Konyhás: (Talán javíthatom ilyennek a kérdésben szereplő *Konyhés alakot.) Ma is van ilyen foglalkozás, függetlenül attól, hogy a magánlakásokban vannak konyhák. A konyhás (rendszerint a konyhás néni szókapcsolatban) olyan konyhai kisegítőt jelent, aki az elkészített ételek felmelegítésével, adagolásával, szervírozásával foglalkozik. Kázmér Miklós szerint konyhán dolgozó, főző személy elnevezése a Főző, Konyha és Szakács családnevekkel együtt. Ugyanő az önállóan is létező Konyha családnévnél utal a régi konyhamester ’főszakács’ és a konyhasáfár ’konyhafelügyelő; a gazdasági ügyek vivője uradalmi, udvari konyhában’ foglalkozásnevek rövidülésére.
Kiegészítés az Ali névhez. Minden muzulmán nép (és egyénileg a személyek is betéréskor) átveszi az arab személynévkincset és az arab névadási szokást. Így a környékről az oszmán-törökök, az albánok, a bosnyákok, a gagauzok stb. is. Az arab névetimológia etimológia tehát nem jelent arab népiséget, sőt az etnicitást éppen elrejti.
Ráadásul az Ali az egyik legnépszerűbb muzulmán személynév. Ez a negyedik kalifa, Ali ibn Abi-Tálib emlékének köszönhető, aki Mohamed unokaöccse volt. Ali személye a siíták közt a legnépszerűbb, mivel a siíta jelentése éppen az hogy ’Ali pártján álló’, ugyanis az iszlám Ali öröklése kapcsán szakadt ketté. Ennek ellenére az ellenpárt, a szunniták is tisztelik, csak nem az első és egyetlen jogos kalifaként, hanem az iszlám tudományok megalapítójaként.
Addendum: A Kosík névnél „A szóba jöhető szláv nyelvek közül itt ki kell emelni a szlovákot a magyar hosszú /ó/ miatt.” — Itt az eredeti beírásomból kimaradt egy logikai mozzanat: azért kell a szlovákot kiemelni, mert a többi érintett szláv nyelvben nincsenek hosszú magánhangzók, a szlovákban viszont vannak, sőt éppen a hosszú magyar /ó/-nak megfelelő helyen is rekonstruálható ilyen.
Ali: Az arab علي (ʿAlī) személynév európaizált formája. Mint személynév (arabul: iszm) eredetileg Allah egyik mellékneve a 99 közül, jelentése: ’fenséges, fennkölt’. Apanévként (arabul: naszab) válhatott családnévvé.
Martinez: A spanyol –ez (ill. portugál –es megfelelője) végződés apanévképző, vélhetően az Ibériai-félszigeten megtelepedett germánok nyelvében használatos birtokos rag öröksége. Ennek megfelelően előtte mindig személynév áll. Ebben az esetben a Martin ’Márton’ egyházi név, amelyet leggyakrabban a magyarországi Szombathely elődtelepülésén, a még latin Savariában született, majd a galliai Turones (ma a franciaországi Tours) püspökévé lett IV. sz.-beli Szent Márton tiszteletére adnak.
A kérdés így éppen időszerű, hiszen tour-i Szent Márton ünnepe két hét múlva lesz, november 11-én, azon a napon, amikor eltemették. Püspökké emelésének libákhoz kapcsolódó anekdotikus mozzanata miatt ezen a napon sok helyen libát esznek, holott a történetbeli szerepük okán éppen ezen a napon kímélni kellene inkább ezeket az állatokat.
Kórik: Mai magyarországi elterjedése a két északkeleti megyére koncentrálódik. Ez illik ahhoz, hogy egyébként a hasonló hangalakú Корик (Korik) név Ukrajnában és Fehéroroszországban a leggyakoribb. Ide vehetjük még a magyar elterjedés pandantját Lengyelországban, ahol a megfelelő név Korzyk /kozsik/ hangalakú.
