Mesterkést szeretnék vásárolni, a régi megadta magát. Kérem írjanak mindazok, akiknek van valamilyen tapasztalata: milyet érdemes venni egy eléggé pörgős otthoni háztartáshoz. Komplett készletekről is érdekelnek tapasztalatok!
Csempére 2komponensü UHU-ragasztóval, vagy azzal az icipiri kistubusos SUPERATTAK nevü csudával mindent fel lehet ragasztani.
1-2 csöpp elég és masszívan ott tart bármit.
Ha aztán megunja az ember, akkor egy kis hosszanti ferdén odahelyezett kalapácsütéssel letöri a felragasztott fémakármit, és csempérõl meg pengés ablakpucolóval le lehet vakarni a maradékot.
Persze csak ha nem kilószámra visszük fel a ragacsot a csempére.
De ezek a ragacsok olyan erõsek, hogy tényleg csak 2-3 csöpp kell.
Olyan bikaerõs mágneslécet vettem, hogy cca. 2-3 hónap után az ott tartott késeim a kisebb szegeket, csavarokat, acélbögréket, és egyéb delejezhetõ eccájgokat lazán magukhoz rántják.
Ez sem mindig elõny.
És a delejezett acélból nem lehet ezt csak úgy kiradírozni...ezek már mágnesesek lesznek 1700 évig.
Vettem egy ilyen mágnest, nem bírtam elnézni az egymáshoz, egy máshoz verődő késeket. Aztán valahogy nem került falra. Összefurni a csmpét, olyan bazárian néz ki .........
A végén vettem egy fa blokkot, a mágnese pedig arra vár, hogy szerszám tartóvá lényegüljön át.
A nem átlag háziember pedig csak hosszas és erőteljes behatásra, duzzogva áll neki egy napi használatú konyhakést megfenni. Amikor pedig párja az első alkalommal tányéron vág vele valamit, elkéri, hogy beledőljön :)
Óóóó...nagyon hosszú kellene legyen az a használat, ami alatt a félprofi fa-késtartók átfürészelõdnének.
Ááááá!
Ezt én itt 23 éve vettem, cca. a lányom születése idején valamikor, ...állandóan ki-+be rakjuk bele a klf. késeket, napi minima 20-25 alakalommal, de nincsen rajta még jele se annak, hogy a fürészes (vagy egyéb) kések a tartó slicceket akár csak ki is tágitották volna.
Pedig egy teljesen kesekenyvásznú, népi-mezei IKEA darab, messze nem a vaskemény fákból összeszuperkedett, és méregdrága luxusi procc-ság.
Addig éljekén egészségben, és a mai állapotomban, amíg a kések valamelyike át nem fürészeli a sliccet!
Errõl azonnal eszembe jut a "Body Guard" c. filmbõl az a baró jelenet, amikor a csaj a krapi udvari lakásába elõször megy be szerelmeteskedni, és funnyn elkezdene játszani a hapikám katanájával, ....és a manusz a kezével leinti, hogy ne mozduljon, aztán a nagy csendben ráejti a kard élére a csaj kis kék selyemsálját, ----az meg kétoldalt lehullik megfelezve.
Ha csak egy kicsikét is "handy" az ember, akkor a csontozót mindig az agyonfent/elkopott régi, de márkásan jó acélokból alakítja ki.
A lentenbbi képemen a fenõszíj mellett van egy íves, kis 13 centis kés, az valamikor egy 28 centis /egész más profilú/ nagy kés volt, de mostanra az lett belõle ami...
Kifejezetten jó gyaksi egy valamikori nagy késbõl egy frankó kicsit szabni.
Kirajzolom fekete filccel a fazont, aztán gyorsvágóval (de nem felizzitásig!) lassan, vizbehütve lenyesem a hosszból a felesleget, majd lassu köszörün kialakítom a végsõ profilt, ... kiélezem, lefinomítom, polírozom, oszt annyi. És a franc se fog kiadni mondjuk egy Wüsthof-csontozóért 45-50 Eurót. Nyemám!
Leginkább akkor, amikor "A Tudorok" címü kosztümös történelmi sorozat megy, és mutatnak egy jó lenyakazást, én meg cufellig éppen hagymát szeletelek....fél szemmel a képernyõre bámulva.
"...talán 5 órás munkával (hehehe!) elérem, hogy beleszalad a kezembe..."
Én ezt egyetlen pillanat alatt elértem: az asztalon fekvő kést -kezemben forró edénnyel- arrébb pöccintettem. Amikor eszembe villant, hogy a pengéje van felém, már a fájdalom nyilalt ujjbegyembe.
