Én az egészben a rációt hiányolom: adott egy embertipus, aki nem rendelkezik túrázómúlttal, nem tud tájékozódni, megrémül, ha elfogy a jelzés. Most a tervek szerint némi reklámmal, brossúrával el lehet érni, hogy több éven keresztül, 30-60 napot ezer kilométer legyaloglására fog szánni. Én ebben erősen kételkedek. Egy reklám nem ad ekkora motívációt, ha alapból nincs meg az emberben a természetjárás iránti igény.
Az utóbbi két évben kétségtelenül ez a három akció volt az ami megszólította a népeket és nagyon sok embert indított el az OKT útvonalán. Sokan, köztük én is sok éve turáznak de egy ilyen nagy falatba nem vágnak bele, kell egy kezdő rúgás és utána már nem igazán lehet kiszállni. Én. kb. 20 év túrázás után kezdtem el az OKT-t. Korábban már felvetettem valahol, hogy ha nem is a teljes szakaszon de egy egy tájegységben nyilván a végeken lenne praktikus nagyon jó lenne egy egy hasonlóan szervezett teljesítési lehetőséget biztosítani.
Ez hatalmas segítség volt sokaknak a viszonylagos szervezettség miatt! pld. egy csapattal én is ott voltam a csereháti részen. Nem részletezve, hogy miért pont itt de ha idézhetek a hívatalos túravezetőnk reggeli eligazításából azért érthető " ha szét is szakad a társaság lehetőleg 8-10 fős csoportokban maradjatok'
Az RP-DDK 2012 szerintem kissé elkapkodott volt mindenesetre a hangulata más volt mint az OKT-s nagytestvér esetében de kétségtelenül ez is nagyon jó kezdeményezés volt. Többen vártuk a folytatást az AK-n, talán egyszer majd az is összejön.
Nagyon jó egyesületi kezdeményezés és szerintem kb 1000 fő körül járhat a teljesítők száma és július 28-ig még teljesíthető. Ilyen akció valóban több kellene. Nyilván csak a nagyobb egyesületek képesek az előfinanszírozásra.
Más:
A túravezető elvárható tevékenységéről ez nagyrészt még aktuális:
Az én meglátásom szerint most hatalmas munka, és pénz felhasználásával meg lesznek szólítva az "impulzus" túrázók, akiknek elenyésző részéből lesz teljesítő. Szerintem sokkal nagyobb eredményt lehetne elérni a már aktív túrázók megszólításával, az OKT60-hoz hasonló eseményekkel. Olyat ugyanis ismerek, aki ennek a hatására kezdett el kékezni, viszont a Balaton parton piruló, prospektus hatására nekivágó ember eléggé fantasy...
Ott a pont. A frekventált környékekre kellenek térképek a terepre, kellenének tájékoztató anyagok elektronikus formában is (vesszőparipa, tudom, de ez van...), és ismerve a hazai körülményeket, jóval-jóval több ember a természetvédelemben, aki a terepen végzi a tájékoztató, szabálykövetésre ösztönző, segítő munkát.
Szokás szerint offline ültem ma eddig a gép alőtt - általában így teszek, ha munkaszag van a levegőben. Válogattam a képeket ezerrel... :-)
Szerintem jelzettség tekintetében az arany középutat kellene belőni. Hülyebiztos megoldás nincs - erre nem is kellene törekedni, de fontos a felfestés sűrűsége és a táblázottság, mivel a térképet nem használó többség majd az alapján fog navigálni. A térképismeret majd később jön meg - ha egyáltalán megjön. Mert az, aki csak nagy néha szeretne lötyögni pár kilométert a kéken, az soha nem fogja megtanulni kezelni a térképet. Én is csak most tanultam meg a túravezetőin, addig csak nézegettem.
Ne felejtsük el, hogy a nagyon is közeli jövőben - egy-két éven belül - emberek ezrei fognak belevágni a kéktúrázásba túrázási gyakorlat nélkül! És ahogy Remélemilyennicknincs írta, nagyon nem lenne jó az, ha az első túrájukon úgy eltévednének, hogy örökre megbánják azt, hogy valaha is belevágtak a túrázásba, kéktúrázásba! Tehát a jelzettséget javítani kell! Mert hogyan is fog találkozni egy "eccerű ember" a kéktúrával? Elmegy nyaralni valahová, mondjuk a Balcsi északi partjára, és ott a szállásán a kezébe fog akadni egy prospektus: hogy aszongya Országos Kéktúra, és hogy mászd meg a tanúhegyeket! Lesz rajta egy térképvázlat, egy rövid útvonalleírás, meg pár szép fénykép az útvonalról. Esetleg tömegközlekedési információk. Nem fog a neten keresgélni tuhut és kéktúra infót a delikvens, hanem megmutatja a zasszonynak meg a kölyköknek a prospektust, hogy nézzétek: eddig a standon döglöttünk, de holnap megmásszuk a Badacsonyt!
