Augsburg valódi története elég jól kirajzolódik az Augsburgról szóló topikban.
Lényeges körülmények:
1., Nem a szokott időben (tavasszal), hanem késve indult a hadjárat (augusztus). Kérdés: miért? Válasz: mert Bulcsú és a bajor herceg rokonok voltak (unokatestvérek?) és a bajor herceg lázadásának a támogatására indultak a magyarok. Időközben a bajor herceg átállt!!!, beteget jelentett, így kimaradt az érdekében indított háborúból.
2., A csata a szokott módon indult. Ezt bizonyítja Konrád halála, aki nem a fősereget, nem is az elővédet, hanem épp az utóvédet vezette. Vagyis a magyar támadás a német sereg hátát érte, és ezt a részt meg is nyerték a magyarok. Ámde. Jött a vihar, a nyilak eláztak és használhatatlanná váltak, így a szokott magyar taktika (gyalog lőtávon kívül körözve nyilazták az ellenséget) alkalmazhatatlanná vált, így a magyarok rendezetten visszavonultak. Ezt írja a szemtanú Udalrik püsök!!!
3., A németek várták a további magyar támadást, ezt mutatja, hogy a németek csak alkonyatkor vonultak be Augsburgba, miközben a magyarok már délben elvonultak a vár alatt.
Ez volt az augsbugi csata, vagyis volt egy első rész, amit a magyarok nyertek, és nem volt több harci cselekmény (amit akár a németek is megnyerhettek volna). Mi történt a későbbiekben? A magyar visszavonulás a Lech nyugat partjáról a keletire való átkelést jelentette (ott volt a magyar tábor). Ott értékelték a magyar vezérek a történteket, és nem találták az értelmét annak, hogy a bajor hercegért harcoljanak, amikor az ott sincs. Viszont (sztem) elindutak a vezérek a bajor herceghez megbeszélni a továbbiakat, miközben a sereg nagyobb része hazaindult vezérek nélkül szervezetlenül. Regensburgban (Augsburg-Regensburg olyan 200 km!!!! aztán a magyar vezéreket tőrbe csalták (a bajor herceg behívta őket a várba, miközben már Henrikkel volt).
Az augsbugi csatáta németek tehát nem Augsburgban, hanem Regensburgban nyerték meg egy nem mindennapi árulás következtében.
"A DAI „türk” elnevezése viszont minden bizonnyal önelnevezés, ha nem is etnikai értelemben az."
A törk elnevezés nem lehet önelnevezés, hisz Ibn Ruszta azt írja, hogy a magyarok a türkök egyik fajtája.
A magyarok tehát részei a türk népcsoportnak, de nem azonosak a türkökkel.
Akkor mi is a helyzet? Az, hogy a magyar nevet felvevő új nép bizony türkös jellegű volt. Az új nép a térségben élő törzsekből, néptöredékekből alakult új névvel (ez már tisztáztam az előbbiekben). Ez az új nép bizony türk többségű (bolgár, szavar, ungri népekből álltak), türk kultúrával, és a főáram által is elismerten türk vezetéssel. Még szép, hogy türknek látták őket a környező népek, birodalmak.
"Ez nagyjából a 850-as években lehetett, vagy valamivel később."
Teofilosz császár 842-ig uralkodott, Sarkel második erődje tehát az előtt készült el. Az első (jobb parti) erőd pedig a 810-es években épült, és a 830-as években valaki el is pusztította.
"A muszlim források kapcsán javasolt új értelmezés szerint ugyanakkor a madzsgarija néven említett csoport még a X. század első évtizedeiben is a Volga és az Azovi-tenger közötti térségben élhetett."
Ez bizony jó megállapítás. Ez másképp fogalmazva a meotiszi őshaza. Csakhogy akkor mi van az urali őshazával?
A válasz: mindkettő létezett, hisz mindkét helyen élhettek (és éltek is) olyan törzsek, népek, néptöredékek, melyek részt vettek a magyar törzsszövetség 9. szd közepén történő megalakulásában.