Ezek az adott nyelv кора (кара) ~ kora ’(fa)kéreg’ közszavának –ик ~ –ik kicsinyítő képzős származékai lehetnek. A névadás motivációja talán foglalkozásnévi lehetett: fakérget gyűjtő, illetve feldolgozó személy kaphatta megkülönböztető névül. — Adalék lehet ehhez a szlovák, ahol ugyanennek az alapszónak egy másik kicsinyítő képzős származéka, a korec régi mértékegység volt: űrmértékként a magyar ’véka’, ill. ’mérő’ fogalmaknak felelt meg, és 28–85 litert jelölt, területmértékként pedig 2877 m²-t. Eredetileg fakéregből készült edény neve volt, innen az űrmértéki használat. Területmértékké úgy vált, hogy akkora földre értették, amelybe egy korecnyi gabonaszemet lehetett elvetni (a később sztenderdizáláskor a pontos értékét 800 négyszögölben határozták).
NB. Aki az előző hozzászólásomat a Kósik névről olvasta, az joggal vetheti fel, hogy a fenti nevek egyikében sem hosszú eredetileg az első magánhangzó, a Kósiknál pedig emiatt emeltem ki a szlovákot. Erre az ellentmondásra két magyarázatom lehet. Az első az, hogy a magyarországi gyakorlatban gyakoribb szlovák fonetikához igazodva került be a név [*], és az alapszó első magánhangzója itt is hosszú a szlovákban: kôra. A második lehetőség, hogy a hang a magyarban nyúlt meg a rákövetkező /r/ hang hatására. Az /r/ sok nyelvben hajlamosít erre, míg más hangok, így pl. az /s/ nem (sőt a magyarban ilyenkor inkább az /s/ kettőződik meg).
[*] Jelenlegi szlovákiai adat a névre nincs. Ugyanakkor a lengyelországi és a magyarországi előfordulások látszólag összeérnének, így ennek alapján talán a valahai szlovákiai megjelenést is feltételezni lehet. A szlovák alapján történő újrafonetizálás azonban ennek hiányában is megfontolandó, mert ez rendszeresen érinti a magyarba kerülő lengyel neveket, ahol pl. a /zs/ ejtésű légy lengyel rz emiatt keményedik meg r-ré.
Kósik: Vö. szlovák Košík, Kóšik, esetleg lengyel Koszyk, cseh Košík, ukrán Кошик (Kosik). Ezek az adott nyelv azonos hangalakú, ’(kisebb fajta) kosár’ jelentésű közszavára mennek vissza, vélhetően ’kosárfonó’ foglalkozásnévi értelemben.
A szóba jöhető szláv nyelvek közül itt ki kell emelni a szlovákot a magyar hosszú /ó/ miatt. Ennek az az oka, hogy a szlovák košík szó kôš ’(nagyobb) kosár’ alapszava hosszú magánhangzó-értékű /uo/ kettőshangzót tartalmaz, amely bizonyos nyelvjárásokban hosszú /ó/-ként jelenik meg: kóš. A szlovák nyelv jellegzetes jelensége az ún. ritmikai törvény, amely szerint egymás melletti szótagokban nem állhat két hosszú magánhangzó (ideértve a kettőshangzókat). Ha mégis ez lépne fel, mint most a kôš (kóš) főnév és az –ík kicsinyítő képző kapcsolata esetén, a kettő közül az egyik megrövidül. Hogy melyik hang rövidül meg, az helyenként és időnként eltér. Jóllehet a mai irodalmi nyelvben košík van, de egyes nyelvjárásokban kialakulhatott a másik lehetőség is, a kôšik ~ kóšik.
NB. A ’kosárfonó’ szlovákul košikár. Látható, hogy itt pedig az -ár foglalkozásnév-képző rövidítette meg a košík szó í-jét.
