Mesterkést szeretnék vásárolni, a régi megadta magát. Kérem írjanak mindazok, akiknek van valamilyen tapasztalata: milyet érdemes venni egy eléggé pörgős otthoni háztartáshoz. Komplett készletekről is érdekelnek tapasztalatok!
A nem átlag háziember pedig csak hosszas és erőteljes behatásra, duzzogva áll neki egy napi használatú konyhakést megfenni. Amikor pedig párja az első alkalommal tányéron vág vele valamit, elkéri, hogy beledőljön :)
Óóóó...nagyon hosszú kellene legyen az a használat, ami alatt a félprofi fa-késtartók átfürészelõdnének.
Ááááá!
Ezt én itt 23 éve vettem, cca. a lányom születése idején valamikor, ...állandóan ki-+be rakjuk bele a klf. késeket, napi minima 20-25 alakalommal, de nincsen rajta még jele se annak, hogy a fürészes (vagy egyéb) kések a tartó slicceket akár csak ki is tágitották volna.
Pedig egy teljesen kesekenyvásznú, népi-mezei IKEA darab, messze nem a vaskemény fákból összeszuperkedett, és méregdrága luxusi procc-ság.
Addig éljekén egészségben, és a mai állapotomban, amíg a kések valamelyike át nem fürészeli a sliccet!
Errõl azonnal eszembe jut a "Body Guard" c. filmbõl az a baró jelenet, amikor a csaj a krapi udvari lakásába elõször megy be szerelmeteskedni, és funnyn elkezdene játszani a hapikám katanájával, ....és a manusz a kezével leinti, hogy ne mozduljon, aztán a nagy csendben ráejti a kard élére a csaj kis kék selyemsálját, ----az meg kétoldalt lehullik megfelezve.
Ha csak egy kicsikét is "handy" az ember, akkor a csontozót mindig az agyonfent/elkopott régi, de márkásan jó acélokból alakítja ki.
A lentenbbi képemen a fenõszíj mellett van egy íves, kis 13 centis kés, az valamikor egy 28 centis /egész más profilú/ nagy kés volt, de mostanra az lett belõle ami...
Kifejezetten jó gyaksi egy valamikori nagy késbõl egy frankó kicsit szabni.
Kirajzolom fekete filccel a fazont, aztán gyorsvágóval (de nem felizzitásig!) lassan, vizbehütve lenyesem a hosszból a felesleget, majd lassu köszörün kialakítom a végsõ profilt, ... kiélezem, lefinomítom, polírozom, oszt annyi. És a franc se fog kiadni mondjuk egy Wüsthof-csontozóért 45-50 Eurót. Nyemám!
Leginkább akkor, amikor "A Tudorok" címü kosztümös történelmi sorozat megy, és mutatnak egy jó lenyakazást, én meg cufellig éppen hagymát szeletelek....fél szemmel a képernyõre bámulva.
"...talán 5 órás munkával (hehehe!) elérem, hogy beleszalad a kezembe..."
Én ezt egyetlen pillanat alatt elértem: az asztalon fekvő kést -kezemben forró edénnyel- arrébb pöccintettem. Amikor eszembe villant, hogy a pengéje van felém, már a fájdalom nyilalt ujjbegyembe.
Természetesen, Azok a kések folyamatos használatban vannak, nem úgy, mint egy háztartási, amit megfensz, vágsz vele párat, és napokig-hetekig a tartóban pihen!
Egy jobb vadászkést is élezni kell egy-egy elejtett jószág földolgozása közben.
Jesszummaria, hogy milyen árai vannak a vadászkéseknek!
A Zwilling fenőjéhez mellékelt egy használati utasítást, amelyik nagyon egyszerű, de jó:
Nyelét fogva letámasztjuk a húsvágó deszkára a másik végét, és a kés élét 20-30o-os szögben egyetlen íves mozdulattal végihúzzuk a fenőn jobbról, majd másik oldalról is 5-10*.
Stabil, gyors, és hatásos.
Nekem bejött.
/Azóta szidnak, mert a többi kést is megéleztem... magam is bőrömön tapasztalom a változást... :o)
"Fenõacélon pl. ma sem tudok jól fenni, mert ugye azesetben mindkét objektum mobil,"
Nem szükségszerűen -- attól, hogy a profi giroszos úgy használja, mi amatőrök elfektethetjük az asztal szélén, mint a követ, vagy tarthatjuk függőlegesen is, a hegyét rányomva pl. egy parafa alátétre, a gyártók tudtommal ez utóbbit ajánlják.
"kikisérletezem a port -vagy pasztát- ami a legjobb,"
Lehet kapni pont erre gyártottat, Puma márkájút az E.-metálnál, bár nem olcsó. (És mostanában csak a durvább feketét tartják, a finom zöldet nem.)
Ne is mondd! Sok komoly munkaórát elcsesztem a semmire ( elfuserálásra!) amíg megtanultam a szöget tutira tartani.
Fenõacélon pl. ma sem tudok jól fenni, mert ugye azesetben mindkét objektum mobil, nálam meg legalább az egyiknek lerögzítettnek kell lennie, hogy biztos legyen a siker.
Ha a mai kisérletem bejön ezzel a fenõszijjel (lásd lentebb!) akkor egy gyalult tölgyfalécre fogok egyet applikálni, kikisérletezem a port -vagy pasztát- ami a legjobb, és a cuccot asztalra rögzithetõsre csinálom majd, pillanatszorítókkal.
Én késbuzi vagyok, már nagyobbacska gyerekkoromban is a kedvenc délutáni foglalatosságom volt a a lugasban a 7-8 kis bicskáimat élezgetni,...állitólag ez krypto-agresszivitást takar, (ezt valami retek cihológus mondta), persze én nem hiszem, mert abszolut nem vagyok agresszív, de annak a cihológusnak lerugom a fejit az bisztos.
Ma a reggeli KV után nekem is kedvem kerekedett egy kis vasárnapi konyhai fuseráláshoz, így a tegnap d.u. padláson talált klf. szíjdarabok egyikét (találtam egy nylanyszatyornyit, mert nagyon spájzolós voltam valamikor) u.n. "Attack" gyorsragasztóval ráragasztottam egy régi masszív vonalzómra, úgy, hogy a bõr bolyhosabb felülete legyen felül.
Ma délután meg fogom kenni fogkrémmel, -állitólag az nagyon jól políroz-, és egy már jól tegnap jól kiélezett pengémet elkezdem rajta fínomabbra fenni,...talán 5 órás munkával (hehehe!) elérem, hogy beleszalad a kezembe, (jártam így vagy 16 éve).
Van olyan ipari köszörükõ, amely préselt keménygumi, és abba az alapanyagba van a nemeskorund, vagy a sziliciumkarbid- por keverve,.... na az egy remek élezõ! Borotvaélt lehet vele csinálni lassú kézi mozdulatokkal egy negyedóra alatt.
Egyszer jutottam hozzá egy ilyen korongnak egyetlen cikkéhez, azt vagy 5 évig használtam, és csodájára jártak a késeimnek a haverok.
Kis étolajat rácsöppentettem, és szuper élt tudtam csinálni azzal, persze elõbb síma falapra ragasztott smirglivel egy jó alap-élt kellett kialakítani.
Értem. Én a keresztmetszetre gondoltam, lévén az ilyen kézből fenésnél ha egy kicsit billeg a kéz és nem tartja az élszöget, az domború profilt eredményez, "pofás" lesz a penge.
