Igen, eljátszok a gondolattal, hogy megpróbálom beazonosítani azokat a szigeteket, szigetláncokat, melyeket az ókori hagyomány emlegetett az Ibér-félszigettől nyugatra. Főleg Alexander Kondratov: Тайны трех океанов ("A három óceán rejtélyei", 1971) c. könyvében felhozott sejtések, tenger alatti kutatások ösztönöztek erre.
Tehát a Kassziteridák kilenc szigete, aztán Tartésszosz szigete. Hennig Szkheriát éppen Tartésszosszal azonosította. Viszont Zsirov Tartésszosz szigetét az óceánba tette, a Patkó-szigetcsoporthoz, 5-600 km-re Gibraltártól.Erütheia szigetvilágát Portugália déli sarkával szemben, szintén kint az óceánba helyezte el. Itt található a tenger alatt a Gorringe-hát. A portolánók három hosszúkás szigete szintén a félszigettel szemben volt.
Kondratov ilyeket ír a könyvében: "Így a tenger alatti Patkó-szigetvilág térségében található szigetekről szóló információk mind öt-hatezer évesek lehetnek. Ha az Atlanti-óceán szintje mindössze 200 métert süllyedne (például tektonikus süllyedés következtében), akkor egy 350 négyzetkilométeres szigetcsoport jelenne meg a Portugália délnyugati vége és Marokkó nyugati partjai közötti területen. A világóceán szintje az elmúlt néhány ezer év alatt jelentősen megemelkedett." (érdekes, mert több középkori portoláno is jelez erre szigeteket, de ma már egy sincs ezekből).
Szóval nézegetem az óceán vízalatti domborzatát, s megpróbálom összehasonlítani az ősi tengerészlegendákkal a nyugati szigetekről. Kondratov ezek süllyedését 5-6000 évvel ezelőttre tette.
Persze, bűzlik az egész cikk, hogy egy újból szopott kitaláció. Poénnak szántam. Valójában nem is a szkeptikusoknak szólt (hiszen azok alapból elutasítják az efféléket), hanem a kritikátlan Däniken-követőknek (azoknak is íródott).
"Nagy Árpád" sem létezett, mint cikkíró. A valódi szerzőt beleírtam: anyóka mádáme Umak (visszafelé): Kónya Ádám kamu.
Kónya egy székelyföldi tanár volt és áprilisi tréfának szánta a Megyei Tükör hetilapban 1973-ban (az előtti évben vetítették a mozik a Jövő emlékei c. filmet, de románul 1970-ben megjelent Däniken könyve is). Kónya alkotta meg a székelyföldi zászlót.
A kétrészes cikk után Kónya el is magyarázta a tréfát:
Kónya nem csak az ufológusokkal, ősűrhajózás híveivel keveredett éveken át vitába az 1960-70-es években a romániai magyar sajtóban, hanem pld. Dáné Tibor regényíróval is Atlantisz okán. Dáné ugyanis nagy híve volt Atlantisz létezésének.
Hozzáteszem, Dáné írta a Négy tenger hajósa c. regényt (1973), ami az ókori Egyiptomban játszódik. Ez egy kifejezett hajós-regény: egy egyiptomi hajóraj, Kirkuf vezetésével, Puntot keresve megkerüli Afrikát. A regényt Nékó fáraó vállalkozása a föníciai tengerészekkel inspirálta (ami egy fórumtárs régi vesszőparipája itt és más topikokban, amit ciklikusan előszed, hogy elmondhassa, drámai körítéssel, hogy milyen éleselméjűséggel jött rá ill. esett le neki, hogy az expedíció valóban körbehajózta Afrikát).
"Egy "Nagy Árpád" nevű szerző 1973-ban egy romániai hetilapban Erdély ősűrhajózási emlékeit vizsgálta. Pld. ezekről a mai szkeptikusok nem nagyon akarnak hallani vagy éppen nincs "hozzáfűznivalójuk"."
hát ezekhez nem is nagyon lehet mit hozzáfűzni... :-O)
<Sokkal inkább valószínű, hogy kozmikus lények űrjűrműve állott ott indőnként és annak forgó nyílássora vezetett a helynév (Fergettyűvár) kialakulásához.>
<És különben is megdöbbentő a hasonlóság a vésve ábrázolt tárgy és a II. szovjet mesterséges hold alakja között. Ezt tagadni lehet, de megcáfolni?!">
Persze csak röviden, hisz az ősi Vénusz tisztelet egy külön nagy fejezetet érdemelne. A zöld kövek beépítése a piramisok, tumuluszok (nyugati) oldalába. Ez az égtáj jelölte a Vénuszt. Lásd még az anasazik bálványát. Maurice Magre francia író a La clef des choses cachées c. munkájában (1935) említi a bretagnei dolmeneknél is alkalmazták a zöld kis köveket. Egyébként Magre könyvét már itt használtam régebben néha-néha: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=158932747&t=9000303
Az olmék La Ventában, ami egy mocsár szigetén helyezkedett el a Nagy Piramisuk mellett vagy háromezer éve ástak három több méter mély medencét: egy ilyen medence mérete 6x4,5 m volt. Majd mindegyikben közel 500 zöld megfaragott szerpentin köböl kiraktak egy-egy ábrát. A régészek a megtalálása óta vitatkoznak mi lehet az ábrák értelme: jaguármaszk, La Venta tervrajza, kozmogram, sárkány, démon, stb..