Rozmán: Vélhetően többes eredetű név, amely az alábbiak egyikének magyarosodása lehet:
1. Horvát Rozman ['rôzman] családnév, amely azonban más szláv nyelvben is kialakulhatott. Ez a középkorban népszerű szláv Erazm(o) ’Erasmus’ személynév Razm > Rozm csonkolásának és a szláv –an kicsinyítő képzőnek a kapcsolata. Ilyenformán ez régi köznapi személynév, amely képzőtlen apanévként lett családnév.
2. Szerintem kialakulhatott a német Rosemann ['ro:zəman] vezetéknév szinkópás rövidülésével. Ez az név apanévi, lakosnévi, foglalkozásnévi motivációját erősítő –mann utótagú alakulat a Rose ’rózsa’ alapnévből, amely jelölhet: (a) a rózsa növénnyel kapcsolatban lévő személyt, pl. rózsakedvelőt, rózsatermesztőt. (b) A Rose, Rose és Rosenau települések egyikére utaló lakosnevet; (c) Mészégető foglalkozást az alnémet [kalk]rose ’mészáztató’ szóra utalóan. (d) Szórványosan a germán *hrōþiz / *hrōþaz ’dicsőség, hírnév’ névtagból eredő régi német Rozo személynév származéka.
3. Talán az átvevő nyelvben a szomszédos /m/ hang hatására történt /sz/ > /z/ zöngésüléssel is előállhatott a német Rossmann, Roßmann ['rɔsman] családnévből. Ez a foglalkozásnévi, ill. lakosnévi –mann utótaggal alakult a német Ross (Roß) ’paripa; harci, hátas vagy fogatos ló’ szóból. Ennek megfelelően jelölhet egyrészt lókereskedőt, lótenyésztőt; másrészt lóról elnevezett házban lakót.
Mivel a magyar Rozmán olyan területen (elsősorban Vas és Győr-Moson-Soporom megyében) gyakori, ahol német és szláv lakosság is előfordul, így a fentiek közül csak egyedi családtörténeti alapon lehet dönteni.
A család ma Marosvásárhely körül él. Kodok Mihály ősöm unitárius lelkész volt a 18. században, a kőrispataki előnevet viselte. 1777-ben Marosszékhez benyújtott nemességigazolási irataiban édesapját mint "Kessü Kodok Mihályt" említi, nem tudom, hogy itt a Kessü esetleg valamilyen ragadványnév lehetett?
A nemességigazolási iratban ráadásul arra hivatkoznak, hogy a család dalmát eredetű (stipite Dalmata) volt.
Előre is köszönök minden ötletet, magyarázatot a név eredetével kapcsolatban!
Csesznyik: Vö. lengyel Cześnik /cseszʲnyik/, horvát Česnik /csesznik/, ritka ukrán Чесник /csesznik/, Честних /csesz(t)nih/. Azonban a horvát név problémás annyiban, hogy a várt alakja Časnik /csaszník/ lenne: kaj-horvát (szlavóniai) területen elképzelhető azonban a Česnik forma is. Ez azonban az isztriai és észak-dalmát előfordulást nem magyarázza meg. A szlovén hatás ezt magyarázhatná, de erről később.
Ha a bizonytalanság ellenére a horvát eredetet fontolóra vesszük, akkor elmondható, hogy szlovák területre a XVI. sz.-ban költöztek horvátok, míg a lengyelekkel való népességcsere gyér, de folytonos volt. Ugyanakkor a később elemzendő etimológia szlovák (vagy cseh) alapon is kifejlődhetett, ha a mai szlovák (vagy cseh) névkincsből nem is mutatható ki.