Na, belőlük kellene kiindulni! Aztán, ha sikeres volt az első túrájuk, mert eljutottak B.tördemicről a Badacsony és Gulács közötti nyeregben lévő főútig és a buszmegállóig, onnan meg vissza a szállásukra, akkor esetleg legközelebb elgondolkodnak azon, hogy meg kéne mászni a Csobáncot is, meg talán még a Szent György-hegyet is. Ezért az útvonal jelzettsége, táblázottsága, karbantartottsága nagyon fontos, ha nem a legfontosabb feltétel! Ezenkívül szerintem minden prospektusba, tájékoztatóba le kell majd böcsülettel írni: arról van szó, hogy az útvonaltérkép, útvonalleírás, jelzések és táblák figyelembevételével, figyelmesen haladva az út gond nélkül abszolválható, megfelelő kondíció esetén! Már csak miheztartás végett is!
"Ha nincs egyértelmű jelzés, hogy lövöd be magad a térképen, ha csak a terepre vagy kihegyezve és nem végeztél túravezetőit, hogy tisztában legyél irányszögekkel, kúpokkal stb?"
Onnan, hogy nem bekötött szemmel vittek az ismeretlen rajthelyre, és előző nap átnéztem, hoogy nagyjából milyen terepen, milyen irányba fogok haladni, hol fogok letérni valamit megnézni, és hol lesz időm valami réten egy félórát feküdni a fűben. És mivel ismerem a tempómat, és tudom, hogy kb egyes pontokhoz mikor fogok érni, ezért az is hamar észreveszem, ha letértem.
"Miért? Mert úgy gondoltuk, nevelő célzatú, ha nem festünk jelzéseket logikusan."
Te most szándékosan, és rosszindulatúan ferdítesz. Mutass rá, hogy hol, és ki mondott, vagy célzott rá, hogy fessünk szándékosan rosszul, hadd hulljon a férgese. Páran pont arról beszélünk, hogy akkor se essen kétségbe valaki, ha hiányzó jelzésbe ütközik. Mert tudod, nem csak kék jelzés van, nem csak OKT, hanem más mozgalmak is, ahol esetleg nem fog jutni ilyen nagyszabású beruházásra pénz, és bizony néha belefut az ember olyan helyzetbe, hogy gondolkodnia kell. Aztán egy idő múlva rájön, hogy a gondolkozás nem fáj, hanem akár még sikerélményt is adhat. Tudod, nem halat kell adni, hanem megtanítani halászni :)
"...úgy gondolom, hogy igenis legyen kint a jelzés ott, ahol nem egyértelmű, hogy merre kell továbbmenni."
Maximálisan egyetértünk.
Az a bökkenő, hogy nem tudja senki, hol vannak ezek a pontok.
Hetek óta próbálom ezeket becserkészni, hisz arra csak remény van, hogy felújítják a jelzéseket, és táblákat helyeznek el.
Ez nagyon bíztató, és őszintén remélem, meg is valósul.
És addig?
Ezért vannak a fórumok, ezért van a topic, ezért üzemel a TTT honlapján a fórum, ide be lehet írni, és ha valaki veszi a fáradságot, az mielőtt elindul, elolvassa.
Ha nincs egyértelmű jelzés, hogy lövöd be magad a térképen, ha csak a terepre vagy kihegyezve és nem végeztél túravezetőit, hogy tisztában legyél irányszögekkel, kúpokkal stb?
Ha rendben vannak a jelzések, akkor a kezdő kézbe veszi a térképet és be tudja lőni magát helyileg. Aztán szépen lassan hozzászokik a térképhez és a végén tudja, amit tudni kell.
Abból, ami itt nekem lejött az egy olyan truvájl, ami arról szól, hogy kell-e egyértelmű jelzés vagy se.
