" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Tudatlanság leginkább, bár egy sajtótermékről lévén szó, az effajta tudatlanság már simán szélhámosságnak minősíthető. Döbbenet, hogy egy riport írója annyi fáradságot nem vesz, hogy ha ő nem is hozzáértő, legalább valakivel konzultálna, mielőtt ekkora baromságot közzétesz. Minősíti a főnökeit is...
Nem értem, mi a kifogásotok ezzel a valósághű és pontos tudósítással szemben! :))) Abszolút valósághűen és pontosan visszaadja a megjelenésében közreműködők tájékozottsági szintjét. :)))) Kell még ennél több? Azonnal tudjuk, kikkel állunk szemben, ez pedig nem kis dolog!
Megnéztem közelebbről,ez káki!!!!Ennyire hü..nek nézik az embereket.Persze ha mindjárt kinagyítottam volna a képet,rájöttem volna,hogy köze nincs a narancshoz.
Találtam egy oldalt a Kuro Gaki (kék káki) információk után böngészve. Ezen az oldalon más gyümölcsökről is lehet tájékozódni. Ezek az információk angol és
olasz nyelven is elérhetők. Erről az oldalról a linkekre kattintva különböző
adatokhoz lehet hozzájutni. Van magyarázat is arról, hogy az adatbázisban
szereplő számok mit jelentenek. Tovább ezt nem magyarázom, nézzétek meg
Emlékeztek a két és fél méteres fűszerbabérfájára, ami magról kelt a kertben és ott is maradt? Kinn a pusztában, Kanizsától 15, Iklódtól 30 kilométerre!
Látom, szerencsére a néni nem úgy tudja, hogy a kivit akkor kell leszüretelni, ha "megcsípte a dér", mert akkor még mindig rajta lennének, mint a patakparti "krumplikivin", amin annak ellenére rajta vannak, hogy már "megcsípte" őket.
Most már csak azt kellett volna lefotóznod, hogy ez a falu legszélső háza, mellette a hatalmas nyitott tér a szántóföldekkel. Úgy emlékszem, a találkozó résztvevőivel voltunk itt, a néninél és néztük meg a nénikivijét és nénifügéjét. Ők fénykép nélkül is igazolhatják a "külfalusi hőszigethatást".
Igen, alul a sarjakat szaporítóanyagnak ki lehet szedni. Ha egyszerűen levágod őket úgy is meggyökeresednek dugványként, de még jobb, ha egy kis gyökérrel választod le őket az anyanövény gyökeréről, mert akkor már előnnyel indulnak.
"Erdekes ez a berakott ujsagcikk, igazabol azon tunodtem hogy ha annak a csaladnak volt ez a khaki faja amit mindenki lathatott hogy micsoda es mit terem akkor vajon hanyan utanoztak ott a faluban? Ultetett valaki maganak?"
Megint rátapintottál a lényegre! Ha elolvasod utána azt a "kiegészítést", amit én írtam, megtalálod a tűnődéseidre a mondatok közé lopott választ. Tulajdonképpen azt próbáltam megfogalmazni, hogyan kellene értelmezni egy ilyen "jelenséget". Mediterránum topictársunk udvarában (egy kis faluban) a ház előtt a szabadban nagy pálmák, ciprusok, hatalmas magnolia grandiflora és örökzöld tölgy áll. Ő a faluban az egyetlen, aki ilyen növényekkel rendelkezik, pedig 15-20 éve ott van élő példaként. A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne. Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni. A cikket kiegészítő gondolataimmal is olyan hatást próbáltam elérni, ami megpróbálja kimozdítani a közönséget az ismert magatartási sztereotípiából.