Amikor elkészültek az ábrákkal, agyagréteggel vonták be, majd a medencékbe több méter földréteggel be is temették az egészet. Úgy látszik ezeket nem díszítésre szánták:
***
Még megemlíteném, hogy a szocializmus víg évtizedei alatt nálunk a nyomtatott sajtóban és könyvekben szinte csak a paleoasztronautika elleni kirohanásokról lehetett olvasni B kategóriás tudósoktól, újságíróktól. Ugyanakkor a szomszédos országok nyomtatott sajtójában aránylag szabadon folyhattak erről viták. Nálunk még a szovjet szerzők (Kazancev vagy Zsirov) munkáit sem lehetett kiadni.
Egy "Nagy Árpád" nevű szerző 1973-ban egy romániai hetilapban Erdély ősűrhajózási emlékeit vizsgálta. Pld. ezekről a mai szkeptikusok nem nagyon akarnak hallani vagy éppen nincs "hozzáfűznivalójuk". Mert vagy valamit linkelnek egy szondáról, merre megy hajóznak vagy puszpuszolnak. Persze nehéz állást foglalni, könnyebb mismásolni, mint nyíltan letenni a garast: tűz vagy víz, örömlány vagy szűzlány, rőzsehordó anyóka vagy mádáme? és Umak Miklós cikkeit is említettem már itt régebben a Délvidékről: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=149901421&t=9000303
Több ókori görög szerző (Homérosz, Hérodotosz, Arisztotelész és mások) említést tettek az afrikai Aithiópában élő törpékről. Több szerző ezeket valahová a Nílus forrás vidékére helyezte. Több európai történész ezeket sokáig a képzelet szüleményének tartotta, mint a griffeket vagy kentaurokat. Majd 1870-ben Georg Schweinfurth közép-afrikai dzsungelben talált egy törpe termetű törzset, az akkákat (hasonló történt a karthágói Hanno kapitány gorilláival is ekkoriban).
A láva borította Pompeiben van az "Orvosok háza" nevű építmény. Itt található egy sor fali freskó, ami törpéket mutat, egy folyónál, ami feltételezhetően a Nílus. A napi életüket mutatja. Érdekes az is, hogy a freskó készítője a pigmeusok területére "építményeket" is rajzolt, mintha csak egy félig-meddig természeti népnek gondolta volna őket...
A freskók valamikor az i.sz. 50 körül készülhettek. Mulatságos jeleneteket is mutatnak. A fentebbi képen egy vízilovat akarnak elejteni, s az egyik törpe már a hátán van. Alatta egy másik törpe egy krokodilon akar lovagolni.
Érdekes véletlen, tegnap megint kezembe került a magyar tudós, Bandat Horst 1927-es cikke. Horst a geológia és az ásványtan doktora volt, nemzetközileg ismert kutató. Ő hitelt adott Atlantisz létezésének egy hosszabb cikkében (Újabb bizonyítékok Atlantisz létezéséről, Nemzeti Ujság, 1927. nov. 27).
Ebben is néztem Tlazolteotl-nak a mexikói boszorkánynak az ábrázolását. Ez ugyanaz, mint a 16563. hsz. felső sor harmadik képe. Horst főleg Lewis Spence-re hivatkozik. A képet is Spence valamelyik könyvéből vette át (de megtalálható pld. Spence: The Magic and Mysteries of Mexico, 1932-ben is, a 130. oldalon). Spence azt bizonygatja, hogy a mexikói boszorkányok ugyanúgy repültek, és a repüléshez valamiféle varázskenőccsel kenték be magukat, mint európai társaik.
Ez a Tlazolteotl afféle boszorkány istennő volt. A mexikóiak teljesen beteges látásmódjukban, mint esőistennőhöz is imádkoztak hozzá aszályok idején, s az emberáldozatok szétfröccsenő vérét az esővel társították. Természetesen Tlazolteotl gyermekáldozata érdekelt, mert mintha folytatná, amit a 16557-ben írtam Ixchel maja esőistennő okán: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=161697825&t=9000303
Az ábrázolás Palenque-ből van. Tlazolteotl éppen egy gyereket hoz gyermekáldozatra, de nem egy másik istennek, hanem valamiféle gépezetet látunk, ami felé tolja a gyereket.
A rajz láthatóan stilizált, de észrevehetők a technikai mozzanatok, a méretarányokban sem lehetünk biztosak. A palenquei maják már ténylegesen nem láthatták ezt a szerkezetet, hiszen a gonoszság istennője a mitológiájuk része volt, de a kromoszóma-emlékezetük vagy ősi barlangrajzaik megőrizték a kabirok emberhasznosító gépezetének képét.
Láthatólag számos új adalék és utalás található abban az irányban, amit eddig is követtem. Ezek nem hogy letérítenének az útról, hanem még jobban meg is erősítenek. Hogy senki, az égvilágon senki a világon nem gondolt ezekre a dolgokra a kabirok kapcsán, inkább további kutatások felé űz, mintsem elvenné a kedvem...
