Mesterkést szeretnék vásárolni, a régi megadta magát. Kérem írjanak mindazok, akiknek van valamilyen tapasztalata: milyet érdemes venni egy eléggé pörgős otthoni háztartáshoz. Komplett készletekről is érdekelnek tapasztalatok!
Erről a sparpontos Zwillinges dolgról írna nekem valaki 1-2 szót? Ha jól értem úgy működik, hogy gyűjtök/szerzek/veszek ilyen pontokat bemegyek bármelyik sparba és megvehetem az adott áron az általam kiválaszott kést? Ezek vannak raktáron vagy bizonyos készlet erejéig, és akkor sietnem kellene a vásárlással? Sima Sparban is van vagy csak Intersparban? a választ előre is köszönöm
"Egyelőre nagyon jónak tűnik, és nem tudom, miért kellene recésednie a pengének, ha a cég által is javasolt módon haszáljuk?"
Azért kell recésednie, mert az él önmagánál keményebb (puhább fenőacél nem működne) és a barázdák miatt nagyon kicsi felületű acélhoz van nyomva, így a fizika törvényei szerint ő enged.
A cég pedig azért javasolhatja az acélt, mert egyszerűen csak ennyit néz ki a vevőiből, hogy ezt még mind képesek lesznek alkalmazni, szemben a némi ügyességet és sok gyakorlást igénylő köves élezéssel.
Egy sima fajta fenőacél mindazonáltal hasznos dolog, az nem mikrocsipkézi ki a pengét, viszont ha még megvan a jó él, csak (vékonysága miatt) elhajlott a pont középre mutató iránytól, akkor visszaigazítja és így kitolja a következő köves élezés időpontját -- így a kés acélja is lassabban fogy, szóval ezt az acélos simogatást (néhányszor egy-egy nem erős húzás jobbról-balról) érdemes pár naponként megismételni! De ehhez nem kell márkás célszerszám, egy jobbfajta ("krómvanádiumos") csavarhúzó pont megfelelő.
Nekem nincs gondom vele, és csak a két nagykést, tartót, a fenőt, meg a mindenes ollót vettem meg, mást nem is szándékozok +1 tartón, és ollón -lányomnak- kívül venni. A kisebb kések nem kellenek, a recéseket meg végképp nem kedvelem, nem jók fenének sem.
Még pár régebbi jó kést meghagyok, a többit kivágom a francba.
Elvben igazad van, de ez így mégsem minden esetre érvényes.
A döntõ ugyanis az acál minõsége, edzettsége. A feldolgozás.
A tömegkéseknél, pl. a TRAMONTANA típusú konyhakéseknél, vagy a sheffieldi olcsóbb tömegkéseknél ez valóban így lehet.
Ezeket ab start fürészfogassá csinálják, adnak nekik egy gyors olajos edzést, ami azt eredményezi, hogy az utcai, harmadeladói árusaik látványosan bemutatják egy késsel , ahogy 5-6 féle zöldséget hajszálvékonyra felszeletelnek, majd belevernek a vágódeszka oldalába egy szöget, -azt is elvágják- (nagy taps a közönségtõl, aztán sorbaállnak, hogy a 3 darabból álló késkészletet 15-18 dolcsiért megvegyék.)
Tudtommal cca. ennyi az ára egy 3-as szettnek.
Egy idõ után (ahogyan Te írod) valóban szintbe jönnek a fogak, tompul az él...persze élezni így-úgy odahaza is lehet, van akinél akár 10 évet is kihúz egy ilyen kommersz kés.
De a márkásabb acéloknál (Wusthof, Zwilling, Sabatier, Kershaw, Miyabi) az acél az márkás, esetenként rétegzett, -sokszor még plusz csavart is- az edzés többszörös, az él kopásállósága szinte határtalan...igaz hogy ezekbõl pl. a Bob Kramer exkluzívabb kései nem ritkán 1800 dolcsiba is kerülnek, szóval drágák.
Magam is láttam teljesen normál vasboltban olyan damaszkuszi metóddal készült santoku kést, amely 220 €uróba került, és nem az extrák polcán volt, hanem az osztályosabb köznapi kések között.
Eszméletlen amit ma a profik az acéllal csinálni tudnak, a blacksmithing ma csodákat tud tenni, igaz, hogy az alapanyag maga eleve drága, 1-1 "powerhammer" csak maga 50 mázsa, -és vagyonokba- kerül, szóval ezeket aztán mind a vevõ kell megfizesse. Lassanként.
Én elkacérkodom azzal néha, hogy szívesen vennék pl. egy Kramer-húsoskést, -ártól függetlenül is- (annyit egy év alatt úgyis elpálinkázik az ember) de mivel késbuzi vagyok; így is máris van vagy 40 konyhakésem, és van köztük olyan is amit már 3 éve nem is használtam. Áll az olajos textilben....oszt' néha megpengetem.
De nem is lesz olyan jó sima az él. Ezek a rovátkolt acélrudak elég durván belemarnak a pengébe, és igazából mikro-fűrészfogassá élezik. Ez húzó vágáshoz (ami késnél úgyis a leggyakoribb) kiválóan alkalmas, de ahogy idővel majd egymásra esnek a beszögellések, láthatóan egyenetlen-göcsörtös lesz az éled, és akkor már nem is vág majd olyan jól.
Én nem tudom, ki hogy' van vele, de ilyen szar nyélkialakítással én még nem találkoztam. Nekem 25 centis az araszom ( vagyis a tenyerem nem éppen picike) de úgy érzem, mintha másfélszer ekkora tenyérre méretezték volna.
Szerintem a közepe túl vastag, nem lehet átfogni.
