Két savban erős és neutrális fajta házasítása szerintem csak akko működik ha van melléjük egy kevésbé savhangsúlyos, de aromásabb fajta. Például hárs :)
A régi somlói házasítás furmint-juhfark-sárfehér hármas volt. Ebből a sárfehérnek lehetett a legalacsonyabb alkohol potenciálja a legtöbb aromával.
De ha mindenképpen ezen két fajtából akarnék házasítást hegeszteni akkor a furmintot alacsonyabb lombsátorral, vagyis minél alacsonyabb cukorral való fenolos érettség felé vinném és a juhfarkkal hozatnám be az extraktot.
Üdv! Érdeklődni szeretnék a hozzáértőktől, milyen bort ajánlanátok 2500 forint környékén? Lehetőleg olyat, ami hipermarketekben is fellelhető. Fehér vagy vörös, hazai vagy import, igazából teljesen mindegy, csak finom legyen. Azért lehetőleg ne a legeslegszárazabbat írjátok. Előre is köszönöm a segítséget.
Remélem, ez nem offtopic, ha igen, akkor elnézést.
A csitének igaza van. Ezek az ételek nagyon karakteres ízűek lesznek. Ami nem baj, biztos finomak is, de ránézésre a borok itt másodhegedűs szerepben maradnak.
Bocs a kekeckedésért, de ha a borra vagytok önmagában kíváncsiak, akkor ezek az ételek nagyjából elfednek mindent. Ellenben, ha a bor-étel párosítás a lényeg, akkor más a helyzet. Igaz akkor is vannak nekem kevésbé jónak tűnő párok a sorban.
Sziasztok! Március 1-én egy furmint kóstolos borvacsit szeretnénk szervezni. Formabontó kérdésem: Vállalná-e egy műveletlen alkoholista itt, hogy bartelben levezetné az estét, szakmai tudását adva (végig kóstolva étel, italsort) a vendégekkel együtt? Menü amiből készülnie kell:
Ugyanakkor a Hárslevelűnek megvan az a gyengesége, hogy a savait könnyen elengedi. Legalábbis könnyebben mint a Furmint. Emiatt nagyon könnyű belőle lusta, bamba és nyalós bort készíteni. Ugyanakkor gyümölcsösebb és aromásabb mint a Furmint. Ezért is tartják sokan a hárs-furmint házasságot ideális párnak.
Jó dolgokat mond Koló. Főleg a hárslevelűvel kapcsolatban értek vele egyet. Bár a magyar piac nem érti a hárslevelűt. A hordós kisérletezései is nagyon érdekesek, de szerintem a piac jobban értékeli az egyszerűbb portfóliót és arculatot mint azt, hogy lehet csemegézni az érdekes hordóválogatásokból. De persze ez az ő ügye :)
A furmintot illetőleg pedig már vagy 5-6 éve mondogatom, hogy a furmint 12.5-14.0vv% közötti potenciállal szüretelve 5-10g maradékcukoral az igazi.
Vylian Merlot 1999 - meglepően élvezhető volt a bor, egyben volt, élvezetes,ha nem is virgonc már, ellentétben a CS azonos évjáratával, ami teljesen szétesett.
Nekem van egy régi ismerősöm aki egy bulvárlapnál újságíró. Tőle tudom, hogy nem kövtelmény ostoba gyökérnek lenni hozzá :) Bár kétség kívül nagy segítség.
Aszongya, hogy Elzász... Wait, Tramini, megvolt hölgyem? Meg, hogy a következő nagy dobás a buborék? Kézcsókom, maga zacskóban töltötte az elmúlt pár évet vagy a csehkettőt nézte?
A tesla és a többi elektromos autó pontosan az amit te a Tornai alapborokon számonkértél :) Ezek az autók megadják a gazdag fogyasztóknak az illúziót, hogy ők mennyire környezetbarátok.
