A topic címét egy próféciából emeltem ki. Isten embertársainkon keresztül is tanít,erősít, támogat, vigasztal, nevel bennünket.Szükségünk van egymásra, hogy Isten országa növekedhessen bennünk/közöttünk.
Felekezettől függetlenül várom a tanításokat, Igemagyarázatokat, tanúságtételeket, napi áhítatokat,könyvrészleteket, Istennel kapcsolatos élményeket, amiket szívesen megosztanál másokkal is.
Ez a topic Isten dicsőségére és épülésünkre szolgáljon!
Rendbontók és kötözködők kíméljenek!
Jézus azt mondta, hogy az szereti és követi Őt, aki megtartja törvényeit.
te és felekezeted sehol semelyik törvényét nem tartja se meg, se be, hanem mindet félre magyarázza vagy éppen lábbal tiporja.
Az egyik leglátványosabb a válás témája, ami annyira egyértelmű az Igéből, hogy a még nem vallásosak is elismerik tényét.
Szóval hogyan lehetne Jézus közös pont, amikor a legpofátlanabb módon hazudtolod meg szavait?
Nem csupán azért a legpofátlanabbul, mert hamisságodhoz felhasználod (bitorlod) Szent Nevét, hanem mert mindeközben azt állítod, hogy csak a Bibliát fogadod el.
Miközben a Bibliában ott van a válás tiltása :-) Na és persze sok egyéb tanítás, melyekből egyet sem tartasz be.
Egyet sem! Próbáltunk keresni, de egyet se találtunk amit betartanál. Még a keresztség se stimmel. Semmi! :-)
Az már csak hab tortán, hogy elkezdesz itt okoskodni a papi nőtlenség ellen, miközben szektád a házasság alapvető tételeit se tartsa be az Igéből. De Jézus alapította egyház Igazságait azt bezzeg bőszen fikázod.
Van egészséges félelem, ami megment a bajtól, bűntől, betegségtől. Van beteges félelem, ami bénít, rettegésbe visz, megbetegít. Ne féljetek! - és ha szükséges, menjetek az Orvoshoz!
Az ember természeténél fogva idegenkedik a fájdalomtól és a kényelmetlenségtől. Azt akarjuk, hogy minden simán menjen. Pedig ha mozdulatlanok maradunk, nem fogunk fejlődni. Ha mindig a biztonságos játszmát választjuk, álmaink sosem válnak valósággá. Nem kapjuk meg, amit akarunk, ha azt várjuk, hogy Isten a küszöbünkre helyezze azt. Magunkhoz kell ölelnünk a nehézséget és a változást, ha kiteljesedett életre vágyunk. Ha a hajó nem inog, az azt jelenti, nem tart sehová.
Isten nem ember szerű. Ő a mindent átható szeretet. Benne élünk mozgunk és vagyunk. Ő pedig bennünk él. Teremtéskor a lelkéből adott és ezáltal bennünk él.
Az a baj, hogy úgy képzeljük el Őt mint egy embert. Ha rosszat csinálunk akkor megharagszik. Órol ránk, elfordul tőlünk. Pedig ez nem így van. Ő soha nem fordul el tőlünk. Mindig mellettünk van, hisz Benne élünk. Mi vagyunk azok akik hátat fordítunk Neki. Vagy elbújunk előle. Megszakad a szeretet áramlása. Nem vagyunk képesek befogadni az Ő szeretetét. Bezárul a szívünk Isten előtt.
De nem csak Isten előtt hanem embertársaink előtt is. A zárt szív nem képes szeretni.
Isten szíve örökkön örökké ki van tárva. A kereszten megmutatkozott Isten szíve.
Már megbeszéltük, hogy nem fájó pont, legfeljebb számodra az! :-)
Ugyanis a válás tiltása az egy olyan sarkalatosan kirívó pontja Jézus tanításának vagyis az Igének, amit minden épeszű ember elfogad. Sok mindent lehet csűrni csavarni a Bibliában hazugságokat belefecsegni, de a válás tiltása annyira egyértelmű, hogy ez egyenlő a gravitáció tényével. Pár dilinyós elme ugyan azt is tagadja, de az ilyet vagy kiröhögik vagy sajnálják.
Szóval aki olyan felekezetben okoskodik Igét magyarázva ahol a válást és újra házasodást tucatszor is áldással engedélyezik azt csak kiröhögni lehet vagy sajnálni, hogy mennyire szolgája sátánnak a hazugság atyjának.
