A topic címét egy próféciából emeltem ki. Isten embertársainkon keresztül is tanít,erősít, támogat, vigasztal, nevel bennünket.Szükségünk van egymásra, hogy Isten országa növekedhessen bennünk/közöttünk.
Felekezettől függetlenül várom a tanításokat, Igemagyarázatokat, tanúságtételeket, napi áhítatokat,könyvrészleteket, Istennel kapcsolatos élményeket, amiket szívesen megosztanál másokkal is.
Ez a topic Isten dicsőségére és épülésünkre szolgáljon!
Rendbontók és kötözködők kíméljenek!
Nem mindegy, hogy istentiszteleteinken a hagyományt tiszteljük, vagy az Istent imádjuk! A természetfölöttit csak alázattal lehet megközelíteni. /Laci atya/
Nem az aggodalmaskodó áll a valóság talaján, mert ő az elképzelt bajok világában él, ahol egyedül érzi magát. Az imádkozó ember áll a valóság talaján, mert miközben számol a látható tényekkel, számol a mindenség Urával is, és számít rá. Mit jelent imádkozni? Jézus tanítása szerint: kiönteni a szívünket Istennek, ahogyan egy kisgyermek az apjának, akiről tudja, hogy szereti és bármit képes megtenni érte. Szánjunk időt erre mindennap!
"Ebből már egy alacsony következtetésű egyén is világosan kiveszi, hogy az ilyen egyházat nem kell majd 1500 év múlva megreformálni és egy teljesen más irányba menni, ahol már egyetlen közös pont se passzol."
Tudod miért volt a reformáció?
Mert a pedofil, pénzéhes, hedonista pápák, akik búcsúcédulákat árultak, már mindenkinek b.szták a csőrét.
Szektád pedig áldását adja tucatszorra is az újraházasodásra amit válás előz meg :-) - írod vigyorogva
Ez csupán gonosz vádaskodás, rosszindulatú feltételezés! Ahogy tapasztalom, ilyesmiről szó sincs közöttünk, de nyilván ezt Te jobban tudod!
Te egy Péterre alapított egyházban bízol, én meg Isten egyházához tartozok, aminek Jézus Krisztus a feje és szilárd alapja. Ez lehet az oka, ha nincs közös pont közted és a biblikus keresztyének között, ám ne takarózz a katolikusokkal, mert velük sok mindenben testvéri közösségben vagyunk!
Így volt ez a cethal kifejezésnél is. Mert ugye, aki a kicsiben hűtlen az hűtlen a nagyban is. - írod
Szóval a cethal! Megint a cethal? Tévedtem, amit elsőre beláttam, mikor szóvá tetted és utána néztem. Még hányszor fogod ezt diadalmasan gúnyolódva a fejemhez vágni? De ha neked örömet okoz, hogy tévedésen kaptál, hát, tiéd az élmény! Biztosan lesz is még rá alkalmad :))
Uram, befogadtalak, Megváltóm vagy. Köszönöm, hogy megváltottál. De most kérlek, hagyj békén. Vissza akarok térni régi barátaimhoz, régi szórakozásaimhoz és a régi életemhez. Elvárom tőled, hogy segíts, ha segítségre van szükségem, hiszen Megváltóm vagy. De hogy érted éljek, abból nem lesz semmi! Ha egyszer meg kell halnom, természetesen majd hozzád, abba a lakásba szeretnék menni, amit te készítettél. De remélem, hogy ez még nagyon-nagyon sokára következik be!
Minél jobban függsz a Szeretettől, annál kevesebb benned a félelem és nagyobb a belső szabadság. Minél kevésbé függsz a Szeretettől, annál inkább tiéd a bebiztosított élet minden félelme! /Laci atya/
Ha szenvedek, tapasztalom a kínok gyümölcsét magamban mondta egy szerzetes a 7. századból. A kínok gyümölcse: a türelemben megérett hit és bizalom, melyben Isten szabadítására várok.
Hagyni Istent, hogy az emberileg kilátástalannak tűnő helyzetben cselekedjék. Hiszen csak emberileg nézve lehet kilátástalan a helyzet. Az a helyzet kilátástalan emberileg, aminek a megoldása nincs a kezemben, tehát élő hitre vezet általa az Úr. Azért vannak emberileg nézve kilátástalan helyzetek, hogy megtanuljam a hitet gyakorolni. El kell fogadnom az új állapotot, amit az Úr adott, és hagynom kell őt cselekedni.Csak a hitben találkozhatok a Feltámadottal, és csak a hitben lehetek tanúja a Feltámadottnak, aki szeretett engem és föláldozta magát értem.
