A többség tudja, hogy vízesés, meg ősemberbarlang, jó része utóbbihoz fel sem mászik ( bevallom, eddig egyszer jártam én is ott, akkor Bálapátfalváról sétáltunk át a hegyeken keresztül a barlanghoz, és le sem mentünk a völgybe ).
Sajna, a pénz(telenség) nagy úr, rengeteg dolgot vár feltárásra, renoválásra.
Itt van 3 kép 2007-ből, a kilátóból, amikor anyósékat vittük el oda.
A gerennavári képeket már korábban felraktam ekkorról. Itt az utolsó egy látkép a plató széléről.
Sajnos azt kell leírnom, hogy a Szalajka-völgy és környékének látványosságai között indokolatlanul kis szerepet kap Gerennavár és Éleskő. Lent a völgyben nem kapni róluk információt, nem szerepelnek a bazársorban kapható képeslapokon sem. Mintha nem is léteznének ezek a történelmi helyszínek.
A terület kezelője az erdészet, erről számos helyen olvasni információs táblákat. Legalább a könnyen megközelíthető Gerennavár méltóbb módon való kialakítására, a feljutást megkönnyítő lépcsősor renoválására gondolnának.
De valóban -- bántó szándék megállapítom - hogy a legtöbb kiránduló szandálban vagy papucsban sétált. Abban pedig nem lehet {vár}hegyet mászni.
Úgy rémlik, hogy Gerennavár mellett van egy magasabb vonulat, ami takar.
A kilátó elég jó körpanorámát ad, annak messzebb vannaka hegyvonulatok, amik korlátozzák a kilátást.
Namost a kilátó faszerkezete szerintem olcsóbb, mint egy régészetileg helyes tornyot úgymond a semmiből felhúzni. Meg nem kell hozzá műemlékvédelmi engedély, hosszadalmas feltárás, parttalan szakmai vita, hogyan kellene kinéznie, így még jobban hatványozódnak a költségek.
Szarvaskőn is a várral átellenben felhúztak egy hasonló kilátót, ami egyben antennatorony is. A várhoz szintén nem nyúlnak, mert ahhoz sok-sok pénz, szakember, idő kell. Igaz, ott, mivel antenna van rajta, így ingyenes, nem kell behozni a beruházás árát.
Ha őszinték akarunk lenni, már a nagy "törökverő" Hunyadi János gubernátor sem bírt a XV. században hatalma csúcspontja felé jutó oszmánnal. Lásd Várna és Rigómező. Belátta ezt fia, jó Mátyás királyunk. Ezért létrehozta az állandó zsoldossereget, hogy a Zsigmond király által kialakított déli végvárrendszerre támadó törökök ellen időben felmentő sereget küldhessen. Többet Mátyás sem tett, nem akarta hergelni a szultánt. De a padisah sem mert igazából hadjáratot indítani ellene, hiszen Szabács keresztény kézre jutása rossz ómen volt a számára. Szóval 1490-ig olyan patthelyzet volt a déli végeken. Persze azért a pogány igyekezett zsákmányhoz jutni, belekapni a védtelen pórnépbe. Egy ilyen betörést zúzott szép a kenyérmezei csatában Báthory és Kinizsi.
1490 után a fekete sereget szétverték, a déli végvárakat elhanyagolták. 1521-ben elesett Nándorfehérvár, a végvárrendszer kulcsa. Ezzel a védelem két oszlopa ledőlt.
Tehát a mohácsi vereséget borítékolták, bármekkora erővel is állunk ki, Szulejmán hadait nem győzhettük volna le.
Amin végképp elbukott a középkori Magyar királyság ügye, az a csatavesztés utáni összefogás teljes hiánya, az egymással harcoló magyar nemesek botor hozzáállása. A török helyett egymást gyilkolták, a népet nyúzták.
Tényleg szép lehet ez a kilátó + mennyibe kerülhetett a felépítése! A Nagyon Várbarát-lelkületem azt súgja, hogy inkább a 759 méter magasan emelkedő Gerennavárat tárták volna fel, ahol egy tornyot {mert biztosan volt benne!} renoválva még pompásabb kilátóhelyet nyerhettünk volna.
Vagyis: egy csapással két legyet ütnénk. Volna egy restaurált várunk + benne egy kilátónk.
Ami Éleskőt illeti, míg oda jutottam legalább 3, várépítésre alkalmas sziklaszirtet másztam meg. Hogy mi alapján alapozták meg pont oda, nem tudom.
"Mert igazából itt lehetne egy autentikus vadászati + erdészeti múzeumot kialakítani és nem lent, a Szalajka-völgyében."
Igen, csak az embereket ismerve kisebb látogatószámmal. A többség megáll a völgy elején, végigsétálja azt ( még többen csak a fátyolvízesésig ), és visszamegy. Ide fentre kevesebben jönnek fel, annak dacára, hogy kocsival a várlépcső tövéig lehet jutni.
