Sajnos, nagyon nagy külföldön a magyar borral kapcsolatos homály. A vájtfülűek részben képben vannak, de akadt olyan cseh pl. akinek külön kellett magyarázni, hogy a "Tokaji" az nem bor, hanem borvidék. Nem is értettem először...
Az autókhoz nem értek :) nekünk skodánk, suzukink meg egy harminc éves Hilux :)
Én is azt látom, hogy azok a közpénzek amik bármilyen borral kapcsolatos kommunikációra vagy fejlesztésekre mennek azok "all in" Tokaj alapon mennek. Édes és a dry furmint vonalon.
Sajnos azért az a helyzet, hogy Somlón kevés az olyan termelő, aki stabilan produkál egy értékelhető színvonalat és nem szaladt el az árakkal.
Szerintem már te is drága vagy [khmmm...], de minap pl. vettem az egyik általad favorizált pincétől, a Somlói Vándortól egy '15-ös olaszt. A savai egyáltalán nem voltak tetszetősek (max. 4 pont), és hát ez is 3000 pénz.
Annyiért már elég jó tokaji furmintok vannak, balatoni és mátrai olaszokról nem is beszélve... és hát itt vannak ezek az átkozott labancok is... ha nem lennék ekkora hazaffy, már rég főleg tőlük vennék rieslingeket meg grünerveltlinereket...
Hát én nem értem. Ha azt állítaná, hogy a Tokaji kampányok ellehetetlenítik a többi magyar borvidék ÉDES borait, azt érteném. Nade a szárazakat? Miért?
A másik amit nem értek, ki vesz 2017-ben Voswagent? Lehet, hogy a magyarok jobban, mint a németek?
Ugyan nem tartozom a topik értelmesebbik feléhez, de a Trapiche-t ittam, egész elfogadható Pinot. Jól hozza a jellemző bőrösséget, de dúsabb, harapósabb, mint egy francia. Szerencsére nincs benne a dél-amerikai "vasúti talpfa" íz, csak némi túlérettség - ha ez az.
A Szeleshát finom, vékony, légies, de nekem kicsit jellegtelen ízű, feltűnően világos bor. Nem kellemetlen.
Weninger nagyon nem jött be, a többit nem kóstoltam.
Vylyannak nagyon jó volt a 2009-es Pinot-ja, most a 11-es van a polcokon, ez már korántsem az. Sokkal gyümölcsösebb, de elvesztette az eleganciáját, és a bőrösségét. Ha tudsz még valahonnan 2009-est szerezni, élmény...
Az eddig kóstolt legjobb Pinot a Csobánci Bormanufaktura 11-es Köveshegyi-dűlőről származó bora volt. Abban csak nyomokban (és tényleg egy jó pinós pohárban) volt érezhető a bőrösség, viszont kifinomult, igazán elegáns volt, kár, hogy már nincs. A másik Pinot-juk gyümölcsösebb, vastagabb, nem ért 10-12 e ft-ot.
Belegondolni is rossz, hogy hova korlátozódnak a lehetőségeink ha egy mén csillámpónit sikerül csak megközelítenünk. Bár a a termőhelyi tipicitás megismerésért az ember tudjon áldozatokat hozni.
A sor szerintem jó, de nagy a stílusbeli szórás. Én gyorsan végigfutnék 2-3 centtel a soron és a visszakóstolásra bíznám a szálazást.
(gondolom megoszlanak a vélemények, hogy az értelmesebbik részhez tartozom-e, minden estre leírom)
A Losonci-t előrébb tenném, gyümölcsös, de karcsúbb (nem negatívumként írom)
A Weninger'13-at most kóstoltam, csalódás volt, kellemetlen illattal (ugyanezt éreztem a Merlot-CS-nál, bár összességében a pinot azért annál sokkal jobb) másnapra javult, volt egy kis gyümölcs is, de nem állt össze egy nap után sem.
Az argentin-t még nem bontottam ki (lehet, hogy ugyanonnan vásárolunk - Degusta?) de hátrébb sorolnám, kóstolatlanul is újvilágiasabbnak tippelem.
A Kovács Nimródról írj majd feltétlenül, jókat mondanak a borairól - de nekem a kékfrankosa durván vaníliás volt ...
A Szeleshát korábbi évjáratait szerettem, különösen a 07-est, a 2015 pedig szerintem kifejezetten jó volt a pinotnak, ki fogom próbálni én is!
Szóval kíváncsian várom a bontás utáni tapasztalatokat, egészségetekre!
Elárulom a titkot, ami apáról fiúra száll: ha tudni szeretnéd milyen a csillámpala íze teliholdtól ötödnapra pirkadatkor kelet felől közelítsd meg egy vemhes csillámpónit, és egy gyors mozdulattal oltsd szomjadat tejével;-)
Egyébként aki írogat ide már egy ideje, annak egyértelmű, hogy a sopronkörnyéki csillámpalás talaj jellegzetességeire gondoltam...
Kérdezném a topic értelmesebb felét: Ez a sor - balról jobbra- így rendben van, vagy valamit változtatnátok rajta?