Hiszen mit mond Jézus (amit idéztél is) : "hagyj fel az eddigi bűnös életeddel!"
Szektád pedig áldását adja tucatszorra is az újraházasodásra amit válás előz meg :-) Jézust köpitek szembe!
Teljesen más síkon mozogtok, mint ahogy azt Jézus tanította. Ezért nem találunk közös pontot szektádban és Jézus alapította egyház dogmái közt, ahogyan a Biblia értelmezésben sem, amire a Szentlélek vezeti egyházát.
Már elmondtam párszor, hogy Jézus, amint Péterre megalapította egyházát, ígéretet tett, hogy végig vele marad, azon a pokol kapui se vesznek erőt, megőrzi azt az idők végezetéig. Ebből már egy alacsony következtetésű egyén is világosan kiveszi, hogy az ilyen egyházat nem kell majd 1500 év múlva megreformálni és egy teljesen más irányba menni, ahol már egyetlen közös pont se passzol.
Erre az esetre az apostol átkot mond, hogy átkozott legyen, aki nektek más evangéliumot hirdet. Szektád és te pedig átkozott vagy mert más evangéliumot hirdetsz.
Mégpedig annyira mást, hogy egyetlen közös pont nincs Jézuséval.
8De ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk: átkozott legyen! 9Amint már kijelentettük, most újra megismételjük: Ha valaki más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit tőlünk hallottatok: átkozott legyen!
Ha Istenszerető lennél, akkor ahogy mondtam már a válási résznél kirohantál volna abból a sátáni szektából.
De ahogy olvasod az Igét, gyakorlatilag minden fejezet után kirohannál. Sőt, már eleve besem léptél volna, ha Jézus ígéretét egyházára vonatkozólag elfogadod. De nem csak ígéretét utasítod vissza, hanem minden szavát meghazudtolod. Így volt ez a cethal kifejezésnél is. Mert ugye, aki a kicsiben hűtlen az hűtlen a nagyban is.
De te nem vagy Istenszerető, nem is keresed Isten országát és annak Igazságait (amire szintén Jézus szólít fel) hanem már 10 éve csak a hamisságokat szórod ide, bármi Igazság nélkül. Szádra veszed Jézust, hogy sokakat megtévessz, Atyát írsz, de a te atyád a hazugság atyja.
Megdöbbent, milyen szeretetlenül és gyűlölködve beszélsz más emberekről, milyen önhitten többre tartod magadat másoknál! Nézzük tehát, Jézus hogyan viszonyult a paráznákhoz!
A paráznaságon kapott nőt odacibálják Jézus elé a hozzád hasonló vallásos, derék emberek. Mózes törvénye azt mondja (mármint szerintük, de lapozd csak fel a Szentírást, meglátod, hol hazudtak ezek a derék vallásos emberek), meg kell kövezni! Hát te Jézus, mit mondasz! Okosan felállították a csapdát, ha azt mondja, bizony, ez a törvény, meg kell kövezni, akkor mondhatják, lám-lám, ez hát a szeretet, de ha Jézus azt mondja, nem kövezhetik meg, akkor ellene mond a törvénynek. Nocsak, már akkor is a szenthagyomány elhomályosította a törvény értelmét! Jézus, mintha nem venne róluk tudomást, de nem bújik ki a válasz alól: az vesse rá az első követ, aki még sosem vétkezett. És eloldalognak a derék vallásosak. Jóval győzte le Jézus a gonoszságot. És a legszebb mégis a folytatás! Hol vannak a vádolóid? Senki sem ítél el? Én sem kárhoztatlak téged, menj, hagyj fel az eddigi bűnös életeddel! Hiszem, hogy ez a nő valóban felhagyott addigi életével, új életet nyert, megújult, igazi életet Jézus szava által, mely az Atya akaratát keresi. Egy parázna, aki a derék vallásosak szerint méltó a halálra. Te nem vagy méltó a halálra? Bűntelen vagy, azért ítélkezel?