Azt is megbeszéltük már, hogy szektád hamis hite egyetlen pontban sem fedi a Jézus alapította Katolikus egyház dogmáit.
"Az embernek megváltozik az élete, ha megváltoznak a gondolatai. Ha más töltést kap a gondolat, akkor más irányt vesz az akarat, a cselekvés, hiszen cselekedeteink: láthatóvá vált gondolataink. Ha pedig más irányt vesz a cselekedet, más irányt vesz az élet is - és így másképpen alakul és alakít." Gyökössy Endre
Félelem és kicsinyhitűség összetartoznak. A madarak értik, a teremtmények élik a gondviselésre hagyatkozást. Mi pedig még azt sem merjük elhinni, hogy többet érünk a fűszálnál és a verebeknél! /Laci atya/
Jezus azt akarta, hogy a gazdag ifju onkentesen mondjon le a vagyonrol, es onkentesen kovesse.
Jezus masokkal is ezt akarja: azt mondta, hogy vannak, akik az Isten orszagaert onkentesen lemondanak a hazassagrol, hogy kovessek ok. Es mivel az ilyen emberek tobb idot/energiat tudnak szentelni Istenre (ezt mondta Pal is) - ezert kozuluk valasztunk papokat.
Az apostolok is onkentesen kovettek Jezust - vagy szerinted kenyszeritve voltak?
Nem szeretnenk olyan papokat, akik keptelenek Jezus szoros kovetesere - amikor Jezus megmondta, hogy vannak, akik Erte kepesek lemondani a hazassagrol. Jezus, az apostolok, Szent Pal, Keresztelo Szent Janos peldat adtak ebben - onkentesen lemondtak a hazassagrol.
A papsag egy egesz embert igenybe vevo feladat, nincs ido a csaladra (ezt mondta Pal is - hogy aki nem hazas, annak az Ur dolgaira van gondja).
Ilyen alapon, barmire mondhatnad, hgoy miert nem szabadon valaszthato. Miert kell megkeresztelkedni, miert kell a konfirmalas (nalunk bermalas), stb. Barmire, amit a Biblia es egyhazak eloir - mondhatod, hogy ez nem onkentes.
Könnyű követni Krisztust, ha nem kell felelős döntést hozni!
Szerintem azok, akik Krisztusert lemondanak a hazassagrol, felelos dontest hoznak. Es nem biztos, hogy eletuk minden napjan konnyu nekik Krisztust kovetni.
Tetszik, amit írtál, örömmel olvastam! De jó ezt leírni! Azért pár kiegészítést szeretnék hozzáfűzni.
Akkor mi miert adnank szabadsagot a papsag kerdeseben? - kérdezed
Például azért, mert akkor szól Isten iránti elköteleződésről, ha önkéntes, ám ha kötelező kényszer, akkor nincs választási lehetőség, nincs felelős döntés, hiszen mások döntöttek helyette. Ez a könnyebb út, bár még így is nehéz, de megugorható a léc. Könnyű követni Krisztust, ha nem kell felelős döntést hozni! Ám Jézus Krisztus nem azt kéri az Atyától, hogy vegye ki az övéit a világból, hanem hogy őrizze meg őket a gonosztól. Ez minden élethelyzetre, bármilyen elhívásra igaz. Az Atya gondját viseli az övéinek, nem kell emberi előírásokkal erőtlenné, és emberi képességekkel, elhatározásokkal teljesíthetővé tenni azt, amit csak Isten kegyelméből, tőle kapott erővel és bölcsességgel lehet vállalni és jó végbe vinni!
En a gazdag ifjunal azt latom, hogy maradektalanul betartotta a torvenyt, pontrol pontra. - írod
Ha csak a ceremoniális előírások aprólékos betartására gondolt volna a gazdag ifjú, akkor még nagyobb kontraszt lenne a ''törvény'' szerinti kegyes élet és Isten akaratának megértése és megélése között. Azt gondolom, a gazdag ifjú nem csupán a rítusok gondos, pontos betartására utalt, hanem azt gondolta, Isten törvényét tartotta meg maradéktalanul és hibátlanul, tehát a tízparancsolat ellen nem vétett. De rögtön kiderült, már az első pontot sem tudta betartani, mert volt idegen istene, amit az Úr elé sorolt, amiről nem tudott, vagy nem akart lemondani az Úrért. De annak sincs érdemszerző jutalma, ha valaki azért mond le dolgokról, hogy cserébe benyújtsa a számlát Istennek. Aki lemond, Isten kegyelméből mond le, az ilyen ember életében már munkálkodik Szentlélek.
