107 Creative Commons License 2023.05.12 0 1 76489

ha megint ellentmondok ugye nem gondoljátok hogy csak a vita kedvéért teszem? :-)

valószínűleg belejátszik az északi zöld leszürkítése "nem hivatalos"-sága okán

azóta összerándulok ha egy jelzett útvonal hivatalossága kérdőjeleződik meg..

 

 

a kereszteződést elég egyszerűen kaotikusmentessé lehet tenni: kell egy oszlop meg két útjelzőtábla, egyiken észek felé Lébény-Wolfsthal stb, másikon NY felé SLO stb és kész

(nem tudom, hogy így van-e megcsinálva, de kb így kellene)

 

azonos jelzésekkel is van élet, sógoroknál 1-2 jelzést kivéve piros-fehér-piros sáv + 1 szám, Szlovéniában a hegyeken minden piros-fehér pötty, kereszteződéseknél meg van nyilazva és oda van írva hogy melyik út hová vezet

 

 

szóval nem hinném hogy egy zarándok aki Wolfsthal felé szeretne menni majd pont itt véletlenül eltéved... (azért se, mert tudtommal a zarándokutakon nem ritka a mindenféle alternatív útvonal aminek szintén azonos a jelzésképe, de javítsatok ki ha tévedek)

 

 

nekem amúgy ha már itt tartunk, az egész európai camino kaotikus

mivel az emberek nem tudom, 95%-a Spanyolországban caminózik, az úgy nagyjából benne is van a köztudatban - persze van aki csak a francia utat ismeri, de aki nem az azért képben van a többi spanyol úttal

nade ha távolabbról indulna valaki akkor fel lehet kötni a gatyát, erről írtam múltkor -meg a via pannonia megalkotója is mondta ugyanezt a linkelt interjúban- hogy miért nincs egy központi honlap vagy térkép amin ezek a különböző országokból induló "útpókhálók" rajta lennének 
ha van, akkor jól eldugták mert nem találtam
(egy helyről levadászható gps-be tölthető nyomvonalról már nem is beszélve...)

 

azt szintén nem tudom, hogy ha valaki bp-ről indulva sétál el komposztálóig akkor milyen útlevelet kell kiváltania? mert a magyar csak Wolfsthalig "jó"
persze az is lehet hogy belerak az ember 6 darab A/4-es papírt és ha betelik akkor abba folytatja és úgy is jó lesz... (valószínűleg egy telefonnal kideríthető, de ennek is szerintem mint alapinfónak ott kéne lennie egy honlapon...)

 

 

ui. a Porto - fisterráért nagy irigység részemről :-)

 

Előzmény: nagypapi (76488)
nagypapi Creative Commons License 2023.05.12 -2 1 76488

Nem tudom, de ez azért elég visszás számomra. Kiágazik Mánynál egy ugyanolyan jelzésképpel, már ez elég furcsa. Jó lett volna valahogy megkülönböztetni, főleg ha már nem is Szt. Jakab út, hanem 'Via', bár ez is elég ellentmondásos, a cikkben is.

Vajon kivel lett ez egyeztetve (útvonal, festés)? Elég kaotikusnak tűnik, pl. Vászolynál a Camino Benedictus keresztezés.

 

Az elmúlt 1 évben eléggé képbe kerültem a magyarországi caminókkal, végigjártam a Hungarót Wolfsthalig és a Benedictust is Tihanytól Lébényig, összességében nagyon pozitív volt a tapasztalatom. Nem mondom, hogy nem lehetne jobbá tenni, fejleszteni, népszerűsíteni, de nekem éppen az (is) tetszett benne, hogy nem "kéktúrásodott el", nem találkozott az ember léptem nyomon zarándokokkal (igaz, mivel mindenki egy irányba megy, erre alapból jóval kisebb az esély). 

De azért össze sem lehet hasonlítani az ibériai utakkal (volt szerencsém télen egy Porto-Santiago-Fisterrát zarándokolni). Ott tényleg minden erre épül, még az útvonaltól kilométerre eső szállodának is van külön zarándokos pecsétje, de lehet, hogy az ottani emberek mentalitása miatt is éreztem különlegesnek. Lébényben még egy jelvényt vagy kitűzőt sem láttam, amit meg lehetett volna vásárolni. Az oklevélen meg az sincs rajta, melyik utat jártam végig (két ugyanolyat kaptam).

Előzmény: jzp2107 (76487)
jzp2107 Creative Commons License 2023.05.10 -2 2 76487

mitől "hivatalos" valami?

 

a végén van némi infó, miért lett létrehozva:

https://www.startlap.hu/utazas/via-pannonia-zarandokut-indulj-magyarorszagrol-az-el-caminora/

 

azt írja Szlovéniában az ottani Szent Jakab egyesület hozott létre egy utat és ez abba lett belekötve

innen nézve elég hivatalos..

Előzmény: pozo (76486)
pozo Creative Commons License 2023.05.10 -1 2 76486

Sziasztok!

 

Kiderítettem, hogy a leágazó út nem hivatalos út, a Szent Jakab Baráti Körnek semmi köze a leágazó úthoz.

Előzmény: pozo (76483)
jzp2107 Creative Commons License 2023.05.09 -2 1 76485

A Tarjános ág Wolfsthalba(1) megy, ahonnan jakobsweg néven Innsbruck- Feldkirch(2) /Rankweil - aztán keresztül Svájcon Genfig (via jacobi) majd Le Puyig (via gebennensis) és via podiensisnek nevezvén Saint-jean-pied-de-port - Roncesvalles - aztán persze  compostela
A másik (via pannonianak nevezett) a hivatalos honlapon pont nincs rajta ahogy nézem, ez nekem is új, de rövidet guglizva van is már valaki aki végigjárta :-O

 

személyes szál:

(1) ez nekem azért jelentős, mert a Szent Márton út is erre tart amit már (igaz, csak Rajkáig) lejártam

Ennek szomszédjából (mondhatjuk hogy Dévénnyel szemben) indul a Zentral amihez könyvem már van.. bele kéne lassan vágni..

ez ugyan nem zarándokút, de út :-)

na és ez meg hogy hogynem pont (2)-esnél ér véget. ahol hogy hogynem megáll a railjet :-) ennél ideálisabb szakaszolópont nem is lehetne

 

a via jacobira idénre van "csillagháborús tervem" -ezen azt értem hogy nekem nagy dolog lenne... , csak szívat a munkahely a szabikkal (van esetleg valakinek kedve július végétől?)

ha ez sikerülne, akkor a zentral után biztos viszketne a talpam a többire is

 

 

Amúgy nekem kicsit fura, hogy nincs valami nagy honlap ami összefogná ezeket az utakat, rengeteg guglizás árán tudtam meg az osztrák-svájcos útvonalról amit tudok (vagy én csináltam valamit rosszul)

 

Előzmény: pozo (76483)
Remélemilyennicknincs Creative Commons License 2023.05.09 -1 1 76484
Előzmény: pozo (76483)
pozo Creative Commons License 2023.05.09 -1 1 76483

Sziasztok!