És mi a helyzet a samáriai nővel? Hány férje is volt? És most akivel együtt él, az nem a felesége! Olyan szégyene van, hogy a déli tűző napon megy vízért, nem az enyhe reggeli vagy esti órákban, nehogy összefusson bárkivel, ne legyen a gyilkos nyelvek, rosszindulatú pletykák céltáblája! Pedig bármi bármi rosszat mond róla, az valószínűleg igaz, de bujkál az igazság elől, bujkál a megvetettség elől. És szégyene hozza meg az alkalmat erre az életet megújító találkozásra ott a kút mellett. Egy parázna, mindenki által megvetett, vallásilag is messzire kerülendő a derék vallásosak számára. És Jézus szóba áll vele, és a találkozás új élet születését jelentette ennek az asszonynak!
Megveted az elváltakat? Lenézed őket? Jézus nem nézte el a bűnt, mégis szeretettel viszonyult a bűnösökhöz! Te bűnös vagy? Hozzád is szeretettel közelít! Te pedig gyűlölködsz! Érted már, mi a különbség az elváltakhoz való viszonyulásban közted és a Krisztust követők között? Ítélkezel, képmutatóskodsz, de nincs benned a másik terhét hordozni hajlandó szeretettel odafordulás.
Nos, a biblikus keresztyének nem törvényeskednek a válás témában sem, és nem képmutatóskodnak, hogy nincs válás, meg újraházasodás, mert Atyánk nem kivesz a világból minket, hanem megőriz a gonosztól, ezért igyekszünk szeretettel viszonyulni az összetört életű embertársainkhoz. Vajon ők ilyennek álmodták az életüket? Vajon nekünk is még egyet beléjük kell rúgnunk? Vagy inkább Krisztus szerettével kell mellettük állni, nem helyettük dönteni, de példát adva a Krisztusban kapott szeretet megélésével nem inkább Krisztushoz kellene őket is hívni, nem pedig utálkozva elüldözni őket? Nos?
Lenne még pár dolog, de már melegítenek a lengyelek.
Jézus azt mondta, hogy az szereti és követi Őt, aki megtartja törvényeit.
te és felekezeted sehol semelyik törvényét nem tartja se meg, se be, hanem mindet félre magyarázza vagy éppen lábbal tiporja.
Az egyik leglátványosabb a válás témája, ami annyira egyértelmű az Igéből, hogy a még nem vallásosak is elismerik tényét.
Szóval hogyan lehetne Jézus közös pont, amikor a legpofátlanabb módon hazudtolod meg szavait?
Nem csupán azért a legpofátlanabbul, mert hamisságodhoz felhasználod (bitorlod) Szent Nevét, hanem mert mindeközben azt állítod, hogy csak a Bibliát fogadod el.
Miközben a Bibliában ott van a válás tiltása :-) Na és persze sok egyéb tanítás, melyekből egyet sem tartasz be.
Egyet sem! Próbáltunk keresni, de egyet se találtunk amit betartanál. Még a keresztség se stimmel. Semmi! :-)
Az már csak hab tortán, hogy elkezdesz itt okoskodni a papi nőtlenség ellen, miközben szektád a házasság alapvető tételeit se tartsa be az Igéből. De Jézus alapította egyház Igazságait azt bezzeg bőszen fikázod.
Van egészséges félelem, ami megment a bajtól, bűntől, betegségtől. Van beteges félelem, ami bénít, rettegésbe visz, megbetegít. Ne féljetek! - és ha szükséges, menjetek az Orvoshoz!
Az ember természeténél fogva idegenkedik a fájdalomtól és a kényelmetlenségtől. Azt akarjuk, hogy minden simán menjen. Pedig ha mozdulatlanok maradunk, nem fogunk fejlődni. Ha mindig a biztonságos játszmát választjuk, álmaink sosem válnak valósággá. Nem kapjuk meg, amit akarunk, ha azt várjuk, hogy Isten a küszöbünkre helyezze azt. Magunkhoz kell ölelnünk a nehézséget és a változást, ha kiteljesedett életre vágyunk. Ha a hajó nem inog, az azt jelenti, nem tart sehová.
Isten nem ember szerű. Ő a mindent átható szeretet. Benne élünk mozgunk és vagyunk. Ő pedig bennünk él. Teremtéskor a lelkéből adott és ezáltal bennünk él.