A túrista tipológiád nem rossz, de az a bajom vele, hogy hiányzik belőle az elfogadás, a tolerancia. Rangsorolsz az alapján, hogy neked mi a jó, amit te magadra vonatkozóan értékesnek tartasz
Szerintem addig, amig ugyanaz a természet szeretet és tisztelet visz ki az erdőbe bárkit is és az illető nem árt a természetnek, addig tök mindegy, hogy állcsúcsig latexben, vezetővel, vezető nélkül, kényelmesen vagy teljesítményre törekedve csinálja, amit csinál.
És valljuk be szívünket kézre téve - azon kevesek közül, akik tényleg a vadonra születtek, a többségünk mégiscsak úgy kezdte, hogy volt benne kultúrtúrázó, kocatúrázó.
Mentünk annyit, amennyi épphogy jól esett, mentünk csoporttal. Aztán beruháztunk ilyen olyan kütyübe, kellékbe és aztán mindenki fejlődött valahova. Ki teljesítménytúrázó lett, ki hobbitúrista stb stb.
Az erdőben is sokszáz virág....
De az elinduláshoz az kell, hogy elsőre jó élmények és biztonság vegye körbe az embert.
Ne pedig az, hogy már eleve kiröhögjék - nézd a marha, már ott elszúrta.
Miért? Mert úgy gondoltuk, nevelő célzatú, ha nem festünk jelzéseket logikusan.
"Szerintem az OKt legyen legalább annyira bolondbiztos, hogy legalább az elágazásoknál legyen egyértelmű a jelzés."
Nem a jelzésekről beszélek. A jelzés, és a tájékozódás az nem ugyanaz. Mi a jobb, ha felmész egy hegytetőre, és a térképed alapján meg tudod határozni, hogy mit látsz, vagy ha nem? Mi van, ha jön egy jégeső, de a túrázó nem talál le az ötszáz méterre lévő faluba, mert a jelzés nem arra vezet, ő pedig nem tudja a térképen elhelyezni magát? Vagy neadjisten, kificamítja a bokáját, nem tud továbbmenni, akkor mondja azt, hogy induljatok el a kéken Írottkőtől, és megtaláltok, mert jól jelzett az út?
Úgy látom, itt a kulturisták kinevelésén van a hangsúly.
"-Négyféle turista van a világon.
Először is a kocaturista, aki előkelően kiöltözve és szakszerűen fölszerelve ide-oda lötyög s mindig többet mutat, mint amennyire valójában képes. Például jégcsákánnyal mászik fel a Kals-Matreir-Törlre, hegymászó kötéllel sétál a Bindel-Wegen, csodálatos alpinista teljesítményekről számol be, amelyeknek legfennebb nézője volt vagy olvasója. Ha mégis fölmegy valami komolyabb hegyre, akkor vezetővel cipelteti föl magát - no, szép dolog. Ahová magától nem tud fölmenni az ember, oda nem menjen.(...)
Kulturista. Olyan kultúrember, aki szereti a természetet. Nem köt magára kötelet, nem vállalkozik erőmutatványokra, fölsétál addig, ameddig kényelmesen feljuthat, pihen és gyönyörködik, nem veti meg a kilátóhelyeken létesített vendéglőket... (...)
Az igazi turistát a természeten kívül a teljesítmény is érdekli. Az, amit ő teljesít. Felszereli magát kötéllel, jégcsákánnyal, hágóvassal, ha a szükség úgy kívánja, nekivág a legmagasabb csúcsoknak és örül, ha meghódítja őket. A csúcson kétszeresen is jól érzi magát: élvezi a természet szépségét és élvezi a megtett utat, a nehézségek legyűrését... (...)
A fajturista. Olyan, mint a tisztafajú tenyészállat. Abban különbözik az előbbitől, hogy csak a teljesítményt élvezi. Minél nehezebb falon mászik föl, minél nyaktörőbb mutatványra vállalkozik, minél hajmeresztőbb bravúrt old meg, annál boldogabb. Tökéletesen értelmetlen feladatokra vállalkozik: zord északi falakra mászik, holott a déli oldalon kényelmesen feljuthatna, életveszélyes első megmászásokon töri ki a nyakát, napokat tölt viharban a hegyek csúcsán vagy gleccserszakadékokban, hogy a végén egyel több négyezrest jegyezhessen be a naplójába.
