Most jöttünk haza mi is némi rosszcsontkodásból. Kalandpályáztunk Magas-taxon.
Hihetetlen jó volt. Egyszer kéne ilyet terepfutóknak is. Megnézném a nagyokat, miként bénáznak a fákon. Szarrá röhögtük magunkat egymáson. :) Jó volt! Ne tudjátok meg Joyline, hogy sikít a csúszópályán! :)
Viszont ennek keretében úgy döntöttünk, hogy mivel most kezdett beindulni az előnevezés és a kiírással is voltak zavarok, kitoljuk! Akinek a pénze még szeptemberben megérkezik, az a kedvezményes nevezési díjért nevezhet. Hajrá!!!
Eddig:
Séra István - elfogadva Kékes Noémi - elfogadva Hajduska Balázs - elfogadva Józsa Miklós - elfogadva Kopcsányi Zoltán - elfogadva Zétényi András - elfogadva Szabó Judit - elfogadva Kerekes Csaba - elfogadva Fülkorn Andrea - elfogadva Kiss Attila - elfogadva Pap Gábor - elfogadva Fridrich László - függőben Páll Attila - függőben Sperka Tamás - függőben Németh Csaba - függőben Mészáros Zoltán - függőben Bárdi Attila - függőben Nedelka József - függőben
Tegnap rájöttem, hogy hogy lehetne az utánpótlás nevelést felpörgetni.
A Piliscsabai Negyvenesek tegnapi hosszabb távja adta meg a választ.
Amikor bokáig, térdig süppedve dagonyáztam az agyagos mocsárban olyan érzésem volt, mint egy rosszcsont kisfiúnak, akit végre kiengedtek egyedül a játszótérre. Magam előtt láttam fiam tekintetét amint kérdően tekint rám az első kikerülhetetlen dágvány széléről, hogy 'Papa, ezt szabad?', mire én azt kell válaszoljam, hogy 'Nem szabad, de most kötelező!'. Ezek után nem lenne kérdéses a szombatok programja... (Mondjuk most sem volt, de ahogy hallottam a rövidebb távon nem volt ilyen finom a terep.)
Először Klastrompuszta előtt, egy 30 fős társaságnak mutattam be, hogy kell bokáig gázolni az iszapban és nagyon élveztem a rossz fiú szerepét, mert az ott szemlélődő gyerekek komoly inspirációt kaphattak a haladási problémák leküzdéséhez.
A Csévi-nyereg előtt több kikerülhetetlen iszapfürdő is volt, olyan térdig süppedős is akadt. Nyam, nyam...
A vége felé a kéken Piliscsabához közel is szétrebben egy csapat, amikor a sártenger közepén átfutottam.
Szóval, ha ilyenekre visszük a kölköket és látják, hogy ez ilyen móka is tud lenni, akkor garantált a siker :))).
Én is készülök, tudj róla. Az idei új "célversenyem"... Csak nem tudom, hogy addigra olyan állapotban leszek-e, hogy lefussam... Jó készülődést nektek is és köszi előre is!
8:10-kor: Esik. Elég lesz a huszas is. - Jó, rendben. - Mégse vagy kegyetlen.
Nevezéskor: Akkor a huszas. - Igen. - Köszi.
Ezek után hagytuk rábeszélni magunkat a rendezők által a negyvenesre. Jó lesz, persze.
Esik. Megyünk ki a faluból. Reng a faborítású felüljáró. Ez ugyanaz, mint a T100. Szerintem nem lesz sár, hisz' homokos szakasz jön. Pár perc múlva már cuppog alattam a homok. És locsog is. Hamar bemelegedünk, a sár kerülgethető. Hopp, az első pont. Elhagyjuk ezt a települést is. Utazunk. Az utolsó háznál vagy féltucat kiskutya csahol és gigasár. Ezután az út előttünk patakká válik. Csobog. Ötletemre kimászunk jobbra a lucernáshoz és örömködve kocogunk a normál talajon. De nem tudunk sehol se visszaereszkedni. Megpróbáljuk az erdőn át is, de feladjuk. Visszakocogunk le, oda, ahol kimásztunk. +1,8 km, +30 perc. Ha így csináljuk 50-ből kihozzuk ezt a ttúrát... A patakot beválaljuk. Hosszában. Szerencsére nem tengerbe torkollik hanem tóba, de azt kikerüljük. És itt a pont.
