Igazad van. Annyira már nyilván kiismertetek itt, hogy gyakran eléggé hamari vagyok, és a bemelegítés, lazítás, nyújtás egyébként sem tartozott soha a repertoáromba... :/
Jaja, mindenképpen folytatni akarom, agyalok azon, hogyan szervezzem le. Most egyelőre a normális, emberhez méltó kinézetú járásomon dolgozom (főleg azzal, hogy egy helyben ülök, felpolcolt lábbal...)
Olvasgatom beszámolóidat, és az itt megfogalmazottakat is.
Bosszantó hiba, hogy Hollóházán hamarabb szálltál le.
Ekkora út előtt lehet bőven ideg az emberben, meg aztán a sok-sok óra zötykölődésnek is van hatása.
Kicsit gondosabb felkészüléssel az első problémát elkerülhetted volna!
Nem példabeszéd, de megtörtént velem is, igaz, akkor nem túráztam, hanem eveztem.
Pár száz méter után görcsölt be a kezem, de szerencsére a csónakban ott volt a tapasztalt edzőm, és egy hatásos maszírozással helyreállt a rend, folytathattuk a túrát.
Teljesítménytúrákon különösen fontos a bemelegítés, de ekkora súllyal, felfelé indulni, az bizony kockázatos.
Előtte kellett volna egy kis lazítás, egy kis nyújtás, stb.
A hibákból sokat tanul az ember, de a legtöbbet abból, amit saját maga követ el.
Nem kioktatási szándékkal írtam, de ha folytatod...
Hát, most nézem a Day 02-őt a mapsource-ben, 36,9 km-et gyalogoltam aznap. Aznap este kezdett el nagyon fájni az áruló kislábujj, gondolom akkor ezt nem kellett volna megcsinálnom... :/
Én sem értem; szerintem erősebb volt bennem az akarat, és túlertőltettem a dolgot. Viszem fel sorban a naplót és a képeket, második-harmadik nap már semmi gondom nem volt a gyaloglással, sőt, sikerült úgy belehúzni, hogy volt olyan nap, amikot több, mint 30km-et mentem, és se görcs, se izomláz...
Nem gomba. Nem látszik a jól a képeken, de olyan, mintha el lenne deformálódva, tehát mintha a bakancs nyomta volna el. Ami nem teljesen ül, mert jó és kényelmes a bakancs, zokni nem volt begyűrődve stb.
Közben az asszonnyal szanaszét elemeztük, hogy mi lehet, és a legfőbb gyanú, hogy a bal lábam valamivel nagyobb lehet, mint a jobb. Azt, hogy a bal az erősebb a kettő közül, régóta tudom, és azt is, hogy a balra kissé csámpás vagyok (a nyomaimat nézve látszik, hogy a bal lábfejem egy kicsit, alig észrevehetően kifelé áll, míg a jobb teljesen normális). Ezt a lábamat valahogy jobban terhelhem. Ez, a folyamatos gyaloglás és a túlsúly (én meg a zsák) csinálhatta ezt vele. Sajnos ez a "napi" normánál, tehát ha tizeniksz kilós zsákkal túrázom sok kilométert, nem jön elő. Most előjött.
Mármint ha nem valami fertőzés, mert még az is lehet... :)
Először is: én is sajnálom hogy befejezted, és csatlakoznék az előző hozzászólókhoz:
kettő vagy esetleg több részletben is szép teljesítmény lenne ha teszem azt mondjuk karácsonyig befejeznéd.
Remélem folytatod a blogot, mert jó olvasni, jó a stílusod, már csak ezért is mondom hogy mehettél volna kicsit tovább is!:-)
Ezt az első napodat nem is értem igazán, mert 100 kilón én is túl voltam mikor 2010-ben először teljesítettük a fiammal a Hollóháza-Füzér szakaszt, de úgy sem okozott nagy gondot. Akkor mi 3 nap alatt megcsináltuk a Hollóháza-Makkoshotyka távot.
Én elsején mentem át ott... Akkor is esett. A kettészelt fákkal övezett feszület melletti pihenőn ücsörögtem, a fa alatt nem áztam, nagyon szép volt így esőben is a füzéri vár látképe...
Köszi. Eléggé elkeseredtem, amikor rájöttem, hogy nem fog menni emiatt a rohadt seb miatt, mert egyébként sokkal jobban ment, mint vártam. Azt hittem, hogy az első héten a belem kiköpöm az erőlködéstől, és hát nem... Az első napon nagyon rossz volt, mindkét vádlim begörcsölt már a Bodó-rétnél. Aztán másnap - némi magnéziumkúra után - a Nagy-Milic ha nem is röhögve, de kényelmesen ment. Estére némiképp elfáradtam, de görcs semmi. Harmadnap kezdte a lábujjam a fájást, de az erőnlétem meg olyan volt, mintha doppingoltam volna, mentem, mint a rakéta. Hét-nyolc kilométerenként kellett egy tizenöt-húsz perces pihenő a talpaimnak, és lehetett tovább menni. Aznap este már csak a jóleső fáradtság volt bennem. Negyedik napon megint sokat sikerült menni, a bal lábam teljesen helyrejött, a jobb viszont sajnos rosszabb lett, fájdalomcsillapítót kellett bevennem. Az a konklúzióm, hogy erőnlétileg bírni lehet, még ekkora zsákkal is, a napi 20-25 nem gáz. A kisujjam viszont... Úgy éreztem magam, mint Erőss Zsolt, úgy voltam vele, hogy csapjuk le, lábujjprotkót a helyére...