-Ha jól értem - foglaltam össze a lélektani fejtegetést -, a kocaturista önmagát szereti, a kulturista a természetet, az igazi turista a természetet és a teljesítményt, a fajturista csak a teljesítményt. Jól értettem?
- Pontosan így van.
- És ti melyik csoportba tartoztok?
- Még egyikbe sem. De igazi turisták szeretnénk lenni."
Én is igazi turista szeretnék lenni :) (Különben aki még nem olvasta volna, tegye meg: Benedek István: Csavargás az Alpokban)
A kis eltévedések a túra részei. Beszélgetünk és megyünk a szép úton, senki nem figyel, és már el is mentünk a leágazás mellett.
A jó túrázó, azonban rögtön észreveszi, hogy nincs jel. Fordul egyet, ott sincs jel: visszasétál és szépen megkeresi. Ez amolyan spontán geokesing. Az általános iskolákban tanítani akarják a kerékpározást, lovaglást és a túrázást (minamellett, hogy a gyerek összekeveri a tehenet az tyúkkal). Gondolom a túrázás óra nem arról szól, hogy megbeszélik a túrista részeit (fej-tor-potroh). Meg kell tanítani az embereknek a tájékozódást. Őseinknek nem volt még térképük sem, mégsem tévedtek el. Esetleg menjen el valaki egyszer hegyetmászni (persze ne a himalájával kezdje) és szembesül azzal, hogy nincsenek jelzések és nem is kellenek (no jó, ez sarkos ellenpont volt).
Nem csak a vegetáció tudja eltüntetni a jeleket. Voltam már úgy a Pilisben, hogy az előző hófúvás minden fát egyforma jellel látott el (jó kapargatást, itt a piros-hol a piros).
Ha viszont a célközönség a körömcipős szőkeségek hada, akkor a minden fára kitett jel is kevés. Mindenesetre, ga így lesz, akkor én kiszálok és szerintem nem leszek egyedül.
Ez a népnevelő dolog kicsit megint arról szól, hogy mi most tökösek vagyunk, mert meg tudjuk oldani. Ez viszont az eddigi gondolatmenet, ami a kéktúrát beszorította egy szűk körbe.
Azt hiszem abban egyetértünk, hogy a kéktúra jó dolog, hogy jó lenne, ha minél több ember meg tudná csinálni. Azonban ha nyitunk nagyobb bázis felé, akkor az egyértelműen azzal fog járni, hogy az elefántcsont toronyból lejebb kell jönni a plebs szintjére és létre kell hozni egy olyan egyensúlyt, ami kényelmes a plebsnek és mellette még teret ad a fejlődésre. Az, hogy egyes helyeken nyema felfestés van sztem nem ebbe az irányba mutat.
Vagy akkor rangsoroljuk a szakaszokat:
Beginner: Pilis és Budai-hg. Intermed: Börzsöny, Mátra, Bükk, Advanced: Borsod, Bakony, Kemeneshát
Ugyanakkor ismét visszatérek arra, hogy az E4es útvonal része is vagyunk, tehát nemcsak a saját igényeinkben kell gondolkozni, hanem abban is, hogy aki héthatárról innen érkezik, az is kellemes élményekkel megy végig, vagy szentségel, mert nincs jelzés és bizony faluhelyt még nem mindenkinek van nyelvvizsgája
Szerintem az OKt legyen legalább annyira bolondbiztos, hogy legalább az elágazásoknál legyen egyértelmű a jelzés.
Aki itt kedvet kap, annak meg legyen ott a teljesítmény túra, a tájfutás, esetleg lehetne újabb ágazatokat is kialakítani. Tájékozódó gyaloglás... stb stb.
Amúgy meg viccesnek találom, hogy leszóljátok az eftársat azért, mert rossz helyen kereste a jelzést. Pont erről van szó. Már az eredeti útvonalat is el tudta nézni. De ez vajon az ő hibája, vagy azé, aki nem tette nyilvánvalóvá a jelzést?
Csatlakoznék hozzád , én is szeretek egyértelműen jelzett úton haladni , és közben a tájat nézni , nem pedig állandóan a térképet a kezemben lesni vagy a GPS-t , ami amúgy nincs is és nem is lesz.
Mondom én, hogy nincs letisztázva, hogy ki a célközönség, mit akarunk a kéktúrával.