És akkor mit kerestek az említett helyen a 10. szd-ban? Nnnna, ezek a magyarok már nem azok a magyarok. Közben megalakult a magyar törzsszövetség, melynek tagjai voltak azok is, akik a Kaukázus északi (és nyugati) előterében éltek. Ők voltak a szavarok, alánok, bolgárok, melyeket a 9. szd közepétől vagy a régi nevükön, vagy alkalmasint az új nevükön, azaz magyaroknak említhetik a források. A régi név használatára utal a DA, mikor arról ír, hogy a Perzsi vidékére menekült türköket (magyarokat) most is (950-ben) a régi nevükön szavaroknak nevezik. Az új (magyar) név alkalmazására is van példa a Hudud-ban. Lásd. Sudár-Bollók cikkét.
Bollókban is felmerült a fent említett kérdés: "Mi ma azt mondjuk (nemcsak a közvélemény, hanem tudósok is), hogy ők magyarok voltak, a DAI azonban egyáltalán nem említi a „magyar” szót. Hogy lehetséges ez?"
Nos, hogyan lehetséges ez?
Itt egy válasz. Egy bizonyosan rossz válasz: "A „magyar” névvel kapcsolatban álló népnév e korban a földrajzilag jóval távolabbi arab és perzsa forrásokban tűnik fel „madzsgarija” alakban, ezeknek a DAI-ban említett szavartokkal és türkökkel való azonosságát azonban éppen mostanában kérdőjelezi meg a kutatás egy része."
"A szavartokról a DAI azt mondja, hogy a Kazár Kaganátus határai mentén – nyilván valahol északi irányban – éltek, ahonnan azután egy őket ért besenyő támadást követően részint nyugatra, a Dnyeperen túlra (a magyarországi szakirodalomban általában Etelközként értelmezett Atelkuzube), részint pedig délnyugatra, a Kaukázus előterébe költöztek."
A szavarokról a DAI nem ezt mondja. Nagyon nem. A DAI-ban a szavarok ott lépnek be a történetbe, hogy a "türkök (értelemszerűen akkor még szavarok) a "kazárokhoz közel szereztek szállást maguknak". Nem, nem voltak kazár alattvalók, nem kaptak szállást, hanem szereztek maguknak. Ennek a "szállásnak a helyét is pontosan beazonosíthatjuk, igaz, nem a DAI-ból, hanem Dzsajhánitól, aki szerint a kazárok régen erődöket építettek a magyarok (és más népek) ellen. Az erődsort kiásták, csakhogy az nem a kazároktól északra, hanem nyugatra a Don-Donyec térben vannak, és sehol máshol nem találtak ilyen kazár elődsort. Dzsajáninál is megjelenik a "régen" kifejezés, utalva arra, hogy régen más lehetett a politkai helyzet, mint "most". Azt meg pontosan tudjuk, hogy Sarkel második erődje (az említett erődsor része) a 930-as években készült, sajnos akkor, amikor szubotca néme (az állítólagos magyarok) még nem is éltek a helyszínen.
Bollóknak talán elhiszitek. A DAI a történelembe csak a 9. szd elejéig lát bele. Épp ezért az abban említett események szinte biztosan a 9. szd-ban történtek. Ez alapállítás a DAI értelmezéséhez. Pl. a besenyők a kazárok és az úzok közt éltek a Volga és a Jajk között. A besenyők tehát a 9. szd elején az említett helyen éltek. Vagyis egyfajta durva datálásra alkalmas a DAI. Így pl. "abban az időben a türköket valamiért Ászfalü szavarunak hívták őket" Vagyis valamikor a 9. szd első felében szavaroknak hívták a magyarokat, valamikor a második felében meg türköknek. Ebből az állításból máris jön egy következtetés: Valamikor a 9. szd közepén egy jelentős politikai átalakulás történt a magyaroknál. Igen, ezt ismerjük is, ez volt a törzsszövetség megalakulása. És akkor lehet spekulálni, hogy miért is következett be a törzsszövetség megalakulásával együtt egy névváltoztatás, miért is nem vett tudomást a névváltoztatásról a környezetük (délen (arabok, görögök nem magyarokat, hanem türköket emleget, nyugaton meg szintén nem magyarokat, hanem ungrikat (onogurokat) láttak a magyarokban.
