Ezt a fórumot azzal a céllal hoztam létre,hogy aki kedvet érez kistraktor,csettegő,és egyébb háztáji gépek sajátkezű építéséhez csatlakozzon.De akinek van ilyen gépe az is szóljon hozzá.Itt megoszthatunk az ötleteket,tapasztalatokat.
Most miért kellett ezt tenned ? Más erről mit sem sejt ,hogy ezt ebben a formában is kivitelezhető .
A kerékpáros kultúra rejtelmeit feszegeted ez nem szép rájuk nézve . Én is inkább tovább lépek e bejegyzésen s nem osztom meg a bringás társadalommal a nevedet (:-)))))
Életem egy részét én is itt töltöttem el , mint gépkocsi vezető . Persze olyan jó voltam ,hogy egyszer még egy sivatagi ( Katalin) üdülést is megnyertem ( inkább mint a fogdába kellett volna mennem ) . No szóval próbálták faragni csak néha kevés volt a mester (:-))))))
:-)) ... Az , hogy a "lefokozásom" után ... címzetes MN alhonvéd lettem (?) ... azon magam sem csodálkozom , de ... (??)
De hogy a BM ... zöldparólínos örvezetője , ilyen derékkal tartalékos legyen (?) ...
Akkor neked nem fehér puskát (?) hanem botokat , mankókat kellet , hogy adjanak ...
(Csak azért vicöőlgetem el !) ... , mert a végire engem is a honvédba vartak össze , (motorbaleset után) ... stb ... Na nem is kéthónap után ... xDD :-))
xDD :-)) :-)) ... Így van ez , és röhögni kell mindenen (!) ...
Mind az volt felfelé és mind ki akart tűnni a többi közül ezért ott csesztették az embereket ahol érték Én mondjuk röhögtem az egészen, igaz az előzőek miatt nem is sokat voltam a többiekkel.Reggel nyugisan megreggeliztem, aztán a fotólaborban magunkra zártuk az ajtót, délben ha lement a tömeg kajáltunk, utána megint a labor, este meg visszamentem a körletbe aludni. Csak az a "végzetes" hajnali riadó ne lett volna, ami nem is hivatalos riadó volt, csak önkényes kib.szás...
Utána a rajparancsnokom bejött a kórházba bocsánatot kérni, de szerintem nem önszántából. (Bár alapból rendes gyerek volt.) Őt lefokozták miattam - pontosabban a baleset miatt amit ő hülyesége okozott - én meg megkaptam a műanyag csillagomat. Persze nem sokra mentem vele mikor deréktól lefele bénán feküdtem az ágyon és még azt sem lehetett tudni, lábra állok-e valaha. (Kiment 12 mm-t egy csigolyám a helyéről és nem látszott egyik röntgenen sem, hogy a gerincvelőm mennyire sérült. Elvileg akár el is vághatta volna egy ekkora elcsúszás és akkor azóta BM tolószékben lennék.) :(
A kórházban jó helyem volt (keresztanyámék kecskemétiek, így minden nap látogattak, elláttak), főleg mikor már mozgott a lábam. Hivatásosokkal kerültem egy szobába - pótágyra. Egy nagyon rendes főtörzs, egy százados és egy nyugdíjas, 87 éves tábornok volt a szobatársam. Szegény öregnek minden baja volt már, ő is egész nap feküdt, tele csövekkel. Jókat dumáltunk mikor a többiek kimentek sétálni és ketten maradtunk...
Emlékszem egyszer összekeverték az ebédünket. Ő megkapta az én sült oldalasom tökfőzelékkel, én meg az ő diétás kajáját 1 tükörtojást öt db áztatott keksszel. :)
Reklamáltam én, de nem ért semmit. Szegény öreg meg olyan boldog volt, hogy végre rendes kaját kapott, mert előtte már hetek óta kásákkal meg ilyen vackokkal etették. Csak utána lett nagyon rosszul tőle. Azt hittük elpatkol. Mikor órák múlva visszagurították a kórterembe, képzeljétek megköszönte. Azt monda nem érdekli ha meghal, de legalább még ehetett egy jót... :)
Még arra nem panaszkodtak, hogy kicsi lenne. A "B+ hű de nagy"-ot meg a "csak finoman, óvatosan"-t már hallottam párszor és "nem megy be" is volt... :PPP
Ez még '78 őszén volt. Akkor még keményen szívatták a kopaszokat...
