Nekem az alakja lehet szép, én is jobban szeretem, de alapvetően az íz a fontos, hogy abból mit mutat meg. A nagy Sommelier-vel pl. még koccintani sem lehet, mert olyan vékony kristályból van, mint a borotvapenge, de a többivel is csak a hasukkal.
Valójában soha nem fogjuk megtudni, miből vannak ezek, de szerintem annyira nem is lényeges. Az a lényeg, amit tudnak.
Az, hogy a fizika és a kémia hol válik el egymástól, vitatéma.
De nem értelek. Nem arról beszélünk, hogy melyik pohárból ízlik jobban a bor, és miért, csak arról, hogy kioldja-e a berilliumot a bor a pohárból. Valószínűleg az alatt a rövid idő alatt, amíg benne van a bor, nem jelentős az oldódás, de nem tudom, nem mértem, és valószínűleg te sem mérted. Pedig nem nagy macera, csak egy ICP kell hozzá, az üveggyártóknak pedig valószínűleg megvannak ezek az adatai. Az persze, hogy hogyan határozzák meg a szabványos vizsgálatokat, mitől annyi az egészségügyi határérték, amennyi, egy teljesen más kérdés.
Megnyugtatlak továbbá, hogy én is jobban szeretek vékony falú, szépen csengő, jó alakú pohárból bort inni, ha vizespohárból, vagy szocalista üveg kávéspohárból kínálnak, hát húzódozom. De azért szeretném tudni, hogy miből van az üveg.
A nedvesítés itt fizikai fogalom, nem a száraz ruha vs. nedves ruha viszonylatában értendő. ;-)
A víz/bor egy nedvesítő folyadék. A higany pl. nem nedvesítő folyadék, de hogy egy meghökkentő dolgot mondjak, az üveg sem...
De ez meddő vita. Van jó pohár és kevésbé jó. Teljesen mindegy, miből van. Aki ezt tagadja, az tapasztalatlan, műveletlen e téren, és buta is, mert beleszól olyanba, amihez nem ért. Valamint azt is elárulja, hogy nem nagyon iszik jó borokat, csak legurít valamit, aminek az íze csökkent mértékben jut el a tudatáig. Utána meg leírást ad róla... Hm...
Pontosan ez az, ha nedvesíti a bor, akkor nem elég inert a felület.
Laborban, ugye, szinte kizárólag bór-szilikát üveget használunk, ami kellően inert. Ugyanakkor bizonyos esetekben lágy üvegre van szükség (pl. platinát abba célszerű forrasztani). Mivel kiment a divatból a nátrium üveg (pl. Schilling üveg), az üvegtechnikusok nem is tudnak vagy nem szeretnek vele dolgozni, marad az ólom vagy az antimon üveg. Ezek, bizony, oldódnak, és tudnak sok ge..szt okozni. Persze, lehet, hogy messze nem olyan mértékben, hogy egészségkárosodást okozzanak.
Na de mindegy, hát valamiből kell inni. Oldani meg valószínűleg csak az ecetes bor oldja igazán az ólmot, olyat meg nem iszunk. :)
Nátrium és kálium karbonátot mindig is használtak az üveggyártásban, hiszen ez viszi le a kvarchomok olvadáspontját 1000 fok környékére. Tehát ez az üveg alapanyaga, ettől nem lesz kristály és a hangja sem az igazi.
Nem kell megijedni, nem oldódik ki semmi. Környezetvédelmi meggondolásokból cserélik le az ólmot. A legjobb minőségű kristàlyüvegekhez és enamelhez (ólommáz) még mindig kénytelenek ólomkristályt alkalmazni, mert az egészen más, mint a modern helyettesítők.
A Riedel Grand Cru Sommelier-k is ólomkristályból vannak, amit máshogy nedvesít a bor, mint a sima üveget vagy műanyagokat (pl. a tritánt). Ez az egyik titka a jó poharaknak...
Öreg üvegtechnikusok a kálium üveget emlegették, mit a szépen csengő, ólommentes üveget, szemben a sima nátrium üveggel.
Kérdés, hogy a berillium kristályban mennyi a berillium, és mennyire oldódik. Az ólomüvegben simán van 40% ólom, és remekül oldódik. A magam részéről nem szívesen iszom sem ólmot, sem berilliumot - akkor inkább egy vacak cseh kálium-üveg.
Én meg azt mondom, hogy ostobaság azt mondani, az olcsó egyenlő az igénytelenséggel!
Minőségi anyagból készülnek, igen drága gépeken, egyedi dizájnnal, nem túllihegve.
Ne keverjük össze a kínai 7 zenés kvarcórákkal ezeket kérem.
Itt a mennyiség a döntő. Hogy a fenébe versenyezhetne árban az a kisüzem, ami naponta készít párszáz poharat a százezres tételekkel?
Na erre találták ki ezek a manufaktúrák a márka imázst. A sznob rajongói kör pedig már nem is érzi jól magát ha nem ilyenből iszik mert ezekben még a vinkó is csodálatos ízhatású. A 8-10 ezer forintos csodák meg már spirituális magasságba emelkednek :)
Így aztán megél a kisüzem is meg a nagy is békésen egymás mellett.
Ja a berillium: nyugtassátok meg magatokat, az összes szépen csengő kehely anyagában van, a sima üveg csak kongó hangot ad.
Valoszinuleg barkocza kartars epp az olomuveg miatt kerdezett ra a kioldasra. Abban nem tanacsos alkoholtartalmu italokat tarolni, meg nehany oranyi idotartamban sem. Es, bar eltero hatassal, a berillium sem kimondottan egeszseges.
Kezd el erről a listáról a pontokat lehuzogatni és el fogsz jutni az olcsó pohárig. Értelem szerűen rendłvül ostobának kellene lennie bárkinek ahhoz, hogy azt gondolja, hogy ez kompromisszumok nélkül megtehető. Ezzel együtt ha valaki ezeket a kompromisszumokat vállalni tudja úgy jó neki és akkor van olcsón neki megfelelő pohara. Pontosan ugyanilyen logika mentén van a négyszázforintos parizernek is létjogosultsága.
Szerintem berilliumuveg lesz az, ami ugy kristaly, ahogy a kristalypoharak altalaban. Hogy kioldodik-e a berillium a poharbol, arra nem talaltam semmilyen infot ot perc alatt. Ha igen, az problema lehet.
Az a problémám a te tévedhetetlen logikáddal, hogy így egyszerűen nem igaz.
Elfeledkezel arról, hogy a sorozatok nagysága mennyire hat az árakra!
Egy manufaktúra nyilvánvalóan nem tud olyan áron dolgozni mint egy nagy üveggyár.
A pasabahce Török gyár a világ második legnagyobbja. Modern automata gépein egy műszakban 100 ezer pohár készül!
Na ezért tud 200 FT-ért is poharat adni! De csőpoharat akár 80 Ft-ért is. És egyes kehelysorozatát ( nyilván nem 200, hanem 6-800 Ft között ) bátran mellélehet tenni bármelyik exkluzív márkának. Anyagminőségben pedig a berillium kristály vetekszik minden egyéb anyaggal.
A lecsengése 4-5 másodperc ha érted mire gondolok.
Akkor viszont nem értem az értetlenkedésedet... Na mindegy. Nekem nem célom senkit meggyőzni arról, ami működik, és nem is vagyok a Riedel fizetett ügynöke. Mindenki úgy issza a bort, ahogy akarja vagy tudja.
