A drágaságot köznapi értelemben igyekszem használni... nyilván nem pénzes borbuzinak drága a 3-4000 forintos bor, hanem az átlag magyar pénztárcájú, némi ismerettel azért rendelkező fogyasztónak. Gondolom, ilyenből viszonylag több van, mint pénzes borbuziból és DiVino előtt bandázó trendi huszonévesből, és kevesebb, mint teszkóalsópolc-szemlélő, még gyengébben eleresztett vásárlóból.
Konkrétan én például az egyessel kezdődő árcédulájú fehérek és kettessel kezdődő árcédulájú vörösek közül választok legszívesebben...
A konkrét borról (S. Vándor Olasz 2013) egyébként mit gondolsz, ha ittad már? A savai fáradtak-almásak, és egyáltalán, 3000 pénzért és ennyi idősen sokkal jobbat várnék bárhonnan, nem csak Somlóról.
Tokaj tolásával tudtommal egyikünknek sincsen porblémája. A probléma az, hogy _CSAK_ Tokajt toljuk. De annyira, hogy minden más borvidéknek és minden más bornak ami nem aszú és nem szárazfurmint egy külön kör magyarázkodással kell már indulnia. Pont ahogy az Éva is leírta... akik tudják is, hogy hol van Magyarország azoknak is mondani kell, hogy elnéztést, de ez nem édes és nem drájfurmint. Pedig a külföldi fogyasztók túlnyomó többsége ha magyar borral találkozik akor az jellemzően nem aszú és nem drájfurmint még mindig. Egyszerűen azért, mert az angol legénybúcsúsok, szigetlakók, balcsinbulizók, romkocsmázók nem Erdőbényére mennek és nem hatputtonyost rendelnek és nem a hatezer forintos drájfurmint szavszerkezetét szálazzák.
Kevés dologban értek egyett Kardos Gáborral, de abban nagyon keményen igaza van, hogy a Balaton évente 5 millió vendégéjszakát hoz ameddig Tokaj-hegyalja a legjobb esetben is 10 ezer környékén. A zéró tolerancia világában pedig az ottalvós embert lehet és kell is itatni :)
Amúgy régi és teljesen fals dolog úgy beállítani ezt a kérdést mint egy Somló versus Tokaj. Marhára nem erről van szó. Somló egy Balatoni grand cru a maga 400 hektárjával, Tokaj Hegyalja pedig ugye alapból 6000. Ez ugye egy jó 15-ös szorzó, vagyis ha tudsz 30 konzisztensen jó színvonalat hozó és elérhető árú hegyaljai termelőt mondani akkor nekem bőven elég kettő somlóit mondanom, hogy pariban legyünk.
Dénes, Géró, Györgykovács, Somlói Vándor, Tóth, Zsirai és a két nagy szerintem már teljesen vállalhatóak, szóval + Kreinbacher, Tornai. Ha nagyképűen magunkat is beleszámolom akkor ez 9 termelő. De tudod mit, dobjuk ki több mint a felét... mert nyilván szerinted drágák meg szar a sav és egyébként is biztos seggfej a gazda... szóval legyen négy. Akkor ugye tudsz mondani 60 hegyaljait akik pariban vannak. De aztán savproblémás vagy 4 ezer feletti ne legyen ám :)
Na, szóval ezt az 1:15 arányt szokták néha elfelejteni. Ha Tokajjal egy kaliberű régiót kell mondanom akkor inkább az egész Balatoni régiót mondanám. Ebben pedig benne van a Dél-Balaton a Légli Ottóval, Konyárival, Balatonfüred-Csopak, a Jásdival meg a Homolával, Szentgyörgyhegy a 2HA-val... és sorolhatnám akár napestig.
Hogy mi a drága az pedig közhelyesen szubjektív és viszonylagos. Szerintem a Somló élvonala még mindig olcsóbb mint a tokaji középmezőny.
Nem értelek. Rendes borász EU támogatásra pályázik, amiből először hummert vesz, hordót meg bogyózót csak utána, ha maradt még pénz.
(Kicsit off: egy jelentős cseh város múzeuma alkalmaz geológust és botanikust is. Azért, hogy járhassanak terepre, vettek nekik egy terepjárót a régi Skoda Octavia helyett. Igen ám, de az igazgatónak eszébe jutott, hogy milyen előkelő dolog terepjáróval járni a 20km-re levő szomszéd városba megbeszélésekre. Így a geológusnak és a botanikusnak maradt a lerobbant Octavia...)
Sajnos, nagyon nagy külföldön a magyar borral kapcsolatos homály. A vájtfülűek részben képben vannak, de akadt olyan cseh pl. akinek külön kellett magyarázni, hogy a "Tokaji" az nem bor, hanem borvidék. Nem is értettem először...