Az XL ttúra abban különbözik az L-től, hogy 5 helyen ki kell térnünk közelben lévő látványossághoz. A szervező Piliscsabai Természetjáró Kör honlapján deklarála, hogy szeretné megismertetni a táj szépségeit. Ez ma velünk csillagos ötösre sikeredett. Olyan általunk ismeretélen, számunkra eddig rejtett érdekességeket láttattak velünk, amit nem is reméltünk. Az eslő ilyen a Legény-barlang volt. Jó kis emelkedő, olyasmi, mint a Subalyuk, csak nincs korlát, nincs lépcső. Pöpec. Különösen lefele. :)
Kocogunk tovább a Sárgán. Athosz ér utol és ha nem lenne sár, azt hinném, hogy repül. Eltűnik. Vagy elrepült.
Az itiner térképvázlata nagyon jó. Elég azt néznünk. Jé, még nem is ettem ma, a két kis pontcsokin kívül. Betolok fél gélt. Rá két percre mintha megcsavarták volna a hasamat. 5 perc kényszerszünet, falfehér vagyok. Érdekes. De elmúlik, lassan gyorsulunk vissza. Csévi-nyereg, becsatkakozik a Piros. Jó kis bejárás ez a ttúra. Még egy XL-es kitérő, ezúttal a Klotild-barlanghoz. Nincs jel, csak szalag. A gerinc kimászásához nincs ösvény, csak szalag. A szóróbélyegzőt éppen akkor rakják ki. Kiderül, hogy régebben Ördög-barlang volt a neve. Lefelé izgalmasabb megint a csúszda.
Toljuk a Piroson. A 3. kitérő következik, a Sas (Vércse)-szikla. A ttúra egyik legszebb szakasza. Ide még visszajövünk. Puha fenyőtű takarón futunk. Ritkásabb az erdő, szép a táj. Gyönyörű.
Nagy a kontraszt, városi tipegés következik. És kajapont! Kenyér zsírral és sok sóval. Folyadékpótlás- Figyelmes pontszemélyzet. Mint egyébként mindenhol.
Antónia-árok, no itt nem futunk. De rendesen megyünk. Elérjük megint a T100 vonalát. Fent egy jobbos és megfutjuk a Nagy-Szénást. Csodák csodájára nem fúj a szél. Tényleg itt vagyok?? Le a Kéken és a vártnál kisebb a sár. A kerítésnél se még. S végig kerülgethető. Várjuk az utolsó három kitérőt. Mind egy szálon lesz, de hol kell letérnünk? Egészen a sorompónál. Bár már itt a célfalu, mi jobbra fordulunk.
Ismét csodás, rejtett helyeket mutatnak. Először az Ördögoltár-sziklát, mely hatalmas, majd a Gomba-sziklát, ami fura, mint a kappadókiai kövek. Végül felülről érjük el a Kálváriát (ma már a másodikat) és ámulkodunk rendezettségén, szépségén meg-megfordulva. Még 10 perc és célbaérünk.
Kedves személyzet, viccelődünk, nyújtunk, kajálunk, mosakodunk és friss ruhában hazamegyünk. - Köszönöm m & m a reggeli kegyetlenségedet, a társaságodat, a szép napot, a Rendezőknek, Szervezőknek pedig a kirándulást. Ajánlom jószívvel jövőre, megelpő érdekességek mellett mentünk el eddig. Én már láttam, tudom, s majd a Piroson oldalra kacsintva rájuk gondolok! :)
Én már le se írom, mit csináltam volna. A híradóból úgyis kiderült volna. Aztán lehetne gyűjteni az apa nélkül maradt erdészcsaládoknak. Meg nekem hordani a túrót a beszélőre.. :)
Sztem a lehetö legokosabban ja'rta'l el. Nem kell ala'juk adni a lovat, mert ez Eszakbalka'n. Egyszeruen ilyen az emberek mentalita'sa, s me'g csak nem is a pe'nz{-telense'g} miatt. Mikor Sva'jcban futok, v. montizom, mosolyogva köszönnek e's figyelmeztetö za'szlo'cska'k is vannak jo'elöre kirakva. Tudom, nem mindenki szereti mostana'ban mifele'nk öket se, csak eszembe jutott. Bocs, h beleszo'ltam!