Majdnem mindegy, hogy csaltak vagy nem, az idióta szabályozás miatt a leírt fogyasztási és egyéb értékek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal, legalábbis az ejrópai márkák esetében. Nekünk Fiat az egyik autó, az kb. olajból fogyaszt annyit, mint amit benzinre adtak meg a gépkönyvben. :D
A japánok ilyen szempontból (is) megbízhatóbbak.
A többszáz kilós akkukkal való "környezetvédelem" és ennek erőszakos tolása pedig erősen aggasztó... már így is teljesen felesleges/feleslegesen nagy kapacitású akkukkal van teli minden, pl. ez a laptop is, amin írok.
Igen, a nitrogén-oxid kibocsátási adatokkal trükközés botránya megvolt, követtem is a témát addig, hogy irgalmatlanul megbüntették a VW-t. A téma engem annyiban érdekelt a környezetvédelmi szabályok kijátszásán túl, hogy mint megrögzött open-source evangelista itt is az transzparens szoftverek hiánya volt az ami miatt ezt a csalást meg tudták csinálni.
Mondjuk környezetvédelmi ideológia szempontból szerintem az összes autó, beleértve az elektromosokat is nettó ökoterrorizmus :) Szóval ezért nem tettem le a VW-t alacsonyabb polcra, mert nálam eleve minden autó necces.
A botányról azért csak hallottál. Csaló szoftver beépítve a VW márka (?) dízel autóiba, óriási kártérítések és büntetések az USA-ban, stb. Természetesen Németországban is pereltek az autótulajdonosok, de ugyebár nincs precedens elv...
Csak kiváló kereskedőnk számára jelent 2017-ben egy magas minőségű etalont a VW erre próbáltam utalni. Németországban a konszern autói iránti kereslet visszaesett. A legujabb, hoyg egy halastavakat és vmi nemzeti parkot üzemeltető német cég perelt, mert 500 db VW gépkocsit vett, amit úgy adtak el neki, hoyg rendkívül környezetbarát...
A karcsúcság nem pejoratív és nem árcsökkentő tulajdonság hanem egy stílus.Érdekes, hogy például a 19.század második felében a "vékony bor" kimondottan elismerésnek számított és a drágább boroktól várták el, hogy vékony legyen. Sőt a kívánatos szín akkoriban a halvány zöldes sárga volt :) Akkoriban (is) gyökeresen elvált a nyugatosan vékony, zöldes borok stílusa a provinciálisnak tartott, főleg haza piacon elfogyó aranyszínű, olajosabb borok stílusától.
A Györgykovács Imre stílusa egyértelműen ezt a karcsú iskolát képviseli. Ebben a stílusban hatalmas kihívás a nagy élmény elérése. De ha ez sikerül akkor indokolt az árcímke.
A Tornai alapborok pontosan ugyanazt a szerepet töltik be mint a Volvo 40-es vagy a Merci A 140 és az Audi A2 :) Ha valaki arra akar egy kicsit több pénzt áldozni, hogy megkapja a prémium illúzióját úgy, hogy közben mégsem fizeti ki a prémium árat akkor azt megtehesse.
A Tornainál amúgy szerintem nem a piac vagy a képesség a fő ok arra, hogy csinálnak ilyen alap borokat. Egyrészt vannak olyan területeik amik azért mégsem a grand cru részhez tartoznak, másrészt a gazdának van egy olyan kimondott ambíciója, hogy az alap szegmensben is jelen legyen. Én a múlt héten beszélgettem ilyen dolgokról a Tornai Tamással és kóstoltam végig oda-vissza az alap portfóliót. Szerintem teljesen vállalható, korrekt, tiszta és egy alap somlóként helytálló borok. Nem nagy borok, nem életre szóló élmények, de nem is erre készülnek.
Még nem ittam ettől a pincétől semmit, csak kíváncsi voltam rá, mivel már többször emlegetted, és az árcédula alapján azt gondoltam, hogy nem a karcsú-légies vonalhoz tartozik. :)
Nekem a Györgykovács egyébként egészen máshogy karcsú, ha karcsú - eddig minden (elég kevés) borával elégedett voltam az árcédulához képest.
