Ahogy tavaly, most is gratulálok, mi sokkal-sokkal lassabbak voltunk. Érdekes, hogy mikor haladtunk oké tempóban tettük végig, de a meglepetéscsúcsok keresgélése, a bevárások, a pecsételések és kavarások baromira elhúzták az éjszakánk.
Kálvária-hegyről, mikor leérsz a műútra az első lakóházakhoz, az első utcán balra 50m-re van egy kút, csak hogy jövőre tudd. Fazekas hegyen mi sem találtunk pecsétet, a többi helyen már volt ember. Jövőre gondolkodom, hogy egyedül megpróbálom, az igazi mégis csak ez lenne. Sokan együtt hendikeppes változat.
Patrollinging on Staurday Night. Egy team, egy mission: 13+1 suspects to catch. The squad: The Godfather, the Spartan Queen és hű guard-jai Silent Bob Mr. All-Check és Tschaba, aztán Charles the "Nomad Kid" és friendje, the "Biker" és mi. Jól kezdünk, Mr. Speed, a hírhedt gyorshajtó megvan sec/minute, a team jól dolgozik. We got the Lady too, a certain Ilona (no, not Staller).
- Starsky, ebben a countryban minden(ki) Fat? - szól Hutch miközben Fat Boyt cserkésszük körbe-körbe bolyongva, Hutch szerint a Blair Witch Projectet másolva.
Yepp, we got it! - örvendezik a Godfather. Hol? A sátron túl? - kérdem. Nem, a sátor(ban) az! - nyugtat Hutch. Aztán jönnek még kisebb suspectek, a certain Tarnay és a so called Parcel. De amilyen kis halak, annyira nehéz őket begyűjteni. Átvágunk mud-on, susnyáson, leválunk a squad-ról és a helyi főkapitány (the Boss) és Chris C(r)oss segítségével hamarabb lecsapunk a Black Guy-ra. Aztán back to the squad. Tovább még far away.
Bizonyos Henry Potternek hiányzik az ID-ja. Nem baj. Majd mi lefényképezzük. Elkapjuk Sandyt, a kéjelgőt is, eddig tuti a dolog. Hamar begyűjtjük the Communist-ot, ő önkényuralmi jelképekkel él vissza. Tele már a járgány. Gyorsan lefüleljük a Calvary-fivéreket, ők kegyhelyeket rabolnak. Just another Fat. Ezúttal egy Low Fat. Innen sima lenne a menet, de már megint össze akad a moustache. Laposkúszásban cserkésszük a fazont. Tiszta Rambo. Végére hagyjuk az egyik főkolompost, Mr Hay-t. Ő lovaktól szedi el a foodot. Gonosz! Erre az ipsére sok helyi sheriff vadászik, tele van a környék, alig látjuk egymást a a fogban. Aztán lekrúzolunk Bigsmithy-be, ott leadjuk a begyűjtött arcokat. Jó night volt, a little long, melós és rainy, de jó sok fogás a in the basket.
Az ünnepek után pár napot Visegrádon töltöttem, így adta magát az ötlet, hogy a "körző" három próbájából még egyet megcsináljak (a Balboa mellett - a harmadik, "A kör" nem az én esetem). Csak úgy l'art pour l'art jellegel. Két okból sem lett ennél több végül : egyrészt azt hittem, ez csak felfelé megy, és csak utána láttam, hogy mégsem, másrészt bár már legalább huszadszor járok arra, megint eltévesztettem a végén a jelzést, és a gerinc duna felőli oldalán futó kis csapáson mentem.
Mindenesetre egy tök jót futottam pénteken : Dömösről a templomtól elkocogtam bemelgítésnek a kápolnáig, majd innen nekiszaladtam a mért résznek. Mondjuk szerintem a harmadát se futottam, az elejét, a végét, és a közbülső pár lankásabbat kivéve gyalogoltam, de így felértem Prédire a kereszthez 29:53 alatt. Ahogy néztem, ebbol 45 percen belül nem értem volna vissza a kápolnához, de jó muri volt. Mondjuk a büféreggeli végig a torkomban dobolt egy jórókázásra várva - a harmadik tányér sütit nem kellett volna már megenni előtte (meg az első kettőt se).