 

A Szent Jakab-úttal kapcsolatban kérem segítségeteket. Az út a fővárosi 0 kilométertől indul és Lébénybe tart. Igen ám, de Mánynál ketté ágazik, egyrészt Csabdi felé tart, másrészt pedig Tarján felé.

Az OSM térképen ez látható. Tudnátok abban segíteni, hogy miért van ez így?

DJ_RushBoy Creative Commons License 2023.05.09 0 2 76482

Akkor: Egy Ákostól picit idősebb Úriember :)

Előzmény: rönofan02 (76481)
rönofan02 Creative Commons License 2023.05.09 -1 4 76481

"idősebb úr"...

:o)

Ákostól hetekig fogom hallgatni....

:o)

Barátsággal

Tóni

Előzmény: DJ_RushBoy (76480)
DJ_RushBoy Creative Commons License 2023.05.08 -1 5 76480

Dél-balatoni várak 115 km - 2664 m szinttel, sikeresen teljesítve 21 óra 18 perc alatt.

 

Új túra a láthatáron, ráadásul egy olyan részen, ahol még sohasem jártam. Kíváncsi voltam mit hoznak össze a szervezők, mert ez egyben egy viszonylag friss túramozgalomként is funkcionál már. Péntek délután a Déliben találkoztam Vincze Zolival, és Nagy Orsival, majd Kelenföldön Kutasi Viktor is felszállt, így ütöttük el az időt Fonyódig. Közben a Balaton partot elérve kiabáltunk ki az ablakból, és buzdítottuk az éppen zajló Ultrabalaton résztvevőit Fonyódon jó negyed óra késés után megérkezett a másik vonat, és hamarosan már Somogyváron találtuk magunkat, ahol egy jó 2 km-es séta után az időközben összesereglett ismerősökkel vettük célba az aznapi szállást. Egy hatalmas tornacsarnok várt minket, majd társasági élet, és aztán egy rövidebb, de annál intenzívebb alvás.

 

