Állítólag Romániában is vannak olyan sós tavak,hogy fennmarad az ember a tetején.Én is Costa Braván voltam,meg még régebben Olaszban,de akkor még nem voltam sömörös.
Egyenlőre végigjárom most már a Tomesát ha elkezdtem.Nem sok van még hátra a 25 alkalomból,de eddig semmi pozitív reakciót nem mutat a bőröm.Állítólag Holt-tenger imitáció.Bár szerintem nem sok köze van az eredetihez:)
Persze ez sem garancia a tünetmentességre, de én ennél jobbat még nem tapasztaltam. Ettől még lehet, hogy van jobb hely/megoldás, de én nem tudok róla. Ha valakinek van jobb ötlete, tapasztalata, javaslata kérem, hogy ossza meg velünk. Előre is köszönöm.
Én többször (pontosan 3x) jártam a Holt-tengernél. Soha sehol ne tapasztaltam még ennyire sós tengert. Összehasonlítási alap(ok): Spanyolország (Costa Brava, Costa del sol), Tunézia (Mahdia, Skanes), Egyiptom (Hurghada).
Á az nem annyira sós.Holt-tenger 33%-os.Spanyolban voltam pár éve 10 napra nem ért semmit az a Földközi-tenger.Lehet nekem a Holt sem ér semmit,de legalább repülőzöm,meg halandzsázok arabul :)
Persze. Horvátország, Egyiptom, vagy békésebb időkben Tunézia is jó. De nem lehet összehasonlítani a Holt-tengerrel (szerintem inkább tó, mint tenger, de ez részlet kérdés). Annyira sós, hogy lehetetlen benne az úszás. Pontosabban a fürdőzés hanyatt fekve, vagy a vízben állva (szó szerint) lehetséges. A tengerszint alatt van 400 méterrel. Itt van a világ legmélyebb szárazföldi pontja. Amennyire hallottam, olvastam, ez a Nap sugaraira is hatással van. Szóval nem teljesen Horvátország Egyiptom, Tunézia, stb.
Az út több mint 3 óra. A wizz olyan lehetetlen időben indítja a járatait, hogy az utolsó buszt (Egged , kb. Volán) is lekési az ember. Ebből adódóan az autóbérlés elengedhetetlen; ebben igazán az 500 USD zárolása a fájó. A bérlet végén feloldják, de tény, hogy nem kellemes. Az üzemanyag b.drága, de egy tank benzinnel meg lehet úszni úgy, hogy benne van egy nap jeruzsálemi út is. A szállástól a partig autóval 5 perc, gyalog... hát nem próbáltam, ezért nem tudom.
Sömörtúra:) Én is éppen ma nézegettem hogyan és mennyiért lehet kijutni.Nekem 1 év múlva lesz rá keretem csak.Még repülőn sem ültem soha életemben.Azt is kipróbálnám egyúttal :)
Sziasztok! Legutóbb 2014. májusban töltöttel 10 napot a Holt-tengernél. Saját magam szerveztem: - a repülőjegyet (Wizz), autóbérlést, illetve a szállást (kibbutz).Reggeltől délutánig a tengernél voltam. Tünetmentesen jöttem haza. Ez az állapot kb.3 hónapig tartott. Az egész út 290.000 HUF/fő került. Nem olcsó. Egy őszi út nem lenne rossz, hogy a telet könnyebb legyen átvészelni. A költségek megoszlása miatt, örömmel venném a csatlakozó útitársakat. Ferenc
Szerintem te arra gondolsz, mikor valaki a bétablokkolót egyszerűen vérnyomás csökkentésére eszi... Pedig igazából nem arra való. Miként egyszer egy egészségügyes megfogalmazta, a bétablokkoló a rossz szívműködést helyrehozza, a jót elrontja. Ha az ország három vezető kardiológusa azt mondja valakinek, a bétablokkoló bizonyos szükséges hatásait mással egyszerűen nem lehet helyettesíteni, akkor te mégis jobban tudod? :)
Már akinek :)Nemsokára végzek a Tomesával,de a bőröm ugyanolyan ocsmány mint volt és ugyanúgy viszket.Gondoltam kimegyek a Holt-tengerhez,de lehet ezek után tök felesleges.