Nem véletlenül fogalmaztam így a következő mondatokat:
"A lap szerdai számában "datolyaszilváról" megjelent tudósítás tartalma kiemelten közérdekű. Jóval nagyobb jelentőségű, mint egy nem jellemző évszakban megjelenő orgonavirágzás, vagy valamilyen különös alakú gyümölcs, vagy ehhez hasonlók." "Miről is van szó igazán és mire szolgál bizonyítékul ez az immár húszesztendős, hibátlanul vegetáló és rekordtermést adó növény?" "... A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a mi környezeti adottságaink maradéktalanul kielégítik a faj igényeit. Sőt, arról is beszámolhatok a Kedves Olvasóknak, hogy terjedése az utóbbi években felgyorsult és egyre több kert, vagy szőlőhegyi birtok díszévé és értékes gyümölcsöt termő fájává válik ez a kivételesen dekoratív növény. Fityeházon egy több száz egyedből álló fiatal, de már termő ültetvény is van belőle. A jó példák nyomán talán éppen a mi megyénk lehet az a térség, ahol ez a csodálatos gyümölcs elsőként meghonosodik hazánkban..."
Azt sugallva, hogy "Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!
Sajnos, csak úgy lehet jó cél felé is terelni az embereket, ha az ösztöneikre próbálunk hatni. Ésszerűségre alapozni nehéz egy olyan hosszú történelmi korszak után, amelyben tilos volt gondolkodni.
"Kaki: survival and a new hope" - ez pedig az a bizonyos túlélés és 'új reménység' a "régi reménytelenség" helyébe, amiről múltkor beszéltem a Zsuzsa által említett amerikai helységnév kapcsán.
Igen, úgy tűnik, hogy a fagyra vár. Ezzel tényleg jól rá lehetne fizetni, ha a mostani nyárias idő hirtelen váltana téliesre, egy hirtelen bekövetkező alacsony éjszakai hőmérséklettel. Tönkremehetne ez a szép termés. Hát az erre való reagálás bizony kimaradt a kiegészítésből.
Egy apró kis részletre csak most lettem figyelmes: az újságcikkben bemutatott fa gazdája úgy értelmezi immár 15-20 éve a szüreti érettséget, hogy a "dérnek meg kell csípnie" a gyümölcsöt, csak akkor válik szedhetővé. Érdekes, hogy ilyen, egyéni tapasztalattal könnyen fölülbírálható tévhitek is hogyan tudnak rögzülni akár egy egész életre!
Mi mást lehetne még ehhez hozzátenni, hacsak nem valami ilyet:
A lap szerdai számában "datolyaszilváról" megjelent tudósítás tartalma kiemelten közérdekű. Jóval nagyobb jelentőségű, mint egy nem jellemző évszakban megjelenő orgonavirágzás, vagy valamilyen különös alakú gyümölcs, vagy ehhez hasonlók. Miről is van szó igazán és mire szolgál bizonyítékul ez az immár húszesztendős, hibátlanul vegetáló és rekordtermést adó növény? A lap nagyon hasznos információit a következőkkel szeretném kiegészíteni: Néhány, már több évtizede ritkábbnak számító növényeket gyűjtő hobbikertész jóvoltából térségünkben több helyen is előfordulnak jól termő idősebb példányok ebből a kiemelt érdeklődésre méltó gyümölcsfajból. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a mi környezeti adottságaink maradéktalanul kielégítik a faj igényeit. Sőt, arról is beszámolhatok a Kedves Olvasóknak, hogy terjedése az utóbbi években felgyorsult és egyre több kert, vagy szőlőhegyi birtok díszévé és értékes gyümölcsöt termő fájává válik ez a kivételesen dekoratív növény. Fityeházon egy több száz egyedből álló fiatal, de már termő ültetvény is van belőle. A jó példák nyomán talán éppen a mi megyénk lehet az a térség, ahol ez a csodálatos gyümölcs elsőként meghonosodik hazánkban. Mit kell tudni a "káki(szilvá)ról"? Mindenekelőtt azt, hogy nem szilva! A szilvákkal még csak rokonságban sincs, mivel, tudományos nevén, a Diospyros kaki az ébenfafélék családjába tartozik, nem