Reggel 5-kor kelés, pakolás, majd a szervezők kivittek kocsival a kb 3 km-re levő Szent László Látogatóközponthoz, ami a tényleges rajt volt. Gyönyörű hely ez, érdemes ide visszajönni körbenézni, főleg hogy a rajtban egy 50%-os kedvezményes kupont is kaptunk e célra. Ezen kívül még egy tea/kávé jegyet is kaptunk, amit itt a rajtban lehetett beváltani. Összesereglett a mezőny, rég nem látott kedves ismerősöket köszöntök. Átvéve az itinert hamar elborzadtam, ugyanis a térkép egy miniatűr valami, amivel az ég világon semmit sem lehet kezdeni. Útvonal leírás nincs, viszont a távmetszet informatívnak tűnik. Mindössze az a kérdés hogyha elérem például a S- jelzést, majd melyik irányba forduljak. Ebben mondjuk a saját, telefonos térképem segít, ez igaz. Lesz sok szalagozott rész is, reménykedtem hogy ez ügyben is minden rendben lesz. Értem én hogy manapság már majdnem mindenki GPS-el nyomja, de szerencsére még akad pár túrázó aki térkép párti, közte én is.A kezdeti izgalom után 6:36-kor nekiindulunk Orsival, Zolival, és az időközben pont induló Márkkal a nagy menetnek. 26 km-en át a Z- jelzést fogjuk követni, ez jó jel. Kezdetben benőtt, gazos útszakaszon haladunk, mindnyájan reménykedünk hogy azért nem ilyen lesz végig az út. Ettől függetlenül gyönyörű erdőség vár minket már az elején. Utolérjük Jurijt, aki úgy van vele hogy jön velünk ameddig tud. Én előre szólok hogy nem fogom szétszedni magamat, úgyis tudom hogy a lábfej fájdalom előjön, csak kérdés mikor. A bajnokság sem izgat idén, nincs senki felé (még magam felé sem) bizonyítási vágyam.. Ennek megfelelően Hács településen meg is állunk, és egy sörikét el is fogyasztunk a már nyitva levő boltnál. Utolér rég nem látott ismerős, pár szó után tovasiet, mi pedig hamarosan már a Béndeki kápolna romjainál találjuk meg az első felírandó kódot. Kívül-belül körbe is nézek közben, ha már erre járok. Továbbra is a Z- jelzésen haladunk, gyönyörű szép az erdő, óvatosan kocogunk lefele. Közben a rövid távosok érkeznek szemből. 18 km-nél Gyugy településre érkezünk, ahol Varga Laci érkezik jobbról, geoládázott egyet, de velünk marad, így már 6-an folytatjuk utunkat tovább együtt. Az első frissítőponton ami még szintén a faluban van, nápolyi, alma, ropi vár minket. Fel is tankolunk, majd irány tovább. Felérvén a Gérihegy gerincére, meg-megállunk, balról megjelent a mesés Balaton, illetve a tanúhegyek. Sajnos kicsit párás az idő, de örömködünk a csodás kilátásnak. Utolérjük korábban indult ismerőseimet, majd megérkezünk Szőlőskislakra, ahol be is vetjük magunkat a Kanyar korcsma nevű intézménybe. A helyiek elborzadnak mekkora túrára vállalkoztunk Jól esik a pihenés, a csapatszellem is a helyén van, elvagyunk. A nap is kezd intenzívebben sütni. Innen szalagozás következik, na erre kíváncsi vagyok. Hamar megleljük a kis sárga szalagokat. Bár a többieknek van trackje, de intenzíven figyelem az utat, azzal a szemmel nézve, mi lenne ha például egyedül mennék. Megleljük a Rácfa nevű helyet, egyben a kódot is, és továbbra is a tanúhegyekben gyönyörködünk. A szalagozás rendben van, hamarosan a S- jelzésbe futunk, és mászunk egyre magasabbra a Kis-hegyi kilátó felé. Közben rengeteg borpincét érintünk, minőségi helyek felsőfokon első ránézésre. Beérünk a parkerdőbe, csodaszép. Játszóterek, tanösvény táblák, frissen kialakított pihenők, nyársalók, és a végén pedig a bónusz, a kilátó. Kiérvén mesebeli kilátás fogad, informatív táblával hogy merre és mit látunk. Nagyon-nagyon tetszik ez a rész! A S- jelzés után szalagozást ír az itiner. Laci órája csipog, balra... Hol a szalag?? Egy db lengedezett jóval beljebb, úgy hogy tökéletesen beleolvadt az erdei színekbe, szóval kb semmit nem lehetett látni. Még jó hogy együtt mentünk. Amúgy máskor érdemes piros-fehér nagyobb szalagokat kitenni, az sokkal jobban láthatóbb, de ez csak egy tipp. Lekoccanunk a lejtőn, kicsit beszélgetünk az ismét utolért Erzsiékkel, majd leérünk egy településre, amiről az itiner említést sem ír, így a mai napig nem tudom pontosan hol jártunk (talán Látrány?). Viszont találtunk egy szuper kiülős éttermet közvetlen az útvonalon, ahol szintén megpihenünk, és Jurijnak köszönhetően egy sör is elénk kerül Telik az idő, hadd menjen, ráérünk.. Közben befut Perényi Andi is, megörülünk egymásnak, a söre második fele nálam végzi Indulásunk előtt közvetlen Kovács András és Almádi Nóra, illetve Harrer Tamás, és Harrer Dani is aláírja a jelenléti ívet, váltjuk egymást. Mi továbbra is együtt haladunk, Zolival picit lemaradunk, de a többiek látótávolságon belül vannak a hosszú egyenesbe. Kiérvén a faluból, egy sorompón jobbra sárga szalag, a többiek messzebb egyenesen haladnak tovább. Utánuk kiabálunk, azt mondják a track egyenesen megy.. Na ez a probléma a sárga szalagozással, hogy a gázvezeték jelző is ilyen, és bonyodalmakat okozhat. Itt a példa rá. Ha nincsenek a többiek előttünk, simán elmegyünk jobbra.. Kicsit kezdek ideges lenni, hogy például éjszaka mi lesz ezek után.. Na mindegy, haladunk tovább, majd egy friss építkezésen kelünk át egy főúton, vicces volt amikor az építkezés kellős közepén nyomulnak át a túrázók, még jó hogy nem volt ott senki. Persze valahogy át kell jutni a túloldalra ez tény és való. Megérkezünk Rádpusztára, 40 km-nél járunk. Ismét frissítőpont. Itt már sok minden leledzik, a kedvencem az újhagyma. Minden túrán a snassz lilahagyma van, én az újhagymát sokkal jobban szeretem, és lőn! Mellette zsíros kenyerek, rágcsa, alma, víz. A pontőrök is jófejek. Különböző pulyka és egyéb állathangok kíséretében fogyasszuk el a megérdemeltet. Továbbra is együtt haladunk, a lábfejem rendben még szerencsére. A S- jelzést elérve balra fordulok, utánam szólnak hogy jobbra. Szalag nincs sehol, bár a telefonos térképemen ránézhettem volna. A Bóbita-forrásnál ismét kódot jegyzetelünk. A forrás helyett a posvány szebben hangzik. Megjegyzem hogy ez is iható, de csak egyszer Gyönyörű erdőségben haladunk, amúgy nagyon tetszik a táj, szuper jó helyeken haladunk. Kiérünk egy hosszabb szántóföldre, délután 3 körül van, és a nap most kezd el sütni a legerősebben. A többieken is látszik hogy szépen bepirosodtak. Kicsit el is álmosodok, de a tájékozódás miatt ébernek kell maradnom. Teleki falut kikerüljük, és a túloldalán a kis templomnál keresnénk a kódot jó darabon át, de szerencsére Erzsiék épp itt voltak, és mondta hol található. Kicsit ellépünk Orsival és Zolival a többiektől lefele. Ez után leérünk egy aszfaltútra. Szalag sehol, nagy szerencsénk van hogy Rudi és Móni épp előttünk megy. Nem kételkedek, Rudinál van GPS, de megint előjön az hogy mi lenne ha egyedül mennék.. Kezdek morci lenni most már ez ügyben. Fönt a hegytetőn egy szép szoborparkot vélünk felfedezni. Poénkodok hogy oda biztos fel kell menni. Mivel az itinerben ez nem szerepel, kiderül hogy a poénkodásom valóságot öltött, és a P3-ön mászunk fel jó meredeken a nezdei szabadtéri szoborparkhoz. A 3-szög jelzés pont elmegy, és kihagyja ezt. Hogy miért, azt csak a jelzésfestő tudhatja, de mi felmegyünk, mert a többiek ezt mondják hogy a track arra visz. Az időközben minket megelőző András és Nóra, illetve régi ismerősöm Attila is itt pihen. Combos emelkedő volt ebben a hőségben, de mi végül nem állunk meg. A P-jelzésen jobbra fordulván érjük el Somogy megye legmagasabb pontját az Alman-tető 316 m-es csúcsát. Poénkodok hogy a levegővétel is ilyen magasságban már nehezebben megy Andrással beszélgetünk kicsit, majd kapok éppen egy hívást, ők pedig elsietnek Nórával, de végig szem előtt vannak. Balra Z- jelzés jön. Vadi új jeleket követünk, szépen fel vannak festve. Orsival és Zolival haladok, a többiek kissé lemaradva, de alig mögöttünk. Már nagyon vártam a Z-rom kiágazását, és hamarosan 61 km-nél már a Kereki-várnál járunk. A kód a tábla mögött, hamar megleljük. Lekocogunk a meredek lefelén, majd meglepetésre egy frissítőpontba botlunk. Gyanús hogy 1,6 km-t még nem jöttünk. Végül Horváth Veronikáék privát frissítőpontjába (azt hiszem az övéké volt, ha nem akkor tessék korrigálni) jutunk. Nagyon kedvesek, van náluk kóla, csoki, és intenzíven kínálnak. A meggyes kóla nagyon jól esik, mást nem kérek, mert mindjárt itt a tényleges frissítőpont. Ott már Kucsera Ákos egy idősebb úrral fogad minket, a frissítés ismét szuper. Újhagyma, zsíros kenyerek, sós rágcsa, banán, alma, sós paradicsom, víz, plussz tabletta. Hamar le is dőlök a padra, és intenzív lakomázásba kezd csapatunk. Tovább állván az utolsó önfrissítési lehetőséghez érkezünk hamarosan. Kerekiben járunk, és egy szuper jó kis sörözőnél pihen meg csapatunk a túra során utoljára. Pont rám jön a szükséglet, így a kellemest a hasznossal... Az időjárás is lassan partnerünk lesz, a nap már lejjebb eresztette a sugarát. Jó 20 perc után elindulunk, Márk most érkezik, de nem ül be, így csapatjuk tovább. Hamarosan elérkezik a számomra legszebb kilátópont, meg is örökítettem. A Gyugy-hát emelkedőjére felérve visszanézve a Kab-hegytől kezdve a csodás Balaton, az északi part hegyei, na és a völgyhíd, felette pont egy hőlégballonnal csábított fotózásra. A többiek is fotózásba kezdenek természetesen. Felérvén a Gyugy-hát tornyához, kis aszfalt, majd utána jobbra Orsival kisebb kocogásba kezdünk. A többiek már nem követnek, így elkönyveljük hogy innen ketten nyomatjuk tovább. Aztán hamarosan Zoli érkezik utánunk, nocsak milyen jó erőben van most. A S+ emelkedője után Rudi és Móni mellett megyünk el ismét, ők nem frissítettek annyit mint mi. A Z+ adja magát egy hosszabb kocogásra. Hiába óvatoskodom ezzel, most jött el a lábfej fájdalom "ideje".. Közlöm a többiekkel, most 73 km-ig bírtam. Persze haladunk tovább ettől függetlenül. A Vaskereszt nevű helyet elérve hamar megvan a kód, majd ismét vadi új Z- jelzéseken haladunk Balatonendréd irányába. Most kicsit erősebb tempóba gyalogolunk, van rá sansz hogy még a frissítőpontra érjünk lámpa nélkül. Ez szerencsére sikerül is. 78 km-nél, a faluban Toplak Józsi, és Horváth Krisztián fogad minket ismét pazar ellátással. A felhozatal a szokásos, újhagyma, zsíroskenyér, nápolyi, ropi. Nem tudok vele betelni, habzsolok.. Orsi technikai szünetezik, majd megvárván irány az éjszaka. Kicsit izgulok mi lesz a szalagozott részekkel, mert nappal nem voltam teljesen elájulva tőle. Viszont éjjel már fényvisszaverő(!) szalagok voltak, aminek nagyon megörültünk. Szerencsére 11 km-en át a Z- jelzést kellett követni, ami nagyon szépen vezetett minket. Egy hatalmas tókomplexumhoz érkezünk, a békák intenzíven kuruttyolnak, a tücskök pedig neki kezdtek az éjszakai műszaknak. Jó hosszan haladunk ez a tó mellett, tetszik a kis ösvény, olyan picit labirintus szerű Egy kis baglyot is észreveszünk, nem mozdul, tök aranyos A tavak után a balra mutató jel kétértelmű, de lehet csak éjjel. Szerencsére a térképem kisegít. Tóközpusztán a kód a telep végén. Ez után egy hosszabb egyenes jön, de elvagyunk, Orsi, és Zoli is szépen jön. Beleérünk a P- jelzésbe, és ezen koccanunk le intenzív fájással (részemről) kísérve az Ali-réti elágazás pihenőjéhez, túránk utolsó frissítőpontjához, ahol már 94 km-t írtunk. Itt volt András és Nóra, illetve Botos István egy látásból ismerős hölgy társaságában. Ők hamar indulnak tovább, mi nekiállunk kajálni. Az ellátást már le sem írom, ugyanaz mint eddig, de most is jól esik. Leveszem a cipőt, kicsit így jobb. Ez után egy rövid, de borzasztó meredek emelkedő jön a Böre-várhoz fel. Szuszogva abszolváljuk, Zoli felérvén nem túl boldog Lefele utolérjük Istvánt és a vele haladó hölgyet, akik igen jó tempóba gyalogolnak. Mi picit belekocogunk. A Flóra-tetőre felérvén egy geotorony fogad, és szép kilátás. Innen ismét óvatos kocc, majd egy elágazásba leérvén balra egy szalag. Követjük, de megálljt parancsolok. Az itiner itt P-t ír, az meg jobbra van. Megnézem a kövi pontot térképen, és igazam van, a szalag a visszajövő utat mutatta, mert itt egy kis kurfli volt az útvonalban. Andrásék be is nézték, de a Kási-vár előtt ismét utolérnek minket. Ez a Kási-vár nem volt semmi. Balra mellette a szalagozáson halad mindenki, nekem gyanús hogy jobbra magasan látok várkódot. Szerintem itt lehet az igazolókód is. Mondom a többieknek megnézem, hátha. Toronyiránt fölmászok, és lám, megvan! Kiáltok nekik, majd mindenki különböző szavak kíséretében ér fel a rettenet emelkedőn Lehet lefele még rosszabb volt? Most már tényleg a szalagokon haladunk tovább. Út az nincs, szerencsére most jók a szalagok. Visszaérünk a kurfli végébe, épp Harrerékkel, és Varga Lacival futunk össze. Elmondom nekik mi vár rájuk, ne érje őket meglepetésként mint minket András és Nóra tovasiet, innentől már csak a messzeségbe látjuk a lámpájukat a célig. A S+-en ismét hármasban, Orsival és Zolival koccanunk le a Jaba-völgy kódjához. Nem is állunk már meg, innen 5,4 km a cél. Az idő rendesen lehűlt, de nem bánjuk. A Bújó-likhoz érve egy érdekes földbe vájt alagúton jutunk át, tetszik. Végül az aszfalton leérve Ságvárra érkezünk, ahol a szalagozást pöccre meglelve találjuk meg a célt, ami a Krista Porta nevű helyen volt. Végül 03:54-kor érkezünk be a célba. Nagyon finom gulyást kapunk, majd szétmegy a gyomrom olyan éhes voltam már. Az utánunk beérkező Istvánnak köszönhetően Fehérvárig lett is fuvarunk hamar, nem kellett kint fagyoskodni.