A név jelentéséhez l. egyrészről horvát-szerb časnik ’(katona)tiszt; hivatalnok, tisztviselő; koma; elöljáró, főnök’, másrészről lengyel cześnik ’pohárnok, királyi kupatöltő’, ukrán чесник /csesznik/ ’ua.’, harmadrészről szlovén česnik /csésznik/ ’fokhagyma’. Szlovák és cseh alapról a horvát-szerb jelentés lenne várható čestník írásképpel és /csesz(t)nyík/ ejtéssel, esetleg a čestný ’becsületes, tisztes, becsületbeli, tiszteletbeli’ melléknév alkalmi főnevesüléséről is szó lehetne az –ík képzővel.
NB. A lengyel-ukrán esetben nem a főrendet, hanem az azt szolgáló személyt, annak a jobbágyát jelenti a név, vagy hasonlóságon (pl. viselkedésen) alapuló paraszti névátvitel történt: ez a jellemző motiváció magas tisztségekről vett családnevek esetén.
Martinka: Vö. szlovák Martinka /martyinka/, morva-cseh Martinka. Ez a Martin ’Márton’ személynév –ka kicsinyítő képzős származéka, ilyenformán ilyen egyéni nevű felmenő leszármazottai kapták megkülönböztető névül.
A Csesznyik és Martinka nevekről mit lehet tudni? Jász-Nagykun-Szolnok és Heves megye területén éltek, illetve a mai szlovák határ mentén bukkantam még rájuk.
> Voltak/vannak török (urum, karamanli ) anyanyelvű görögök. Nem származhat akár tőlük törökös görög családnév?
Tőlem eredhetne, de arrafelé nem vagyok járatos. De a keltomán referálta fórumon apmoy70 erre ezt írta: „Those who come from a Turkish-speaking Christian family (Karamanlids) are not that many and they tend to keep «Καραμανλής» as family name”, azaz ’Akik törökül beszélő keresztyén családból közül jöttek (azaz karamanlik), ők kevesen vannak, és ők hajlamosak a »Karamanlísz« családnevet megtartani’.
Roszkos: Vö. lengyel Rozkosz ~ Roskosz, szlovák Rozkoš ~ Roskoš, ritkább cseh Rozkoš. Ez ragadványnév a megfelelő cseh-szlovák rozkoš, lengyel rozkosz ’öröm, gyönyör, élvezet, kéj’ közszóból.
Burkus: Magyar családnév a burkus ’porosz’ népnévből. Ez a XVII. sz. közepétől a XIX. sz.-ig használatos etnonima a latinizáló brandenburgus ’brandenburgi’ szó csonkolása.
Nemoták: A jelenkorban nem adatolható, de elemezhető szláv név. Az alapja a minden szláv nyelvben kimutatható ’némaság; beszédképtelenség; hallgatás, csend’ értelmű szó, l. cseh němota, szlovák nemota, lengyel niemota, szlovén nemota, szerb-horvát nemota ~ njemota, bulgár немота (nemota), orosz немота (nyemota), ill. ukrán німота (nyimota), belorusz немата (nyemata). Ehhez járult a szláv –ák (–ak, –ак) személynévképző, így néma, beszédhibás, esetleg hallgatag személy jelölő ragadványnévről van szó. Mivel ennek a képzőnek az elterjedtsége hasonlóan széles, a név közelebbi forrása a szlávon belül etimológiailag nem határozható meg.
Ludvig, Ludvik: Mint már Pirandus célzott rá, ez a német Ludwig (< germán *hlūdaz / *hlūþaz ’híres; hangos’ + *wīgą ’háború, harc’) személynévvel azonos, abból képző nélkül lett apanév, azaz ilyen nevű ember leszármazottait jelöli. A név mai német ejtése ['lu:tvɪç], magyarosan /lútvih/, de a környező nyelvekbe egy korábbi nyelvállapot alapján a /ludvik/ formába került be, vö. lengyel Ludwik, cseh Ludvík. Így a Ludvik alak miatt lehet, hogy szláv közvetítésről van szó.