Az a baj, hogy úgy képzeljük el Őt mint egy embert. Ha rosszat csinálunk akkor megharagszik. Órol ránk, elfordul tőlünk. Pedig ez nem így van. Ő soha nem fordul el tőlünk. Mindig mellettünk van, hisz Benne élünk. Mi vagyunk azok akik hátat fordítunk Neki. Vagy elbújunk előle. Megszakad a szeretet áramlása. Nem vagyunk képesek befogadni az Ő szeretetét. Bezárul a szívünk Isten előtt.
De nem csak Isten előtt hanem embertársaink előtt is. A zárt szív nem képes szeretni.
Isten szíve örökkön örökké ki van tárva. A kereszten megmutatkozott Isten szíve.
Már megbeszéltük, hogy nem fájó pont, legfeljebb számodra az! :-)
Ugyanis a válás tiltása az egy olyan sarkalatosan kirívó pontja Jézus tanításának vagyis az Igének, amit minden épeszű ember elfogad. Sok mindent lehet csűrni csavarni a Bibliában hazugságokat belefecsegni, de a válás tiltása annyira egyértelmű, hogy ez egyenlő a gravitáció tényével. Pár dilinyós elme ugyan azt is tagadja, de az ilyet vagy kiröhögik vagy sajnálják.
Szóval aki olyan felekezetben okoskodik Igét magyarázva ahol a válást és újra házasodást tucatszor is áldással engedélyezik azt csak kiröhögni lehet vagy sajnálni, hogy mennyire szolgája sátánnak a hazugság atyjának.
Azt is megbeszéltük már, hogy szektád hamis hite egyetlen pontban sem fedi a Jézus alapította Katolikus egyház dogmáit.
"Az embernek megváltozik az élete, ha megváltoznak a gondolatai. Ha más töltést kap a gondolat, akkor más irányt vesz az akarat, a cselekvés, hiszen cselekedeteink: láthatóvá vált gondolataink. Ha pedig más irányt vesz a cselekedet, más irányt vesz az élet is - és így másképpen alakul és alakít." Gyökössy Endre
Félelem és kicsinyhitűség összetartoznak. A madarak értik, a teremtmények élik a gondviselésre hagyatkozást. Mi pedig még azt sem merjük elhinni, hogy többet érünk a fűszálnál és a verebeknél! /Laci atya/
Jezus azt akarta, hogy a gazdag ifju onkentesen mondjon le a vagyonrol, es onkentesen kovesse.
Jezus masokkal is ezt akarja: azt mondta, hogy vannak, akik az Isten orszagaert onkentesen lemondanak a hazassagrol, hogy kovessek ok. Es mivel az ilyen emberek tobb idot/energiat tudnak szentelni Istenre (ezt mondta Pal is) - ezert kozuluk valasztunk papokat.
Az apostolok is onkentesen kovettek Jezust - vagy szerinted kenyszeritve voltak?
Nem szeretnenk olyan papokat, akik keptelenek Jezus szoros kovetesere - amikor Jezus megmondta, hogy vannak, akik Erte kepesek lemondani a hazassagrol. Jezus, az apostolok, Szent Pal, Keresztelo Szent Janos peldat adtak ebben - onkentesen lemondtak a hazassagrol.
A papsag egy egesz embert igenybe vevo feladat, nincs ido a csaladra (ezt mondta Pal is - hogy aki nem hazas, annak az Ur dolgaira van gondja).
Ilyen alapon, barmire mondhatnad, hgoy miert nem szabadon valaszthato. Miert kell megkeresztelkedni, miert kell a konfirmalas (nalunk bermalas), stb. Barmire, amit a Biblia es egyhazak eloir - mondhatod, hogy ez nem onkentes.
Könnyű követni Krisztust, ha nem kell felelős döntést hozni!
Szerintem azok, akik Krisztusert lemondanak a hazassagrol, felelos dontest hoznak. Es nem biztos, hogy eletuk minden napjan konnyu nekik Krisztust kovetni.
Tetszik, amit írtál, örömmel olvastam! De jó ezt leírni! Azért pár kiegészítést szeretnék hozzáfűzni.