mutatva ennélfogva rokonságot a datolyával sem, amelyre (tévesen) a másik, "datolyaszilva" elnevezés utalna. Mivel még csak most ismerkedünk vele és nem gyökeresedhetett meg még egyik szinonimaneve sem igazán, talán a legszerencsésebb változat a "káki" lehetne, annál is inkább, mert a legtöbb európai nyelvben ez a neve. Ennek az ázsiai őshazából származó fajnak, a többi gyümölcshöz hasonlóan számtalan fajtája van. A mediterrán térségben régóta üzemi méretekben termesztett, közkedvelt gyümölcs. Ez a körülmény azt sugallja, mintha különleges, nálunk nem létező klímaigénye lenne. Ennek csupán annyi alapja van, hogy fiatal korában, a mi szokványos fajainknál valamivel korlátozottabb téltűrésű, a felnőtt növény téli hidegtűrése az idős szőlőtőkééhez hasonlítható. Ez egyben azt jelenti, hogy különösen szőlőhegyeinken, nem kell nála fagykárosodással számolnunk. Milyen összehasonlíthatatlan előnyöket mutat fel? Fontos tudni, hogy a káki nem igényel semmiféle permetezést, nálunk kártevője nincs. (A bármely növényt károsítani képes, főleg rágással mechanikai sérüléseket okozó, fajfüggetlen gyökér- ág-, vagy kéregkárosítókat nem ide sorolva.) A mediterrán térségben fő kártevője a mediterrán gyümölcslégy, ezért ott kénytelenek ellene vegyszeresen védekezni. NÁLUNK TELJESSÉGGEL PERMETEZÉS MENTESEN TERMESZTHETŐ! Különleges beltartalmi értékekkel dicsekedhet. Magas a vitamin- és karotintartalma, klinikailag bizonyított rákellenes hatása, amelyet lélegzetelállítóan pozitív egyéni tapasztalatok egészítenek ki a daganatoperációk utókezelését kiegészítő fogyasztásának jótékony hatásáról. A Kaukázus-vidéki hadifogolytáborokban lévő hadifoglyok az ott nagy tömegben előforduló kákigyümölcsöket a földről fölszedve és fogyasztva, hazatérésükkor az itthoniak legnagyobb megrökönyödésére normális testsúllyal és egészségesen tértek haza. Van a gyümölcsnek egy olyan sajátossága, ami sokáig lassította népszerűvé válását. Tudni kell, hogy a fáról ősszel narancssárga színűvé vált kákigyümölcsök a fajták zöménél még nem fogyaszthatók, magas csersavtartalmuknak köszönhető fanyarságuk miatt. Ezért a gyümölcs hűvös(!), nem túl száraz helyen több hetes UTÓÉRLELÉST igényel. Egészen addig hagyni kell, amíg a bőre ki nem feszül, (a felfújt léggömbre emlékeztetően) és áttetszővé nem válik. Ekkor belső állománya lekvárállagúvá válik és különleges ízélményt ad. Ilyen állaggal azonban nem lenne szállítható, kereskedelmi forgalomban mozgatható, kezelhető. Így a vevőközönség régebben fogyaszthatatlanul fanyaron juthatott hozzá vásárláskor, ezért sokan ítélhették úgy, hogy ez valami "fogyaszthatatlan dolog", akik nem rendelkeztek ezekkel az utóérlelési információkkal. (Az utóérési folyamat nejlonzacskóba almák közé tett és lezárt kákik esetében jelentősen felgyorsítható az almákból felszabaduló etilén hatására.) Az utóbbi években a forgalmazók új eljárást kezdtek alkalmazni. A kákigyümölcsök széndioxiddal elárasztott raktárban rövid tárolás után megédesednek úgy, hogy megtartják eredeti állagukat, ezért sérülés nélkül szállíthatóvá válnak és a vásárló számára azonnal fogyaszthatók lesznek. Az ezzel az állaggal fogyasztott gyümölcs azonban nem nyújtja azt a különleges ízélményt, amit a lekvárállagúra utóérlelt. Azt már nem is érdemes hozzátenni, hogy a hazai káki ugyanúgy finomabb, mint bármely más, mediterrán térségben termesztett, öntözött-tápozott gyümölcs. Legyünk hát kákitermesztők mi magunk! Üzemi méretekben is nagy jövője lehetne egy ilyen, növényvédelmi költségeket teljességgel megtakarító gyümölcsfajnak!
