Ide szeretnénk gyűjteni minden hasznos(nak látszó) információt, tapasztalatot, kérdést, ami szükséges lehet a görögországi 246 kilométeres ultrafutóverseny teljesítésében. http://hu.wikipedia.org/wiki/Spartathlon
Most olvastam, hogy majd' egy hónappal előbbre hozták az Ultrabalaton időpontját. A meleget kevésbé kedvelők számára ez kétségtelen előny, a T100-UB kombót tervezők számára talán hátrány.
Én mindenesetre örülök és már biztos, hogy nevezek.
Valoszinuleg a Sangas-heggyel mar nem lesz gondod jovore, de Svajcban nem lesz egyszeru a hosszu, de nem tul szintes utvonalakat talalnod... Hacsak nem jelent gondot a kis körön körözés... :o)
Hazafelé egy futót láttam magam előtt a sötétben a hídon, full futócuccban, csinos kis tiny hátizsákkal, rögtön ultrásszagot éreztem, ahogy megláttam hátulról. Nem úgy nézett ki, mint egy átlagos esti kocogó. És valóban, Runner42 sportolóval sikerült összetalálkoznom a sötétség leple alatt. :-)
Fiatal koromban futottam,majd erőemelő voltam.Ott országos bajnokság 3. helyéig "vittem".Utána a szokásos,család,gyerekek,munka,ezalatt szinte semmi.Majd úja kezdtem a futást.Voltam 120 kg,onnan sikerült az,hogy most már 70 sem vagyok.
Köszönöm soraid!Igazad van,és mindenkinek aki hozzászólt a verseny előtti vagy utáni hozzászólásaimnak.Egyrészt mondhatnám,hogy a felkészülésem nem volt rossz,hisz azért eljutottam egy olyan pontig,ahová nagyon sokan nem,és lehet ha nem futok ennyit,akkor én se,de mondhatom,hogy nem sikerült a felkészülésem,hisz elvették a rajtszámom,és nem értem célba.Tavaly szeptember végén született egy gondolat:havi 100 óra,ha eldől,hogy indulok,akkor még több.Lehet nem volt jó döntés,de büszke vagyok rá,hogy egy évig tartottam magam az elképzelésemhez,nem volt ami eltávolítson a "tervemtől".Nem mondom,hogy jó döntés volt,de akkor ezt láttam jónak.Megcsináltam,mégsem sikerült.A jövő évi Spartathlonra szintén ez a tervem.2 edzés,szombatonként 10 óra.Lehet,most sem sikerül majd.Viszont lehet,hogy a felkészülés több örömet ad ,mint amennyit mások kapnak fele annyi edzéssel és a célba érkezéssel.Sokat gondolkodtam azóta.mi a fontosabb?Az elmúlt egy év minden edzésével,örömeivel,fáradtságával,vagy az a pár perc, amikor végig futsz azon a pálmafás úton?Sérülés?Hát nem tudom,hogy a vízhólyagok,vérhólyagok az edzésóráim számától függtek-e.Rossz cipő?Forró aszfalt?Nem tudom,mit tegyek ellene.Max. bízhatok benne,hogy jövőre elkerülnek ezek a dolgok.
"Megdöbbentő, hogy egy ilyen cél eléréséért annyit áldoztál".Számomra nem.Ezért sokkal,de sokkal többet is áldoznék...................
Persze,ha ezt nevezhetem áldozatnak.
"nem válsz kevésbé egyedivé"...na ilyen célom nincs.Sőt!Azokhoz szeretnék hasonlítani,akik elmondhatják magukról:teljesítették a Spartathlont.
…igen! Van ebben jó nagy adag igazság! S ha mellé tesszük csika által belinkelt interjút, akkor tényleg lehet vitázni: mi is egy ultrafutó verseny teljesítésének minimális 'követelménye'. Teszem ezt idézőjelbe, hisz nem vagyunk egyformák... Mert hozhatunk fel pro és kontra példákat az Életből, ám én úgy látom, hogy a legfontosabb az ultrafutásban: a teljes szimbiózis a szervezetünk ismerete, a lelki ráhangolódás és a pillanatnyi jó reakciók/döntések halmazának hármassága között. A szervezetünk ismeretét az évek az edzések adhatják - ez egyén függő. A lelki ráhangolódás - e domén határai szinte meghatározhatatlanok. Én például már 2009- ben eldöntöttem: 2015-ben majd megpróbálom a görög versenyt is... A pillanatnyi jó reakciók/döntések: ez tulajdonképpen az előző kettő függvénye is lehet... Hisz ha van egy jó alap, van B, sőt C tervezet is, akkor biztos könnyebb a pillanatnyi legjobb n-edik legjobb varit megtalálni. S persze mindig az egészet kell látni, a végső célnak kell alárendelni ... (lásd csika beszámolóját: türelmesen döntött, a későbbi pillanatok fontosságát sosem tévesztette szem elől...) 'oszt van számomra még egy fontos tényező: mennyire vagyok hajlandó kizsigerelni a szervezetem?
Hány éves Bögi Sándor? Mikor futta az első ultráját?
Én hány éves vagyok? Mennyire fontos számomra az ultrafutás nyujtotta élmény / érzés?
105 magyar anyanyelvű ember teljesítette a Spartatlont - eddig! 105 sikeres tapasztalat, amihez bátran lehet csatolni a sikertelen próbálkozások hozadékát. Ha csak végig olvasom a topikot, már akkor egy óriási szellemi tőkével vagyok gazdagabb. Van türelmünk élni / használni ezt a Tőkét? Hajrá első bálosok! Hajrá visszatérők! Örvendek, hogy e virtuális közösségben tagnak érezhetem magam.... :)
Eddig nem volt szerencsém megismerni, de követtem a spártai előkészületeidet, amik eléggé megdöbbentettek, de a verseny előtti "félreértésbe" (óra/km) már nem akartam becsatlakozni, nem akartam a koncentrációdat megvonni az esemény előtt. Akkor a később a legjobb eredmény elért magyar versenyző "kétkedésén" sértődtél meg, bízom benne, hogy azóta ezen is túlvagy hovatovább a többiekét és az enyémet sem veszed sértőnek.
Sajnáltam hogy nem jött össze az amit akartál, így még tragikusabb az a rengeteg idő/energia amit pl. a családodtól vettél el. Persze ez nem okveltenül van így, mert közben biztosan jól érezted magad futás közben, csak ha célorientáltan gondolkodunk...
Megdöbbentő, hogy egy ilyen cél eléréséért annyit áldoztál, de gondolj csak bele: ha pl. csak havonta az egyik szombati hosszú edzésedet felét az edzéselmélet olvasással töltötted volna talán eléred a célod.
Mert amit láttam én látok az az hogy azzal szerettél volna matematika prof lenni, h sokszor leírtad, h 1+1=2. Ezzel amúgy sokan vannak, Téged az egyik jégcsúcs tetejének látlak.
Még most sem tudok napirendre térni a jelenséged előtt, ha megfogadsz pár - itt is elhangzott - tanácsot azzal még nem válsz kevésbé egyedivé, de jobb eredményeket fogsz elérni és a mostani edzésmunkádba kódolt sérülésektől is megóvhatod magad.