És vajon miért is nem vesz tudomást a névváltoztatásról a fősodratú tudomány és miért is keresi a magyarokat a 9. szd. közepe előtti időkben, pedig a DAI egészen világosan leírja, hogy azelőtt (valami előtt) nem magyaroknak, hanem (valamilyen okból) szavaroknak hívták őket.
A magyarokra mint betolakodókra tekintettek,akik a Meotisz posványából menekültek a besenyők elől. legalábbis Regino ezt állítja rólunk. Attila öröksége fel sem merült
Látom a lényeget nem érted. Önmagában azért,hogy néhány kolostort meg közigazgatási központot kifosszanak nem indítottak önálló hadjáratokat. Ez mindig az adott hadjáratnak csak mellék szála volt.
Kérdésem a következő: a nyugoti krónikák mit állítottak kárpát-medencei jelenlétünkről? Az Attila-i, hun örökségünk elfoglalásának tekintették azt? Nem kérdőjelezték meg kárpát-medencei jelenlétünk "jogszerűségét"...?
Vagy éves adót szedtek be,például Madarász Henrik idejében , vagy előre kialkudott összegért profi zsoldosként avatkoztak be a küzdelmekbe, például 954. A hatalmas összeg Bizáncból érkezett. Bulcsúhoz képest Ottó vagy a bátyja Henrik aki a bajor tartomány ura volt,a templom egere kategóriába tartozott.
Nincs ötletem, de alapos indoka lehetett Bulcsúnak, hogy a magyaroknak "nem fekvő" harcmodort is bevállalta. Hacsak nem vitt magával várostromra kiképzett állományt is, technikástul, akiket aztán korbáccsal kényszerítettek az ostrom folytatására, stb., ahogy a beszámoló is említi.
"De még inkább egy jól védhető erősségre. Miért is próbálkoztak minden korban oly veszettül elfoglalni ilyeneket?"
Önmagában egy vár birtoklása,mely messze esik az azt birtokló bázistól nehezen megtartható. Már pedig Augsburgtól a magyar szállásterület távol van,továbbá ellenséges környezet veszi körül. Ezért a logisztika,az erőd szükségleteinek fenntartása,biztosítása jelentős számú fegyveres erő nélkül szinte lehetetlen.
Szerintem ez volt Augsburg ostromának az oka: Bulcsú miután meghallgatja a diplomáciai jelentést, úgy dönt, hogy végleg leszámol a frank-szász uralkodóval. Nézetem szerint nem számít a nemre, továbbá nem érdeke egy központosított hatalommal bíró nyugati szomszéd jelenléte. Ezért két lehetőség közül választhat. Vagy jövőre vezet hadat Szászország ellen. Vagy még idén. Az utóbbi előnye, hogy ellenfeleinek nem lesz idejük alaposan felkészülni a csapás fogadására. Továbbá a bajor helyzet még képlékeny, hiszen nem régen ért véget frank-szászok bajor hadjárata. Ebben az esetben kell egy célpont, aminek megtámadásával a lehető legrövidebb idő alatt a legnagyobb kívánt hatás elérhető. Így kerül képbe Augsburg városa. Ugyanis, Uldarik a terület püspöke Ottó király szilárd támasza, fontos szövetségese. Ha a Harka megostromolja és elfoglalja a késő-római építésű Augsburg várát Uldarikot kiiktathatja a politikai szövetségesek közül. Ez pedig jelentősen meggyengíti a német király hatalmi erejét, tekintélyét lerombolja és korábbi ellenlábasai újra rátámadhatnak. Ezért az uralkodónak elemi érdeke, hogy a város felmentésére siessen. Így a német királyt Bulcsú csatára kényszerítheti saját elgondolása szerint, azaz a hadászati kezdeményezés a Harka oldalán lehet. Elviekben. Azonban a tervnek van két gyenge pontja. Egyrészt kiváló íjászait Augsburhoz köti, ezért megszűnik a mobilitás a váratlanság, az állandó mozgás. Másrészt, az ellenséges területen nincsennek a környéket kiválóan ismerő helyi kalauzok, mivel a Harka nem rendelkezik szövetségessel, ez pedig döntő fontosságú lesz a bekövetkező eseményekben.