NB. Ennek a német névnek a frank változatát viselte a Meroving-dinasztia több tagja (pl. I. Klodvig, a későbbi francia egység megteremtője). Emiatt kedvelt francia név lett Clovis átmeneti formán a mai Louis alakban. E francia név középkori Lois változatának magyarosodása a Lajos személynév.
Klebovitz: Szláv név németesedett alakja. A szláv eredetihez vö. szlovák Chlebovec, Chlebovič, lengyel Chlebowicz, fehérorosz-ukrán-orosz Хлебович (Hlebovics). Ennek alapja a szlovák chlieb, lengyel chleb, orosz-fehérorosz хлеб (hleb), ukrán хліб (hlib) ’kenyér’ szó, illetve az ezzel azonos személynév, amelyhez apanévképző járult. Ez a név a déli kelet-szláv területen egybeeshetett a keleti szláv Глеб (Gleb) név folytatásával, mert ott az utóbbi ejtése [γleb, ɦleb], míg a ’kenyér’ szóé [xleb]. A Gleb név ószláv alakja Gъlěbъ /guliebu/ volt, amely az óészaki Guðleifr (< ógermán *gudą ’isten’ + *laibaz ’örökös, leszármazott’) név átvétele. Szent Gleb a keresztyénséget felvevő I. Vlagyimir kijevi fejedelem egyik fia volt, akit testvérével, Borisszal együtt az örökösödési harcok során meggyilkoltak, majd alig fél évszázaddal később szentté avattak. Ilyenformán lett népszerű egyházi név a keleti szlávok közt.
Kurinszki: Szláv lakosnév, vö. ukrán Куринський (Kurinszkij), szlovák Kurinský, esetleg lengyel Kurzyński /kuzsinyszki/. Ezek a belorusz-orosz Курин (Kurin), Курино (Kurino), illetve lengyel Kurzyna, Kurzyny, avagy hasonló nevű más településről való elszármazásra, az oda való kapcsolatokra, avagy az ottani birtokra utalnak. A településnevek bízvást a szláv kura ’tyúk’ szó birtokos-, ill. helynévképzős származékai. Vö. még a szlovák kurín ’tyúkól’ szót.
Márkusz: Vö. német Markus és Marcus. Ez képzőtlen apanév az azonos német személynévből, amely Márk evangelista nevének német alakja. A Marcus egyben a latin eredeti forma is, jelentése ’Mars istenhez tartozó, neki szentelt’. Humanizált névváltozatként azonban a környéken a németen kívül is megjelenhetett a Márk személynév helyi alakjából lett apanév visszalatinosításaként.
A felvetetted nevek majd mindegyike a német irodalom szerint önálló családnév.
Pfaller: Vö. német Pfaller ['p͡falɐ], amely a Pfahler ['p͡fa:lɐ] név elsősorban Bajorországban elterjedt formája.
Pfahler, Pfähler: Vö. német Pfahler ['p͡fa:lɐ], Pfähler ['p͡fε:lɐ]. (1) A német Pfahl ’cölöp, karó, cövek’ szóból lett –er képzős lakóhelyi név, amely arra utal, hogy az elnevezett a falu határában, vagy más jellegű határjelnél lakott, vö. Grenzpfahl ’határcövek, határcölöp; mezsgyeoszlop’. (2) Foglalkozásnév –er képzővel, amely’cölöpkészítő, cölöpállító; (szőlőt stb.) karózó’ értelmű, vö. fenti Pfahl főnév, ill. pfählen ’cölöpöz, karóz’ ige.
Pahler, Paler: Vö. német Pahler, Paler ['pʰa:lɐ]. (1) A német Paul, ill. Pagel ’Pál’ személynév összevont formájaként jelentkező Pahl név –er apanévképzős formája. (2) A fenti Pfahler 1. jelentésének megfelelő alnémet név, minthogy itt a köznémet pf- szókezdetnek p- felel meg, vö. holland paal ’oszlop, pózna; cölöp; karó’.
