"Ha meg kéne határozni a szeretetet, az egyetlen szó, amely méltóképpen kifejezné mindazt, ami benne foglaltatik, - az élet lenne. A szeretet maga az élet a maga teljességében. Ha elmulasztod a szeretetet, elmulasztod az életet. Ne tedd!"
A felkelő nap millió forró csókkal, gyengéden végigsimítja testedet, szerelmes tekintetem tükrében kéjesen lobban a vágy tested után. Árnyék suhan át aranyos orcádon, egy rossz álom magával ránt... Átölelve hozzád bújok a vakító fény e tavaszi ünnepén: boldog születésnapot! Suttogom füledbe, ölelj és szeress, ölellek és szeretlek... mindörökre.
Tudod arra gondoltam, hogy az embernek kell tanulnia mindent, még levegőt venni is, ahhoz, hogy a világot, a világ működését megismerje, meg kell tanulnia a hegyeket, vizeket, meg kell ismerni a csillagoknak a járását, ismeretek nélkül itt csak egy idegen, de annyi sok a rejtett tudomány, egyszerre mindhez senki nem érthet, sok mindenbe kóstolhat, de ha nem mélyül el egybe, egyiknek se lesz igazán tudója, aki mindenütt otthon van, annak sehol sincs igazi hazája, ha valaki egy helyen otthon van, annak az egész világ lehet az otthona, valami kell, ami ideköti erre a különös világra, ami hozzá tartozik szorosan, amiben az értelmet megtalálja, amiben az örömét megleli, értelem talán van mindenben, de idő, és lehetőség híján csak kevésnek lehet a mélyére jutni, tanulni kell, legyen legalább egy valami, amiről minden tudhatót megtudni, szinte már vele eggyé lehessen válni, hogy az élet megunhatatlan hivatás, ne csak fárasztó szakma legyen, de talán tananyag a másik ember is, őt is meg kell tanulni, kívülről kell tudni a benne lévő rejtélyig eljutni, hogy kötődjön az ember, hogy meglássa a benne lévő csodát, hogy ne legyen felcserélhető nagyon kell ismerni, érteni, tudósává, megszállottjává lenni, aki sok mindenbe belekóstol, nem jut el semminek a mélyére, a világ, emlékezetében csak, mint a felszín marad meg, sok apró ajándékkal, de sehol egy valódi gyémánttal, aki mindenhol otthon van, annak igazi otthona sehol sincsen, akinek egy igazi otthona van, az otthon van az egész világban. 2010. január. 17.
Úgy csapott le rám a szerelem, mintha valóban Ámor nyila talált volna el. Augusztus végén, az első tanári megbeszélésen mutatták be nekünk Tündit, az új felső tagozatos magyar tanárnőt. Az igazgató megkért minket segítsük munkájában, ez az első tanéve. Bámulatos módon beilleszkedett, sajátos szépsége, de főleg lelkiismeretes, pontos felkészültsége, kellemes, üdítő lénye egyre népszerűbbé tette. Az én osztályomat is tanította, egyszer osztályfőnöki órán megkérdeztem, mi a véleményük az új tanárnőről. Hangos tetszésnyilvánítás volt a válasz, egy-két rossz tanuló jelezte: kicsit szigorúan osztályoz. A közelgő ünnep kapcsán az irodalmi műsor összeállítása is Tündér feladata volt. Már csak így hívtam őt, az első perctől fogva. Annyira meglepődtünk, a gyerekek minden módon való bevonásán – énekeltek, táncoltak, szinte irodalmi színpadra kívánkozó előadás volt. Nem maradt el a jutalom sem: Tündér igazgatói dicséretet kapott. Mindenkivel kedves és udvarias volt, lénye sugározta a derűt, a szeretetet. Egyetlen oka volt, hogy nem mondhattam el neki érzelmeimet: gyűrűsujján egy finom, vékony arany karikagyűrű csillogott. Más ékszert nem viselt. Magánéletéről nem sokat beszélt, ezért belekukkantottam az önéletrajzába. Férjéről csak annyit írt, hogy informatikus. Gyermekük nem volt. Sokat szenvedtem, miközben beszélgettünk, el kellett hitetnem vele, hogy csak barátja vagyok, s el kellett nyomnom magamban zakatoló érzelmeimet. Bevallom: féltékenykedtem. Ha véletlenül a férjére került a