A tárgyas ragozás kapcsán: a gyerekem úgy mondja, hogy 'takard be engem'... miért is nem jó ez? Mert úgy szoktuk meg, hogy a tárgyas ragozás csak harmadik személyű tárgyra alkalmazandó. És miért? Csak.
Szerintem azért vannak problémáid, mert vagy már olyan szinten a magyar nyelvben, hogy az ilyen árnyalatnyi apróságok egyáltalán fölmerülnek. Persze, azért vagy bizonytalan, mert nem anyanyelved a magyar. De a példamondataid - ahogy NevemTeve is írta - nyelvtanilag tökéletesek, árnyalatnyi használatbeli különbség van, és az a különbség is csak tendencia, nem kötelező.
Itt most csámcsogunk rajta fél órát, de élőbeszédben bármelyiket is használod, senki nem fog rajta fönnakadni, valószínűleg észre sem veszik igazán :) .
Ez a leginkább semleges. Csak a szakterületre vonatkozik, az iskoláról nem mond semmit. Szó lehet pillanatnyi cselekvésről (olvasom a fizikakönyvet), vagy arról, hogy diák vagyok fizika szakon.
- tanulom a fizikát
Azon van a hangsúly, hogy tanulok. (Mint a példa-párbeszédedben)
- (a) fizikán (= fizika szakon) tanulok
Diák vagyok egy konkrét iskola konkrét szakán.
- tanulok a fizikán
Mint eggyel följebb. Ez is helyes mondat, de a szórend a tanulást emeli ki, és csak nagyon speciális helyzetben használnám. Pl. egy rég nem látott ismerős tudhatja, hogy én a fizika szakra járok vagy jártam, és megkérdezi, hogy a "Mit csinálsz mostanában?". Én meg ebben a formában közlöm vele, hogy hát most is ugyanazt csinálom, mint eddig.
---
Az alanyi és a tárgyas ragozás megkülönböztetése szép feladat külföldinek, de legalább annyira nincs jelentősége, mint az angol múlt idő egyes alfajainak. Persze szebb lesz a stílusod, de nem rontja az érthetőségedet. Anyanyelviek is felcserélik.
Nagyon nem értek egyet.
Ezek jó mondatok: Tanulok a szakteruletemen; Tanulom a szakteruletemet.
És ezek pl. teljesen hibásak: *Tanulom a szakteruletemen; *Tanulok a szakteruletemet.
Persze, attól még megértjük, hogy mit akart a beszélő, mint ahogy azt is megértjük, ha valaki összekeveri az esetragokat, vagy németben a nyelvtani nemeket. És vannak határesetek, amikor egy anyanyelvi beszélő is elbizonytalanodik. Ettől még az alanyi és a tárgyas ragozás megkülönböztetése a magyarban alapvető nyelvhelyességi kérdés.
Nagyon szepen koszonom, hogy valaszoltal a kerdesemre! A magyarazatod nagyon jol ertheto szamomra is. Azon gondolkozom, hogy azert van sok nehez gramatikai poblema nalam, mert mindig az anyanyelv alapjan probalok beszelni vagy irni.
Azért olyan túl példamondat ízűek ezek. Bár, azt teljesen semlegesen lehet mondani:
- Szia. Mit olvasol?
- Tanulom a fizikát/építészetet.
Tanulok a fizikán. Ilyen nincs. Tanulok az építészeten. Ilyen sincs. Tanulok a építészkaron. Na ez már lehet. De ez valami helyet vagy ilyesmit jelent. Bár az általános szórend inkább:
Az építészkaron tanulok. Mert az előző változat olyan, mintha valakinek válaszolnál:
Már nem dolgozom esténként a presszóban, mert tanulok az építészkaron.
De olyan sincs:
Tanulom az építészkart.
A szakterület szó meg hivatalos stílusú.
Normális ember meg élőbeszédben nem fontoskodik ilyen mondattal:
Tanulom a szakterületemet.
Az alanyi és a tárgyas ragozás megkülönböztetése szép feladat külföldinek, de legalább annyira nincs jelentősége, mint az angol múlt idő egyes alfajainak. Persze szebb lesz a stílusod, de nem rontja az érthetőségedet. Anyanyelviek is felcserélik.