Lent a Duna mentén szürke felhős, ködös idő volt, fentről a csúcsról viszont pazar kilátás volt : a Duna és a mélyebb völgyek vastag felőtakaróban, fent tiszta kék ég és szikrázó napsütés. Kár, hogy nem vittem fényképezőt. Visegrádon csak a Fellegvár, a Silvanus meg a Nagy-Villám kilátója lógott csak ki a felhő fölé, szemben a Börzsöny is csak félig látszott.
Innen folytattam a régi T50 végét, vagyis továbbmentem Pilisszentlászlóra, onnan pedig tovább Visegrádra az új T50 elején. Pilisszentlászlón még sütött a nap, a felhő felett voltam, az Apát-kúti völgy már ködös volt. Nem is baj, mert csúnyán elbántak szegénnyel : több kilométer hosszan a jobb oldali meredek dombokon tarvágást csináltak, a fák beborítva a völgybe, épp csak egy csapást tisztítottak ki, hogy haladni lehessen. Nem tudom mi célja volt ennek, a faanyagot kivinni innen nem könnyen lehet, viszont a fák nélkül a hegyoldal egy nagyobb vihar után a völgyben fog kikötni, az tuti. Szerintem az erdészet valamiért be akarja tömni a völgyet, más logikus magyarázatot nem találtam...
A piros háromszögön is felmásztam, ás úgy mentem vissza a főtérre, összesen 21km volt, 2:27 óra alatt.
Szombaton pihentem, de ma délelőtt még felhágtam egy rövid futás erejéig a hegyre, a komptól fel a kéken a Fellegvárhoz, majd a kék rom és kék kereszt jelzésen a Görgey-bércig, onnan a szerpentinen fel a Nagy-Villám kilátójához, aztán a kéken vissza. Ma már végig ködös idő volt, kilátás sehol, de legalább elcsúsztam és megfetregtem a ragadós sárban. Kocogós 7km jó adag szinttel egy óra alatt.
Szóval még nincs Lélekszaggató időm. Most kellene még, amíg beférek a top10-be... :o)
megintcsak parádés idő. gratulálok! (olvasva a beszámolót, már-már azt hittem magatok mellett infúziót tolva hátrafele lépésben teljesítettétek, de aztán megnyugodtam, hogy csak egy könnyed séta volt..:)
Bár korábban kinéztem magamnak ezt a túrát, mégis csak 2013-ban sikerült először részt vennem rajta, és azonnal óriási kedvenc lett. Az edzettség ötvözni kell a tájékozódás és az éjszakai futás addicionális "skill"-jeivel, ezért összességében egy nagyon érdekes egyveleg jön ki ebből a dologból. Tavaly nagyon jól sikerült a teljesítés, amihez párosult a nagyon jó időjárás futó szemszögből, és a tökéletes láthatósági viszonyok, ami az éjszakai erdőt és a környező tájat izgalmassá és széppé tették. Szóval tavaly imádtam (akkor teljesen magányosan teljesítve), ezért idén sógoromat, U.Balázst is rábeszéltem, tartson velem. Ráadásul ebben az évben tovább fűszerezték a rajtnál kihirdetendő korábbi 1 helyett 3 meglepetéscsúccsal, ami miatt az előzetesen megtervezett futást teljesen boríthatta. Mivel a rajt előtti otthoni pakolásnál konstatáltam, hogy a kis méretű fényképezőm akkuja 0 töltöttséggel nem mozgatja a gépet, így sajnos az otthon is maradt, ezért az idei íráshoz is maradnak a tavalyi képek:
Bár tényleg nagyon vártám már 4. estéjét, csütörtök reggel totális megfázással ébredve hirtelen mégis távol kerültem az idei teljesítéstől. 2 nap szenvedés következett teával, citrusfélékkel mézzel, és volt amolyan csodavárás, hátha szombatig mégis minden rendbe jön (természetesen ilyen nincs!). És Balázs is jelezte, ő 3 hete nem oké egészségileg, így nem dől a kardjába, ha nem megyünk (én igen...). Aztán szombat reggelre mégis kicsit jobbra fordult a helyzet, ráadásul Balázs megjelent nálam, kezében a térképével, hogy tartsak neki egy kis eligazítást, mert ő akkor egyedül is... . Aztán minden normális orvosi egészségügyi megfontolást sutba dobva elkezdtem összepakolni, mert nem hagyhatom ki! Indulás előtt még kokszoltunk egy kicsit: Neo citran, Rhinatiol Cold (ami recept nélkül kapható ugye, viszont a benne lévő pszeudoefedrin WADA tiltólistás). A rajtban már 18:00-kor ott voltunk és 2-3 perc alatt fel is dolgoztuk az új, 3 csúcsot. Viszont a betegség okán teljesen visszafogott tempóban gondolkodva, eltévedés nélkül, 6 órás teljesítést tervezve lazán kocogtunk ki az első pont, a Meszes-hegy felé. Közben csatlakozott hozzánk Szabó Gábor, ismert maratonista (2:2x Pb., Huhh!), aki számunkra fura módon, egyedül, kicsi zseblámpával a kezében vágott neki a teljesítésnek. Mivel ő aszfalton szocializálódott, erősen meglepődött, amikor Balázzsal a Meszes-hegy után, Ilona-lak felé a szikláson kamikaze ereszkedést hajtottunk végre, de ezt a lefelét Gábor nem így akarta abszolválni, ezért lemaradt. Ilona-lak után jött az első meglepetés csúcs (Zsír-hegy), és az extra meglepetés (nincs pontőr). Bár tapasztalatból tudtam, jó helyen vagyunk, és a térképes pozíciónk is stimmelt, kicsit csalódottan indultunk Telki felé, pecsét nélkül, de már ismét Gáborral kiegészülve, amíg mi a csúcsot és az embert kerestük ott, addig ő is utolért. Aztán a zöld jelzés felé kocogva szembe jött egy fejlámpa, na ő lett volna a pecsétes ember. Csak hát nagy volt a köd, és nem tudott odaérni időben. De a pecsétet azért utólag begyűjtöttünk. A Telki-hegy pontőrei annyival próbálták fűszerezni a munkájukat, hogy a csúcs mögé települtek le, és pont nem lehetett őket látni a csúcs felé kémlelődve. Ezért az extráért kaptak is elismerést tőlünk :) . Természetesen a Nagy-Kopaszt, mint extra csúcsot is érintettük, a Tarnai-hegy felé menet. Ez korábban állandó pont volt, de a közepes helyismeretünkből adódóan sem tudtuk kihagyni. A Tarnai-hegy, bár korábban nem volt teljesen egyértelmű számomra a megközelítése, könnyen teljesíthető volt, ott csak a lábánál lévő susnyás színesítette kicsit a dolgot. A csúcs előtti lefelét ismét olyan stílusban hoztuk, ami miatt Gáborral már csak a célban találkoztunk. A csúcson persze el lehetett gondolkodni, a következő e.p. (Fekete-hegy) az ismert utakon éjszak felé nagy kerülővel, dél felé, rövidebb kerülővel, vagy keresztül kasul minden bozóton, Szarva-árok mászáson érjük el. Balázs benne lett volna az extrém, 3. megoldásban, de én jobbnak láttam az ismert, ránézésre leghosszabb, de biztos, északi felé kerülő zöld kereszt jelzést. Nem szerettem volna a gyengén szemerkélő esőben, félig betegen a Szarvas-árokban bolyongani (sz*pni). Így is gyorsan megtaláltuk a Fekete-hegy csúcsát, de pontőröket a "szokásos helyen" ismét nem. Gyorsan átfésültük a területet a Katona sírokig többed magunkkal, és abban maradtunk a gps track lesz a bizonyíték, hogy itt is minden kő alá benéztünk. Irány Budapest! Korábban optimalizáltam az utat a Julianna-major felé, így nagyon gyorsan elértük a Petneházy-rétet a tejföl köd