Cselekedeteink tükrözik, mi van bennünk, mi irányítja gondolatainkat. Ez a kegyességére büszke és a cselekedeteiben bízó ifjú aligha egy újabb cselekedetre kap itt felhívást, még ha elsőre így tűnhet is! Hiszen mintha ő maga hívná ki párbajra Krisztust, mondván, mindent megtettem eddig is, de ha mégis van valami hiányosságom, akkor ki vele, mondd, mit tegyek, és megteszem! Bármit mondj, meg tudom tenni! - gondolhatta a gazdag ifjú. Aki pedig nemcsak késznek gondolja magát, de valóban kész is lemondani bármiről Krisztusért, abban alázat van, és nem ez a felfuvalkodottság.
Jézus Krisztus itt nem egy olyan parancsot ad a gazdag ifjúnak, ami mindenki számára örök időkre érvényes parancs lenne, hogy tegyük ezt, és ezzel megfelelünk Isten elvárásának, hanem rámutat a gazdag ifjú önmagáról és Istenről alkotott torz képére, arra a hatalmas különbségre, ami a benne önmagáról dédelgetett kép és a valóság között volt. Fájdalmas felismerés ez, de egyben hatalmas áldás is számunkra, mikor ezt Isten valamennyire felfedi a saját életünkben, és engedi, hogy meglássuk, mennyire az Ő kegyelmére szorulunk!
De Jezus szorosabb kovetesere (a vagyonrol es hazassagrol valo lemondasra) nemet mondott. - írod
Már mindenhol a házasságról lemondást látod :)) Szerintem ezt ne keverd ide!
Jezus elkotelezettseget akar, nemcsak a torvenyek pontrol pontra valo betartasat. - írod
Igen, ez a lényeg szerintem is!
Mégis, ha betarthatnánk a törvényt, akkor az üdvözítene minket, és nem lenne szükségünk Jézus Krisztusra, de éppen a törvény szembesít Isten szentségével, és a mi romlottságunkkal! Éppen a törvény tiszta tükrében látom magamat olyannak, amilyen vagyok önmagamban, még ha homályosan is, rész szerinti ismerettel, és éppen a törvény győz meg arról, hogy Isten kegyelmére szorulok, és a törvény által értem meg, hogy ez a kegyelem Jézus Krisztusban lett kijelentve, Őbenne lehet az enyém, Krisztusban, aki valóban hibátlanul betöltötte a törvényt, és az Ő tisztaságát az Atya neked és nekem tulajdonítja. Egyedül kegyelemből! Nincs más út az Atyához, csakis Jézus Krisztusban. Így nevel a törvény és vezet miket Krisztusra.
Ertem en, hogy kegyelembol van az udvossegunk. Ha nem igy lenne, akkor az a kereszt megcsufolasa lenne.
Mit jelent ez? Az, hogy a buneink miatt bunhodnunk kellene - de mivel Jezus meghalt helyettunk, atvallalta a buntetest. Vagyis Isten szemeben teljesen tiszta lehetek, ha megbantam a buneimet, es elfordulok.
De ez nem azt jelenti, hogy most mar barmilyen bunt elkovethetek, es barhogy elhetek, mert "Jezus megvaltott, es az udvosseg kegyelembol van".
Amiket Jezus mondott, meg kell tennem, ha igazan akarom kovetni Ot. Es Jezus parancsait nem mindig konnyu megtartani. Pl. ellenseg szeretete, vagy aki ker tolem valamit, annak adjak meg tobbet, stb.
A hazassagrol es vagyonrol sem konnyu lemondani - ha konnyu lenne, akkor az nem lemondas lenne. A gazdag ifju nem tudott a vagyonarol lemondani. Jezus nem adott neki szabadsagot, hogy akkor igy is kovetheti, a vagyonarol valo lemondas nelkul. Akkor mi miert adnank szabadsagot a papsag kerdeseben?
En a gazdag ifjunal azt latom, hogy maradektalanul betartotta a torvenyt, pontrol pontra. De Jezus szorosabb kovetesere (a vagyonrol es hazassagrol valo lemondasra) nemet mondott.
Jezus elkotelezettseget akar, nemcsak a torvenyek pontrol pontra valo betartasat.
A kegyelem egyaltalan nem azt jelenti, hogy Jezus minden parancsat nagyon konnyu es egyszeru teljesiteni, es ha mar kegyelem van, akkor ugyis mindig a jot teszem.
