Még a 16. sz OKT túraszakaszhoz annyit, hogy itt már 3 helyen is változott a kék túra útvonala, a legfrissebb most pont a Sikáros rét előtti részen, ahogy újra járható Dobogókőtől. A műúton áthaladva, és leereszkedve a szerpentínen a völgybe, a régi kék, melynek a fákon látni is a felfestését halványan, a völgy bal oldalán ment, most meg a jobb oldalon a cserjésben. Itt tévedtünk el elsőnek, mivel a cserjésnél nem találtuk tovább a friss felfestést, ezért a régi, de elején még kitaposott ösvényen haladtunk tovább, mire elfogyott az út. Szerencse volt, hogy alig távolabb ment párhuzamosan az új, így oda vissza tudtunk csatlakozni még. A mésik kis eltévedés a Sikárosi pecsételés után volt, ahol adta magát a nyíl egyenes friss múrvás út felfelé, amin megindultunk, de kiérve a műútra nem láttunk csak táblákat, de kék jelzést nem. Így visszafordúlva már rögtön láttuk, hogy a körbe kerített erdészlak kerítése mentén megy tovább a kék túra jelzés a Lenkó emlékmű felé. Érdekes volt Pilisszentlászló is, ahol a falubol felkaptatva az utolsó házaknél azt mutatja, a jel, hogy jobbra, de itt elsőre egy kertes ház kocsi bbejárója tűnik fel. De a ház gazdái megelégelhették a portára betévedő kéktúrázókat, ezért kitették a kocsibejáróhoz a zöld műanyag kukát, és egy kartonra ráírták, hogy a túra útvonal a ház mögött vezet el. Így rögtön meg is találtuk a szűk, sötét völgyecskét, amin lehet tovább haladni.
Ez a 16. sz OKT szakasz is nagyon szép, és a legjobban az tetszett, hogy itt is megy az ember hosszú kilómétereken és semmiféle cifilizáció nincs, azaz sem mobil térerő, sem autó, sem villanyvezeték, csak a természet, meg a túrázók, miközben Budapestől nem is vagyunk annyira messze. Ezért tetszik még a Zemplén, és a Börzsöny is.
Hát csak 24,2 km, de mi megtoldottuk Dobogókőn a Thirring körúttal, így már azért 26,2 lett a táv, és +731 m a szint. Hát ez már így tényleg majdnem 27 km, ami megfelel a Kinizsi 25-nek. Bár a szintidő kevés lett volna, mivel 7 óra 25 perc alatt mentünk végig (OKT 6 óra 30 perc), ami már túlcsúszna a Kinizsi 25-ön. Igaz a Kinizsin biztos nem lenne sörözgetés, mint volt a Gesztenyésben Pilisszentlászlón, vagy fotózgatás útközben :-)
Igazad van Hörpölin adatai szerint csak 102 km, 3100 szintemelkedessel. nem egy nagy durranas. De most hogy ez igy beirasra kerult, hozza kene meg csapni a Börzsöny 40 kilometeret, es egy darabban megcsinalni a Dorogtol-Nogradig mozgalmat.
Sziasztok, tegnap a Dorog-Visegrád szakasz volt bejárva, az út remek volt. Sikárosi rétnél pompázatos őszi kikerics mezők fogadtak, gyönyörű volt.
Dobogókő-Sikáros eh. között ismét járható az eredeti kéktúra útvonala. Frissen felfestve, mindkét irányból a terelésre utaló táblák levéve, kerités nincs, szépen kitisztítva az út. Arra figyeljetek, hogy ha Dobogókőről mentek le Sikáros felé, akkor keresztezve a műutat, majd utána egy meredek lépcsőszerű ösvényen lemenve a völgyhöz, akkor jobbra tartva a szélesen kijárt cserjés út vezet tovább.