 

Végül szeretném megköszönni a szervezőknek hogy elkalauzoltak erre a csodaszép vidékre. Ők ha jól tudom intenzív kéktúrázók, és ellenőrök is. Nagyon korrekt rendezvény volt. Egy-két jótanács viszont azért lenne. Az itinernek informatívabbnak kellene lennie. Ha útvonalleírás nincs, a térképvázlattal kellene kompenzálni. Ez sajnos teljesen vállalhatatlan volt. A szalagozás is több helyen hagyott maga után kívánni valót nappal. Éjszaka nagyon jó hogy volt fényvisszaverő rajtuk, és már jóval követhetőbb volt. Piros-fehér szalagozás kellene máskor. Ennyi, semmi több

HEV Creative Commons License 2023.05.07 0 2 76479

Nem kell sietni, valóban be lehet menni de kívül még teljes a káosz, Felhívnám a figyelmet az átláthatatlan ÚJ tégla kerítésre, beton alapon. Ha elkészül, akkor már csak pénzért lehet pld. a bejáratot megnézni, fotózni.  A kápolna épülete nem látogatható. A képek 05.06.-án délelőtt készültek. Most 500  a felnőtt jegy, 300 a diák, más nincs, ja és Vásárlók könyve (panaszkönyv) sincs. A pénztár épület hátoldalán 1-1 db WC ingyenesen üzemel.