Nálunk az ikes igék ragozási finomságai és azok használata a műveltség netovábbja, de annak sincs semmi jelentősége igazából, csak elegancia. Vérremenő veszekedésbe/észosztásba torkolhat, hogy : eszek vagy eszem, könyörgöm vagy könyörgök :))
Ja, és ne nákolj, mert az a műveletlenség újabb foka. :)) Tehát feltételes módban nincs hasonulás: én aludnék, sírnék, ennék. A nákolás az, amikor én aludnák, innák változatot használod. A fél ország ezt teszi, de a nyelvvédők szerint ilyen változat nincs is :))
Ez itt két dolog szerintem. Először is utalhatunk dokumentumra, szerződésre, bármire leíró jellegű jelzős szerkezettel (magyarországi börtönszabályok), én ilyenkor a csupa kisbetűs megoldás mellett volnék (vö. nem túl távoli analógiaként a "cseszneki vár" kontra "Cseszneki vár" megoldást, mutatis mutandis). Aztán ez utalhat egy valójában sokkal komplikáltabb című dokumentumra, amit röviden így nevezünk. De lehet ebből egyedi cím is, amit hűségesen naggyal kezdünk, a címen belül viszont csak minden további tulajdonnév lesz naggyá: "Magyarországi börtönszabályok" (amennyiben létezik ilyen konkrét egyedi cím).
Visszatérve az egyedi címek írására: két okból szokott elszabadulni bennük a Caps Lock, az egyik az Írjunk Mindent Csupa Nagybetűvel, Abból Baj Nem Lehet jogászi körökben általános népszerűségnek örvendő mozgalma, a másik az angolszász egyedicím-kezelési gyakorlat egyik hagyománya, miszerint az egyedi címekben is nagy minden, kivéve néhány partikulát (névelő, prepozíciók, kötőszavak stb.). Akármi is az oka, teljességgel indokolatlan követni.
Egy általános kérdésem még: sok helyen látom, hogy csupa verzál kezdőbetűvel írnak bizonyos címeket (vagy annak vélt dolgokat), pl. Európai Börtönszabályok, Emberi Jogok Európai Egyezménye.
Ezek nyilván nem állandó címek, ráadásul ezeknek a jogszabályoknak, dokumentumoknak nem is ez a pontos címük. Akkor mi alapján kellene így írni? Szívem szerint csupa kisbetűvel szedném őket…
Szerintetek melyik jobb? Vagy semeyik se jo? Sokaig ra gondoltam, de most is fogalmam since rola, ezert elhataroztam, hogy kerek segitseget. Nagyon orulnek, ha valak valaszolna a kerdesemre. Elore is koszonom!
Teljesen belegárgyultam már. Ez egy olyan „főnévi alaptagú minőségjelzős szerkezet képzős formája”, amelynél az „egyetlen képzőnek nincsen összetétel-teremtő ereje” (pl. barna hajú fogvatartott, barna hajúak), ezért külön írandó mindkét esetben? A szótárban a „hosszú nappalos növény” is három szóban van… de számomra elég furán hangzik a „hosszú ítéletesek”, mintha ők maguk lennének hosszúak, nem az ítélet.
Más: alacsony küszöb elv – ez három szó? Ha küszöbelv lenne, akkor viszont egy (ld. pl. mérlegelv)?
másrészt a cég egy héttel ezelőtt elérhetővé tette azt a frissítést Windows 7 és Windows Server 2008 R2 rendszereihez, ami a szervizcsomagok telepítésére készíti fel azokat.
Ez is terjed az újmagyarban, szerintem a régi magyarban ez őket lenne.
Nekem a Magyar Posta tudakozványa tetszik. :) Meg természetesen a tértivevény. A menettérti szót a személyszállító vasút alkalmi utasai nem nagyon ismerik: az egyikük fel volt háborodva, hogy ő retúr jegyet kért, és nem azt kapott. :)
Nem tudom, mi a probléma a "magas feszültség"-gel. Németül, angolul nagynak mondanák? Szerintem irányadó lehet a nyugati terminológia, végtére is nem a BME-n született meg ez a fogalom.
Azt szerintem jól érzem az itten hozzászólásokból, hogy a szakmai nyelv semmilyen kihatással nincs a köznyelvi használatra (akár teljesen más értelmet is kaphat, ha az utca embere szinonimaként használ a szakmában egyébként eltérő jelentésű szavakat, vö. vonatvezető és mozdonyvezető jelentése), de utánanéztem a Magyar Államvasutak Forgalmi Utasításában, miként fogalmaz a sorompókkal kapcsolatban: a felenged kifejezést egyedül a kézifékekre használja, a sorompókra következetesen a felnyit szót alkalmazza.