Rövidke szakaszocska, de nagyon fontos. Eredendően a Vágáshuta - Bózsva - Füzér túra volt a terv, de a szemerkéló eső miatt úgy döntöttem akkor, hogy Bózsván "kiszállok".
Innen folytattam tehát.
Feltérképeztem az útvonalat, és a Kisbózsva - "országút" közötti szakaszon levagdostam a szúrós ágakat, és a csalánnak sem kegyelmeztem.
Az "országút" után már kerültem a szántás szélén, de a hídtól újra a töltésen meneteltem. Itt sem ártana egy kis tisztogatás, de már nem volt több időm.
Füzérkomlóson kiderült, hogy a bicikliút a szokásos szemfényvesztés, egy rövid szakaszt leaszfaltoztak, de csak a Füzérkomlós - Nyíri közötti országútig van aszfaltos út, onnan nincs más, mint az országút. Addig is lehetne menni aszfalton, de hogy minek a "párhuzamos" út? Vélelmezhetően volt pénz, és produkálni kellett. Ez is EU-s forrásból épült.
Füzérkomlós után valóban aszfaltos az út, van egy pihenő, padokkal, na és biciklitárolóval:-)
A gázló továbbra is "csupasz" (nincs híd), a vízben kell tocsogni, igaz, most víz nem volt:-)
Sör akadt a boltban, a busz is jött, időben Pálházára értem.
A kihagyhatatlan lángos, na és sok-sok év után a múzeum. A termék a PERLIT. Tanulságos volt a tárlatvezetés.
Pálháza még mndig szuper, sajnos, ma már haza kellett jönni, a vonatozás ezúttal kimaradt.
Csodás nyári napok voltak, na és OK a 27. sz. túra.
Hidd el (hú, de rosszul hangzik így, leírva), sajnálom, hogy vége. Reméem, hogy cak egyenlőre. A sérülés az vacak dolog. A "köszvény" pedig - saját tapasztalat - bármi lehet... ;) Várom az "anyagot" ;).
Igen, be kellett fejeznem, valami van a bal lábammal (lehet, hogy sajnos valami köszvényféle). Egyébként nagyon jó volt, és szerintem tartható az útiterv, ha az első két-három napon túlesik az ember. Holnap-holnapután felviszem az anyagot a blogra, és ha kész, belinkelem; - mindenképpen tanulságos. Ja, és Baktatkéket felvehetitek a beszólóscigány-listára. Azon a rövid szakaszon, amit értint a kék, kétszer szóltak be, egyszer nevetségesen, de másodszorra meg kellet fognom a nagykés markolatát, hogy a kancigány visszakozzon. Nagyon gáz a helyzet arrafelé...
Megfontolásra érdemes lenne az a szálláshely amelynek a linkjét HEV betette. (Kányai Uram Fogadója)
Több legyet ütnél egy csapásra, ideális kiindulópont egy Kékes-Sirok túrához, és egyben egy ugyanolyan retro szálláshely mint a Sirok Motel, ez is a neve másképpen, hogy Retro Kisvendéglő. Sőt, ha lehet fokozni akkor még inkább az...Mi (én) innen már 2-szer kezdtünk túrát Sirok felé. Reggeli ha jól emlékszem az árban van, de ez nem biztos, az viszont igen hogy egészen jó a konyhájuk. A tulajnak emellett még érdekességként igen nagy gyűjteménye van régi miniüvegekből (unicum, vodka stb...) Előnyei: -ez is olcsó, és tiszta is egyben -ha már előző nap felmennétek akkor le lenne tudva a Mátraháza-Kékes 3km masszív emelkedő, ami reggel kezdésnek nem fog jólesni egyéb esetben. Hajnalban a Kékesről indulni, 6km szinte csak lefelé sok bámészkodással nagyon szép élmény egy mátrai túrán, lenne idő több mindenre (Saskő, Disznó-kő) biztatóbb egy gyereknek mint egyből reggelire 3km a sípályán felfelé -időben is sokkal jobban állnátok, nem fél órát, inkább másfelet nyernél -nagyon más a Kékesen nézelődni naplementében, vagy egy reggeli napkeltében mint csúcsidőszakban, már csak ezért is megéri.
Meg a gondolat sem rossz hogy valószínűleg Te(és a lányka) alszotok a legmagasabb ponton Magyarországon aznap este :-)
OFF kötözködés: Az üdülőház a Mátra Voláné, nem a Volánbuszé.
Ott pecsételtem júliusban, jó benyomást keltettek, kedvesek voltak. De tényleg egy magasabb árfekvés.
Egyébként akkor én a Sirok-Mátraháza szakaszt teljesítettem, akkor Kékesig a falu közepétől 6 óra alatt értem fel. Figyelembe véve hogy ez a nehezebb irány, szerintem a 8 órás teljesítés Mátraházáról indulva reálisnak tűnik.
Igen nagyban attól függ, milyen kondiban van a csapat. Szerintem a kék egyik legnehezebb szakasza, rögtön az elején Kékesig elég meredek, de a hármashatári pecséttől indul igazán a komoly rész. 3-as átlag már nem rossz imho. Az első buszmegálló a vasúti pecséttől még kb 1.5-2 kilométer az aszfalton.
A források is bizonytalanok, érdemes legkésőbb Kékesen feltankolni.