Az én történetem a következő: a könyökömön megjelent egy folt,amiről semmit sem tudtam.Hónapokig ott volt,semmit sem változott. Meguntam,és elmentem orvoshoz hogy mondja meg hogy mi ez. Megmondta,és lefestette előttem a fényes jövőt. Az eredmény "fantasztikus" volt,ahogy ígérte szépen elkezdődött a terjedés. De mielőtt vele beszéltem,hónapokig semmi! Azóta javulások,és visszaesések váltogatják egymást. Pl leszoktam a savas dolgokról,amitől enyhültek a problémák (a terjedelem nem csökkent,de a bőrképződés javult),ez tartott egy ideig. Aztán mintha a sömör hozzászokott volna,újra betámadt. Ugyan ez történt kenőcsök esetében is,volt hogy jelentős javulás után jelentős visszaesés történt. Kezdem úgy érezni hogy ebben a dologban én csak veszíthetek.
sok éve írtam már ebbe a topikba, azóta okosodtam.
36-37 éve van sömim, ami egy aranyos darab mert csak nem látható helyeken van, meg a fejbőrömön és ízületi problémákat nem okoz.
Azt vettem észre magamon, hogy egyrészt a tenger és a napsütés szuper hatással van a bőrömre (2-3 hét tengerpart teljesen elmulasztja általában) viszont valahogy a sömöröm én vagyok. Nem tudom elképzelni, hogy ne legyen valahol. Nyilván ehhez köze van, hogy pici gyerekkorom óta együtt élek vele és egyáltalán nem zavar sem engem, sem a környezetemet. Csak az zavar, ha valaki úgy bámul, mintha pici zöld marslakó lennék :D
A tenger és a napsütés szuper dolog, de a másik fontos, hogy az ember ne stresszelje magát semmin.
Másik kitapasztalt dolog, hogy a körmöm mindig legyen rövid, ne tudjam magam véresre vakarni.
+ bizonyos fajta mosószer és öblítő sem jó, illetve érdemes lecsökkenteni az adagokat belőle
+ fontos a plakkok rendszeres eltávolítása egy kiadós fürdés során és utána bekenni bármilyen krémmel.
A gyógyszertári vackokat nem fogyasztom sok éve mert az okozott mellékhatások rosszabbak, mint a sömi.
Szintén zenész! Nekem az ELOCOM-os kenőccsel vannak "forró" pillanataim amikor a testhajlatokban (hónalatt és combtőben, az utóbbi az igazi esőtáncos fajta...) megjelenik a folt.
Nekem az orvos által felírt szteroidos keverék kenőcs is szokott úgy marni hogy indián ordítással rohangálok a lakásba körbe,körbe. Olyan érzés mintha valamivel folyamatosan égetném. Ez tart kb 10 percig utána elkezd enyhülni.
Ez érdekes én 1,5 éve szeredet a trexant 3 havonta labor és normális az eredményem.
Ekkora különbség lenne a gyógyszer, és az injekció között?
Most rendben vagyok teljesen, ilyenkor nincs bajom, télen szokott jobban bedurranni, főleg az ízületeim.
A bőröm akkor is rendben van. Idén rásegítek egy kis szoláriummal, állítólag az nem csak a bőrnek, hanem az ízületeknek is jót fog tenni+eljárok majd úszni. Ezek a tervek télre.
Hmmm...tanulságos és elgondolkodtató amit írsz.Nekem többek közt ez jutott most eszembe....az embernek sajátossága, hogy értékrendet állít fel , ami élete során folyamatosan változik. A te megpróbáltatásaid, betegségeid, stb, mindig háttérbe szorították a ps-t.Most jött el az idő, hogy nyugodtabb, boldogabb életed lehetne, és talán most lett fontos, hogy a sömörrel is megküzdj, ha már annyi mindennel megbirkóztál.
