A gyékény buzogányának a "vattáját", az irokézekről ezt konkrétan tudom, de biztos használtak más növényeket is. Általában a szárított mohát emlegetik indián pelusként, de mindenféle nedvszívó növényi rost jó volt, a navahók pl. egy foszló kérgű cserjét használtak erre. Füvekkel illatosították. Ennél egzotikusabb pelenkabetét volt a bölényürülék-őrlemény. (Ha tehénlepénnyel is működik, meg is van a jövő új biopelenkája. :)
Ja, ha valakinek esetleg csalódást okoztam a multikulti bölcsőkkel, korábban már írtam ide más törzsekéről is, azokba nem piszkált bele fehér ember.
Passz! Amit láttam néhány régi fotóm. Azon a tűz mellez kb 30 cm-re álló rudazaton volt a husi, a túz meg csak parázslott. Lehet, hohy a friss húst szétdarabolták és kb 30fokos lejtésű rudazaton száritották, füstőlték?
Mi 24-48 órát füstőljük húsikat , kolbászt stb. Minnél tovább füstőljük annál szárazabb lesz és tovább áll el. (8hónap)
Az irokéz cradleboard rajza a terület általánosan elterjedt alaptípusát mutatja: egy lapos deszka, melynek felső részére egy fejvédőt, az aljára pedig egy lábtámaszt erősítettek. A fejvédő a deszkára merőlegesen áll és a deszka hátoldalán keresztidomok rögzítik. A nap és a moszkitók ellen textil védte a gyermekeket, a fejvédőre kötött színes tárgyak pedig szórakoztatták őket. Az első életévük nagy részét ebben a hordozóban töltötték.
Az irokéz hagyomány szerint régebben szilfakéregből készültek ezek a bölcsők, de a fából készült cradleboard használatáról már a korai gyarmati időkből is találunk feljegyzéseket. A legöregebb fennmaradt onondaga irokéz bölcső az 1750-es évszámot viseli. (Lyford, 1945; p.58).
A korai munkák díszítése általában csak a fejvédő és a deszka felső szélének faragására szorítkozott. A 19. század folyamán az irokéz közösségeket fehér földművesek telepei vették körül. Montrealtól délre és nyugatra voltak (és vannak) St. Regis, Caughnawaga, és Oka, három olyan mohawk közösség, melyeket még római katolikus misszióként alapítottak a gyarmatosítás korában. A faragott-festett virágok népművészete sokáig elevenen élt a szomszédos francia-kanadai telepesek között. A tizenkilencedik század közepére ez a művészeti forma megjelent az irokéz cradleboardok díszítésében. Sok esetben bizonyítható, hogy fehér mesterek is közreműködtek ezek készítésében, főleg a nagyon bonyolult faragások esetében, mint pl. az első fényképen látható munka esetében. (WC9411008 Mohawk-Iroquois, c. 1860)
Míg a lombok közt ülő madár francia-kanadai eredetű téma, a medve, a hód és a szarvas ábrázolása az indák alatt az indián megrendelő kérésére utal. Néha a lábtartó alatt is láthatunk állatokat. Sok esetben úgy tűnik, hogy az állatok az anya klánját szimbolizálják. Ezen a példán a medve a mohawk Medve-klán jele lehet. A lábtartó alatti madár - talán sas - a karmai közt tartott nyilakkal egy amerikai nemzeti jelképre emlékeztet. St. Regis (Akwesasne) a kanadai-amerikai határon fekszik, és sok ilyen cradle ebből a mohawk közösségből származik.
A fehér mesterek bevonása, valamint ezeknek az indiánoknak a keresztény vallása jól magyarázza, hogy miért nincsenek feljegyzéseink ezeknek a cradleboardoknak a készítéséhez kapcsolódó rítusokról, miközben más népeknél számtalan ilyen emlék fennmaradt.