nem kell kétszer bélyegezni ha nem szakítod meg ott a túrát (neked majd Kékesen kell kétszer, legközelebb Kékesről Sirok felé menet)
csak "előzékenységből" van ott az a két kocka, mert volt hely és úgy gondolták az emberek túlnyomó része ott fogja megszakítani és akkor úgyis két kocka kell nekik
Én is OKT-t nyomtam vasárnap, csak a Badacsony helyett Mátra lett a helyszín, oda nem jósoltak esőt. Ragyogó napsütésben volt részünk egész nap, Kékestetőről indultunk és Galyatetőig jutottunk. Nem siettük el az indulást, Mátraházán úgy intettük le a Kékestetőre felkanyarodó buszt...Ott még kávézgattunk, iszogattunk a magunkkal vitt áfonyapálinkából, volt fél 12 is, mire elindultunk lefelé a sípályán. A síugró sáncot is megnéztük egy geoláda kedvéért, majd Mátraházán bélyegeztem a buszmegállóban. Aztán a Vörösmarty turistaháznál észrevettem hogy a másik oldalra is kellett volna :-) Ott egyébként elég körülményes voltam, a kutyáknak nem voltam túl szimpatikus, majd kidőlt a kerítés. Egy arra járó (kerekező) biciklis meglátta az esetet, jól leszidta a kutyákat és tudtam bélyegezni, a többiek meg addig halál nyugodtan ebédeltek szemben a padon :-) A nyírjesi erdészháznál megetettük a kecskéket egy kis zölddel, és élveztük az intenzív fenyőillatot amit a rengeteg frissen vágott fenyő árasztott. Galyatetőig még gyönyörködtünk párszor a kilátásban, szedegettünk némi szedret, és fenn a kilátónál az ottani geoládának hála mi is találtunk 4 szép fiatal őzlábgombát, de nálunk volt szatyor is :-) Így a ma esti vacsoránk fokhagymás palacsintatésztába forgatott és úgy megsütött őzlábgomba volt rizzsel és tartárral. Most ettem először őzlábgombát, de nagyon ízlett. Ha esetleg többet nem írok a fórumra, akkor mégsem az volt :-)
Sajnos rossz hírrel kell kezdenem: Nógrád állomásról eltűnt a kéktúrás bélyegző, csak az üres poharat találtuk. A pénztáros hölgy kézségesen adott körbélyegzést.
Remek idő volt, a várban sok ember jött fel piknikezni. A faluban palóc esküvői menettel találkoztunk, színes, gyönyörű és vidám esemény, ahogy a falu utcáin tovagördülnek a népviseletbe öltözött emberek szekereken, kamionok ülve, valamint a díszes hintón a menyasszony a még díszesebb, hatalmas főkötővel.
Nógrád után viszonylag jól jelzett az út, a drótkerítés melletti részt kivéve, itt könnyű benézni, merre megy a kék, de követni kell a kerítést és nem lesz baj.
A Nagy Kő-hegy kissé szuszogtatós, sok őszi kikericset látni itt-ott, s hallani a szarvasok bőgését is.
Magyarkút előtt közvetlen egy nagy, úgy félméteres kék jelzés nyíl mutat balra; erre menjünk, mert ha egyenesen megyünk, akkor egy erdészeti telepre érünk be, ami magánterület - állítólag, a helybeliek nekünk szóvá is tették.
a pecsétek mindenhol jók, a táj gyönyörű, Zádorfalván a kocsmában egy jó 20 percet beszélgettünk a helyiekkel, a kiszolgálás kedves volt jófejek voltak, talán picit sok az aszfalt de mindenképp jó szakasz, talán a legjobb időben mentem egy teljesen ismeretlen tájon.
akkor szépen eloszlottunk, mi Várgesztes-Szárligetet nyomtunk
sűrű és friss kék jelek, csak ne tévedjen rá az ember a Mária-szakadékkal párhuzamos K+ -ra, na ott aztán nem sűrű a jelzés (de legalább kipipálhatom hogy arra is jártam)
Várgesztesen a kocsmában a bélyegzőgumi kapott egy házilag faragott nyelet, nagyon jópofa
Szárligeten a cukiban kuncsorogtunk 2 puncsszelet és 2 marcipános mellé cégest, a pultos kislány megpróbált rábeszélni hogy menjünk el az állomásra mert ott a hivatalos kéktúrabélyegző (hinnye azt a jólértesült mindenit! :-) de mondtuk odáig már lusták vagyunk elmenni :-)
forgalom nemigen volt, kivéve Vitányvárat ill mindenfelé a tömött nájlonacskós embereket (szó se róla, mi is teli tudtunk volna rakni egyet őzlábbal)
Nagyon szép idő volt (egyes helyeken), igy a lányommal mi is túráztunk (OKT-ztünk) Felsőpeténytől Katalinpusztáig. A jelzésekkel semmi gond nem akadt, a pecsétek is rendben vannak (három szinben került be a három pecsét a füzetekbe), a Naszályra feljutni még mindig szuszogtató (kinek nem az?), az utána lévő szakaszt pedig most sem zártam a szivembe.