szó, még csodásabb mosoly derítette fel arcát, s látnom kellett: ez a nő megközelíthetetlen. Édes-búsan próbáltam ezt tudomásul venni, de nehezemre esett, hisz mindennap láttam, sokat beszélgettünk a problémás gyerekekről, meglepő megoldásokat ajánlott velük kapcsolatban. Féltékeny voltam, s lázadtam néha: miért nem nekem jutott ez az igazi Tündér? Én miért nem érdemlem meg? A férje miben különb nálam? Ismeretlenül is féltékeny voltam. Elképzeltem a szép párt: magas, izmos, fekete hajú, magabiztos férj, s e Tündér feleség... Ó, ha előbb találkoztunk volna... Semmiképpen nem akartam botrányt az iskolában, még ha szabad lett volna, akkor is nem túl kellemes egy szerelem szövődése a tanári karon belül, óhatatlanul kitudódik, a gyerekek gúnyolódnak... Eltelt a tél, jött a tavasz. Egy szép napsütéses reggelen úgy határoztunk pár barátunkkal, kimegyünk egy kicsit mászkálni a budai hegyekbe. Leszálltunk a hegy lábánál a buszról, s indultunk az aszfaltos úton az erdő felé. Ekkor megpillantottam Őt, velünk szembe jött. Kicsit meghajolt, úgy tolta a tolókocsit, s beszélgetett a benne ülő szakállas, szemüveges férfival. Először azt gondoltam, jótékonykodik, – de drága –, ahogy közelebb értek észrevettem a tolókocsi karfáján nyugvó kéz gyűrűsujján, a finom, vékony arany karikagyűrű párját...
Magadtól vezérelve, Végig az út fagyos kristályán, Egyszer elfáradsz és visszatekintesz: Éltet az előrehajtó vágy, S a távlat, mit magad mögött hagytál. Akarat hajt még előbbre, Túl a realitás relatív határán, Hajszolod magad az út vége fele: Az önmegvalósítás öröme vagy, S mind, ami volt, csak emlék marad. Könnyedén könny szökik szemedbe, Lassan legördülő érzéspatak jár arcod medrébe. Nincs miért sajnálnod a múltad, Nincs miért tovább tépni magad. Minden rossz s jó elmúlt, s nem maradt más; Csak a pillanat...
Tudod arra gondoltam, a világon minden a semmiből születik, vagy a majdnem semmiből, és minden, ami növekszik, táplálékot kap valahonnan, sok van, ami az embertől független, a természet erőinek a növekedését nem állíthatja meg a kezdetekben sem, a szinte semmiből lett pusztító vihar emberfölötti, mint ahogy nem tilthatja meg a vízcseppnek se, hogy hatalmas folyóvá növekedjen, egy csepp, szinte semmi, és mégis mindent megváltoztathat egy picinyke szeretet a szívben, ha táplálva van, óriásivá dagadhat, a háború is csak egy cseppből, egy rossz szóból, egy rossz gondolatból indul, amit még lehet elvetni, csírájában elpusztítani, a semmibe kilökni, de hatalmas gonosz szörnnyé is növeszteni, a nyakába is lehet zúdítani a világnak, végül, ha csírájában nem pusztul el, megállíthatatlanul, mint a láva kitör, minden, szinte a semmiből keletkezik, a gyűlölet és a szeretet is, a háború és a béke is, hogy végül milyenné lesz az emberi világ, az dönti el, önmagában mit táplál, és mi az, amit könyörtelenül elpusztít, egy rossz gondolat ébreszthet gyilkos gyűlöletet, a kezdetekben még hatalma van felette az embernek, dönthet, melyiket növeszti óriássá önmagában, a szörnyet, vagy az angyalt, az életet, vagy a halált. 2010.jan.17.
A Nap nyugodni tér, vetik már az ágyát, Takarója a sötét, őrzi majd az álmát. Altatódalt mesél majd a csillagok serege, S édes súlyként nehezedik álomra a szeme. Strázsaként a sápadt Hold őrzi őt s vigyázza, Mint magányos ember, útját egyedül járja. Éberen figyeli az alvót, ne zavarja senki, Hisz nemsoká' virrad már; ébredni kell s menni
Gyönyörűséges az Anyanyelvünk kertje, A jó Isten keze Munkálkodik benne. Százszínű virágok, Kövér zöld levelek Békét, szeretetet, Örömet szereznek. Magvait őseink Szórták anyaföldbe, Kötözök nektek Csokrokat belőle...