Hát, kívánom, hogy sikerüljön, bár ha végig olvastad a fórumot, akkor láthatod, hogy inkább kevesebb, mint több a siker...ez nem pesszimizmus, csak tény.
Néhány éve a betegségem kezdetén az volt a legnagyobb problémám,hogy nem tudok nyári szandált húzni, mert kilátszik a sömöröm (nekem talp-tenyeri), és hogy kellene úgy kezet fogni, boltban fizetni, hogy az emberek ne lássák a hámló tenyerem. Most, a sokadik fellángolás után,már annak is örülök, ha jajgatás nélkül tudok reggel talpra állni és kőkeményre száradt talpammal eltotyogni a fürdőszobáig.
Visszagondolva, az életbevágó nagy bajok, vagy események valahogy mindig elnyomják a kisebb bajokat.Arra gondolok, hogy pl. amikor a családomban haláleset történt és összeroppantunk, vagy a tavalyi nagy vizsgaidőszakomban, olyankor mindig tünetmentes voltam, eszembe sem jutott, hogy ps. beteg vagyok.Amikor a "lufi" kezdett leengedni a lelkemben, akkor jött a ps. fellángolása. Vagyis nálam a stressz megelőzi a fellángolást. De az is lehet, hogy bevonzzom...márciusban tök elégedetten símogattam egyik este a bársony-síma talpam, és arra gondoltam, hogy több mint fél éve tünetmentes vagyok. Ettől marhára boldog lettem, már azt hittem, hogy meggyógyultam. Kb. 2 hét múlva megjelentek a hólyagok, azóta szenvedek.
A fórumon vagyok csak új, sömisként valamivel több mint 30 éves múltra tekinthetek vissza. Nálam elg furán indult. Először a fejbőrömön jelent meg, és senki sem tudta, hogy mi is akar ez lenni. Megyeszékhelyen laktam, korábban a kórházban dolgoztam, megvolt tehát a hátszelem, mégsem tudta senki, hogy mi is a bajom. Olyan nagyon én se vergődtem rajta, mert ha mindig más samponnal mostam meg, akkor rendre meglepődött, és 2-3 napig békén maradt. Ez volt 20 éves koromban. Ráadásul a krisztusi kor eléréséig masszív piás is voltam, és napi 60 szál cigarettát is elszívtam. (33 éves koromban irdatlan akaraterővel egyszerre tettem le mindkettőt.) Ha mindez nem lett volna elég, ettől kezdve gyalázatosan keveset aludtam, rendre 2,5-3 órákat, csak amikor kibuktam (általában 8-10 naponta), akkor ájultam el 30-36 órára.
Aztán egyszer csak beütött a krach; mindkét bokám bedurrant. 38 éves votam ekkor. Korábban is előfordult néha, hogy hol az egyik, hol a másik fájt, de mivel mindig volt egy másik, amire éppen rá tudtam állni, és mivel pasi vagyok, nem sokat foglalkoztam vele. Volt, hogy hokedkira térdelve kellett közlekednem, de akkor sem Ez viszont most annyira betett, hogy egyszerűen nem voltam képes felkelni sem. Nagy kivizsgálás következett, de a reumatológus főorvos csak vakarta a fejét, mert se a röntgen, se a vérvételi eredmények, se semmi nem árultak el neki semmit. Már majdnem ott tartottunk, hogy rám fogja, szimulálok, amikor megakadt a szeme a hajhatáromon látható halvány csíkon. Na, akkor esett le nála, hogy mivel is állunk szemben. Több hónapig kórházi kezelés kezdődött. Jelzem, ebben az időben már a tejiparban dolgoztam, és mivel akkoriban még úgy tudtuk, hogy a tej élet, erő egészség, napi több literrel bőr alá is nyomtam. A mai napig meg mernék esküdni, hogy ez robbantotta be véglegesen a psorimat. Szóval először az ízületeim, aztán a jellegzetes helyek, könyök, mellkas, köldök, stb, megjelentek a plakkok. A bokáim annyira szarul voltak, hogy munkáról szó sem lehetett, hiszen 10 métert is csak vánszorogva tudtam megtenni. Leszázalékoltak. Elváltam.