Akkor mi miert adnank szabadsagot a papsag kerdeseben? - kérdezed
Például azért, mert akkor szól Isten iránti elköteleződésről, ha önkéntes, ám ha kötelező kényszer, akkor nincs választási lehetőség, nincs felelős döntés, hiszen mások döntöttek helyette. Ez a könnyebb út, bár még így is nehéz, de megugorható a léc. Könnyű követni Krisztust, ha nem kell felelős döntést hozni! Ám Jézus Krisztus nem azt kéri az Atyától, hogy vegye ki az övéit a világból, hanem hogy őrizze meg őket a gonosztól. Ez minden élethelyzetre, bármilyen elhívásra igaz. Az Atya gondját viseli az övéinek, nem kell emberi előírásokkal erőtlenné, és emberi képességekkel, elhatározásokkal teljesíthetővé tenni azt, amit csak Isten kegyelméből, tőle kapott erővel és bölcsességgel lehet vállalni és jó végbe vinni!
En a gazdag ifjunal azt latom, hogy maradektalanul betartotta a torvenyt, pontrol pontra. - írod
Ha csak a ceremoniális előírások aprólékos betartására gondolt volna a gazdag ifjú, akkor még nagyobb kontraszt lenne a ''törvény'' szerinti kegyes élet és Isten akaratának megértése és megélése között. Azt gondolom, a gazdag ifjú nem csupán a rítusok gondos, pontos betartására utalt, hanem azt gondolta, Isten törvényét tartotta meg maradéktalanul és hibátlanul, tehát a tízparancsolat ellen nem vétett. De rögtön kiderült, már az első pontot sem tudta betartani, mert volt idegen istene, amit az Úr elé sorolt, amiről nem tudott, vagy nem akart lemondani az Úrért. De annak sincs érdemszerző jutalma, ha valaki azért mond le dolgokról, hogy cserébe benyújtsa a számlát Istennek. Aki lemond, Isten kegyelméből mond le, az ilyen ember életében már munkálkodik Szentlélek.
Cselekedeteink tükrözik, mi van bennünk, mi irányítja gondolatainkat. Ez a kegyességére büszke és a cselekedeteiben bízó ifjú aligha egy újabb cselekedetre kap itt felhívást, még ha elsőre így tűnhet is! Hiszen mintha ő maga hívná ki párbajra Krisztust, mondván, mindent megtettem eddig is, de ha mégis van valami hiányosságom, akkor ki vele, mondd, mit tegyek, és megteszem! Bármit mondj, meg tudom tenni! - gondolhatta a gazdag ifjú. Aki pedig nemcsak késznek gondolja magát, de valóban kész is lemondani bármiről Krisztusért, abban alázat van, és nem ez a felfuvalkodottság.
Jézus Krisztus itt nem egy olyan parancsot ad a gazdag ifjúnak, ami mindenki számára örök időkre érvényes parancs lenne, hogy tegyük ezt, és ezzel megfelelünk Isten elvárásának, hanem rámutat a gazdag ifjú önmagáról és Istenről alkotott torz képére, arra a hatalmas különbségre, ami a benne önmagáról dédelgetett kép és a valóság között volt. Fájdalmas felismerés ez, de egyben hatalmas áldás is számunkra, mikor ezt Isten valamennyire felfedi a saját életünkben, és engedi, hogy meglássuk, mennyire az Ő kegyelmére szorulunk!
De Jezus szorosabb kovetesere (a vagyonrol es hazassagrol valo lemondasra) nemet mondott. - írod
Már mindenhol a házasságról lemondást látod :)) Szerintem ezt ne keverd ide!
Jezus elkotelezettseget akar, nemcsak a torvenyek pontrol pontra valo betartasat. - írod
Igen, ez a lényeg szerintem is!
Mégis, ha betarthatnánk a törvényt, akkor az üdvözítene minket, és nem lenne szükségünk Jézus Krisztusra, de éppen a törvény szembesít Isten szentségével, és a mi romlottságunkkal! Éppen a törvény tiszta tükrében látom magamat olyannak, amilyen vagyok önmagamban, még ha homályosan is, rész szerinti ismerettel, és éppen a törvény győz meg arról, hogy Isten kegyelmére szorulok, és a törvény által értem meg, hogy ez a kegyelem Jézus Krisztusban lett kijelentve, Őbenne lehet az enyém, Krisztusban, aki valóban hibátlanul betöltötte a törvényt, és az Ő tisztaságát az Atya neked és nekem tulajdonítja. Egyedül kegyelemből! Nincs más út az Atyához, csakis Jézus Krisztusban. Így nevel a törvény és vezet miket Krisztusra.