ellenére. Aztán a némi városi szaladás után jött a Fazekas-hegy, ahol ismét nem volt pecsét. Lába kélt! Vagy csak elpárolgott. Itt már közel 30 km. volt a lábunkban, és bár laza volt a tempó, és igazi zsíron futást terveztünk, azért megosztoztunk az első müzli szeleten. A Homok-hegy és Vörös-kővár pecsételések után ismét rákívántunk valami ételfélére. Indulás előtt otthon még benyomtam a kishátizsákba 3 répás muffint, csak azzal nem számoltam, hogy a zéró cukor sütemény nem pörgeti annyira a lábakat. De legalább a gyomor is dolgozhatott. Amit viszont tényleg teljesen aláterveztünk, az a vízkészletünk volt, a nálunk lévő össz. 2-3 deci a Kálvária-hegy tetején teljesen elfogyott. A meleg miatt az izzadás meg erőteljesen ment. Szóval elkezdtek mindenféle képek megjelenni a fejünkben súlyos izomgörcsökről és egyéb szövődményekről vízhiány okán, amikor is Budaliget Köztársaság utcájában a Kálvária-domb felé kocogva ráleltünk egy működő, életmentő köztéri kútra. Szervezetünk reaktiválódott, így már gond nélkül nyomultunk Nagykovácsi felé a kéken. Utolsó pontok (Alsó-Zsíros, Nagy-Szénás) is becserkészésre kerültek sebtében, így már éjfél előtt megkaptuk a záró pecsét a bruttó 5:52 teljesítéshez. (táv 51,1km, szintemelkedés: 1720m, nettó mozgásidő: 5:24)
Aztán a célban eltöltöttünk még közel 3 órát a társasági életbe belemerülve, sok emberrel beszélgetve. Arra azért kíváncsi voltam, a nettó beteg szervezetem milyen állapotban ébred vasárnap reggel, de az esti próba nem törte meg a gyógyulás lendületét, és szerintem az orromat is tisztíccsa!
Szia, május 3-án lesz a multiNavigátor trail terepfutóverseny, ahol két táv lesz egy rövid kb 20km és egy 40km légvonalban, ahol A-ból B-be vagy A-ból C-n keresztül B-be kell eljutni futva. A versenykiírás és szabályzat hamarosan (holnap) a multiNavigato.hu-n elérhető lesz, nevezés is hamarosan elérhteő lesz.
Idén is lakástól lakásig futottam, azaz egy 34 km-es hosszú futásba ágyazódott be a túra. 6:20-as indulás jó nagy ködben, atomra bepárásodott szemüvegben egész ádvencsör run volt hűvösvölgyig. Kényelmes nyugis futást terveztem, és nem is ragadott el a hév. Tipegtem szépen, a HHH után már zömmel magányosan. Jó kis november eleji futásnak tűnt érzetre. Kicsit tartottam a hazafutástól, de gyorsan eltelt. A kör 2:05 lett, tényleg kényelmesen.
Tavaly 34 km-t mentem 3:46 alatt. Idén 34-km-t 3:45 alatt. Egyértelmű a fejlődés:-) Na jó, most az atlagpulzus 146 lett szemben a tavalyi 153-mal...
én a villamostól "futottam" a keritrs szeleig evekkel ezelott. egyszer telen hpban az valamo 15 perc volt egyszer meg nyaron az 12:4x. kwreken 1km es olyan 270 meter szintet mertem
BHTCS: Vajon mi lesz a három meglepetéscsúcs az év egyik legizgalmasabb túráján? Itt egy-két tipp! Ahol nem tudtam a csúcs nevét pontosan, ott a magassága szerepel.
Köszi. A felső állomásnál meddig mondjuk, ahol kezdődik a kerítés? Vagy megkerülve az egész épületig?
Most egyelőre 13:1x lett odáig (lépcső aljától), jócskán besavasodva, hát futni elég meredek volt. Szóval reméltem valami 10 perc alatti motivációt :) Stravan ennél két perccel jobbat láttam valakitől, de rajtam kívül csak három idő van, szóval nem tudom hova tenni az elméleti maximumot egyelőre.