Kissé elszontyolodva, hogy nem találtam meg Éleskőt, indultam tovább a másik erősség, Gerennavár felé. Ebben már erősen bizakodtam, mivel a turistatérkép szerint jelzett úton megközelíthető + a Várhegy alatt kiépített parkoló van. Így is volt, simán ráleltem.
Most nézegetem a Heves megyei vármonográfiát + Engel Pál történész archontológiáját. Ezek szerint, amikor már Éleskő királyi kézbe került, azt a kicsiny várat lerontották és helyette a völgy túloldalán, magas hegyplatójával egy nagyobb méretű objektumnak helyet adó várat emeltek. Mivel Nagy Lajos király {uralkodik 1342 -- 1382 között} imádott vadászni, számos ilyesforma épületet húztak fel {pl. Várgesztes, Végles, Zólyom, Diósgyőr}. Tehát nagy építtető volt Lajos.
A Várhegyre valamikor betonozott kőlépcső vezetett fel, ez napjainkra erősen lepusztult. Fönt padok várják a kirándulókat. Maga a várrom elhagyatott, a nagyobb fák gyökerei erősen bomlasztják. Pedig a belsővár kicsiny területe viszonylag kis energiával megkutatható lenne. Nem igazán értem, miért nem látták még meg Gerennavárban a nagy lehetőséget? Hiszen Nagy Lajos király eredeti {átépítetlen} rezidenciáját lehetne bemutatni. Nem úgy, mint pl. Várgesztesben, ami alig hasonlít az eredeti állapotára.
Mert igazából itt lehetne egy autentikus vadászati + erdészeti múzeumot kialakítani és nem lent, a Szalajka-völgyében.
Óóó! Én sajnos nem foglalkoztam a mohácsi csatával, csak a terepet jártam be többször is - no nem a csata miatt, hanem szolgálatból! Ám, ha elfogadjuk a sereglétszámokat, 25 ezres magyar haderőt, 70-80 ezres török haderőt amelyeket még a segédnépek miatt meg kell duplázni - egyszerűen nincs máshol hely, ahol ennyi ember elférne táborostól, csatamezőstől. Ami máig bosszant az a Szapolyai hibáztatása a csatavesztés miatt! Ti. Szapolya az erdélyi hadaival időben elindult de vagy három levelet kapott, melyek egymásnak mondtak ellent. Vagy visszaküldték, hogy védje Erdélyt, vagy sürgették! Ugyanakkor a Frangepán Kristóf hasztalan kérte a királyt, hogy várják be, mert Valpónál nem tud a megáradt Dráván átkelni. Se a király, se Tomori nem hallgatott se Szapolyára, se Frangepánra, hanem nekiugrottak a töröknek. Így Szapolya Bajánál, Frangepán meg Valpónál "nézhette" végig a csatát. A vesztés után a balfácán és menekülő vezérek jó magyari szokás szerint mindenkit hibáztattak, csak saját magukat nem! Sajnos ez rögzült a nemzeti emlékezésben! :-(
Áttérve a Topik főirányvonalát képező várakra, előbb Éleskő kalandos felkereséséről írnék. A leírás szerint jelzetlen gyalogösvény vezet hozzá, meredek kapaszkodókkal. Akkor irány a hegy, amelyen sejtettem. Mintegy 4 órányi, záporozó esőben történt, kullancs felszedő bozótáttörések után egy kerek fehér kör - jelzést követve eljutottam arra a hosszúkás sziklagerinc végébe, ahol éles kövekből a természet fenséges ereje által formált csúcs nevetett rám kárörvendően.
"Valami van, de nem az igazi" -- jutott az eszembe, majd sarkon fordultam, hogy lekavarodjam valahogy a hegyről.
Brrr! Tamás! :( Mohács Horvátországgal határos! Amúgy a lokalizált csatahelytől délebbre nem lehetett. Arra felé tiszta mocsár minden még most is, hát még 500 éve!
Érdekes megközelítése a témának. Hiszen eddig a történészek mindig a korabeli leírások alapján próbálták rekonstruálni az évszázadokkal ezelőtt történt eseményeket {csaták, várostromok, hadjáratok}. De a leírások sok esetben elfogultak, pl. a győztesek mindig kidomborítják a győzelmüket, lekicsinyítve a veszteségeiket.
Más: nagy jelentőséget tulajdonítok a csatatér kutatóknak. A múltkorában láttam egy dokumentumfilmet, amiben a százéves háború egyik ütközetének, az agincurt-i csatának területét kutatták át fémkeresővel. És találtak egy hosszú íjhoz tartozó nyílvesszőhegyet!