Sajna az Orsolya kissé kiesett a látóteremből az elmúlt 3-4 évben, de hamarosan megyek vásárolni Szentesihez, veszek egy ilyet.
Nagyon elszaladtak egyébként a jobb kadarkák árai. Nemrég ittam egyet a Szelesháttól, a "korrekt, de semmi különös kategória", az ára 3000 pénz. A St. Andreának van már 5000 fölött is kadarkája...
Ami tán megéri az árát a mostanában általam kóstoltak közül, az Illyés Kúria nevű új szekszárdi brand 2015-as kadarkája (BT: 3100 körül). Kissé kevésbé silleres/filigrán, mint a tipikus, viszont nagyon fűszeres és gazdag.
Gere Tamás - Villányi PN '13: Inkább Villány, mint PN. Olyan mintha egy gyengébb évjárat lenne, nekem nagyon nem jött be. 4p
Szeleshát - "Oroszlán" Szekszárdi Cuvée '07: Na ez viszont nagyon rendben van. Mintha a szekszárdi gyümölcsbomba egy egri bor testességével egészülne ki. Összetevők 55% CS, 20% KF, 15% M, 10% PN, a 14-es alkohol se tűnik fel, viszont rettentően itatja magát, miközben minden kortyot szívesen szétszálazna az ember. 7p
Gere Attila - "Kopar" Cuvée '11: Egyben van már, és nem is rossz, de ha boltban kellene venni csalódásnak mondanám, valahogy nem kerek. (Persze-persze, a minőség és az ár nem lineáris, de....) A dologhoz hozzá tartozik, hogy ez a zárkózottabb-szikár vonal nem jön be nekem annyira, hiányolom a gyümölcsöket. 6-7p között a 6-hoz közelebb (CF-M-CS, de a pontos arányokért a honlapra kell ellátogatni, 14% az alkohol)
Gere Attila - "Kopar" Cuvée '12: Ezt viszont még felesleges felbontani, a tannin-hordó-bor még nincs egyben, karcos is, ugyanakkor van egy kakaópor vonal az ízben, talán jövőre. (Jelenleg erős 5p lenne, de felesleges pontozni, mert még nincs kész, vagy ha igen, akkor az gáz) (CF-M-CS, arányokat itt se ad meg a cimke, az alkohol pedig már 15%-ig lopakodik és érezhető is)
Mindkét borra igaz, hogy dekantálni kell, a '07-'08-'09 tételeket talán majd akkor kóstolom, ha ezt a kettőt kicsit már elfeledtem:)
És ha már Villány, akkor Kiss Gábor - "Rouge 364" '14: Azt olvastam az évjárat miatt ebbe ment a code alapanyaga is, akár igaz, akár sem, egy nagyon eltalált bor lett, benne minden olyan dologgal ami számomra Villány szerethető oldala. (lehetne) Rétegzett, filigrán (de nem vékony), játékos, hol ez, hol azt az oldalát mutatja, van benne gyümölcs és a 12%-os alkohol pont elég neki. itt és most 6p
Bujdosó - "Sirocco" '09: Cimke szerint CF-CS-M az összetevők, 14,5% az alkohol, de ez nem tűnik fel. Pici szellőztetés kell neki, de azt meg is hálálja, érett kicsit szilvás, közepes testű jól csúszó balatoni bor. 6p
Weninger - "Sopron" '13: Elvileg "alapbor", de annál számomra tartalmasabb. A cimke alapján ugyan nem derül ki, de a BT honlap szerint tiszta Merlot. Húsos, zaftos, pirosbogyós anyag, a háttérben pici csillámpalás felütéssel. erős 5p talán 1/2 6
Bussay - Zalai Rajnai Rizling '11: A cimkén "Csörnyeföld", és bizony ízben és illatban is ott vannak azok a jegyek ami erre a szóra mindenkinek beugrik, mindez megspékelve egy kis olajossággal és már meg is van amiért Bussayt szeretjük. Bár csak 12,5 az alkohol, de többnek tűnik, talán a savak már nem annyira fickósak, vagy csak kevésbé direktek, ugyanakkor nem zavaró csak meglepő volt, hogy "mindössze" 12,5% ez itt és most erős 6p
Karácsonykor nekem az Orsolya kadarka jött be nagyon, elegáns, piros bogyós gyümölcsös, leheletnyi fűszerrel, tipikus P9-es csoda. Ez mondjuk 3000 volt, ha jól emlékszem, de megérte ...
Kóstolón ittam (baráti társaság, nevezhetjük fellengzősen borklubnak is, vakon kóstolunk és pontozunk), nálam a Wassmann mögött ez következett. A vakkóstolóknak sajnos hátránya, hogy jegyzet nélkül nem marad a fejemben kapcsolat a bor tulajdonságai és a név között, tehát sajnos a részletekről nem tudok beszámolni. Istállós és túlzottan alkoholos biztos nem volt, olyan nem volt az élcsoportban (Wassmann, Vida, Heimann, Bott). Nem vastag cucc, de nem is a Bott-féle nagyon filigrán.
Vida Péter boraival egyébként kizárólag jó tapasztalatom volt mostanában (az egyik legjobb kadarka is az övé), és az árai sincsenek elszállva.