Fenn maradt egy templomi leltár a a magyarok által elvitt javakról,egy mise ruha meg egy ezüst kehely volt a zsákmány. Ebben az időben a Nyugat-Európa nem volt egy tejjel-mézzel folyó kánaán. Ráaádásul Augsburgot 953-ban a szászok őrizetlenül hagyták ezért elfoglalták a bajorok, majd azok visszafoglalták tőlük.
Elméletileg kaphattak vagy hurcolhattak magukkal Itáliából, Lombardiából mesterembereket. Liutprand írja, hogy Bulcsú apja Berengár "barátja", azaz szövetségese volt. Arrafelé az ostromtechnika továbbélése sokkal erősebb volt.
Nem olvastam még bele a könyvbe, ezért nem tudok róla konkrétumot írni. Az a feltételezés, hogy a görögök segítették volna a magyarokat Augsburg ostromában, elég valószínűtlen. Nem hiszem, hogy a bizánci udvarnak valamilyen konkrét érdeke fűződött volna Bulcsú hadjáratának sikeréhez. Meg miért is bocsátottak volna a rendelkezésükre olyan tudást, amit utána ellenük lehet fordítani? A magyar hagyomány is csak annyit tud, hogy Botond a buzogányával beverte Bizánc kapuját, hogy a görögök jöjjenek ki.
Az ókori ostromtechnika nyugaton sem tűnt el teljesen a korai középkorban. Számos 8-9. századi forrás említ kővetőket, faltörőkosokat, ostromtornyokat. Magyarul olvasható például Paulus diakónus munkája. Vegetius könyve és a De rebus bellicis is fennmaradt valahogyan, tehát ismerték az ókori katonai szakirodalom egy részét. Ehhez a tudáshoz, vagy inkább a szükséges szakemberekhez tehát a nyugati hadjárataik alkalmával hozzájuthattak a magyarok. Bár szerintem ostromeszközöket csak a 955-ös hadjáratnál említenek. (Azt a hülyeséget persze el kell felejteni, hogy ipari központokra lett volna szükség ezeknek a legyártására. Azt sem értem, hogy az altertroll milyen ötvenéves szláv tudásról vakerál.)
Egyébként itt nem Eger-szerű várakra kell gondolni. Amiket a magyarok megostromoltak, azok erődített városok voltak, általában nem túl komoly védművekkel. Amiért érdemes volt a kockázatot vállalni, az nem a hosszútávú stratégiai érdek, hanem a pillanatnyi nyereség volt: kifosztható templomi kincstárak, viszonylag vagyonosabb polgárok, rabszolgának elhurcolható kézművesek. Ráadásul mindez egyetlen kicsi helyre összezsúfolva, nem kell értük messzire menni.
Ha sikerül. De jellemzően nem sikerült. Sem Merseburgnál, sem Augsburgnál.
Vagy állandó seregre van szükség az ellenőrzés biztosítására vagy egy báb kormányra,aki a magyarok érdekeit képviselné.
De még inkább egy jól védhető erősségre. Miért is próbálkoztak minden korban oly veszettül elfoglalni ilyeneket? Miért nem "kerülték ki őket szimplán" ahogy laikusként (és gyermeki ésszel, mint én anno az Egri Csillagok olvasásakor) felvethetnénk?
"Amúgy a teljesség igényével íródott könyvben meglepően sok magyar vereséggel találkozunk, melyekről én alig-alig hallottam.!
A fő kérdés,hogy, ebből mennyi a hiteles valóság és mennyi a kitaláció.
Tételesen hivatkozik a forrásaira. Hogy azok "hamisak" (miért volnának azok?), azt én nem tudom.
Ottó meg már korábban elkezdte szervezni a "mélységi védekezést", azaz kisebb-nagyobb felfegyverzett paraszt csapatok támadták az amúgy -- egy adott győzelem után -- rendezetlenül, szétszórtan, és rendületlenül tovább fosztogató magyar seregtesteket. Ez totális győzelemmé érett a Lech mezőn/az innen történt visszavonuláskor.
Ne haragudj, de ez dettó hülyeség. Ezek szerint a magyar csapatok egy része nem is vett részt a harcban hanem több száz kilométert bebarangolva fosztogatott.