Ja igen: a Kemping bejáratától, a libegő felső állomásáig.
Persze igazán úgy szép, ha az ember a kilátóig fut fel (a lépcsőn nem az aszfalton), ha már van egy ekkora felfutási lehetőség érdemes kihasználni (de az ehhez tartozó időre nem emlékszem)
Isziniken valóban túranadrágban voltam, de 14:36 alatt beértem. Majdnem végig egyedül futottam. Nagyon jó lesz, ha jövőre kapunk futó ellátást. Nem kell folyadékot cipelni.
ISZINIK100. Mivel ez volt a téma az utóbbi hozzászólásokban, ill. a topikéletben tartása végett egy élménybeszámoló...
Pont Balazito hívta fel rá a figyelmemet. (Ő persze nem jött). De én szerettem volna egy hosszút, akár 100-ast idén tolni. T100-t feladtam sérülés miatt, Piros85 családi program miatt maradt el. A Kinizsit már magam mögött tudhattam, kíváncsi voltam a visszafele verzióra is. A web oldalon elég sok mindent megtudtam, talán a legfontosabbat, hogy a pontok 8 km/órára nyitnak, így nem kizárt egy 12.5 órás futás is. Az is fontos infó volt, hogy víz kevés van a túrán, féltávnál Mogyorósbányán lehet igazán feltankolni. Teljesítménytúrás frissítés engem nem zavar, végül is azokon nevelkedtem. Azért pakoltam bőségesen, másfél l Iso, vagy 8 energiaszelet, 3 szendvics stb. 2/3-át haza is hoztam. Reggel a 6.20-as vonattal lazán el lehetett érni a rajtot, 7 körül már Szárligeten voltam. A vonat tömve volt, 99% spori. Nagy ötlet volt, hogy a vonaton lehetett nevezni, nekem 2500,-, elő nevezve 2000. Meglepett a sokadalom, biztos, hogy dupla annyian lehettek, mint tavaly, legalább 300-an. Sokan futócuccban, de ez nem jelent semmit, mert teljesítménytúrázók is szoktak így öltözni. Börcsök Andrison kívül nem láttam ismerős arcot. (ő meg túranadrágban tolta...) 7.30kor tömegrajt, kellemes idő, néha még a nap is kisütött. Érdekes ez a túra, mert Kinizsivel ellentétben itt az eleje futható jól, viszont utolsó 40 km a kemény, Gete, Pilis, Kevély, magyar viszonylatban kemény emelkedők.
Hamar az elején találtam magam a mezőnynek, aztán összeverődtünk Molnár Petivel. Pár perc múlva esett le, hogy ki is ő... Egyszer vagy 8 éve egy Rákóczi 110 t.túrán beszélgettünk, de még gyalogos korszakomban. Idén meg lett neki a 10000 km, lefutotta a Duna teljes hosszát, Fekete-tengertől a forrásig....Összébb is húztam magam az évi 2000 km-emmel.. Eddig minden rendezésen indult, lazán hozta a 12 óra körüli időket. Megbeszéltük, hogy próbálok vele menni, amíg tudok. Kiderült, hogy ő is mindig egyedül edz, mint én, így jól esett a társaság. Néhol nagy sár, avarszőnyeg, észrevétlen felértünk Somlyóvárra, igaz a hivatalos nyitás előtt 8 perccel, de persze lett pecsét. Lefelé a Kéken nagyon lehetett döngetni, csak a Tarján-Tatabánya úton kevertünk el. Felhívtam Fridmant (talán kazánt szerelt éppen) ő útba igazított. Vértestolnai műúthoz egy fél órával hamarabb értünk, mint a nyitás, hát mázli volt, akkor szálltak ki az autóból a pontőrök. Meg volt a 25 km/613m 2.5 óra alatt. Innen azért már nehezebben tudtam Petivel menni, de azért látótávolságon belül volt. Bányahegyre megint 20 perccel hamarabb értünk, de itt is volt már pontőr, sőt víz (pohárnyi) és csoki is. A kéken több helyütt erdőírtás volt, a gallyakon bukdácsolva nem nagyon lehetett tolni. Itt azért többször belegyalogoltam, Peti meg szépen kifutott mindent. Aztán valahogy mindig utolértem, mert ő közben kéktúra pecséteket is gyűjtött. Szépek ezek az új pecsétek, jó dolog, hogy végre ezen a téren is van haladás.