Új párommal vidéken, egy düledező romhalmazban kezdtünk új életet. 40 voltam ekkor. A dokik azt mondták, néhány éven belül mankó, majd tolókocsi vár rám. Addig szedjem szorgalmasan a Methotextrátot, vagy hogy a bánatba kell írni., meg az időközben előjött mellékhatásaira fölírt egyéb 8 féle "gyógyszert".Vidéken biokertészkedtem, és az állatokat is bio módon tartottam. Azt ettük, amit megtermeltem, a boltban szinte semmit sem vettünk. 44 éves koromban a kezembe akadt Lenkei Gábor első könyve, és egy laza mozdulattal a kukába borítottam a gyógyszeres fiók tartalmát. Szörnyű volt már tényleg! Mindenhol, otthon, az autóban, a horgász cuccaim közt, mindenhol "gyógyszer" volt már, mert nélküle nem tudtam létezni. Innentől viszont egy darabot se! Helyette Lenkei vitamint szedtem. Két évvel később már fél napokat talpon voltam, dolgoztam otthon, mint az állat. Lassan felújítottam a házat is, rendbe jöttünk anyagilag. De a bőrömön közben lassan szaporodtak és terjedelmesedtek a plakkok. Vidéken viszont ez még elment, nem sok vizet zavart.
Hogy rövidre fogjam, 2012-ben, a második Orbán kormány idején elvették a rokkantsági nyugdíjamat, így a párommal fogtuk magunkat, kijöttünk Németországba. Rá néhány hónapra otthon a házunk is leégett. Mostanra egész jól berendezkedtünk itt kint, munkát is találtunk, (igaz, én csak minijobban dolgozom) éljük az életünket, de msot a sömi kezdett zavarni. Szeretnék néha strandra menni, vagy akár csak egy rövidujjú inget felvenni anélkül, hogy megbámulnának. Korábban Diprosalic kenőccsel, meg Dermováttal próbálkoztam, kevés sikerrel. Itt kint Psorioderm, és Eucerin következtek sorra. Hasonló sikertelenséggel. Közben az étkezésünket is próbáltuk reformálni. Kipróbáltuk a nyersétkezést, és noha a bőröm szépen javult, náhány hét után olyan szénhidrátéhség tört ránk, hogy elkurvultunk és visszatértünk a "normál" étrendre. Igaz, cukrot azóta sem fogyasztunk. Illyetve én egy évig gluténmentes diétát tartottam, de a psorit nem nagyon hatotta meg semmi. Egyetlen egyszer volt igen látványos javulás, amikor egy léböjt kúrát tartottam. Ez úgy történt, hogy valami fertőzés következtében hányás, hasmenés formájában kijött belőlem minden lé, miközben napokig nem ettem semmit.
Most két három hete dinnyehéjjal kenegetem magam. Olvastam ezen a fórumon ugyanis, hogy a glükozamin segíthet. Elég szépen lesimultak a plakkok, de persze az első meglepetés elmúltával úgy látszik, megint győzedelmeskedik a psori.
Végigolvastam a fórum minden betűjét annak reményében, hogy a gyógyszeripar mára talán megemberelte magát, és piacra dobott valamit. Meggyőződésem ugyanis, hogy lenne megoldás, csak éppen hülyék lennének a potenciális vásárlóikat meggyógyítani. A psoriasis remek aranytojást tojó tyúk. Nem halálos kór, de éppen annyira képes megkeseríteni a delikvens életét, hogy élete végéig a gyógyszertárak bősz vásárlója legyen. Annyi bőrt lehet lehúzni róla, amennyit nem szégyellnek. Szomorúan látom azonban, hogy a mai napig sem történt előrelépés az ügyben.
Most a harkányi Sulfivit kénes koncentrátumot készülök kipróbálni. Jelentkezem majd, hogy milyen eredménnyel.