Az asszony közölte, hogy vigyem a francba...:}}
Amúgy nincs vele más bajom, de ezt nem is értem...
( Egy szeletelőkést vettem, próbának, de a nyele miatt mást már nem veszek..)
Én most vettem egy fenőacélt a Sparos akcióban, és nagyon bevált.
Nem köll bűvölni számokkal, kövekkel, papírral, olajjal. Pár húzás a késsel az acélon, és már szeli is a friss-ropogós kenyeret akár 1/2 centis vastagon.
Mert valahol van nekem a padlaton egy amúgy teljesen új ipari gépszíj-darab, asszem olyan 60 centis lehet, és kb 8 centi széles....talán azt bepróbálhatnám erre.
No, majd lefényképezem, mert az enyém két durvasági fokozat, de a durvának a hosszoldali élénél még külön más minőség van ( ha véletlen valaki kaszakőként használná...)
Én a mindennapi technikai tárgyam ama egyharmadát amit valóban haszonnal, és praktikusan használni tudok: zsibvásárokon szerzem be.
A bolhapiacokon persze messze nem csak ócskaságokat árulnak, a tárgyak egy része használt, de attól még igazán jó. De sok vadiúj is van, nevetségesen olcsón.
(A kézihajtányos -lengyel- húsdarálómat is ott vettem vagy 20 éve, ma is kifogástalan)
Egy ilyen bolhapiacin vettem valami 15 koronáért ezt a követ, ami olyan vágóélt csinál ha "vizesen" fenek rajta, hogy a papírt lazán vágja a penge.
Elõször olajosan használtam, (étolajjal kenve a felületet) de azt hiszem az olaj eltömitette a kõ pórusait a korund pórusait, mert akkor csak polírozott, de nem fogott.
Szódával és forró vizzel kimostam az olajat, és azóta csak vizesen használtam, és teljesen perfekt.
Huvassze... ez egy igen elegáns bárd,.... elmondom a tapasztalatomat a bárdokról.
A kínai kommersz-bárdok olyan 3 mm vastagok felül, az enyém pl. 32 centi hosszú, és egy bolhapiacon vettem Bordigherában 2 Euróért (!!!)
Négyre tartotta a csaj, én a felére lealkudtam, idehaza aztán úgy-ahogy kipofoztam, mert elég sok csorba volt benne.
A kinai, vietnami, és különösen a thailandi éttermek szakácsai, de az ottanni piaci halasok és húsosok is ilyet használnak, kés valóban alig van ott, ha igen, akkor az is jobbára kisebbfajta bárd alakú.
A zöldségeket is ezzel metélik a WOK-kajákba,- fergeteges gyorsasággal-, és metélttésztai vastagságúra. Mindent meg lehet szokni, ...gondolom én is rászoknék idõvel a bárdra, de az én európai kezem inkább a késre jár, így én ezt az itt ábrázolt bárdot csak azért vettem, mert néha valóban csontot, inat, keményebb füstölt csülökbõrt stb... kell átnyesni, és a késeim élét féltem a csontoktól, így aztán nem árt, ha van egy bárd, (ha mégolyan drága is mint ahogy leirtam volt) ---hehehehe!---és nekem ez a 2 Ajrós használt akármi jól kitart ebben a szerepben már amíg megvagyok.
Nehezet kérdeztél, .....nem tudom, ugyanis nem boltban vettem, hanem egy bolhapiacon --tekercsben--, vagy 2 méter hosszú, 50 centi széles darabot.
A kiszerelés hasonlított egy vékonyabbfajta tapétatekercsre. Papír alapanyagon antracitszürke NAGYON fínom smirgli, szóval az nem is csiszol már hanem szinte csak políroz, de ha hosszasan nyüvöm rajta a pengét olyan 30 fokra döltve, akkor istentelenül ki tudja élezni a már amúgy is felélezett acélt.
Van fenõkövem is, Köszörükorong!) egy nagy, 40 centis átmérõjü nagyipari szaküzembõl kidobott puha olivzöld köszörükõ, amit vagy 10 éve még a kádra áttett deszkára fektetgettem, és állandó vizfolyás alatt éleztem fel havonta rajta azt a 10-12 késemet, de az a döheder kõ (a belemélyitett jel szerint svájci, solothurni gyártmány) az vagy 15 kilós, szóval a smirglis metód az egyszerübb lett, és még jobb is.
Marttiini késeket használok vagy 25 éve, a pengék minősége jó. Most is ilyet vennék (mérettől és kiviteltől függően 4-12000 Ft). Egy ősi példánynak a pengéje kijött a nyélből egyszer. Hogy eltörik? Hát... Nem valami dél-sanghaji hamisítvány volt? Van egy picit exkluzívabb skandináv márka (Normark), aminek a pengéjét szintén a Marttiini gyártja. Ilyen volt eddig a legjobb filézőkésem, kézzel varrott bőrtokkal, de aztán pár vágás után inkább eladtam. Túl szép és túl drága volt használni. Valaki lejjebb ajánlotta a Mora márkát. Eleven Íjászbolt, közel a Déli pályaudvarhoz, 3000 Ft körül vannak, tokkal, szimpatikusnak tűnnek. Egyébként használok egy régebbi fazonú Fiskars kést is, elfogadható az árához képest, persze ennyi pénzért ne várjunk csodát. Az újabb, jóval dizájnosabb típusaik már nem tetszenek.
A síma deszkára, vagy akár csak vastag kartonpapírra is felragasztott fínom smirli az perfekt.
Én 18 éve élezek ezzel, a müvelet végén már a nagyonfínom (polírozó) smirglit használom -étolajjal lecsöpögtetve-, és a késeim olyanok mint az orvosi szikék.