Pusztamaróttól relatív emlékeztem az útvonalra. Annak idején amikor Fridi duplázott, innen futottam ezt a szakaszt vele, de május végén, és éjszaka. Megint összeverődtünk Petivel, innen szinte végig együtt mentünk. Ő lazázott, én néha hörögtem.... Gurultak a kilik, aztán a Bajót-Bajna műúton frissítőpont – egy amerikai hot-dog árus! Óriási ötlet, és bár nem futóbarát kaja, azért ettünk egy jót. Fél óra szenvedés, gyaloglás, de akkor ott nagyon jó volt.
Mogyorósbánya (48,1km/1242m) 5.17 alatt lett meg. Itt nyomtunk egy kólát, én kávét, a zsíroskenyért otthagytuk. A Kőhegyre meredek emelkedőt erősen gyalogoltuk. Fentről gyönyörű kilátás, Duna,Esztergom,Pilis - a Gete kissé megszeppentett Tokodi pincéknél most senki, csend, pincék zárva. A kék itt néhol nehezen követhető, a Gete előtt egy szántóföldet keresztez, de a rendezők jól látható pontokat raknak ki, láthatósági mellényeket, szinte nappal is világítanak, éjjel pedig biztos pontok. Toljuk, minél többet akarunk világosban nyomni. Azért november végén hamar sötétedik...Gete mászása erről az oldalról sokkal keményebb, jócskán lemaradok – de ezt már P. sem futja meg. Fent orkán erejű szél, nehezen raknak tüzet a pontőrök. Eddig minden ponton csodálkoznak, hogy már ott vagyunk. Lefelé döngetünk, jól futható. Emlékszem, amikor Fridivel és Ernővel futottunk itt, találkoztunk egy k...élő borzpárral, akik abszolút nem zavartatva, minket semmibe véve folytatták az aktust – ilyet is ritkán látni az aszfalton...
Dorog 61,9 km, 1885 m. Már rendesen fáradok. Tolunk egy kólát, aztán tovább. 14.50, még jó lenne a Pilisre felmászni világosban. Valami holtpont jön nálam, pedig ez a dimbi-dombi, homokos ösvény jól futható lenne Kesztölcig. Néha bele kell gyalogolnom. A faluban gyorsan átmegyünk. A vizet (M.bányán töltöttem tele) majd megittam, néha egy müzlit, vagy csokit eszem. Pilis-nyereg nehezen lesz meg. Itt sötétedik ránk, halogatjuk a lámpakapcsolást. Most nem beszélgetünk, nekem eljött a „ mi a f...t keresek én itt?” gondolat. Egyszer csak kezdem magam rosszul érezni, vércukor leesik, megállok 3-4 csokit tolok be. Peti esik egy hatalmasat, pont a „rossz” kezére, de nincs nagy gond. A szerpentinen lefelé azon szórakozunk, hogy t.túrás és futó ismerőseink közül ki hol, melyik kanyart szokta levágni itt. Kinizsin már népmozgalom. Nem esik jól a köves terep Saucony Xodusom keménynek tűnik. Nem akar jönni a Szántói-nyereg, lámpám is (Myo XP) gyengének tűnik. Aztán egyszer csak leérünk a Kánaánba. (81.1km/2573m, 10.10 m.idő) Amilyen frissítő pontot összerakott Sistergő, hihetetlen. Fedett hely sátorponyvával, lámpa, sörpadok, és olyan habzsi-dőzsi.... nekünk is jól esik, de aki 16-18 óra gyaloglás után ér ide, annak maga a Mennyország... Neki állunk zabálni, itt úszik el a 13 órán belüli szintidő. 