Ertem en, hogy kegyelembol van az udvossegunk. Ha nem igy lenne, akkor az a kereszt megcsufolasa lenne.
Mit jelent ez? Az, hogy a buneink miatt bunhodnunk kellene - de mivel Jezus meghalt helyettunk, atvallalta a buntetest. Vagyis Isten szemeben teljesen tiszta lehetek, ha megbantam a buneimet, es elfordulok.
De ez nem azt jelenti, hogy most mar barmilyen bunt elkovethetek, es barhogy elhetek, mert "Jezus megvaltott, es az udvosseg kegyelembol van".
Amiket Jezus mondott, meg kell tennem, ha igazan akarom kovetni Ot. Es Jezus parancsait nem mindig konnyu megtartani. Pl. ellenseg szeretete, vagy aki ker tolem valamit, annak adjak meg tobbet, stb.
A hazassagrol es vagyonrol sem konnyu lemondani - ha konnyu lenne, akkor az nem lemondas lenne. A gazdag ifju nem tudott a vagyonarol lemondani. Jezus nem adott neki szabadsagot, hogy akkor igy is kovetheti, a vagyonarol valo lemondas nelkul. Akkor mi miert adnank szabadsagot a papsag kerdeseben?
En a gazdag ifjunal azt latom, hogy maradektalanul betartotta a torvenyt, pontrol pontra. De Jezus szorosabb kovetesere (a vagyonrol es hazassagrol valo lemondasra) nemet mondott.
Jezus elkotelezettseget akar, nemcsak a torvenyek pontrol pontra valo betartasat.
A kegyelem egyaltalan nem azt jelenti, hogy Jezus minden parancsat nagyon konnyu es egyszeru teljesiteni, es ha mar kegyelem van, akkor ugyis mindig a jot teszem.
Jezus a gazdag ifjunak megmondta, hogy mit csinaljon a torvenyek betartasan tul, ha kovetni akarja: adja fel az osszes vagyonat. Es itt volt a gazdag ifju valasztasa: vagy lemond, es koveti Jezust, vagy nem mond le es nem koveti Jezust. - írod
A gazdag ifjú története nem erről szól! Szó sincs róla, hogy ennek a gazdag ifjúnak a törvények betartásán túl kellett volna valamit tennie, hogy követhesse Jézust! Éppen ellenkezőleg, a cselekedeteiben, kegyességében bízó ifjúnak arra kellett ráébrednie, hogy nem tudja betartani a törvényt, de ennek ellenére követheti (követhetné) Jézust.
Úgy tudta magáról ez a derék ifjú, hogy betartja a törvényt kisgyermeksége óta, és a környezete is elfogadta ezt, minden bizonnyal köztiszteletben álló, ismert kegyességű nemes ember volt. Lám, ha betartja a törvényt, akkor az első parancsolat szerint semmit sem tesz Isten elé, hiszen semmi sem fontosabb számára, mint az Úr! Akkor a vagyona sem fontosabb, tehát lemond a vagyonáról, és követi Jézust. A gazdag ifjú rádöbben, hogy a vagyona, és talán a közmegbecsültsége, vagyis a gazdagsága fontosabb, mint az Úr követése, és az, hogy nem tudott Jézusért a vagyonról lemondani, rádöbbentette, hogy bizony nem az Úr az első az életében, a gazdagsága fontosabb számára, mint az Úr. Idáig nem is lenne baj, de sajnos a megszomorodása nem olyan megszomorodás volt, ami megbánhatatlan megtérést szerezhetne számára az üdvösségre, hanem a világ gazdagságához ragaszkodása a világ szerinti szomorúság volt, ami halált szerez. De bátorítás, hogy Jézus Krisztus nem azt mondta, lehetetlen a gazdagnak bejutni Isten országába, hanem azt, nehéz. De még ami embernek lehetetlen is, Istennek minden lehetséges. Ezért bátorító, hogy kegyelemből van üdvösségünk, és nem a cselekedeteink érdeméért. Erről szól ez a történet.
A többire nem reagálnék, mert amit írtál, az nincs kapcsolatban a hozzászóláshoz, amire válaszul írtad. De azért köszönöm a fontos infókat, mint pl: Peter anyosa NEM=Peter felesege (idézve Tőled), nos, erre magamtól nem biztos, hogy rájöttem volna (talán pont ezért nem is írtam ilyesmit), de most megjegyzem.