Na ja, nyuszi voltam az igaz, mentségemre legyen szólva, hogy az egyiknek láncfűrész volt a kezében, az enyémben meg csak bot. Amikor megláttam a piroson otthagyott fákat megtorpantam és visszafordultam, hogy szólok nekik, de rájöttem hogy tök felesleges, juszt se csinálnák meg, ezért hagytam a francba. Ráadásul, ha most meg is csinálják az esőben, akkor úgy szétturják az utat, hogy akkor meg azért nem tudunk arra menni a jövő héten.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy háromból az egyik teljesen normális volt. Ezekszerint ez az arány :(
De én is csak hangember vagyok és nem csinálok semmit sajna. Azért most elkezdem böngészni, hogy mit lehet a kártevők ellen tenni. A Mátrában valahogy legalább részben máshogy működnek a dolgok, tanulhatnának a tőlük a börzsönyi erdészek az biztos. És nem az a baj, hogy a piroson kidőlt fák vannak, hanem az hogy körülötte tönkrevágják az erdőt.
Mikor visszaértem Királyrétre hárman futottak felfelé a piroson, gondolom ők is ezt tapasztalták. Aztán a büfében összefutottam vagy öt vadásszal, kiderült hogy akkor érkeztek vissza! Gondoltam is hogy hú de jó hogy legalább nem lőttek seggen, mert persze info (mondjuk egy nagy táblán a parkolóban) hogy vigyázat az erdőben vadésznak nuku.
Gratula a reggeli futásodhoz . Úgy látom , Te is találkoztál az erdő állataival . Amiket én láttam ma , azoknak is van farkuk , csak nekik bojt van a végén és mogyorót esznek . Ja , és egyik sem anyázott ( legalábbis nem értettem ) . Remélhetőleg éjjel nem lesz ott senki ( mármint rajtunk és a Nahát túrázóin kívül ) !
A hajnali futira nem tolongtatok, 6.15-kor indultam Királyrétről, mire beértem az erdőbe már teljesen világos volt. Fultán-keresztnél brutál sár van de azt az 50 métert ki lehet bírni. Csóványoson olyan korom fekete felhő volt, hogy lefelé a piroson majd nyakam szegtem (persze fejlámpát minek vigyek, hamár világos van) a sötétben. El is döntöttem, hogy kimarad a plusz Csóvi kör és lebotorkáltam, aztán a háromszögjelzésen feccoltam egy tisztességeset, majd az egyik patakátkelésnél sikerült egyből le is mosni mindkét lábszáramat. Az út egyébként még így nedvesen is jól futható volt. A sineknél viszont óvatosan mennyen mindenki, mert vizesen csúszanak a talpfák a patakáthidalókon és ott nagyot lehet perecelni. Nagy-Hideg-hegy is felhőbe burkolózott majd lefelé a piroson a rét után éppen kezdtem örülni, mert láttam, hogy favágók dolgoznak. Persze nem a piros mentén dolgoznak, viszont az elején olyan dagonyát csináltak hogy ihaj. El is kavartam a nagy ingoványban, úgy kecmeregtem vissza a pirosra, közben "szépen"* szóltak, hogy nem jó hejen vagyok. A pirosra visszatérve a korábban látottakat tapasztaltam, ekkor egy kicsit azért elpattant bennem valami. Az mindenesetre megnyugtató, hogy vizes körülmények között is normálisan futható a Börzsöny.
Elnézést előre is mindenkitől, de szó szerint idézem az erdészet embereit!
* "szépen" =
- Mit keresel itt a kurva anyád!!! Itt kitermelés folyik! Lecsukatlak bazdmeg, mit képszelsz?
- Bocsi, elkavartam a pirosról, a jelzést keresem.
- Huzzál innen a faszba, mert szét....(innen nem hallottam)
- Lejebb van a piros, menjél vissza az előző elágazásig (a traktor vezetője)
- Köszi
Nulla szalag, nulla info tábla, lápig széttúrt talaj, a piroson (20 méterrel arrébb) ugyanúgy ottheverő fák. No comment. 15 fát kellett volna kivágni max 600 méteren. A többit magambafolytom :(
Olyat ti nem is rendeztek :P Vagy igen? :O Amúgy viccet félretéve, legalább fél, olyanon voltam is már egyszer. Nullától valamivel nagyobb százalék esély van még az egészre.
Hát ez bosszantó. Ha vigasztal, a focit egy részleges bokaszalag-szakadás és csuklótörés után hagytam abba. A harmadikat nem vártam meg. Előtte tollasoztam, a vállam nem bírta, most sem 100%-os. Utána teniszeztem, jött a teniszkönyök. Mostanában ugye futkorászom. Kíváncsian várom a fejleményeket :) Lehet, Churchill-nek van igaza (no sport), azért remélem mégsem. Irány a Bp. maraton!