  

 

Előzmény: jzp2107 (76475)
jzp2107 Creative Commons License 2023.05.05 0 2 76478

úgy látom azért kapják az ívet :-)

 

"normális ember hétvégén a családjával van"

 

de mi is :-D

 

Előzmény: HEV (76477)
HEV Creative Commons License 2023.05.05 0 1 76477

Ez most a divat, mindenki túratársat keres a kéktúrához és hát a két kocsis logisztikához megfelelő partner is kell. :-)

Előzmény: jzp2107 (76476)
jzp2107 Creative Commons License 2023.05.05 -1 2 76476

most olvasom hogy Károly "tőlünk" bakancsot és kéktúra fotóalbumot kap ajiba a koronázásához

ő nagy turista (a Diana-s filmből annyira nem jött le..) és azért, vagy csak nyomatjuk az országimázst?

jzp2107 Creative Commons License 2023.05.04 0 0 76475

köszi, akkor elhárult az akadály a ddk befejezése elől

 

Előzmény: Wittgen11 (76473)
timetable Creative Commons License 2023.05.04 0 1 76474

 

 

Emez újra nyílik, sajnos viszont itt egy rossz hír az OKT útvonaláról, Nógrádról:

 

 

Kedves Várbarátok!

Ahogyan mindenkit, úgy minket is váratlanul ért a Nógrádi vár lezárása. Az elmúlt napokban igyekeztünk felgöngyölíteni a szálakat és megtalálni a vár mielőbbi újranyitásához vezető utat.Kezdeményezni fogunk egy háromoldalú találkozót Nógrád Község Önkormányzata, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. és a Nógrád Várának Megmentéséért Alapítvány között annak érdekében, hogy csak a leginkább veszélyes részek legyenek (ideiglenesen, a konzerválások elvégzéséig) lezárva.Továbbá elő fogjuk terjeszteni az alapítvány terveit és a márciusban megkezdett adománygyűjtésünk tényét a Vagyonkezelő felé, hogy célzottan, a felmerülő költségek összegének tudatában folytathassuk a gyűjtést, például: a gyalogkapu rekonstrukciójára és a déli-délkeleti oldalon elkészítendő védőkorlátokra.Módfelett örülünk a helyi civil kezdeményezéseknek is, ezek is segítik az ügyet a tárgyalásokon.Reméljük hamarosan újabb információkkal, és végre jó hírekkel jelentkezhetünk!

 

A Nógrád Várának Megmentéséért Alapítvány

[forrás: https://www.facebook.com/nogradivar/ ]

 

Egyik kedvenc váram, kedvenc helyem az országban. :( 

Márciusban az egyik tornyot már körbe kellett keríteni omlásveszély miatt, mostanra a teljes zárás mellett döntöttek. Bővebbet egyelőre nem tudni, a helyi képviselő-testület következő ülésén talán áramlanak majd további információk.

Előzmény: Wittgen11 (76473)
Wittgen11 Creative Commons License 2023.05.03 0 1 76473

Teljesen aktuális a kérdés :) "A jáki Szent György-templom felújított belső tere 2023. május 2-ától hétfőtől szombatig 10 és 16 óra között, vasárnap 11 és 16 óra között látogatható - adja hírül A jáki templom felújítása elnevezésű közösségi portál."

 

A templom környezete egyébként még szét van kicsit bombázva.

Előzmény: jzp2107 (76472)
jzp2107 Creative Commons License 2023.05.03 0 0 76472

majd figyelünk, az a rész még nincs meg 

jáki templom mikor lesz kész? legutóbb az volt, hogy április..

Előzmény: petergabor (76471)
petergabor Creative Commons License 2023.05.03 -1 1 76471

Szombathelyen.

Előzmény: jzp2107 (76470)
jzp2107 Creative Commons License 2023.05.02 -1 1 76470

hol van ez a kerítés? :-)

 

Egyházasrádóc-Szombathely között valahol?

Előzmény: petergabor (76468)
garass Creative Commons License 2023.05.01 -2 2 76469

Köszönöm a helyszín pontosítását. Ez a szakasz 2020-ban lett felújítva. Mint írod, itt jó jelzések vannak. Vélhetően nem jelzés kiesés, hanem nyomvonal megerősítés miatt került ide ez a pótlás. Lehet, hogy jó szándékú, hasznos, de kár a minőségért.

Előzmény: petergabor (76467)
petergabor Creative Commons License 2023.04.30 -1 3 76468

Előző hsz-ben (76467) írtam a két svájci lányról, csütörtökön dél körül pedig egy spanyol túrázót láttam. Igaz csak másnap tudtam meg, hogy spanyol volt. Anyukámtól, akinek háza DDKT útvonalán van (jelzés a kerítésen :)) indultam el, köszöntöttem neki, hiszen kéktúrások a kocsiból is köszönnek a másik kéktúrásnak :)

 

Anyukám behívta, mert minden kéktúrást meg kell kérdezni, nincs-e szüksége valamire, hiszen a fiainak is jól esik ha megkérdi őket is valaki túra közben.

Persze, hogy volt szüksége egy telefontöltésre. Aztán sörözgetés közben (mert valamivel el kell ütni az időt, amíg töltődik a telefon) előkerültek a kézzel-lábbal magyarázott kéktúrás sztorik is.

Persze az elérhetősége nincs meg :( Azt hiszem Roberto a neve. Ha valaki találkozik vele, kérje már el az elérhetőségét és írja meg nekem! Szombathelyen volt csütörtökön és Szekszárd felé haladt.

 

Tehát egyre több az "idegen" kéktúrás. Kezd népszerű lenni külföldön is.

Előzmény: HEV (76462)
petergabor Creative Commons License 2023.04.30 -1 1 76467

https://goo.gl/maps/duRsDDD5hjQ9jQeo8

 

Vannak igazi jelzések is. Jó állapotúak. :D

 

Nem sokkal később találtunk egy vadmalacot az ösvény közvetlen közelében két kidőlt fatörzs közé kuporodva. Valószínűleg beteg vagy sérült lehetett, meg sem mozdult, de lassan lélegzett. Anyja sehol.