Szerintem sem várható el egy túrázótól, hogy mindig tudja, hol van.
Ez a túravezető feladata.
Mondjuk ezt is érdemes lenne egyszer letisztázni, hogy mi az egységesen elfogadott definíciója a kirándulónak, a túrázónak, a túravezetőnek.
Mert most mintha összefolyna a dolog és mintha mindenkitől azt várnánk el, hogy túravezetői képességekkel rendelkezzen.
Mivel az Okt alapvetése az, hogy minden érdeklődőt végigvigyen az országon, bemutatva rajta a természeti, kultúrális stb értékeket, én úgy gondolom, hogy igenis legyen kint a jelzés ott, ahol nem egyértelmű, hogy merre kell továbbmenni.
Az Okt jelzett túristaút. Akkor legyen jelzett.
Egyik kedves emlékem a Sírok-Szarvaskő szakasz. Különösen Sírok térségben, mert ott olyan ütemben voltak felfestve a jelzések, hogy tudtam a túra közben másra is figyelni. Aki ott festett, tudta, hogy kb mennyi idő elteltével jön rá a kirándulóra a frász, hogy vajon jó helyen vagyok-e és oda festett jelet.
Emiatt a túrát nyugodtan tudtam végigcsinálni és volt idő arra, hogy elmerüljek a tájban.
Az itinerre kíváncsi vagyok, hogy milyen. Nem ásnám el azonnal, mint használhatatlant.
A puding próbája az evés. Legyen meg és nézzük meg, hogy user friendly-e vagy sem.
Azonban én továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy legyenek rendben a jelzések, legyen elérhető térkép a tájegységekről papír, telefon és webes alapon. De ez már századjára lerágott csont.
Egyetértek. Minimális térképolvasással, és a tempónk, és az eltelt idő megbecslésével lehet készülni, hogy most jobban figyelni kell, mert letérés következik.
Hegylako: "a turista úttól pont azt várnám el, hogy egyértelműen, jól láthatóan tudjak rajta közlekedni."
Ez két különböző dolog, a túraút minősége, és a túrázó tájékozódási képessége. Vagy legyen mozgólépcső a hegytetőkre, mert az átlagtúrázótól az sem várható el, hogy legyen akkora fizikai állóképessége, hogy felgyalogoljon?
Ahogy a bringázásnak is szükséges feltétele az egyensúlyérzék, a túrázónak is a tájékozódási képesség. Nem a szükséges szintet kell lejebbvinni, hanem a túrázók tudását emelni, mert az értékesebb. Persze szerintem. Mondjuk a bulvár azt mutatja, hogy a tömegeket pont ellenkezőleg lehet megszólítani.
a turista úttól pont azt várnám el, hogy egyértelműen, jól láthatóan tudjak rajta közlekedni. Meg tudjam tervezni azt hogy honnan hova kb mennyi idő alatt érek el, esetleg milyen hosszú a két pont közötti távolság., és legyenek információs táblák. Szerencsére nagyon komoly anyagok vannak már a szövetségben magáról az útvonalról, jelzésekről, festésről, pár hét és mind mind mind közlésre kerül. Itt is van egy bizottság, Molnár Andris vezetésével gőzerővel dolgoznak.
Áprilisban voltunk két napot túrázni a Kéken a Mátrában, a dátum ellenére "majdhogynem" téli túra volt. Jól sikerült, jól éreztük magunkat. Pár kép a kirándulásról:
Nem kötekedés, piszkálódás, hanem őszinte érdeklődés: nem rossz úgy túrázni, hogy nem a környezettel foglalkozol, hanem centire pontosan lesed a követendő utat? Legalábbis nekem fura elképzelni is, hogy kint vagyok az erdőben, és folyamatosan az itinert lesem, meg számolok, meg próbálok nem kihagyni egy töréspontot. Teljesítménytúránál ez biztos mérvadó, hiszen ott nem kellemes mellényúlni; de egy sima jóléti túrán nem tudom, ezt hogy lehet megcsinálni.
Tudom, hétfőn lesz hivatalos bizottsági ülés, és ott is elmondhatom, de én szeretném, ha mindenki ugyanazt látná / olvasná.
Nem titok, évekig intenzíven teljesítménytúráztam, voltak mások által is értékelt "eredményeim".
Nem ezért róttam a kilométereket, de örültem annak, hogy az egyik évben "helyezett" lettem.