Annak viszont nagyon örültem, hogy az időtervünket ezúttal sikerült betartani, aminek korábbi hazaérkezés lett a jutalma. - Nagyobb turistamozgás a Török-rét és a Naszály között volt, ill. a Bik-kút felett álldogált még egy csapat.
Ősagárd felett gázvezeték-épités zajlik, de a kék átkelése (egyelőre?) sima ügy.
Ma túráztam egyet én is a kéken, (Bodajk-Bakonykúti) túl nagy szerencsém nem volt az időjárással, viszont kitartásomnak nem várt "jutalma" lett a célban:
Még 2012 márciusában történt hogy egy kóbornak hitt kutya is végigjött velünk, -egy kisebb csoporttal voltam akkor- Bakonykútiból egészen Csőszpusztáig, fejtörést okozva nekünk hogy mi is legyen vele. Végül mivel az autóm Bakonykútiban hagytam, így visszagyalogoltam vele egy rövidebb útvonalon a faluba, és a gazdája is meglett szerencsére. 34 kilométert tettünk meg aznap együtt eme nemes ebbel. (Karamell volt a neve)
No, most amíg a buszra vártam jött egy hirtelen ötlet, hogy megkeressem, megvan-e még másfél évvel ezelőtti túratársam. Nagyjából emlékeztem hol lakik, és így elég hamar meg is találtam, ráadásul a gazdája is emlékezett még rám, beszélgettünk is egy jót, jó volt felidézni azt a napot.
Karamell, a túrista kutya. Másokkal is elment már, volt hogy 30 km-ről hozták vissza
Induláskor még ködös páras volt az idő, de még Piliscsabán kisütött a nap és ez a napsütéses idő kísért végig utamon. A Kőris-völgyi szakasz csendes és kifejezetten tetszetős helyen halad, folyamatos enyhe emelkedéssel. A Bükkös-kút (amit nekem nem sikerült felfedezni) környékétől a Határ kőig erős emelkedők vannak. Határ kő utántól egy egyenesebb rész van hol emelkedővel hol lejtővel. Ezután egy éles balkanyarral hegyesszögben fordul vissza a kéktúra innen a Nagy szénás előtti elágazásig erős emelkedők vannak. Az elágazástól a Nagy szénásig kellemes réteken keresztül visz az útvonal, majd nagy emelkedő és az ember elé tárul a nagyszerű panoráma. Innentől már jó néhány túrázóval, biciklissel találkoztam. Miután megtaláltam a tovább vezető utat lefelé haladtam fekete fenyők által szegélyezett ösvényen. Itt ismét útkeresés következett, majd ez megismétlődött a bányászati emlékműnél is. A Zsíros-hegyi pecsételőhely egy elég valószínűtlen helyen lévő vendéglő bejáratánál van. Innentől váltakozó fafaájtájú és sűrűségű erdőben vezet az út egészen a Remete-hegy előtti lejtős ösvényig. Ezen az ösvényen szikladarabokon keresztül kell lemászni, eléggé oda kell figyelni, mert egy rossz mozdulat és csúnyán megütheti magát ez ember. Átkeltem egy kiszáradt patakmedren innentől a Remete völgyben haladtam tovább, benéztem az egyik barlangba is. Sokan jöttek-mentek az úton: kirándulók, sétáló párok, kutyasétáltatók, biciklisek. Végül még elmentem a kéktúra kijelölt útvonalán a máriaremetei templomig majd a Zsíroshegyi úton és a Nagyréten keresztül érkeztem Hűvösvölgybe.