Jezus a gazdag ifjunak megmondta, hogy mit csinaljon a torvenyek betartasan tul, ha kovetni akarja: adja fel az osszes vagyonat. Es itt volt a gazdag ifju valasztasa: vagy lemond, es koveti Jezust, vagy nem mond le es nem koveti Jezust. - írod
A gazdag ifjú története nem erről szól! Szó sincs róla, hogy ennek a gazdag ifjúnak a törvények betartásán túl kellett volna valamit tennie, hogy követhesse Jézust! Éppen ellenkezőleg, a cselekedeteiben, kegyességében bízó ifjúnak arra kellett ráébrednie, hogy nem tudja betartani a törvényt, de ennek ellenére követheti (követhetné) Jézust.
Úgy tudta magáról ez a derék ifjú, hogy betartja a törvényt kisgyermeksége óta, és a környezete is elfogadta ezt, minden bizonnyal köztiszteletben álló, ismert kegyességű nemes ember volt. Lám, ha betartja a törvényt, akkor az első parancsolat szerint semmit sem tesz Isten elé, hiszen semmi sem fontosabb számára, mint az Úr! Akkor a vagyona sem fontosabb, tehát lemond a vagyonáról, és követi Jézust. A gazdag ifjú rádöbben, hogy a vagyona, és talán a közmegbecsültsége, vagyis a gazdagsága fontosabb, mint az Úr követése, és az, hogy nem tudott Jézusért a vagyonról lemondani, rádöbbentette, hogy bizony nem az Úr az első az életében, a gazdagsága fontosabb számára, mint az Úr. Idáig nem is lenne baj, de sajnos a megszomorodása nem olyan megszomorodás volt, ami megbánhatatlan megtérést szerezhetne számára az üdvösségre, hanem a világ gazdagságához ragaszkodása a világ szerinti szomorúság volt, ami halált szerez. De bátorítás, hogy Jézus Krisztus nem azt mondta, lehetetlen a gazdagnak bejutni Isten országába, hanem azt, nehéz. De még ami embernek lehetetlen is, Istennek minden lehetséges. Ezért bátorító, hogy kegyelemből van üdvösségünk, és nem a cselekedeteink érdeméért. Erről szól ez a történet.
A többire nem reagálnék, mert amit írtál, az nincs kapcsolatban a hozzászóláshoz, amire válaszul írtad. De azért köszönöm a fontos infókat, mint pl: Peter anyosa NEM=Peter felesege (idézve Tőled), nos, erre magamtól nem biztos, hogy rájöttem volna (talán pont ezért nem is írtam ilyesmit), de most megjegyzem.
Még jó, hogy minden Isten által újjászült krisztusi ember pap is egyben... és nem mindenki él cölibátusban, csak akinek ez az elhívása... ezt diktálja a szíve :-)
1Péter 2:
9. Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; 10. A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.
Eklészia... kihívottak... szent nép...
Melkisédek rendje szerinti papság... nem klérus, mint az óban...
Nem azt irtam, hogy nem fontos Peter. Azt irtam, hogy a legfontosabb es 1. szamu Krisztus, es Krisztus peldaja.
A papok ezert notlenek, es ezert ferfiak - mert Krisztus peldajat kovetik. Ezert nem engedelyezett sem a nok papsaga, sem a papok nosulese.
Jezus nem levita fopap, hanem Melkizedek rendi fopap. Melkizedek is notlen volt - nincs szo Melkizedek felesegerol a Bibliaban.
Ha Jezus nos lett volna, akkor hiaba barki mas notlensege - mert Krisztus a szamunkra a legfobb.
Az osszes apostol is egyedulallo ferfi volt (*). Szent Pal azt irja, hogy a notlen az Ur dolgaival van elfoglalva, a nos viszont a vilagi dolgokkal es a felesege kedvevel torodik.
Végül ismét mondom, nem engem kell meggyőzz a cölibátusról, én nem annak létét tartom az Igével ellentmondónak, hanem azt, hogy ezt kötelező elvárássá tették tanítóitok, holott idézted Te is: ez önkéntes kellene legyen, Isten elhívása szerinti engedelmesség.
Elismered, hogy vannak, akik Isten orszagaert onkent lemondanak a hazassagrol - Jezus is erre biztatott. Az Egyhaz a Szentiras alapjan ugy gondolja, hogy ezekbol az Isten orszagaert onkentesen lemondott ferfiakbol valasztja ki a papsagot. Nem mindenki lesz pap - vannak papsag nelkuli szerzetesek is - ez OK szamodra? A hazassagrol valo lemondas Isten orszagaert - onkentes. A papsagba valo belepes is onkentes ezek kozul a ferfiak kozul - vannak, akik csupan csak a szerzetesi eletet valasztjak, nem a papsagot.