20 percig esszük a mindenfajta zsíros, kőrözöttes stb . Kenyereket, gyümölcsöt. És meleg teát iszunk. Nem akaródzik továbbmenni, legutolsó HÉV úgyis meg lesz. Végül a hideg indít el. Hányinger határon, remegve kelünk útra. Persze az eső is most kezd el esni, eddig kegyes volt velünk. Hosszú-hegy sose akar véget érni, már eléggé szenvedek, lassulok. Eső eláll, és megpillantjuk a Kevélyt. Még ezt kell megmászni, aztán már lefele! Fejlámpa tűnik fel mögöttünk, utolér minket egy spori (Bódi István?), így hárman toljuk a Kevélyt. Lefelé nekem már szenvedés. Csúszkálok a köveken, fáj a lábam, de már látom a célt. Sok túrázó jön szembe, a Kevélyen van t.túra. Műút után borzalmas sár, Petiék elhúznak, de nem érdekel. Aszfalton döngetek, pár perccel utánuk érek be.13.07, eddigi legjobb 100asom, bár nem volt sok. (egy T100...).Tök jól vagyok. Cél a Sarok presszó, kitűző, oklevél, gratuláció. Iszok 2 sört, beszélgetek a rendezőkkel a futóverzióról. Szerintem tök jó ötlet. A jelenlegi cél talán sok futónak nem lenne megfelelő, nincs zuhany pl. A pontok nyitásán tényleg nem kellene sokat variálni. Volt olyan pontőr, aki azt mondta, eddig mindig esett a hó a túrán, respekt nekik. Maga a pálya meg jól futható, szép a táj. Nekem mindig jobban tetszettek az olyan túrák, ahol A-ból mész B-be, mint Bérc vagy Tortúra.
Jövőre is mindent megteszek, hogy ott legyek! Köszönöm a szervezést!
régen írtunk ilyen visszatekintőket.. (gondolom most a kamubook megírja már a futók helyett ezt is..)
mivel most ráérek, íme egy.
2013 vegyes év volt, voltak benne jó pillanatok (bükki hard, mátrabérc, mátrabérc váltó), de 7 év teljes sérülésmentesség után idén engem is elért a sántulás.
a mátrabérc után gyakorlatilag végigkísért valami fájdalom. először a t100 előtt 10 nap teljes kihagyás egy lábközépcsont fájdalom kiújulása miatt, utána pedig kezdődtek a térdszalagok körüli gondok. annecy lefújva, még szerencse. kicsit jobb lett a láb, de a zugspitz előtt és után újra előjön még jobban. a verseny és a t100 is lelkileg jól sikerülnek, de nagy árat fizetek érte. júliusban eiger. totál KO, ennyire még nem készültem el versenyen, 50-nél ki is szálltunk. estem-keltem folyamatosan, mint valami totál kezdő, tele görcsökkel, stb. eiger után még nagyobb gödör, már az edzések sem mennek. végül egy rosszul sikerült raxi kiruccanás után úgy döntök, hogy a TDS-t is kihagyom. ilyen mellényem (is :)) van már, a teljesítés önmagában nem izgat, fájó szívvel, de a teljes pihenés mellett voksolok.
pár hét teljes leállás, innentől javul a helyzet, áttérek aszfaltra, egy őszi maratonra készülök. még bejátszik egy nehezen eső, de jóérzésű dupla élmény. az én évszakom az ősz és a tél, visszatér az erő és a kedv, végül az évet egy nagyon pozitív tortúrával zárom a kedvenc hazai hegységemben.
végül 4000 killát sikerült összekalapálnom, 80%-át terepen. bringa elég kevés lett, de legalább idén senki nem ütött el. J úszás még gyatrább, de idén a triatlon sajnos teljesen kimaradt.
a jövő év még alakul, de az agyonhájpolt nagy versenyekből kicsit kiszerettem. ezért az utmb nevezést kihagyom (habár egy gyenge pillanatomban még fordulhat a kocka :).