A jelzések minősége jó, ahol fel vannak festve remekül olvashatóak. Ellenben a gyakoriságukkal sok helyen nem voltam megelégedve, engem konkrétan háromszor kényszerített útkeresésre (Nagy szénás, Nagykovácsi határa és a bányászati emlékműnél) a jelzések hiánya, ezzel jelentős időt és energiát elvonva a fő céltól. A ló másik oldala meg az volt amikor Nagykovácsi után "hülyebiztosra" fel voltak festve kb. 50 méterenként.
Még a nyáron kérték a munkacsoporttól, hogy gyűjtsön össze kisebb útvonalváltoztatási javaslatokat a Kék Kör mentén. Akkor írtam ide a fórumra a (40736)-ban, hogy várjuk a fórumozóktól is a javaslatokat, de ezt feltettem az MTSZ honlapra is, továbbá visszakerestem a tavalyi ötletelés eredményét is. Ezekből a forrásokból készült az a lista, amit átadtunk. Ebből a listából idézek:
"12.) Útvonal módosítási javaslat a Magyarkút és Katalinpuszta között
Küldő: xxxxxxxx xxxxx
Jelenleg az Országos Kéktúra Magyarkút felől érkezve a Keskeny-bükki-patak völgyéből felkapaszkodik a Szendehely feletti mezők szélére (itt régebben málnások voltak), majd az erdőbe fordulva leereszkedik a 2-es főút hajtűkanyarjába, onnan a forgalmas út szélén Katalinpusztára. A javaslat szerint az OKT a mezőkről a Vörösmarty és József Attila utcákon bemenne Szendehely központjába, ott egy kijelölt gyalogátkelőhelyen keresztezné a 2-es főutat, majd a Szabadság és Dankó Pista utcákon hagyná el a települést, leereszkedne egy földúton a völgybe, aztán azon keresztül érné el a látogatóközpontot. Innen a P- jelzésen haladva érintené a Rockenbauer Pál kopjafát, majd Katalinpuszta felett találkozna a jelenlegi OKT útvonallal. Innen kb. Innen kb. 200 lépés kitérő a katalinpusztai presszó, a jelenlegi kéktúra pecsételőhely."
Turistaút változások a Börzsönyben és a környékén... ezek közül egy érinti az Országos Kéktúrát is, valahol Katalinpuszta környékén, a cikk szerint egyeztetés alatt van a dolog.
Nem tudom hol lesz változás Katalinpuszta közelében, de egy biztos: nem lenne haszontalan dolog visszatenni a kéket arra az ösvényre amelyen Rockenbauer Pálra emlékezve (halála helyszínén) kisebb emlékhelyet hoztak létre, egyáltalán nem is értem hogy miért kellett kivenni az útvonalból ezt a (szomorú) de autentikus emlékhelyet?
Mi szándékosan errefelé "kerültünk" 2009-ben a fiammal ( azóta is volt már rá példa), és itt-ott előforduló ágbehajlásoktól eltekintve teljesen jól járható volt ez az egykori kék ösvény, amely gyorsan beletorkollik a Bik-kút felé menő szekérútba.
Vasárnap, 22-én kihasználva az ingyen vasútat elmentünk Tapolcára. 11-kor értünk oda, és nagyon sok aszfalttal kezdődött a túra. Mikor az aszfaltról jobbra letérünk a Szt.György-hg. felé, ott éppen szüreteltek géppel. Sok konténer állt az út mellett. Ahogy mentünk feljebb, ott még fent volt a szőlő, nagyon finom édes. A hegyről lefelé Szigliget felé szintén mindenhol fent volt a szőlő, szüretnek semmi nyoma.
A hegyről leérve újra aszfalt és így maradt a túra végéig.
A St.György-hegyen és B.tördemicen újfajta bélyegző van. B.tördemicen szünetel a pénztár, bélyegző az ablakban. A hegyen ott van a régi vas is, mindkettővel nyomtunk.
A Balaton-felvidéken jól feltalálja magát, tavaly nekem is mutatott egy tuti pincészetet :-) Egyébként vasárnap én is arra megyek, egy Szigliget-Badacsony-Nemesgulács-Kisapáti-Szigliget körtúrát, befoltozni a lukat a kéken :-)
Dzsí megvan, mindig Balatonnál. Ha meleg van a vízben és sörözik, ha hűvösebb, szőlőhegyen és borozik. És tervez Szent-György hegyre menni a közeljövőben... ;)
Őrisápról jobb a közlekedés (valamivel sűrűbb). Illetve, onnan akár lehet olyat is csinálni, hogy Nagysápra átmész (akár Őrisápot is kikerülve, gyalogosan), és onnan pedig van közvetlen busz a budai Széna térre, keresztül a Zsámbéki-medencén.