A pelenkázott, pólyázott csecsemőt zöld textillel rögzítették a deszkához. Ez a textil Európából kereskedelmi forgalomban jutott el az indiánokhoz. Gyakran gyöngyhímzéssel vagy ezüst brossokkal díszítették. A brossokat 1750 és 1830 között kanadai és amerikai ezüstművesek készítették kifejezetten erre a piacra, de időközben sok indián férfi is kitanulta a mesterséget, leginkább a korai kereskedelmi formák utánzásával. A képen láthatjuk például a két egymásba fonódó szív motívumát, ami igen népszerű volt az indiánok közt, mint az irokéz nemzetek jelvénye. 1865-re az irokéz ezüstművesség egészen felvirágzott. Napjainkban néhány irokéz fémműves újraélesztette a hagyományokat.
Néhány szép darab:
Drs. T.J. Brasser (November 2006.)
Literature:
Fredrickson, N.J., “The Covenant Chain, Indian Ceremonial and Trade Silver”.
National Museums of Canada, Ottawa, 1980.
Lyford, C.A., “Iroquois Crafts”. U.S. Department of the Interior, 1945
Találtam neked valamit. Ahol vadzabot ír, ott is a vadrizsről van szó, csak több neve volt.
"A vadrizs elkészítésének legegyszerűbb formája az üstben való főzés. Mindig őrlés nélkül, és általában fűszerezés nélkül főzik. Péppé főzve kenyérhelyettesítőként használják. Hús- és hallevest is sűrítenek vele. Közel olyan tápláló, mint a búza. Rev. Chrysostom Verwyst, az Odanah Rez. misszióból , ezt írja: „A vadrizs nagyon jóízű, és az író és szellemi gyermekei jobban kedvelik, mint a kereskedelemben kapható rizst, habár a kinézete nem annyira szép. Nagy kedvelője vagyok.” A Mississagua indiánok kipattogtatják a rizst, mint a kukoricát szokás, a vadászok és a halászok így viszik magukkal az útra. Általában levesbe vagy raguba használják.
Father Dablon az 1671. évi beszámolójában ezt írta: „a bölényzsír vadzabbal keverve a legjobb étel ezen a vidéken.” Egy másik keverék volt a megkopasztott egész fogoly (madár) péppé zúzva, és rizzsel megfőzve. Későbbi készítmény a vadrizs, kukorica és hal együtt főzve. Ezt juharszipuppal és áfonyával tálalták."
Gardner P. Stickney, Indian Use of Wild Rice (The American Anthropologist, 1896. április)
Lehet, hogy egyes indián törzsek füstölték a húst? Kézenfekvő dolog nyílt láng mellet sütni , füstölni. Karibi recept a felfüggesztett hús a parázs fölé!
A modern ember (homo sapiens sapiens) legosibb kepviseloi nem az ainuk. Az ainu egy etnikai elnevezes, nem embertani. Van ainu nyelv, van ainu kisebbseg stb, az o sztorijuk kb 1000 eves. Ez olyan, mint ha azt mondanad, hogy a modern ember legosibb kepviseloi a belgak.
Mivel jegkorszakrol van szo, nem beszelunk nepekrol, es az embereket a kulturaval es a korszakkal egyutt nevezzuk jomonnak. Ezeak a japan szigeteken elo gyujtogeto eletmodot folytato embereket, mind, egyutt. Mivel emberek keverednek (surprise, surprise), a kesobbi embertani leletek mar nem 100%ig egyeznek a jomonokkal, hanem leginkabb jomon - yayoi kevereknek tekinthetok. Ezert a jomonok utodai az ainuk es a sima japanok is. Es igen, volt egy jomon kirajzas, tehat benne lehettek az amerikat benepesito embertomegben, de mivel a japan szigeteken a legosibb leletek 15-20 ezer eve kozott vannak, es tekintelyes reszuk hamis (tehat nem datalhato minden pontosan), nehez megmondani ki mikor hova ment.
Ez is igaz. Általában ez volt a helyzet, ha elfoglaltak egy táborhelyet, amit az indiánok sietve elhagytak. Élelmiszer, lőszer, takarók, sátrak - ezeket mindig megsemmisítették, néha még szegény pónikat is lemészárolták.