Nemcsak Jezus volt egyedulallo, hanem mindenki, aki Jezust szorosabban kovette (Keresztelo Janos, Szent Pal, az apostolok, a tanitvanyok - volt ugye a 72 - az utobbiban nem vagyok biztos. Nem emlekszem, hogy volt szo a felesegeikrol). Senkinek sincs szo felesegrol. Ami pedig nincs a Bibliaban, es megis azt mondjuk, hogy van, az "hozzeteves a Bibliahoz".
Mert akarkinek a felesegerol el lehetne morfondirozni, es azt mondani, hogy "volt felesege, csak nincs leirva" - nem eppen ez a hozzateves? Vannak, akik szerint Jezus felesege Maria Magdolna volt - csak ez igy konkretan nincs leirva, de azert hoznak a Biblibol igehelyeket, amivel ezt alatamasztottnak velik.
(*) Egyes egyedul Peter a ketseges. De ez a reformacioig egyaltalan nem volt ketseges - mindenki tudta, hogy Peter ozvegy volt a Jezussal valo talalkozas idejen. Peter anyosa NEM=Peter felesege. Tehat ez hozzateves a Bibliahoz. Mivel a reformatorok is ereztek, hogy ez hozzateves, kerestek egy igehelyet, amibe beleeroltetik Peter feleseget - hogy megis csak szoljon rola valahol a Biblia. Ez az 1 Kor 9,5. Addig "kereszteny testvernek", vagy "kereszteny nonek", stb. volt forditva. A reformatorok azt mondtak, hogy az eredeti szo "feleseget" jelent. Csak azt nem tettek hozza, hogy "feleseget IS". De jelent meg not, asszonyt is. Az, hogy mas helyeken feleseget jelent, abbol nem kovetkezik, hogy itt is. Ha mas helyeken tenyleg felesegrol van szo, akkor nem fordithatjuk nonek (lasd, eleg fura lenne, ha igy forditanank Pal szavait: "Ferfiak, szeressetek a noket!").
Hogy miert nem jelent feleseget? Azert, mert Palnak sem volt felesege, tehat, ha arrol beszel, hogy neki is joga van azt tenni, amit masoknak (Kefasnak, az Ur testvereinek) - akkor itt nyilvan nem felesegrol van szo, hanem kereszteny nokrol, akiket az apostolok magukkal vittek a misszios utjaikra.
Ezt megerositi az is, hogy a Jezust kisero asszonyok, nok SEM Jezus vagy az apostolok felesegei voltak, hanem mas asszonyok, nok (pl. Maria Magdolna).
Hogy nem teljesitjuk mindenkinek minden kereset? (hogy pl. a papok nosulhessenek) Ez igaz. Az Evangelium kovetese nem abbol all, hogy mindenki szabadon azt csinalja, amit gondol. Jezus sem ezt tette. Jezus a gazdag ifjunak megmondta, hogy mit csinaljon a torvenyek betartasan tul, ha kovetni akarja: adja fel az osszes vagyonat. Es itt volt a gazdag ifju valasztasa: vagy lemond, es koveti Jezust, vagy nem mond le es nem koveti Jezust.
Keresztenynek lenni is egy szabad valasztas. De miutan valaki kereszteny lett, nem csinalhatja azt, amit akar. Utana mar a valasztas lehetosege megszunik bizonyos dolgokban. Azt kell csinalni, amit Krisztus mond.
nem Peter a legfontosabb ebben a kerdesben. - írod
Más kérdésben pedig ő a frontapostol, akire Jézus Krisztus az egyházát (mármint az egyedül igaz katolikus egyházat) építette. (Ezt itt olvastam, nem a Szentírásban, hiszen ott ilyen nincs.) De ezek szerint bizonyos kérdésekben nem fontos Péter apostol példája. Ez meghasonlásnak tűnik.
Elsosorban Krisztusra nezunk - O a kozeppontja a kereszteny eletunknek, nem? - írod
De igen! Egyetértek veled, és örvendek, amiért így gondolod! Bárcsak ez lenne a meghatározója a fórumos beszélgetésünknek, amiről sosem feledkezünk meg!
Vajon nem elvaras-e a papjainktol, hogy oket ne az evilagi dolgok kossek le? - kérdezed
Pár sorral feljebb idézted, és ki is vastagítottad: Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról.