Egyébként pedig: az a gyaloglás megéri. Nem egy forgalmas út, és azt a kellemesen nyugodt hangulatát máig őrzöm, ahogy lassan sétáltnuk a téli napsütésben Péliföldszentkereszt felé. Egyik kedvenc helyem a kéktúra útvonalán.
Bizoccsági ügyben szólok: Cserepeskőhöz lehetne kérni új bélyegzőt? Tovább megyek: ha az illetékes esztergál(?) még új fémpecséteket, az akár tartósabb is lehetne. (Tapasztalatom szerint a "vadon élő" gumisok hamarabb halnak, mint az ember őrizte társaik). Már a fém is elég megkopott a barlangnál, a tisztítás sem kecsegtet sok jóval. Esetleg a sima CSKO felirat helyett faraghatna bele egy omega (barlang) jelet, hogy egyedibb legyen. ;)
Sajnos, túl sokat nem tudok erről írni, de megkértem rá, hogy néhány mondaban foglalja össze a tapasztalatait ebben a fórumban is.
Ami biztos: 1. Szekszárdról indult. 3. Ha jól emlékszem, október harmadikáig van szabadságon. 2. Napi 30 km körüli szakaszokat gyalogol. 3. Kis zsákkal ment, a további cuccok a szállásán voltak. Ez szombaton este Nagykanizsán volt, és mivel Zalakarosig szólt a napi etap, így valszeg 1-2 napig még itt is volt a bázisa. 4. Nem volt autós kísérője. 5. Nem volt kimerült vagy leharcolt. 6. Őszintén sajnálom, hogy nem beszélgettünk többet, és nem csak az alulinformáltságom miatt. Ezen a részen nem számítottam túrázóra - rajtunk kívül.
2 nap alatt teljesítettem az OKT Szárliget - Péliföldszentkereszt szakaszt . Az első nap Vértestolnáig mentem és ott aludtam a katolikus plébánián hálózsákban egy üres hideg szobában de legalább ingyér volt:) Akit érdekel ez a lehetőség Szalai Gábor atyát keressétek.
Viszont a plébánia kertjéből gyönyörű kilátás van a környező hegyekre. Ezen a szakaszon túrázóval egész nap nem találkoztam , csak a Somlyóvár túristaházban a gondnok úrral aki panaszkodott a huligánokra , én nem biztos hogy egymagamban ott mernek aludni , sajnos ez van.Viszont említette hogy egész éjjel hallaja a szarvasbőgést , én még sose hallottam.
Második nap már több túristával találkoztam , sőt kéktúrázó párral is . És megtörtént az eddigi utam egyik legemlékezetesebb pillanata is , Gerecse üdülőnél mikor pecsételmtem a ló majdnem elvette tőlem a kéktúra füzetet úgy kllett kitépnem a szájábból szerencsére nem lett baja:)
Péliföldszentkereszt csodás , furcsa volt ide visszatérni tavasz után , van ennek a helynek valami csodás nyugtató kisugárzása , legalábbis én elérzékenyültem itt , na mindegy....
Innét kigylogoltam az Őrisápi buszmeállóba , közben lefényképeztem valami hatalmas földbirtokos tavát egy gyönyörű helyen , nem semmi mekkora birtok.
majd felszálltam a buszra és elgurultam Esztergomba nagynénémhez .
Másnap forgalmival ingyér vonattal vissza Pápára , 1 kis piroska ment Esztergomból komáromba , de jól tele volt igaz a diák arány 90 százalékos volt , lehet máskor üresen megy ez a vonat , de gyönyörő volt a vonatból a Duna látványa , Főleg mikor Komáromban fényképeztem naplementekor...
Karamell, a túrista kutya. Másokkal is elment már, volt hogy 30 km-ről hozták vissza
emléktábla a Naszály oldalában 