Fel akartam hívni a vadásztársaságot, de nem működött a mobil netem, wifi meg nem volt az erdőben. Arra jött két svájci lány ők adták oda telefonjukat, de csak vezetékes szám volt megadva. Szombaton esélytelen. Egy régi kollégám vadászik őt hívtam végül. Azt mondta hagyjuk ott, a helyi vadászok előbb-utóbb úgyis megtalálják.

Ha valaki találkozik a lányokkal, adja át nekik üdvözletemet. A sztoriból szerintem tudni fogják.

 

Érdekes, hogy amikor először teljesítettem a kéket évekkel ezelőtt 2006.07.09. (hú, de régen volt!), akkor is nagyjából ezen a helyen találkoztunk vadmalacokkal, de akkor az anyjuk is ott volt.

 

 

"Én nagyon hálás szoktam lenni, ha ilyen helyzetben bármilyen segítséget kapok az ismeretlen túratárs(ak)tól."

Zalában jártunk a DDKT-n az egyik falu szélén (már nem emlékszem). Egy idős néni, olyan típus, aki még sosem hagyta el a falut, tanácstalannak érzet minket és azt mondta: "Kedveseim arra kell menni fönek!". És a domb felé mutatott. :D

Előzmény: Jesper Olsen (76465)
V43 1279 Creative Commons License 2023.04.30 -2 3 76466

Ennyit írtam meg az Őrvidékiből eddig, nem nagyon hiszem, hogy belátható időn belül folytatnám, így közzéteszem a jelenlegi, csak szöveges állapotot: 

 

Őrvidék turistája

Számos utazásom, kirándulásom és a Dél-dunántúli kéktúra kapcsán tetszett meg nekem az Őrség. Nem volt ezzel másképpen párom sem, akinek szintén rokonszenves volt e túramozgalom, így együtt vágtunk bele tavaly és csináltuk is végig idén januárral bezárólag. Egy napos túrákkal szakaszoltuk a távot, így a logisztika is lényegesen leegyszerűsödött, főleg, hogy autóval is be tudtunk segíteni az utazásokba.

 

Nagyrákos-Gödörháza(-Magyarszombatfa), avagy a „mellékútvonal”, zöld jelzésen keresztül

 

Az autót Lövő állomáson hagyva zalaszentiváni és egerszegi átszállást követően szálltunk le a Flirt motorvonatról (ez nem gyakori jelenség errefelé!) Nagyrákos megállóhelyen 2022. április 10.-én, 10:55-kor. A környék vasúti érdekessége az alagút, valamint hazánk leghosszabb vasúti völgyhídja. Gondolom a csendes kis falu lakossága nem fogadta kitörő örömmel az 1980-ban megszüntetett, majd felszedett Zalalövő-Bajánsenye vasútvonal újabb verzióját, de a vasút él és virul itt a 2000-es átadása óta, főleg teherforgalma jelentős, nemzetközi személyszállítás a napi 1 pár Citadella gyorsvonatban és néhány határátlépő Bz-re korlátozódik. A helyi személyforgalom kapcsán sem volt éppen tömegnyomor a peronon amikor leszálltunk. Lesétálva a zalalövői főúthoz, a közeli kocsmába tértünk be pecsételési céllal, majd a közeli kis tájházat szemléltük meg kívülről. A falut elhagyva hosszú egyenes földútra tértünk rá, amely egy szép erdőn, majd földek között vezetett át minket Kerkáskápolnára. Néhány közepes állapotú ház és jobbra legelő után értük el a buszmegállót, ahol megtekintettük a szerény menetrendi kínálatot. A váróban a falu szomorú történelméről olvashattunk egy táblán, amelynek apropóját az ÁVH 1950-es évekbeli ténykedése adta. Erőszakos cselekményeik által okozott károk szinte a most is tapinthatóak a levegőben és a hely hangulatában. Ettől függetlenül számunka nem volt rossz élmény ez az elnéptelenedő falucska, amelyet ránézésre is igyekeznek rendben tartani. Pecsét híján a következő buszmegálló táblájánál, majd a település elejének megjelölésénél csináltunk egy-egy igazolóképet, majd folytattuk aszfalton a túrát a következő falu, Magyarföld felé. A most már történelem a sima megyehatár táblák mellett is elhaladtunk, majd hídon a Kerkát kereszteztük. Magyarföld szomszédjához hasonlóan nem egy idegbeteg hely, de az idő itt is jócskán megállt. Már nyomasztó volt a néptelenség, a házak állapota és az utcakép. Egy úttévesztés után már a helyes úton haladva indultunk tovább a Berki-hegy irányába. Rétek után erdőbe tértünk, majd következtek a Berki-hegy szőlőskertjei és nyugalmat árasztó, de látszólag minden komfort nélküli présházai. A főbb keréknyomról letérve még következett néhány iránytörés és egy hosszabb emelkedő. Még egy darabig kitartott az erdő, majd egyre ritkulni kezdtek a fák és hamarosan elértük a DDK-ról már ismerős Gödörházát (nekem annak idején megszakítási pont is volt). A zöld jelek bevezetnek a buszmegállóhoz, innen egy néhány lépéses kitérő a helyi harangláb, ahol a füzet által feltett kérdésre kell válaszolni. Ezek után a DDK útvonalán haladva, a Ritási-domb geotornyát ismét meghódítva értük el Magyarszombatfát. A 18:05-ös busz minimális késéssel érkezett, Őriszentpéter végállomásra a fedélzetén érkeztünk, majd a központban lévő Centrum étteremben vacsoráztunk, majd a buszállomásra visszatérve a 18:51-es járattal utaztunk Szentgotthárdig. Onnan pedig visszavonatoztunk a kocsihoz Lövőre, majd hazafelé vettük az irányt a 21 km-es túra után.