Az autókhoz nem értek :) nekünk skodánk, suzukink meg egy harminc éves Hilux :)
Én is azt látom, hogy azok a közpénzek amik bármilyen borral kapcsolatos kommunikációra vagy fejlesztésekre mennek azok "all in" Tokaj alapon mennek. Édes és a dry furmint vonalon.
Sajnos azért az a helyzet, hogy Somlón kevés az olyan termelő, aki stabilan produkál egy értékelhető színvonalat és nem szaladt el az árakkal.
Szerintem már te is drága vagy [khmmm...], de minap pl. vettem az egyik általad favorizált pincétől, a Somlói Vándortól egy '15-ös olaszt. A savai egyáltalán nem voltak tetszetősek (max. 4 pont), és hát ez is 3000 pénz.
Annyiért már elég jó tokaji furmintok vannak, balatoni és mátrai olaszokról nem is beszélve... és hát itt vannak ezek az átkozott labancok is... ha nem lennék ekkora hazaffy, már rég főleg tőlük vennék rieslingeket meg grünerveltlinereket...
Hát én nem értem. Ha azt állítaná, hogy a Tokaji kampányok ellehetetlenítik a többi magyar borvidék ÉDES borait, azt érteném. Nade a szárazakat? Miért?
A másik amit nem értek, ki vesz 2017-ben Voswagent? Lehet, hogy a magyarok jobban, mint a németek?
Ugyan nem tartozom a topik értelmesebbik feléhez, de a Trapiche-t ittam, egész elfogadható Pinot. Jól hozza a jellemző bőrösséget, de dúsabb, harapósabb, mint egy francia. Szerencsére nincs benne a dél-amerikai "vasúti talpfa" íz, csak némi túlérettség - ha ez az.
A Szeleshát finom, vékony, légies, de nekem kicsit jellegtelen ízű, feltűnően világos bor. Nem kellemetlen.
Weninger nagyon nem jött be, a többit nem kóstoltam.
Vylyannak nagyon jó volt a 2009-es Pinot-ja, most a 11-es van a polcokon, ez már korántsem az. Sokkal gyümölcsösebb, de elvesztette az eleganciáját, és a bőrösségét. Ha tudsz még valahonnan 2009-est szerezni, élmény...
Az eddig kóstolt legjobb Pinot a Csobánci Bormanufaktura 11-es Köveshegyi-dűlőről származó bora volt. Abban csak nyomokban (és tényleg egy jó pinós pohárban) volt érezhető a bőrösség, viszont kifinomult, igazán elegáns volt, kár, hogy már nincs. A másik Pinot-juk gyümölcsösebb, vastagabb, nem ért 10-12 e ft-ot.
Belegondolni is rossz, hogy hova korlátozódnak a lehetőségeink ha egy mén csillámpónit sikerül csak megközelítenünk. Bár a a termőhelyi tipicitás megismerésért az ember tudjon áldozatokat hozni.
A sor szerintem jó, de nagy a stílusbeli szórás. Én gyorsan végigfutnék 2-3 centtel a soron és a visszakóstolásra bíznám a szálazást.
(gondolom megoszlanak a vélemények, hogy az értelmesebbik részhez tartozom-e, minden estre leírom)
A Losonci-t előrébb tenném, gyümölcsös, de karcsúbb (nem negatívumként írom)
A Weninger'13-at most kóstoltam, csalódás volt, kellemetlen illattal (ugyanezt éreztem a Merlot-CS-nál, bár összességében a pinot azért annál sokkal jobb) másnapra javult, volt egy kis gyümölcs is, de nem állt össze egy nap után sem.
Az argentin-t még nem bontottam ki (lehet, hogy ugyanonnan vásárolunk - Degusta?) de hátrébb sorolnám, kóstolatlanul is újvilágiasabbnak tippelem.
A Kovács Nimródról írj majd feltétlenül, jókat mondanak a borairól - de nekem a kékfrankosa durván vaníliás volt ...
A Szeleshát korábbi évjáratait szerettem, különösen a 07-est, a 2015 pedig szerintem kifejezetten jó volt a pinotnak, ki fogom próbálni én is!
Szóval kíváncsian várom a bontás utáni tapasztalatokat, egészségetekre!
Elárulom a titkot, ami apáról fiúra száll: ha tudni szeretnéd milyen a csillámpala íze teliholdtól ötödnapra pirkadatkor kelet felől közelítsd meg egy vemhes csillámpónit, és egy gyors mozdulattal oltsd szomjadat tejével;-)
Egyébként aki írogat ide már egy ideje, annak egyértelmű, hogy a sopronkörnyéki csillámpalás talaj jellegzetességeire gondoltam...
Kérdezném a topic értelmesebb felét: Ez a sor - balról jobbra- így rendben van, vagy valamit változtatnátok rajta?
