Nemrég vasalót kellett vennem. Ezt ugyebár az ember max.3x csinálja életében. Nekem most jött el a harmadik alkalom. Elmentem valamelyik elektromos áruházba. Néztem a vasalókat, úgy 30 méter hosszan voltak felsorakoztatva egészen a 990 Ft-tól a 30 ezer Ft-ig. Kb háromszor jártam oda-vissza a sort, totál begőzöltem és a közepe tájáról lekaptam egyet, mert ami sok, az sok:))
Ugyanezt éreztem Amerikában a darálthús választéknál. Marhából, csirkéből, pulykából, disznóból, nyúlból, tevéből, gyöngytyúkból és külön megjegyezve, hogy az állat melyik része. Kis , közepes, nagy nagy lyukon darálva, vagy vegyesen keverve. Na- mondtam magamban- ebbe meghülyülök, mert hogy nekem csak egy fél kg darálthús kellett:))
Neked könnyű mert ott a boltokban is lehet rendes cuccokat kapni, de pl. Budapesten összes 3-4 helyen lehet rendes minőségű húshoz hozzájutni ebből 3 piacokon található. Ha egy rendes steaket akarok otthon enni akkor bizony piacra kell menni.
Engem hihetetlenűl idegesít a piac. Nálunk ha arra tévedünk ugy néz ki a vásárlás, hogy én leülök valahol valahová és Lényem körülnéz, megveszi amire gusztusa támad. Az ilyen arra tévedés, kb. évente 2-3 alkalommal fordul elő. Tudom, sok mindenről lemaradok így, de azért még nem haltam éhen sehol piac nélkűl.
Pontosan. Ma az Aldiban néztem, ami ugye egy szinnémet cég, hogy magyar áru volt sok mindenre ráírva. Én azt veszem ami tetszik, nekem mindegy honnan valósi. Sőt, soha olyan sonkát vagy szalámit nem kapok itt, mint amit az olaszok csinálnak, tehát lehetőleg azt veszek, már ha ráéhezem ilyesmire.
Én itthon szocializálódtam, de egyszerűen gyűlölök piacra járni..., nem viccelek, fizikai rosszullétet érzek. Megőrjít a választási kényszer, az igyekezet, hogy, amint Zsur írta, a lehető legszebbet a legjobb áron vegyem. Persze ennek az érzésnek a kialakulásában nagy szerepe van a férjemnek, aki: "csak vedd, ami tetszik..., de miért pont ezt???" szöveggel tökéletesen elbizonytalanított, úgyhogy nekem már a Tesco választéka is sok:-( Na jó, azzal még elbánok valahogy:-)
Hat persze... kepzeld ha valaki rad eroltetne, hogy piacozzal!
En szeretek vasarolni - altalaban. Szeretem ott venni ami kell, ahol a legjobbat kapom a legjobb arert. Eleg sok a Farmes Market korulottunk, finomat, szepet, frisset olcson... miert is hagynam ki?
Most mar kezdik a nagyobb uzletek hirdetni a helyi termeloktol vasarolt zoldseget, gyumolcsot, tejet, vajat, sajtot....
Ezt a gondot én megoldottam. Nálam max. 4 ember tud asztalhoz űlni, de szinte soha nem hívok evős vendégeket. Ha nagyon muszáj, akkor vendéglő. Szerencsére a barátok se vendéglátósak már, igy ritkán kerül ilyesmire sor.
Régebben nálam a lakásban, nem ebben, 8 személy volt a szabvány. Minden készlet 8 személyes volt, kivéve az öröklött ezüst, mert az 12. Ma már semmi nincs meg ezekből, költözéskor megszabadultam mindentől. De kalapom lengetem az óriási konyhakészséged és türelmed előtt.
Tudom, hogy nem vagy piacpárti:)) Pedig gyönyörű rostélyosokat vettem és főtt-füstölt marhanyelvet, kápia paprikát stb.
Ma este vendégségem lesz. A kápia paprikát fetával megtöltöm. Előtte megsütöm a paprikákat és lehúzom a héjukat. Bele a feta, lelocsolom olivával és rádobálok bazsalikom leveleket. A sütőben csak annyi ideig sütöm, hogy a feta beleolvadjon a paprikákba. Ez lesz az előétel. Kicsit babrás, de nem baj.
A főétel: halevőknek roston sült pisztráng, a többieknek rablóhús nyárson csirkemellből és szűzpecsenyéből. Hagyma, hagyományos füstölésű kolozsvári( ez is a piacon leledzik) és lesz egy vega nyárs is padlizsánnal, cukinivel, paradicsommal. Saláták: tzatziki, hagymás paradicsomsaláta. A vége: sajttál. Csak az idő lenne egy kicsit jobb, mert baromira fúj a szél. Abbahagyhatná, mert hogy 6 embert nem tudok benn asztalhoz ültetni.