Márai azt írja a tapintatról és gyöngédségről, hogy az több és értékesebb, a tudás és az értelem, és becsesebb mint a jóság... Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka. Az a tapintat és az a gyöngédség, mely mint valamilyen csodálatos zenei hallás, örökké figyelmeztet egy embert, mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak... Ez a tapintat nem csak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is.
Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma (USDA) 2003-ban kezdeményezett kutatást a fahéj és 2-es típusú cukorbetegség illetve a koleszterin szint kapcsolatának feltárására. A vizsgálat nem várt sikert hozott a betegek életében.
A 40 napon át rendszeres fahéj tartalmú tabletta szedésének köszönhetően a vérben lévő triglicerid és a glükóz illetve a káros LDL koleszterin szint egyaránt közel 30 százalékkal csökkent a résztvevők körében. A fahéj tartalmaz antioxidánsokat. Azonban nincs elegendő bizonyíték annak alátámasztására, hogy nagy dózisú fahéj fogyasztásával olyan kedvező hatást érhetnénk el mint például a szív- és érrendszeri betegségek elleni védelem. A fahéj segíti a vírusok- ,baktériumok- és gombák elpusztítását. Alkalmazásával azonban megfontoltan kell bánnunk, mivel testünkön kívül és szervezetünkön belül is számos baktérium él egymással harmóniában egészségünket őrizve. Ezeket, vagyis a jó és rossz baktériumokat egyaránt kiirtva természetes egyensúlyunk felborulna s ez betegségek kialakulásához vezetne. Gondoljunk csak a bélszakaszban élő hasznos baktériumokr, amelyek immunrendszerünk megfelelő működését is segítik.
Kétségtelen tehát, hogy a fahéjban található hatóanyagok segítik egészségünk megőrzését, azonban a pontos részletek feltárásához további vizsgálatok szükségesek. A fahéj hatását befolyásolhatja például az adott növény összetétele, melyből a gyógyszer készül s ezt a termőhelytől kezdődően számos egyéb tényező is meghatározhatja. Az amerikai National Center for Complementary and Alternative Medicine (NCCAM) szervezet törekvései közt szerepel, hogy a hatóanyagok pontos besorolást nyerjenek s a természetes gyógymódok palettája tovább bővülhessen. A fahéj egészségre gyakorolt hatásának vizsgálatához tehát számos további kutatás szükséges.
A kanadai World News hetilap egyik számában jegyzéket készített azokról a betegségekről, amelyek mézzel és fahéjjal kezelhetők. Többek között felerősíti az immunrendszert, megvéd a vírusoktól, baktériumoktól, erőssé és munkabíróvá tesz...
Szívbetegség:
A mézet keverje össze törött fahéjjal és lekvár helyett ezt kenje a kenyérre. Fogyassza rendszeresen. Csökkenti a koleszterinszintet és véd az infarktus ellen. Akik már átestek infarktuson és rendszeresen fogyasztják ezt a a keveréket nagy az esélyük arra, hogy következő roham nem, vagy csak később következik be. Ezen kívül könnyíti a légzést és erősíti a szív munkáját. Amerikában és Kanadában ezzel gyógyítják azokat a betegeket akiknek koruk miatt ereik már nem annyira rugalmasak. A méz és a fahéj visszaadja az erek rugalmasságát.
Artritisz:
Az ízületi kopásban szenvedő betegek reggel, délben és este egy pohár meleg vízbe tegyenek két kanál mézet és egy kanál törött fahéjat. A krónikus artritisztől is megszabadulhatnak, ha rendszeresen fogyasztják. A copenhaveni egyetemen végzett felmérés szerint 200 beteg közül az ital fogyasztása után 73 beteg teljesen megszabadult a fájdalomtólés azok, akik nem tudtak járni fájdalom nélkül közlekedtek.
Hólyagfertőzés:
Egy pohár langyos vízbe tegyen két kanál mézet és egy kanál törött fahéjat. Megszünteti a húgyhólyag és a húgyutak fertőzését.