Hát éppen NEM ezt mondja a könyv, ahogy idéztem is: "támadták az amúgy -- egy adott győzelem után -- rendezetlenül, szétszórtan, és rendületlenül tovább fosztogató magyar seregtesteket." Azaz győztek egy nagyobb csatában a magyarok, majd hazafelé tartva, szétszakadozva, további apró kis zabrák. EZT figyelhette ki Ottó, és szervezte meg ezeknek a leszakadó kis kontingenseknek a kigyomlálását helyi "miliciákkal" -- nem is sikertelenül.
Tehát nem konkréten a Lech-mezei csatához köthető -- de ez esetben is bevált -- , Ottótól nem sokkal korábban bevezetett német gyakorlatra utaltam, természetesen a könyvre támaszkodva, hiszen saját ismereteim nincsenek erre nézvést. (A könyv "in-depth", azaz mélységi védekezésnek mondja e módit).
"Ami kedvenc hadvezérünk távlatos koncepciójára is utalhat: Augsburg elfoglalása a Brenner-hágó felé vezető útvonal ellenőrzését jelenthette volna (így a könyv)."
Minek ellenőrizne egy teljesen ellenséges területen kereskedelmi utat ? Vagy állandó seregre van szükség az ellenőrzés biztosítására vagy egy báb kormányra,aki a magyarok érdekeit képviselné. De ennek a hatalma biztosításához is fegyveres erő kellene. Az egész vámbevételt felemésztené a fegyveresek állomásoztatása. Olyan német előkelő aki alkudozna Bulcsúval a hatalomért egészen biztos nem találna, ráadásul úgy,hogy a magyarok sarcoltatnának. Mivel a lakosság gyűlöli Bulcsút. Egyébként az egykori fő római utat Kálék az ellenőrzésük alatt tartották. Ennek a magyarázatnak semmi értelme.
"Amúgy a teljesség igényével íródott könyvben meglepően sok magyar vereséggel találkozunk, melyekről én alig-alig hallottam.!
A fő kérdés,hogy, ebből mennyi a hiteles valóság és mennyi a kitaláció.
"a sikertelenség pszichológiai munícióval is ellátta a németeket, főleg a várból kitörőket."
A Gerhard féle leírásban nem szerepel semmilyen kitörés. Csupán annyi,hogy a falakról látták a magyar sereget rendezetten elvonulni. Ezért kezdetben azt hitték,hogy nem is volt csata. Ez lehetett a Kézai szerinti másik seregrész ami érintetlenül elvonult a folyón túlra. Az irányból következtettek a falakról figyelők,hogy történhetett valami. A kitörés ténye megint csak kitaláció.
Ottó meg már korábban elkezdte szervezni a "mélységi védekezést", azaz kisebb-nagyobb felfegyverzett paraszt csapatok támadták az amúgy -- egy adott győzelem után -- rendezetlenül, szétszórtan, és rendületlenül tovább fosztogató magyar seregtesteket. Ez totális győzelemmé érett a Lech mezőn/az innen történt visszavonuláskor.
Ne haragudj, de ez dettó hülyeség. Ezek szerint a magyar csapatok egy része nem is vett részt a harcban hanem több száz kilométert bebarangolva fosztogatott. A német király meg eleve számított erre és paraszt csapatokat szervezett a megsemmisítésükre. Ez megint Andersen. Kézainak itt is igaza lehet. Mivel szerinte a megtámadott seregrésznél tartózkodott a fővezér és Lél. Ezért csónakon próbálnak biztonságba a szállás területre jutni,ami nem is ostobaság. Mivel a fiaskó híre nem terjed még szét.Így senki sem feltételezi,hogy a magyar fővezér egy ladikon tartózkodik,továbbá veszélyes egy ellenség által megszállt területen a saját csapatokat keresni. Szerencsétlenségükre Regensburgnál felismerték őket. Így kerülhetnek a Henrik elé.
"de csak idő kérdése volt, hogy a németek megtalálják a lovasíjászok elleni harc ellenszerét."
Mi lenne az a nagy taktikai fogás ? Augsburgnál éppen az lehetett,hogy a pontos hírszerzési adatok alapján elkerülték a nyílt csatát. A rajtaütéssel helyi erőfölénybe kerültek,még az eső is őket segítette,mivel a német harcosok isteni csodának fogták fel a csapadék hullást.