...Hát volt ott pár jó csaj, ifjú feleség akik direkt kukkolták a tejeskávé színű hálóingben fókázókat és kuncogtak közben. Na meg akinek olyan hálóing jutott, aminek elől az alja le volt tépve - na az volt az igazi ciki. Elől semmi, hátul meg mint a frakk - a félköríves alsó rész. Szegény srác egyik kezével magát próbálta takargatni, a rajparancsnoka meg szó szerint rugdosta, hogy rendesen két kézzel fogja a felmosórongyot... :)))
Bevonulásnál a civilbőt pucérra vetkőzés után is egy fiatal, (talán 35 éves lehetett) dokinéni vizsgált bennünket egy még fiatalabb miniszoknyás nővérke és egy másik írnok csaj társaságában. Mit ne mondjak, 18-19-20 évesen szinte mindenkinél állt a zászló kifelé jövet és "harcra kész" lett volna a szakasz ha nem a hidegvizes zuhany következett volna az egyenruha vételezés előtt. Mondjuk elég unottan tapizta a dokinéni a srácokat megvan-e mindkét golyó, de azért néha elmosolyodott. Voltunk vagy 300-an bevonuláskor, így nem csoda ha unta. Bár ha mi is tapizhattuk volna közben, akkor biztosan sokkal előbb megunja... :PPP
Nem a cerkát, a katonai karrierem törte (volna) derékba mikor az aktfotóit árultam és a férje megtudta. (Egy hétig ezredfényképész voltam egy társammal és Halason sok fiatal nő /hivatásosok felesége, lánya/ dolgozott a laktanyában. Emlékszem milyen jókat vigyorogtak mikor hálóingben guggolva fókáztuk a folyosót és kilátszott a lengő "fegyver"...)
Utána meg a derekam roppant meg, 3 hetet voltam Kecskeméten a honvédkórházban. Újra kellett tanulnom járni mikor végre kikerültem... :(
(De ezt nem a csaj férje tette. A rajparancsnok hülyesége miatt történt baleset volt bár tény, hogy a százados az aktfotókért beígért pár hét futkosót, amit viszont így már sajnos nem tudtam megvárni. A 63-ik napon felvittek Pestre a BM-hez, ott egy 3 fős bizottság eldöntötte, hogy nem tudnak tovább mit kezdeni velem, aztán a "hősiességemért" kaptam egy krumplivirágot, majd visszavittek Halasra leltár szerint leadni a cuccom, másnap reggel meg kezembe nyomták a menlevelet...) :)
Ténylegesen 3 napot voltam kiképzésen (ebből az első a bevonulás napja volt), mert utána írnokoskodtam meg fotóztam míg ott voltam. Azért az AK-47-est meg a "golyószarót" egyszer szét kellett szednem és megtisztítani, na meg esténként a stokizást gyakorolhattam míg nem kerültem fel a gyenguszba.
Sőt egyik éjjel még "ünnepélyes sz.rosgatya-temetés díszszázadában" is részt vettem a "kisportolt IFÁ-k" által betonkeményre taposott udvaron. Majd 4 órát álltunk söprűpuskával a vállunkon hálóingben mire a szerencsétlen kiásta a gyalogsági ásójával a szabvány sírgödröt. Még jó, hogy ez szeptember első napjaiban volt, mert télen tuti odafagytunk volna... :)
A gyomrom még csak bírta volna, de mikor dugóhúzóban majdnem földig meg fejjel lefelé a föld fölött pár méterrel repültünk és a szívem is a fülemben vert, na akkor megfogadtam, hogy többé életemben soha nem repülök...
Erre pár év múlva a sorozáson nem ejtőernyősnek akartak beírni. Mondom majd ha előtte agyonlőnek, csak akkor. Így lettem végül határőr kemény 64 napig... :)
Igazad van. Annyira nem érdekel az "angyalok városa", hogy azért röpködjek 10 ezer km-t még ha fizeti is a jegyet... :)))
Sőt egyáltalán nem röpködök. Egyszer, 14 évesen repültem úgy 10-15 percet, na akkor megfogadtam, hogy ebben az életben én még egyszer repülőre nem ülök... :)