Végül ismét mondom, nem engem kell meggyőzz a cölibátusról, én nem annak létét tartom az Igével ellentmondónak, hanem azt, hogy ezt kötelező elvárássá tették tanítóitok, holott idézted Te is: ez önkéntes kellene legyen, Isten elhívása szerinti engedelmesség. És akkor Isten kegyelméből Szentlélek munkája folytán áldássá lesz a lelkipásztor, a gyülekezet, és az egyház számára is.
Hogy lehet a Bibliat "nem-emberi elgondolas" szerint ertelmezni? - kérdezed
Nagyszerű kérdés! Végre! Örülök, hogy ez foglalkoztat!
Mondjuk van egy elgondolás, ezt akár én ötlöttem ki magamban, akár hallottam valahol, de gondolkodok rajta: Vajon ez Istennek kedves dolog-e, vajon épít-e a hitben, vajon ezáltal áldássá lehetek-e a környezetem számára? De jó, mikor ilyeneken töprengünk, ez is Isten kegyelme! Előveszem a Bibliát. Ez jó kezdet! Lássuk, mit ír erről, ír-e valamit? Azt látom, hogy nem igazán találok olyasmit, ami igazolni látszana ezt az elgondolást, sőt, vagy nem beszél erről, vagy inkább elvetendőnek tűnik ez az elgondolás. Mit teszek? És ez a következő fontos kérdés!
Szimpatikus az elgondolás számomra, ragaszkodok hozzá, de ezt csak úgy tehetem, ha a Szentírásból ezt-azt figyelmen kívül hagyok, vagy megpróbálom átfogalmazni, átértelmezni. Nem is az van ott, ez érthető így is, meg amúgy is. Addig-meddig ügyeskedek, míg csak kiolvasom a Szentírásból, ami tetszik nekem. De van egy másik lehetőség! Ha egy gondolat, életgyakorlat nem tűnik összhangban lévőnek a Szentírással, akkor megvizsgálom magamat, hogy miért ragaszkodok ehhez mégis? Miért olyan nehéz nekem ezt elhagyni? És ha valóban nehéz, mert valamiért elképzelhetetlen számomra a kérdésről úgy gondolkodni, ami összhangban lenne a Szentírással, vagy legalább nem mondana ellen a Szentírásnak, akkor imádságban kérem az erőt, a bölcsességet, az értelmes és engedelmes szívet. Miközben persze igyekszek megérteni, mit is mond a kérdésről a Szentírás, kérek segítséget akár a lelkipásztoromtól, akár könyvtárakban búvárkodok, de mindenképpen a Szentírás alapján keresem a megoldást. És megélem, ebben nem vagyok egyedül hagyva, Szentlélek vezet, és Krisztusban mindenre van erőm. Nem rajtunk múlik, mégis, törekednünk kell erre.
Iszonyodjunk a gonosztól, és ragaszkodjunk a jóhoz! Erről szól, hogy mindent megvizsgáljunk, és ami jónak bizonyul, mert összhangban van Isten kijelentésével, ahhoz ragaszkodjunk, de ami gonosznak látszik, azt hagyjuk és kerüljük el! Látod, nem egyforma súlyú a két oldal! Ahhoz kell ragaszkodjunk, ami jónak bizonyul, tehát mindenképpen ahhoz kell magunkat igazítani. A másik oldalon nincs bizonyosság, elég, ha gonosznak tűnik, nem kell tovább vizsgálgatni. Ha úgy tűnik, mert van egy ilyen sejtésem, hogy ez nem kedves Isten előtt, akkor nem kell győzködjük magunkat, hogy ez nem is olyan rossz, ennyi még belefér a kereszténységünkbe, ennyit talán elnéz Isten nekünk... Nem, az ilyet elvetjük, nem foglalkozunk vele tovább! Mert inkább azzal foglalkozunk, ami Isten szerinti, neki kedves, hiszen ezzel lehetünk áldássá a ránk bízottak számára.
Így látom, és így próbálom ezt gyakorolni. De ha valaki Isten igéjéből ennél jobbra, igeibbre tanít, akkor ezt megköszönve engedek is neki, és követem őt ezzel kapcsolatban az Úrban, akinek dicséret és dicsőség mindörökké.
Ha neked nem tetszik valakinek a Biblia-ertelmezese, akkor te azt az "emberi elgondolasok szerinti csures-csavarasnak" ertelmezed. Ha pedig neked tetszik valakinek a Biblia-ertelmezese, mert ugyanaz, mint amit te gondolsz a Bibliarol, akkor te azt a "Szentleleknek valonak" gondolod.