 

Zalalövő-Kondorfa

2022. decemberében poroltuk le a mozgalom folytatására vonatkozó terveinket, majd a gondolatot tett is követte, 29.-én már úton is voltunk Csornára a vonathoz, hogy Zalalövőig utazzunk. Szil környéki biztosítóberendezési hiba jócskán meghiúsította a terveinket, miután minden csatlakozást lekéstünk volna leszálltunk a vonatról és információ hiányában lemondtunk az utazásról (külön sikersztori: az applikáción vett jegyet nem lehet visszatéríteni az felhasználási feltételek szerint, de mivel hitelesen tudtunk igazunkat bizonyítani, így márciusban visszautalták a jegy árát!), majd ismét a kocsiba ülve, még meleg motorral indultunk meg Zalalövőre, ahová még így is a vonat idejébe sikerült érkeznünk. Mivel erre a szakaszolási eshetőségre az igazolólapokkal nem készültem, így csak hiányos dokumentációm lett volna erről, a szakaszról (párom az egész pakkot hozta végig), de szerencsére a helyszínen gyorsan sikerült segítséggel hárítani a problémát. Az állomásról (DDK pecsétet használtunk igazolásra) a piros jeleket követve az Őri felé vezető útra térve hosszan haladtunk a város nyugati nyúlványán, majd egy jobbos után érkeztünk meg a környék egyik legszebb pontjához, a Borostyán tóhoz. A szép fekvésű tó megért volna egy kis ejtőzést a parton, de tartanunk kellett magunkat az ütemtervhez, nem akartuk Kondorfán lekésni a 17:09-es utolsó (!) buszt. Rövid erdei szakasz után földek mellett haladtunk egy elnyújtott „U” alakban, majd egy újabb rövid erdei szakasz után érkeztünk meg az aszfaltos útra Felsőjánosfa fölött. Aszfalton haladtunk innentől egy darabig, Szaknyér központjáig. A soron következő falu Hegyhátszentjakab volt, a rendezett kis faluban a ránézésre néptelen kocsma belülről működik, itt sikeresen jutottunk pecséthez. Kis emelkedő után tértünk le Szaknyér felé, majd az itt is jellemző jókora nagyságú telkekkel rendelkező házak mentén hagytuk el a falut. Egy kisebb dombtető után érkeztünk meg újra emelkedőben a barátságos, ámbár kissé kihalt Szaknyérre. A templom melletti buszmegállóba beülve álltunk  meg egy kicsit falatozni, a menetrend alapján nem kellett attól tartanunk, hogy a sűrű buszközlekedés mellett a sofőr félreérti a helyzetet és feleslegesen áll meg miattunk a megállóba. Életemben először ettem töpörtyűt és megállapítottam, hogy nem is rossz, majd megetettünk a helybéli macskát egy kis maradékkal. Pár perccel később már újra úton voltunk és erdőbe térve hagytuk el Szaknyért. Viszonylag rövid erdei szakasz után ismét szántók következtek, majd megérkeztünk Kisrákosra. A szintén kihalt arcát mutató faluban, csak a vége lőtt mutatkozott egy kis élet. Az Őrségi Parasztvigadót sajnos zárva találtuk, bosszankodva csináltunk igazolóképeket, nem akartuk megvárni a nyitási időt, amely jócskán sietésre kényszerített volna minket. Este végül kocsival kitértünk ide és meg tudtuk szerezni a szükséges igazolást, ebben a mozgalomban így is kellett pár helyszínt fotóval igazolnunk, nem akartam ezek számát szaporítani, ha már volt lehetőség a rendes igazoláshoz. A falu Fodorszer nevű részének nyugati végében a Trabant gyűjtemény és a bérlési lehetőség volt számomra a szokásos tetszetős házakon kívül számunkra említésre méltó. Ezután következett számunkra a túra érdemi része: egy jobbos meg egy balos kanyar után rátértünk egy hosszú egyenesre, ami egy az eddigiekhez képest vadregényes erdőben vezetett, majd ezután értük el az egész mozgalom számunkra legkedvesebb faluját, Ispánkot. A nyugalmas és barátságos hangulatot árasztó falu központját hamar elértük. Jobbra a harangláb környékén kis park található, majd utána egy nagyobb teraszos épület egyik oszlopán pecsétet találtunk. A szemközti Béke liget fakapuján (érdekes módon ezzel szemközt van az Ispánk tábla) található évszám leírása az igazolás itt, de örültünk a mozgalmi pecsétnek is. A pecséttel ferdén szemben található buszmegállót kiszolgáló járatok menetrendje megjegyezhető mennyiségű: hétfőtől péntekig napi 2 busz a szomszédos Őriszentpéterre, hétvégén nincsen tömegközlekedés itt. Úgy néz ki a csereháti kínálatnak vannak errefelé is komoly kihívói. Átsétáltunk a szép fenyőfák által határolt úton át a ligeten, majd egy kis emelkedő következett a falu túlsó részébe. Kicsit túlmentünk a leágazáson, majd ezt korrigálva hagytuk el a kedves kis falut, egy réten átvágva rövid erdei szakasz után kereszteztük az Őriszentpéter-Csákánydoroszló utat, majd a Bárkás tó nádasa mellett haladtunk el. Jócskán kezdtek fogyni a fények, de mi továbbra is kitartottunk az úton, amely innentől kezdve kicsit ökörhugyozás jellegűre sikerült. Eleinte egy jobbos és egy balos kanyar után hosszan haladtunk egy szép nyiladékban, majd  jócskán megszaporodtak az iránytörések, kanyarok. Mindez szépen jelezve, nem rémlenek jelzési problémák sehonnan a mozgalom útvonaláról. A hátralévő szakaszról a vizenyős Dó-rét a „jellegfával”, valamint az azt követő Máli-hegy 264 méteres magaslata volt említésre méltó. Kondorfához közelítve egyre inkább a Lugos patak mellé tartott az útvonal, egy hely nagy fatörzs átlépése közben sikeresen el is csúsztam, beütöttem hátsó felemet, de nem volt időnk időzni, menni kellett tovább. Mivel már majdnem sötét volt és a buszt nem kívántuk kockáztatni (ez egy nagyon jó megérzés volt), így a sportpálya előtt a patak felett áthaladva a kék útvonalára tértünk rá és így jutottunk egy a központ szélén található kocsmához. Szerencsére a pecsét kikerült a bejárati ajtó belső feléről a külsőre, így pörgősebb volt az igazolás. Az Őriszentpéter-Csörötnek útra kiérve indultunk a buszmegálló felé, majd a buszt is megláttuk! Sietősen még fel tudtunk szállni, de a 17:05-kor már kifarolt a busz a megállóból, 4 perccel hamarabb! Azért ez szerintem bőven tűréshatáron kívüli, biztos nem tetszett volna a sofőrnek, ha a napi utolsó buszról lekésve utaspanaszt teszünk…mondom ezt úgy, hogy én jelenleg csinálom a buszos jogosítványt, de eszembe nem jutna ennyivel előbb elmenni egy megállóból, ha egyszer valamikor dolgozok is ebben a szakmában. Őriben kettéváltunk: én elmentem pecsételni a Centrum étterembe (áprilisban ez kimaradt), párom pedig a buszállomás mögötti pizzériába ment rendelni. A pecsételés után odaértem én is, így friss pizzát tudtunk enni, majd buszoztunk Zalalövőre. Sajnos menetrendváltás óta nem mennek be a buszok a vasútállomásra, csak a bejárati útig, a netes keresővel ellentétben, erről az aktuális sofőr világosított minket fel. Éljenek a kényelmes átszállások…persze a menetrendi hézagok jócskán lehetővé teszik a pár száz méteres séta teljesítését, de nem mindenki mozog könnyen vagy kevés cuccal. Na mindegy, biztos sokat tömegközlekedik, aki erről döntött, nem lepődtünk meg. Visszatérve a kocsihoz belefogtunk még egy hosszas körbe a mozgalom érintőpontos része kapcsán, de ezek egy nagy részét meg kellett később ismételni, szóval igazából így utólag nézve arra volt jó az egész, hogy több benzin fogyjon és lekéssük az utolsó meleg étkezéses lehetőséget a környéken, így korgó hassal tértünk haza csak késő este a 23 km-es túra után.