Ebben nem mélyedtem el, amin "fönnakadtam" az Bulcsú merészsége volt az augsburgi vár ostromával, ismert előzmények nélküli vállalkozás, és erre találtam azt a választ a könyvben, amire hivatkoztam: Bulcsú DAI-ból is ismert jó kapcsolatai Bizánccal a várostrom technikai elemei megszerzésére egy magyarázat. Ami kedvenc hadvezérünk távlatos koncepciójára is utalhat: Augsburg elfoglalása a Brenner-hágó felé vezető útvonal ellenőrzését jelenthette volna (így a könyv).
Amúgy a teljesség igényével íródott könyvben meglepően sok magyar vereséggel találkozunk, melyekről én alig-alig hallottam. Persze ezek inkább kisebb csetepaték voltak, de csak idő kérdése volt, hogy a németek megtalálják a lovasíjászok elleni harc ellenszerét. A Lech-mezőn nem utolsó sorban az eső segítette őket. Meg talán a várostrom (elvárható) elbénázása is: a sikertelenség pszichológiai munícióval is ellátta a németeket, főleg a várból kitörőket. Ottó meg már korábban elkezdte szervezni a "mélységi védekezést", azaz kisebb-nagyobb felfegyverzett paraszt csapatok támadták az amúgy -- egy adott győzelem után -- rendezetlenül, szétszórtan, és rendületlenül tovább fosztogató magyar seregtesteket. Ez totális győzelemmé érett a Lech mezőn/az innen történt visszavonuláskor.
Amit leírnak a szerző urak Bulcsú augsburgi katonai vezetési lépéseiről az szégyen és nevetséges. Nem volt ostoba. Eleve számított a német sereg jöttére. Azonban az előzetes kémjelentések szerint az ellenség érkezését későbbi időpontra tette. Ugyanis az ulmi német táborban kialakult egy vezetői bizalmi válság. Csak miután Konrád megérkezett állt helyre a rend. Benne bíztak a katonák és ő lehetett a főparancsnok. Widukind szerint a hadsereg vonakodott a csatába vonulástól,vagyis tartottak Bulcsú specialistáitól. Konrád az azonnali indulás mellett dönthetett. Mert ha Augsburg elesik,az a harci morált teljesen alá ásta volna. Ez a hírt vihette aztán a lázadó és száműzött bajor úr a magyar táborban. Ezért álltatta le az ostromot Bulcsú olyan gyorsan. Ulm és Augsburg közötti 75 km a távolság. Ezt a német oldal teljesen észrevétlen tette meg. A környéket kiválóan ismerő helyi kalauzok vezették a seregüket.Éjszaki meneteket alkalmazva. Sikerült a vállalkozás a magyar íjász alakulatok nem tudták felderíteni a vonuló németek hollétét. Az egész Konrád féle haditerv egyfajta gerilla hadviselésen alapulhatott. Helyi erőfölénnyel váratlan támadás indítása lesből. Amihez megvoltak a megfelelő információi,mivel az ott élő polgárok a magyar oldal katonai pozícióiról tájékoztatták a német döntéshozókat. Erre bizonyíték az éjszakai kilopódzás az erődből, az augsburgiak német táborhoz való csatlakozása. A magyar felderítő alakulatok hátrányban voltak, a hely ismeretlen volt számukra. Ebbe a hadjáratban nem voltak helyi kalauzok. Igaza lehet Kézainak, aki szerint a németek kikémlelték és szakadó esőben lerohanták az az egyik magyar sereget. Persze Konráddal nem nyíl végzett, hanem egy harci csákány és közelről kaphatta a végzetes ütést. Sokkal szebb a történet ha kihagyjuk belőle a valóságot. A nyugati történészek a nyílt csata mellett érvelnek,soha nem próbálták meg tárgyilagosan összerakni az eseményeket. Szerény véleményem szerint egy nyílt ütközetben Ottónak semmi esélyen nem lett volna Bulcsúval szemben. Mindenki Widukind tudósításán lovagol. Meglátásom szerint a saját verzióját írta meg a hős Ottóról, az igazságot keverve a mítosz gyártással.
Amugy W. idezett konyve is Bulcsu specialis bizanci kapcsolataival magyarazza az Augsburg ostromanal alkalmazott, addig nem gyakorolt magyar technikat.