Azokon a túrákon már-már követelmény volt az itiner.
Ez egy nagyon hasznos dolog, főleg ha tömör és ha pontos.
Peták István is próbálkozott hasonlóval, de sok volt a szöveg.
Én mindössze annyit szeretnék "letenni az asztalara", amennyit a TUHU jelenlegi itiner-e szolgáltatni képes.
Ha változik az útvonal burkolata, vagy a szélessége, esetleg a járhatósága, akkor "töri" a távolságot, ezzel jelzi, hány méter múlva várható változás.
Ezt az itinert, ha képzeletben betesszük egy "szellős" WORD táblázatba, akkor ezzel a "cetlivel" bátran indulhatunk.
Több túrám volt az elmúlt hetekben. mindössze ezekkel az információkkal:
Hány méter a következő kereszteződés, mennyi a fel, mennyi a LE, milyen a burkolat, milyen széles az út, milyen a járhatósága.
Katalinpuszta és Ősagárd között pl. 53 a "töréspontok" száma, plusz a két végpont.
A vázlatot a fontosabb pontok (Bik-kút, CSÚCS, Nagy-máj) szerinti szakaszolásban nyomtattam, és ellenőriztem az adatokat.
A hibákat azóta kijavítottuk, van feljegyzés arról is, hol találtam problémát.
Mindezt csak azért írom, mert a TUHU a képzeletekben azonosul a kütyüvel, jóllehet ez tévedés.
A produktum (az itiner) kütyütől független, és nagyon hasznos segédeszköz.
Nem nagy a terjedelme, és ha pontos, akkor mi egyéb kell még?
Felhívja a figyelmet a nehezen járható szakaszokra, és a jelzések találkozására is.
Erről beszélek, amikor azt írom, hogy TUHU és itiner.
Ha elkészül a hivatalos felmérés, akkor annyi lesz a változás, hogy néhány méterrel pontosabbak lesznek az adatok, de nem ez a legfontosabb.
Ettől függetlenül fontos, hogy legyen hivatalos felmérés.
Más.
"az elmúlt 20-30 évben szinte nem lett komoly felújítása a "kék"-nek."
Szeretném ezt pontosítani.
2001-ben jártam az elsőt, az akkori állapotokról most inkább nem.
Ha nem lett volna az atlasz, akkor bizony nem lehetett volna tájékozódni, nagyon rossz volt a jelzések állapota.
2002-ben kapott a szövetség 7 milliót a "teljes kör" felújítására.
A különbség a második utam alkalmából érzékelhető volt.
Azóta nincs pénz.
Van viszont TUHU, mely mindenki számára rendelkezésre áll, és nagyon nagy segítség volt, kár, hogy nem sikerült a hivatalos MTSZ-nek és az önkénteseknek közös nevezőre jutni. Az önkéntesek szemében az MTSZ vörös posztó volt, azt hiszem, kicsit még ma is az. Engem majdnem kiutáltak, amikor megtudták, hogy az MTSZ bizottságának a tagja vagyok.
Nagyon jó lenne, ha integrálni tudnátok a turista-társadalmat, én ebben maximum közvetíteni tudok!
az elmúlt 20-30 évben szinte nem lett komoly felújítása a "kék"-nek.
A Szövetségnek, mint a "Kék" gondozójának a feladata felelőssége az utvonal promója karbantartása, népszerűsítése.
A videó egy állapotot mutat . nem tehetjük meg hogy nem veszünk róla tudomást. És nem kell szégyellni sem, ez van ma. Ez a helyzet. Itt éppen ilyen máshol rosszabb, és vannak olyan részek ahol sokkal jobb. Azért vagyunk, hogy megoldjuk ezt a problémát. A Tuhu szuper, és alkalmazni is kell a Szövetségnek. De más a felhasználó. Neki (nekem) nem biztos hogy kell túra közben. De a felmérésekhez nélkülözhetetlen. Ezek alapján tervezzük át majd 2-3 hónap múlva a festéseket, felújításokat.A Ti munkátokra is égető szükség van. Az is szuper már hogy használják egyre többen az (átmeneti, kezdetleges weboldalt) de legalább van valami:):):)
egyre több kép info fog megjelenni, lehet kommentálni, segíteni kritizálni. Ezért van. Várjuk ezerrel Hörpölin képeit, és még sokminden mást is.