Fogfájás:
Öt kanál mézet keverjen össze egy kanál törött fahéjjal, naponta háromszor tegyen a masszából a fájós fogra. A fájdalom elmúlik.
Koleszterinszint:
Két kanál mézet és három teáskanál törött fahéjat keverjen öszsze 2 dl forró vízzel. Két órán belül 10 százalékkal csökkenti a koleszterinszintet. Ha naponta háromszor alkalmazzaa krónikus magas koleszterinszint lecsökken. Ha naponta fogyaszt mézet, megakadályozza a koleszterinszint emelkedését.
Megfázás:
Ha gyakran megfázik, három napon keresztül naponta háromszor egyen egy kanál mézet és negyed kanál törött fahéjat. Gyógyítja a megfázást a krónikus köhögést és megtisztítja a légcsövet.
Gyomorpanaszok:
A méz és a törött fahéj keveréke gyógyítja a gyomorfájdalmat és megakadályozza a gyomorfekély kialakulását.
Az immunrendszer erősítése:
A méz és a fahéj rendszeres fogyasztása erősíti az immunrendszert, védi a szervezetet a vírusok, baktériumok ellen. A mézben nagyon sok vitamin és vas van. Rendszeres használata erősíti a fehér vérsejteket a baktériumokkal és a vírusokkal folytatott harcban.
Nehéz gyomor:
Egy kanál fahéj 2 kanál mézzel keverve megakadályozza a gyomorsav túlzott termelődését.
Nátha:
Spanyol tudósok rájöttek, hogy a méz olyan természetes anyagokat tartalmaz, amelyek megölik a nátha baktériumtörzseit.
Pattanás:
Három kanál mézet és egy kanál fahéjat keverjen össze. Lefekvés előtt kenje be vele a pattanásokat, majd mossa le meleg vízzel. Ha naponta elvégzi ezt a műveletet egy héten belül eltűnnek a pattanások.
Bőrfertőzés:
A méz-fahéj páros gyógyítja az ekcémát, az övsömört és a bőrfertőzés minden formáját.
Fogyás:
Reggel éhgyomorra fél órával a reggeli előtt, este pedig lefekvés előtt igyon meg egy mézes - fahéjas italt. Rendszeres fogyasztása csökkenti a súlyt a rendkívül kövérek esetében is. Még akkor is megakadályozza a zsír lerakódását, ha nagyon zsíros ételeket fogyaszt.
Krónikus fáradtság:
A testi erőt legjobban a mézben lévő cukor regenerálja. A mézet és fahéjat fogyasztó idős emberek erősebbek és mozgékonyabbak. Ha délután három óra körül fogyasztunk el ilyen italt egy héten belül helyreáll a szervezet vitalitása.
Szeretem a kandalló parazsát, a leégett fa nyugodt aranyát, a bíbor máglyát, a sok, szögletes, izzó fény-kristályt s a még láng-eres imbolygást rajtuk. Vad tájak s bohó rúnák gyúlnak benne az álmodó lélek elé. Titkok? Mit mondanak? Nyitom a rácsot: álarcként tapad arcomra a hő, s a fény elvakít: peng a parázs: tűnt nyarak húrjait zendíti tán a búcsúzó anyag: vágytalan gyönyör minden pillanat, amije van még, tündérmuzsika és ragyogás. Az arany zúzmara borzong itt-ott, hűl és zsugorodik, a máglyára csipke hamuhodik, de tüze még nagy, mint egy alkonyat, s valamit súg. Mit? Attól függ, ki vagy.
Mint ezüst gyík villan setét mohákon Alakod úgy illan át hűs szobámon Hol ó csipkéktől bánatos az ablak, S hol szűk, kerek üvegkalitba zárva Réztrónusán gubbaszt a lámpám lángja S rezzenve ijedez, ha hívogatlak.
Mint a setét színpadra, akkor este, Ezüstös apródként jössz most. Kezedre Karélyos csipke csügg, csuklódon alván. S mintha szelíd Hamlet halálát látnád, Szemed úgy néz felém a szűk szobán át, S lágy szalagcsokor reszket térded alján.
Ó, csak egy pillanatra jössz. Megállasz. Bomló hajadban tétován babrálgatsz, Makacs fürtjét szemedről félrehajtva, S már is, sebten, a hős falakba folysz át S én nem tudom, milyen volt drága orcád, Emlékem petyhüdt, mint a holtak ajka.