 

Felsőszölnök-Szentgotthárd

A következő felvonás egy napos pihenő után Szilveszter napján következett. A tömegközlekedésbe ezúttal kevésbé bízva Körmendig autóztunk, majd onnan vonatoztunk Szentgotthárdig. Gotthárdot már jól megismertük a Szent Imre út során, ezúttal dél felől érkeztünk meg délután a határmenti városba. Estére Sárvárra voltunk meghívva egy gyerekkori barátom és a többi meghívottja társaságába, így kellőképpen le tudtuk magunkat előtte fárasztani az év utolsó napjának estéjére, a bő 16 km alatt. 10 óra után kicsivel már a Felsőszölnökre tartó buszon utaztunk, mindkettőnk számára új volt ez a terület, így jócskán nyújtogattam a nyakamat. Érdekes volt a szűkös úttal rendelkező Szakonyfalu a szép templomával, majd Alsószölnök következett. Egyre „szlovénosabb” lett a táj az ország legnyugatibb csücskéhez közeledve, a sűrűbb házkiosztások helyett itt már a jóval szellősebb verzió dominál. Felsőszölnök határában az italboltnál szálltunk le, szakaszolásban így volt ideális a dolog. A nagyon durván retro kocsma és bolt együttesben kértünk és kaptunk pecsétet, majd nekivágtunk a túrának. Először aszfalton haladtunk egy keveset, majd egy telekre kell bemenni és egy idő néni (aki intett, hogy jó helyen vagyunk) háza mellett elhaladva kell betérni az erdőbe. Az aktuális lapos gerincer emelkedő után értük el, majd keréknyomon értük el az ország „békebeli” nyugati pontját jelölő helyet, mely még a Vasfüggöny idejében volt a legnyugatibb extra engedélyek nélkül megközelíthető pont. A tábla tanúsága szerint akkoriban Szakonyfalut jelölték meg legnyugatibb pontként, mivel a valóságban legnyugatibb Felsőszölnök nehezen volt megközelíthető, így született e fiktív „legnyugatibb pont”. A fenyőfák által határolt kis vadászház szép helyen fekszik, ma már nehéz elképzelni, hogy nehezebb időkben még idáig eljutni is kiváltság volt. Egy hangulatos fenyőfák melletti patakátkelés után tekergős, de haladós úton jutottunk el a soron következő aszfaltos út, a Szentgotthárd-Apátistvánfalva út keresztezéséig. A folytatás is elég lendületes volt, majd Zsidahegy előtt a szabadon bóklászó kutyák kényszerítettek minket egy kis kerülőre, majd elértük a kis egy utcás városrész házait. Takaros porták között haladtunk el, az elágazásban álló kereszt emelésének a dátuma az igazolás itt. A házakat elhagyva pár száz méteres erdei rész után érkeztünk meg Zsidára, itt már hosszabban kellett gyalogolnunk, a modern és újgazdag házak közé itt már jócskán vegyültek lepukkantabbak is, erős kontrasztot adva az évtizedes elzártság utáni fellendülésnek. Számunkra ez volt a legkevésbé szimpatikus hely a túrán, igyekeztünk ezen és a soron következő városi szakaszon minél hamarabb túl lenni. A kissé mesterségesen szított ingatlanbiznisz, a földrajzi fekvést a végletekig kifacsaró és minden négyzetmétert aranyáron adó és kitelepült újgazdag légkör nem az én világom. Gotthárd belsőbb része és belvárosa ettől függetlenül szép, még ha a körítést annyira nem is tudom a magaménak érezni. Az állomáson pecsételtünk a pénztárba, majd Körmendig vonatoztunk, ahol már fél 4 után kocsiba is ültünk. A szombathelyi Kfc szilveszteri korábbi zárása miatt feladta a leckét, de némi helyismerettel sikeresen megoldást találtunk az étkezésre: 1 évig laktam Szombathelyen, így az általam jól ismert Gekko Pub ezúttal sem okozott csalódást. Az étteremből pár lépésre található oktatási központban tanultam annak idején a mozdonyvezetői hivatás rejtelmeiről. Teli hassal, jókedvűen indultunk meg innen Sárvárra, ahonnan az újév első óráiban tértünk haza.

 

Jesper Olsen Creative Commons License 2023.04.30 0 3 76465

Szerintem valahol olyan helyen, ahol nagy szükség lenne "igazi" (szabványos) jelzésre, de addig sem akarják, hogy eltévedjenek az arra járók. Én nagyon hálás szoktam lenni, ha ilyen helyzetben bármilyen segítséget kapok az ismeretlen túratárs(ak)tól.

Előzmény: garass (76464)
garass Creative Commons License 2023.04.29 -1 1 76464

Hol készült ez a 'modern' jelzéskép?

Előzmény: petergabor (76463)
petergabor Creative Commons License 2023.04.29 0 2 76463

HEV Creative Commons License 2023.04.29 0 0 76462

Egy amerikás kéktúrázó

olahtamas Creative Commons License 2023.04.26 -1 1 76461

Köszi, hogy kikerested!

Pedig már le is fényképeztem, csak nem jutott eszembe :)

Előzmény: Bikk Pubi (76459)
Jesper Olsen Creative Commons License 2023.04.26 0 0 76460

Én is úgy látom. Köszönöm!

Előzmény: Bikk Pubi (76459)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!