Sziasztok! :) Leírnám a tapasztalataimat/történetemet a crossdressing, travi témával kapcsolatosan. Építő jellegű szándékkal persze. :)
Kezdetek: Jómagam kb gyermekkorom óta vonzódom a női (énhez) ruhákhoz, de akkor még nem tudtam, hogy ebből sokkal több lesz. Nem tulajdonítottam akkor nagy jelentőséget a dolognak, noha már akkor elfogott egy különleges érzés. (+ már akkor voltak szerintem női vonásaim is.)
A Jelen: Idővel jöttem rá, (hosszú évek kellettek a felismeréshez), hogy valójában legbelül, - hacsak részben is -, nőnek érzem magam. Tudom, hogy egy részem nő, - még ha ez így furán is hangozhat elsőre - és hogy igazán boldognak érezhetem magam akkor, ha szexi nőnek öltözhetek. Beleértve a sminkelést, szőrtelenítést, és egyéb kiegészítőket is,stb. Számomra kihívást jelent az, ha ma szexibbnek érezhetem magam, mint mondjuk tegnap. Szóval magamat szeretem "felülmúlni" elsősorban. :) (gondolok itt az öltözködésre, alakra,stb) Ez a része rendkívül tetszik ennek az egésznek. Kihívást ad, nagy izgalmakat. PL. emlékszem, 6-7 évvel ezelőtt, mennyire béna sminkeket készítettem...
Szexualitás: Ez az, ami óriási rejtély volt számomra még évekkel ezelőtt. Legalább is annak eldöntése, hogy mihez is vonzódom igazán. Mostanra persze tudom a választ: nőként, crossdresserként, passzív szerepkörben, bejönnek a férfiak, nők, és a hozzám hasonlók is. Talán a hozzám hasonlók jobban, hiszen velük nem csak a passzív, hanem az aktív szerepkört is megélhetem. Hogy volt-e már szexuális kalandom crossdresserként, traviként? Igen, és csodás volt. :)
Egyéb: Ez a téma azért is nehéz önmagában, mert az ember - a társadalmi elvárások miatt is - keveseknek mondhatja el mindezt. Szerencsére, akik tudnak is róla, elfogadóak ezzel kapcsolatosan. De nem sokan. És talán jobb is így. Az ember erről legkevésbé sem tehet, ugyanis szándékosan nem szerettem volna nő lenni (még hacsak alkalmanként is), tudatosan legalább is nem. (gondolom legbelül, tudattalanul mégis vágytam minderre, szerintem mindez belülről jön.) Ugyanakkor teljesen átváltozni - operáció, műtét - nem szeretnék. Arra is rájöttem az évek alatt, hogy elfojtani nem szabad mindezt. Ha ennyire őszintén jön, meg kell élni. Legalább is, én így gondolom.
Régóta olvasgatom itt a kommenteket, és örülök, hogy a többség abszolút jó fej, kedves, és megértő. (jó, vannak akik, nem.)
Köszönöm hogy elolvastad!:)