Csakhogy igy soha semmit nem lehet normalisan megbeszelni veled. Es igy mindig te vagy a nyero helyzetben, mert a neked nem tetszo Biblia-ertelmezes szimplan csak "emberi elgondolas" marad - ervelhetunk barmennyire is logikusan, a Szentlelek altal vezerelve, Krisztushoz es a Bibliahoz husegesen.
Azt sem ertem, hogy mi az "emberi elgondolas" szerinti es a "nem-emberi elgondolas" szerinti Biblia-ertelmezes. Mindnyajan emberek vagyunk, es igy a Bibliat csakis "emberi elgondolas" szerint tudjuk ertelmezni. Hogy lehet a Bibliat "nem-emberi elgondolas" szerint ertelmezni?
Tehát nem arról beszélgetünk, hogy mi van Péter feleségével, hanem arról, hogy miért lett nálatok kötelező törvény (ha már jogászkodásról beszélsz, a saját házatok táján is körül kellene nézzél) olyasmi, amiről nincs kijelentés?
Igy van! - nem Peter a legfontosabb ebben a kerdesben. A papi colibatusrol nagyon is van kijelentes. Nekem Peter sohasem volt a donto erv ebben a kerdesben (illetve, eddig nem is nagyon gondolkodtam rola ennek kapcsan).
Elsosorban Krisztusra nezunk - O a kozeppontja a kereszteny eletunknek, nem?
1. Krisztus notlen volt, es Krisztus a mi fopapunk. Akkor termeszetes, hogy a papjainknak hasonloknak kell lenni Krisztushoz - a papok Krisztust kepviselik a foldon. "in persona Christi" - "Krisztust megtestesitve" - amennyire csak lehetseges, hasonlova kell valniuk Krisztushoz. Ok olyan notlen ferfiak, akik sajat eletuket felaldozzak Isten es masok szolgalataert. Jezus azt mondta, hogy ugy szeressuk egymast, ahogy O minket. O hogy szeretett? Ugy, hogy az eletet felaldozta. A colibatus nem az elet felaldozasa, hanem lemondani valamirol - valami szebb, nagyobb dologert.
2. Jezus maga mondta, hogy vannak, akik Erte kepesek lemondani a hazassagrol.
Mt 19,12
12Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!”
Kirol beszel itt Jezus? A kereszteny papokrol - akik Ot kepviselik a foldon -, es a szerzetesekrol.
3. A keresztenyseg legnagyobb apostola, Szent Pal, szinten notlen volt.
1 Kor 7:1
1A leveletekre ezt válaszolom: Jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik.
1 Kor 7:32-34:
32Azt szeretném, ha mentek volnátok a gondtól. A nőtlennek arra van gondja, ami az Úré: hogyan járjon az Úr kedvében. 33A nős azonban világi dolgokkal törődik: hogyan keresse felesége kedvét, 34ezért meg van osztva. A nem házas asszony és a szűz arra gondol, ami az Úré, hogy testben és lélekben szent legyen, míg a férjes nőt világi dolgok kötik le: hogyan járjon férje kedvében.
Vajon nem elvaras-e a papjainktol, hogy oket ne az evilagi dolgok kossek le?
4. Az apostolok notlenek voltak. Keresztelo Szent Janos is. Egyedul Szent Peter ketseges. De o is az 1Kor 9:5 es rossz forditasa miatt. Ha Pal apostol kerdezi, hogy joguk van-e neki es Barabasnak "kereszteny novereket" magukkal vinni - akkor nyilvan, hogy nem felesegekrol van szo.
5. Az okori notlen profetak is elorevetitik az arnyekat a kesobbi papi notlensegnek.
Aki szerint a papi notlensegnek nincs alapja, az nem koveti Krisztus es a Szentirast.
Leginkabb Krisztus papjairol kepzelheto el, amit Jezus mondott, hogy "a mennyek orszagaert onkent lemond a hazassagrol".
Nevezheted, ahogyan tetszik, de ez a Szentírás emberi elgondolások szerinti csűrése-csavarása, és nem az Ige megértésére, megélésére való törekvés. Próbállak lebeszélni erről (de persze Te döntesz), hiszen az általad annyira megvetett és lenézett protestánsok sem így viszonyulnak a Szentíráshoz!
Amirol nem ir a Biblia, es mi ugy vesszuk, hogy van, az hozzateves a Bibliahoz, nem? Ezzel egyetertesz?
Peter felesegerol egy arva szot sem ir sehol a Biblia - ezert ugy gondolom, hogy az az elgondolas a Bibliahoz valo hozzateves, hogy Jezus idejeben Peter felesege elt.