Szóval, az úgy volt, hogy Crook emberei éppen éheztek, amikor rábukkantak American Horse falvára Slim Buttes-nál. Lerohanták és persze először be akarták gyűjteni a kaját, annál is inkább, mert nekik nem volt. De mivel a menekülők fellármázták a környékbeli falvakat és az onnan érkező harcosok megtámadták őket, ezért kénytelenek voltak visszavonulni. Mivel a zsákmányolt szárított bölényhús nagy részét nem tudták magukkal vinni, ezért valóban felgyújtották őket. De nemcsak a bölényhús veszett oda, hanem bölénybőrök és nem kevés muníció is. Ez az ősz/tél során később nagyon hiányzott a lakotáknak és cheyenneknek.
Az Ainuk tudtommal a mai modern ember egyik legősibb tipusát képviselik . Ez a tipus részt vett Amerika benépesülésében , de hozzáteszem ők nem voltak cro-magnoniak .
Ők Ázsiából érkeztek , semmi közük nem az Európában élő Solutrean kulturával .
A cro-magnoninak nevezett emberek Európából érkeztek
Ja a Japán szigeteken a kulturát nevezik jomoninak nem a népet .
Vannak még más források is pl. a blogomban írt szöveg alján is találsz kettőt .
Eredetileg több volt , de mire ezt az anyagot feltettem a linkeket letiltoták .
Miért is ?
Különben a cro-magnoniakat kaukázusi tipusúaknak is irják .
Most lehet még gondolkozni , hisz az emberi eredetet vizsgáló mtaDNS is megerősíti ezt az összefügést a solutrean és a clovisi emberek közt .
Úgy olvastam, hogy 1876. októberében Miles hadoszlopa is rengeteg szárított húst megsemmisített, amikor a Cedar Creek mellett leromboltak egy hunkpapa-sziú táborhelyet.
OFF: vannak olyan vidékek, ahol füstölik a disznósajtot, de a mi vidékünkön nem, csak forró vízben kifőzik kb, fél óra időtartamban, aztán kihűlés után hidegen lepréselik.
Így viszont valóban nem lehet hosszú ideig tárolni, a füstölt dolgok jóval tartósabbak.
OFF: Nem célom megcáfolni semmit, nekem ez nem témám egyáltalán. Ha viszont az lenne, igyekeznék tisztában lenni azzal, hogy mit linkelek be. A hivatkozott szerzők, legalábbis akikre rákerestem, teozófusok. És a teozófia sokszor/főleg okkult tudásra épít. Engem nem zavar, de te jobb, ha tudsz róla.
Valoban, az altalam ismert antropologia egyszeruen nem azt tekinti cro-magnoni embernek, mint amit ezek a linkek implicit sejtetnek. Foleg, hogy a cro -magnoni ember meg nem volt feher ember, ezert igen valoszinu, hogy nem volt voros meg szoke haja (lattal mar voros negert?).
Azert hadd mutassak ra, hogy a linkelt oldal tele van tenybeli tevedessel, pl vegyuk ezt a ket mondatot:
"Other researchers say that skull measurements suggest a Polynesian (64%) or Ainu (24%) ancestry. The Ainu are the indigenous people of northern Japan and Sakhalin Island; they are much taller than most Japanese, with Caucasoid facial features and beard growth in the males."
Ugye Japan oslakossaga a teljes szigetet beboritotta, es nem az ainuk voltak, mert az ainuk is mar valszeg egy keverek az emishi es a mostani japanok kozt, ill az oslakossagot jomonnak hivjak. Jomon egyik feltetelezett eredete a polinezekkel kozos, de 2-3000 ezer evre visszamenoen ez meg olyan helyeken is felderithetetlen, mint Japan. Ja, es az ainuk nem volt europidok, csak politikai okokbol a 19 sz. ugy volt kenyelmes az akkori politikai vezetesnek. Szakall egyebkent japanokon is no, igaz, a jomonok/ainuk szorosebbek voltak, mint a mostani japanok.