Baller: Vö. német Baller ['balɐ]. (1) A német Baldher (< germán *balþaz ’merész, bátor’ + *harjaz ’had, sereg’) személynév egyszerűsödött formájából lett képzőtlen apanév. (2) A német Ballen ’bála, köteg’ szóból lett –er képzős foglalkozásnév, amely így ’bálakötegelő’ vagy ’bálaszállító’ értelmű.
Faller: Vö. német Faller ['falɐ]. (1) A német Fall ’esés’ szóból lett –er képzős lakóhelyi név, amely arra utal, hogy az elnevezett vízesésnél, bukószeles, vagy erősen lejtős helyen lakott. (2) A bajor, ill. svájci Fall településnévre utaló lakosnév. (3) Tirolban Fallhof nevű major is ismert, így ott ilyen birtokosa, bérlője is kaphatott ilyen nevet. (4) Alkalomszerűen a Falter név hasonult alakváltozata is lehet: e mögött a német Falltor ’csapókapu, azaz önzáródó kerítéskapu’ szó áll, és ilyen birtokosát, ilyen mellett lakót jelöl.
A Paller nevet a rendelkezésemre álló szakirodalom nem ismerteti. A legjellegzetesebb alakulás az lenne, ha a Baller név délnémet módon zöngétlenedett ['b̥alɐ, 'palɐ] ejtésváltozatát jelölné. Némi eséllyel kialakulhatna a Pahler névből is a Pfahler > Pfaller változáshoz hasonló magánhangzó-rövidüléssel.
De ha képbe jött a Pfaller, akkor mindenképp érdemesnek látszik ehhez kötni. Az előzőleg említett köznémet b- ~ délnémet p- alakulással ellentétben nincs jelen idejű felnémet pf- ~ alnémet p- váltakozás. Ez utóbbi csak történetileg kapcsolódik egymáshoz, illetve akkor, ha a nevet a nyelvjárások közt le lehet fordítani. A Pfahler ~ Paler névpárnál erre lenne lehetőség, hiszen az alapszó felnémet és alnémet nyelven is ismert. A Pfaller ~ Paller esetén azonban nincs ilyen transzparencia.
Így ez utóbbi kettő összekapcsolásához inkább németen kívüli faktort szükséges behozni, olyan nyelvhasználót, akinek gondot okoz a szó eleji pf- hangkapcsolat ejtése, így egyszerűsíti azt. Ugyanez a helyzet a Faller névváltozattal: a német pf- szókezdet f-fé egyszerűsödésére több magyar és szláv példa van, pl. német Pfund > magyar font mértékegység, német Pfarrer ’plébános, lelkész’ > cseh-szlovák farár. A pf- > f-re nem találtam ilyen nyilvánvaló példákat, de talán feltételezhetjük ennek újabb kori esetenkénti fellépését is,mivel az erősen hehezett p- [pʰ] szókezdet magyar fülnek hasonlóan hangozhatik, mint a pf- [p͡f] zár-rés hang. — Ennek a felvetésnek a bizonytalanság ellenére az a [látszólagos?] előnye, hogy egyszerre magyarázza meg a tapasztaltad Paller és Faller neveket is a Pfaller-ből.
A Kodok családnévről szeretnék érdeklődni, ma Marosvásárhely körül él a család.
Kodok Mihály ősöm unitárius lelkész volt a 18. században, a kőrispataki előnevet viselte.
1777-ben Marosszékhez benyújtott nemességigazolási irataiban édesapját mint "Kessü Kodok Mihályt" említi, nem tudom, hogy itt a Kessü esetleg valamilyen ragadványnév lehetett?
A nemességigazolási iratban ráadásul arra hivatkoznak, hogy a család dalmát eredetű (stipite Dalmata) volt.
Köszönök minden ötletet, magyarázatot a név eredetével kapcsolatban!