Ha valamirol/valakirol nem ir a Biblia, akkor azt ugy kell venni, hogy abban az idoben nem letezett - maskulonben, ha letezonek vesszuk, nem eppen ez a "Bibliahoz valo hozzateves"?
Illetve, egyes-egyedul ebben az igehelyben lehet gondolni, hogy esetleg Peter felesegerol szo van:
1 Kor 9,5:
5Nincs jogunk ahhoz, hogy asszony nővért magunkkal vigyünk, mint a többi apostol és az Úr testvérei vagy Kéfás is teszi?
Ez Pal apostol levele. Pal apostol magarol beszel, es apostoli tarsairol. Palrol tudjuk, hogy nincs felesege. Akkor nyilvan, hogy az "asszony nover" nem feleseget jelent, ahogy mas forditasok mondjak. A "tobbi apostolnak" sem volt felesege - Jezus apostolainak sem volt.
A gorog szo jelenthet not, asszonyt, es feleseget is egyben.
A szovegkornyezetbol az derul ki, hogy NEM feleseg.
Akkor viszont igaz, hogy Peter felesege egyetlen egyszer sincs emlitve az egesz Bibliaban.
Nezd meg, hogy hany protestans egyhaz van, es hanyfele biblia ertelmezes! A Jehova, mormon, reformatus, evangelikus, punkodista, baptista, anabaptista, stb. mind-mind mas ertelmezessel latjak el a Szentirast - sokszor ezek az ertelmezesek egymasnak homlok egyenest ellenkezoek. - írod
Kihagytad a zsidó, iszlám, buddhista, hindu, taoista, sintoista egyházakat, melyek értelmezésed szerint ugyancsak protestánsok, hiszen nem katolikusok, tehát protestánsok. Eccerű...
A protestansok ugy kezdtek el forditani a bibliat, hogy senkitol nem volt felhatalmazasuk. - írod
És ez még hagyján, ráadásul az emberek kezébe adták a Szentírást, hogy az anyanyelvükön olvashassák! Máglyára velük!
Ilyen alapon barki foghatna a bibliat, lefordithatna, es azt mondana, hogy az a forditas/ertelmezes a helyes. - írod
Bizony! Mi pedig leellenőrizhetjük, hogy valóban helyesen fordították-e le, és helyesen értelmezik-e a Bibliát (nagy kezdőbetűvel szoktam írni, megszokásból, látod, nekünk is vannak hagyományaink). Azért tudunk meggyőződni a bibliafordítások helyességéről, mert olvashatjuk a Szentírást. Van mihez viszonyítani. De tudod, a tapasztalat azt mutatja, hogy Szentlélek vezetése nélkül senki sem fogja jó végbe vinni sem a fordítást, sem a megértést, sem az alkalmazást, ám Szentlélek átformáló ereje és bölcsessége bárkit áldássá tehet mások számára (mármint úgy bárkit, hogy emberi tekintély és felhatalmazás, vagy hivatali jóváhagyás nélkül, pusztán Isten kegyelméből elhívva erre áldássá lesz a munkája a Krisztust követők számára).
Kalvin jogasz volt, Luther pedig jogi egyetemre jart - remelem, hogy akkor latsz itt nemi osszefuggest. - írod
Eddig nem értettem, de most megvilágosodtam! Zseniális meglátás!
Amiben a biblia nem teljesen egyertelmu, ott ki kell talalnunk, hogy mit akar mondani. - írod
Akarta a fene - mondta Arany János. Amit Isten mondani akart, azt elmondta a Bibliában (tudod, a nagy kezdőbetűsben)!
Kedves Isabellee! Sokadszor írom, de hátha most eljut! Nem az a kérdés, hogy hová lett Péter felesége, és volt-e családja, mikor Jézus elhívta őt! Abban megállapodtunk, hogy volt anyósa, és nem olvasunk a feleségéről. Tehát nem tudjuk, mi a helyzet. Írod is, hogy következtetésekre vagyunk utalva. A probléma, hogy az emberi következtetésekből törvényt csináltatok! Tehát nem arról beszélgetünk, hogy mi van Péter feleségével, hanem arról, hogy miért lett nálatok kötelező törvény (ha már jogászkodásról beszélsz, a saját házatok táján is körül kellene nézzél) olyasmi, amiről nincs kijelentés? Nem vitázunk! Mi ketten egymással biztosan nem, esetleg Te a Szentírással, de ahhoz én nem kellek!