S egyszer majd végképp elfelejtem állad, S hogy ujjaim közt fogtam - s párnás vállad Illata emlékemből messzereszket- És mégis hívlak s várom, visszatérsz-e? Mint hibbant agg, ki csillagokba nézne S az égre könnyes, vak szemet meresztget.
Ó, merre jár, kit szívem még szeret, S kiért tünődöm, esti hallgató, Megvérez, esti bú, halk fegyvered... S míg ringat fekete és altató Tükrén a csend, a csend, a lusta tó, Kezemre hajlik búsuló fejem, Ó, istenem, meghalni volna jó, Nyújtózni öntudatlan, végtelen, És fedné őszirózsa vöröslomb fekhelyem...
Tóth Árpád
Vasárnap
Ó, lesz-e nékem valaha Egy csendes, barátságos kertem, Hol fényes lombú fák között Hosszan, békén lehet pihennem? Hol bölcsen elemezhetem Megélt, elmúlt tragédiáim, S csendesen mosolyogni látnak Az orgonáim?
És lesz-e tisztes, ősz hajam S agyamban csöndes, öreg eszmék? Miket szép, széles gesztusokkal Klubtársak közt meghánynánk-vetnénk? Kinyitnók a klub ablakát, Ragyogna ránk a holdkorong, S múltról zenélő szívvel ülnénk: Öreg szobrok, vén Memnonok...
De biztos-é, hogy mindenik Öreg szívre leszáll a béke? S hogy ami most fáj, akkor édes? Vagy jobb, ha most szakadna vége? - Ki a körútra szaporán, Ki! a vasárnapi zsivajba! Itt benn valami fojtogat, Félek magamba...
Az idős ács egy szép napon úgy döntött, ideje nyugdíjba vonulni. Főnökének elmondta, hogy bár hiányozni fog a kereset, amit a munkájáért kapott, mégis otthagyja a házépítést, mert többre értékeli a szabadidőt, amit az évtizedek során szép nagyra nőtt családjával tölthet. - Valahogy majd csak elleszek; mondta.
A főnök nagyon sajnálta, hogy elveszíti legjobb ácsmesterét, s arra kérte őt, hogy utoljára segítsen felépíteni neki még egy házat.
Az ácsmester ráállt, de nem telt el sok idő, és máris látni lehetett, hogy az utolsó házába a szívét már nem tette bele. Az elvégzett munka hanyag volt, a felhasznált anyagok minősége silány. Szomorú befejezése volt ez egy egyébként kiváló és elkötelezett ácsmester szakmai életének. A ház átadására megjelent a főnök is, aki magával hozta a ház kulcsait, s azokat átadta az ácsmesternek. - Ez a Te házad - mondta. - Ezt én adom ajándékba.
Az ácsmester meg volt döbbenve. Milyen kár... Ha tudta volna, hogy a saját házát építi, egészen másképp dolgozott volna.
Így van ez mindnyájunkkal. Építgetjük életünket nap-nap után, de sokszor nem éppen a lehető legjobbat adjuk magunkból. És aztán jön a hidegzuhany, amikor rádöbbenünk, hogy nekünk kell majd laknunk abban a házban, amit magunknak építettünk. Ha újra kezdhetnénk, egészen más életet építenénk.
Tehát nincs visszaút.
Te is építőmester vagy. Te is nap, mint nap kalapácsot fogsz kezedbe, hogy szöget verj be a falba, léceket illesztesz egymáshoz, falakat húzol fel.
Egyszer valaki úgy fogalmazott, hogy: "az élet egy csináld magad vállalkozás". Ahogy ma állsz a dolgokhoz, és ahogy ma döntesz, az szabja meg, hogy holnap hogyan élsz majd. Építkezz okosan.
A Kék madarat nem kell távoli országokban keresni. A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük a mások örömét. Mert a Kék madár maga a boldogság, és kalitkája; az emberi szív.
Köszönöm, köszönjük Neked a különleges gondolatokat és a méltatlanul elfelejtett írókra az emlékezést, emlékeztetést...
"Egy bölcs ember nem visz magával sok dolgot az élet útjára. Térképe a bölcsesség, lelkesedését a csodákból meríti, és ajándékként a szép emlékeit adja."