Sajnos a mohácsi csatatér kutatása nem lett befejezve. Egyes vélemények szerint az igazi csatamező már szerb területre esik:
Szilvásvárad község déli végén érhetjük el a kirándulók paradicsomának számító Szalajka-völgyet. Bejáratát sorompó zárja le. Mivel az erdészet magánútjának számít, az autóval való behajtásért fizetni kell. Ha tanácsolhatom, érdemes a kocsival még kívül leparkolni, majd a közeli erdei vasúttal végigutazni a csodálatos szépségű völgyet egészen a végállomásig. Onnan felkapaszkodni az Istállós-kői ősember barlangig, majd visszafelé a völgybeli lejtős úton, komótosan végignézni az egyes helyszíneket. Igazából ha mindent látni-megmászni és kipróbálni akarnánk, legalább egy szombatot-vasárnapot szükséges rá áldozni. Ami persze kellő anyagi áldozatokkal jár. De utólag az élmények bőven kárpótolnak minket.
Tehát előbb következzék az Istállós-kői ősemberbarlang:
Eredetileg erre a hétre mást terveztem. De aztán végül a B-terv lépett életbe, vagyis megvalósíthattam régóta dédelgetett elképzelésemet, a Bükk-hegység északnyugati részén található Szalajka-völgy felfedezését. Természetesen középkori várakra koncentráltam. De mivel gyanúm szerint a kedves Topiklakók meg{vár}köveznének, ha kihagynám a természeti szépségeket a hosszúra nyúlt mondandómból, hát nem hagyom ki őket! :-)
Az alábbiakban igyekeztem a "sok kép - kevés szöveg" mottót betartani.
Meglepődnél, ha megtudnád milyen messziről indítottuk be Szádvár megmentését! Egyikünk sem lakik B. A. Z. megye területén. Több száz kilométerről járunk oda a vármentő napokra, magunkkal cipelve csákányt-lapátot-fűrészt és lelkesedést.
Jól sikerült művészi képekhez ajánlanám a flickr oldalt! Könnyű regisztrálni, és a világ összes részéről jönnek visszajelzések (én két éve vagyok fent: http://www.flickr.com/photos/32763019@N07/, és - ellentétben egypár másik képmegosztóval - soha semmi problémám nem volt. Érdemes angolul is kiirni a tartalmat, plusz ügyesen "tag"gelni. Az első pár képedet kb két hétig nem látja más - ez a szemetet feltöltők ellen van. Egyszerre 200 kép lehet fent).
Vitánynál a közelben lakókat kellene valahogyan felrázni,mert a távolabb lakóknak képtelenség a helyi hivatalokat és hatóságokat végigjárni. Nekünk a távolabb lakóknak a nyílt vármentőnapokat lehet kétkezi munkával támogatni,lehetőségekhez képest.
Nem voltam eléggé figyelmes,hogy a Badacsony és Gulács keletre esik ezen a képen és hát keleten nem mehet le a nap:) Ki korán kel,jó képet készíthet.:)
Én áprilisban megnéztem ezt a részt és ma is áll ott egy nagyobb faldarab. Állítólag egy kőböl épült őrtorony maradványai. Valamikor a hegy peremén valamiféle palánk futott körbe.
Örülök, hogy ezek szerint van egy Topiklakó, aki évente minimum 2 x családlátogat + vártúrázik Erdélyben. Így első kézből értesülhetünk a változásokról az egykori "Tündérország" területén.
Ahogy a régen élt szászokat gondolom, a precíz falusi lakosok még azt is meghatározták, hogy melyik lőrésnél, melyik szuroköntőnél ki álljon harcba vész esetén. Mint ahogyan a városok falánál a céhek sorakoztak fel, az ő feladatuk volt az adott falszakaszt megvédeni háborúban, tatarozni békében.
Ezért sajnálatos, hogy Ceausescu idejében szabályosan eladták az erdélyi szászokat, nyugat-német márkában mérve minden emigrálót. Így a területre a XII. század végén érkezett szász népességből napjainkra alig maradt hírmondó. De amennyire tudom a hátramaradottak őrzik hagyományaikat, sok helyen a templomerődöket is ők gondozzák, renoválják.
De még Károly wales-i herceg is érdeklődik a Szászföld iránt:
Különösebb lázongás nélkül bírta az ostromokat. :) Hát, azért egy egyéves kölökkel nem olyan egyszerű, de megoldható.
Pl. Prázsmárt végigaludta a hátihordozóban, így nyugodtan tudtunk nézelődni.
Belépő van (kb 1000 Ft 2 felnőttnek), de mi nem találtuk meg a pénztárost, utánunk meg senki sem szaladt, így hát potyáztunk...
Prázsmár védművei szintén elképesztőek, nekem legjobban a szuroköntők rendszere és az azokat bizonyos időközönként megszakító árnyékszékek tetszettek :)
Ahhoz képest, milyen sűrű volt a program (dédnagymama meglátogatása, Hargita meghódítása, ballagás, disznóölés-igen, nyáron-), na meg amilyen időnk volt, örülök, hogy ennyi belefért.
Szia! Jó téged ismét a Topikban olvasni és látni a fotóidat. Az élménybeszámolód alapján, ezek szerint remekül sikerült a vártúrád. Azért kár, hogy a Földvár kimaradt... Látom, hogy a kis rablóbáró mindenütt felfedezte a látnivalókat! Nemhiába, meg kell edzeni az ifjúságot, hadd legyen ő is menő-manó! :-)