A karcsúságnak-légiességnek egyébként szerintem egy ilyen terület esetén - a fogyasztó szempontjából - semmi értelme. A Tornai alsó vonala pl. kb. csak bebaszni jó, arra meg minek vegyen a kedves fogyasztó pont somlóit, annyiért. Az más kérdés, ha a termelő akkora, hogy nem tud az egész területén komoly bort csinálni, mivel annyit nem tudna eladni...
Az SV '13 olasszal kapcsolatban a félreértés elkerülése végett :) Engem azért köt ám egy közösségi lojalitás ami azt jelenti, hogy a nagy nyilvánosság előtt elhangzott véleményemet akonkrét somlói borokról és termelőkről érdemes a helyén kezelni. Remélem, hogy ez azért érhető.
Azt az olaszt egyébként ittam, de nem tegnap. Jellemzően frissen szoktam a Tamás borait kóstolni és nem emlékszem savhiányra. De 2013 azért már régen volt. A Somlói Vándor stílusa pedig inkább a Györgykovács stílusa mint a Bélabácsié vagy a SAP-é. A karcsúbb és légiesebb iskolában pedig máshogy érnek a borok. Mondjuk nyilván hazabeszélek, mert szerintem a Balatoni vulkok borai szerintem nagyobb testtel és érettebb, határozottabb savakkal az igazán tartósak. De ez stílus és nézek kérdése.
Az árakat illetőleg nincsen közöttünk vita. Egy grand cru területről ne várják 1000-2000 közötti bort. Nem lehet ilyen áron a polcra tenni Somlói bort. Nálunk drága a föld, drága a munka és kevesebb a hozam. Olcsó bort keressen a kedves fogyasztó máshol. Ez persze azt jelenti, hogy a grand cru terület borától a fogyasztó joggal várja el a nagyobb élményt is. Én hiszek abban, hogy mi a 3500 körüli árainkért adunk is ilyen élményt.
Igen, a magyar bor ismertsége legendásan gatya külföldön.
Amiben érdekes az amit az Éva mond az az, hogy ezt a problémát nem megoldani kellene, hanem átlépni. Egyszerűen nincsen olyan borvidékünk, olyan borunk, olyan fajtánk ahol és amikkel olyan terméket tudnánk a globális piacon elhelyezni amivel a szélesebb tömegek köreiben növelhetnénk a magyar bornak mint márkának az ismertségét. Ez az amit egyszerűen el kell fogadni. Nem tudunk 10-20 millió (hekto?) liter 0.5-1 eurós literárú jó alapbort sem csináli sem teríteni. Márpedig ha erre nem vagyunk képesek akkor nincs más lehetőség mint a piramis derekát és csúcsát támadni. Ez pedig a gazdagabb nagyvárosok jobbmódú fogyasztóit kiszolgáló igényes (de még nem kizárólag fine dining) gasztró és az igényes vinotékák, bornagykerek piaca. Konkrét példával élve, mi a Somlóról nem tudunk olyan 3-5 dolláros alap borból 100 ezer palackot csinálni amivel Kaliforniában nevet tudnánk szerezni magunknak... de azt el tudtuk érni, hogy ma február 8-án San Francisco-ban két jó étteremben is poharaztatnak SAP Hárslevelűt korrekt (és ez sem nem olcsót, sem nem drágát jelent) áron.
Viszont a magyar ágazati politika még mindig vagy a tömegborokban vagy pedig az ezereurós aszúkban tud gondolkodni. Pedig egyszerűen az 5-10 dolláros ex-cellar árú középkategóriás borok piacán van esélyünk az egyedi és izgalmas borokkal. Frankó lenne ha ezt támogatnánk milliárdokkal...ha már. Bár én már annak is örülnék, ha legalább nem akadályoznának minket a munkában.
