Keresés

No, ez az, ami miatt én már évek óta nem eszek pulykacombot, de csirkét is csak nyúzva...

Épp elég vacak kerül belém, ami a köszvényt segíti -enné a fene.

:o(

De tehetek én róla, hogy mi történt tegnap is?

Egy csoda szinpatikus

~ 1 kilós bőrös süldőoldalas darab rámtámadott a boltban, így kénytelen voltam haza vinni.

Mangalicazsír oladt, a bűrét bekockáztam mélyen az első húsrétekig, alaposan megsóztam, minden oldalát körbesütöttem bőrös felét is, majd a csontossal lefelé fordítottam,

- 2 méretes fej vöröshagymát megpucoltam, 1/8-doltam, beleszórtam, öntöttem rá

- 1/5 dl vizet, lefedtem és takarékon sütöttm 40'-ig, majd fedő nélkül még bő 20'-ig, hogy a víz teljesen kisüljön alóla. Ezután be a sütőbe grill alá, és ropogós piros-hólyagosra sütöttem.

Citromos-joghurtos-olívás salátakeverék volt mellé, és héjában főtt krumpli.

 

A mai reggeli meg pecsenyezsíros frissss kenyér...

 

/Pedig nagyon nem kéne, mert nekem is sajog a lábfejem./

:o(

Hát én pl. pulyka-alsócombot gyakran veszek, az durván inas, hártyás is, sőt még szalonnával is meg kell spékelni, hogy ne maradjon túl száraz.

Lehet, de az árát nem éri meg -nekem.

Ha véletlen utánam dobják, csak-csak, vagy esetleg olyan sok fölödsleges pont összejönne...

Ebben kételkedem.

 

Elég ritkán szoktam olyan húst venni, amiről le kell szedni a fölösleges zsírt, hártyát. Azokat törölköző és a séfkés segítségével gyorsan megszabadítom tőle.

Egy kiskés csak arra jó, hogy hiányozzon.

Mindig akkor tűnik el, amikor kellene.

 

Nem én találtam ki, itt olvastam.

De lényegtelen is, mert már a Sparban sincs rendes blokk.

:o(

Átlag házitündér kezébe nem adnák jobbféle kést, mert a hegyét sepercalatt elcseszi, élét szétveri.

Még Cicusomat is könnyű volt megtanítani a fenő használatára.

Azóta tökélyre fejlesztette a tudását:

"Fend már meg!"

:o)

Nem ilyeneket ajálottak nekem.

:o)

Még  annyit sem melózok vele, elkopott az magától az évtizedek során. A csontozót szüleimtől örököltem -de nagyon ritkán van rá szükség.

A főtt-sült csülökből, oldalasból magától kijön mást meg nem szoktam csonttal venni.

A hosszúkarajt meg a hentessel kicsontoztatom, és összeméretem. Neki seperc alatt megvan, én meg eltoszakodnék vele akár fálórán át, mikorra különszedném a szűzet és a karajt a csonttól.

Az enyém jó fogású. na, most berakom a Sparos késekkel való problémámat...:}}

 

Aki ilyen fogással átlátszó szalámit szeletel...:}}

 

 

Na, így nagyon hülye a markolat

 

Ez meg a fenőszíjam:

 

Nekem is volt egyszer Tramontinám, de hamar elveszett egy költözés során... Úgy emlékszem, jól vágott, viszont a (fa)nyele nagyon rossz fogású volt.

Kedvencem egy Tramontina ( fúj!) PARER nevezetű kiskés.

A zasszony nem érti, miért rohangálok utána mindug a két kégli közt...:}}

( Mert persze mindig máshol van...:{)

"A kiskések nem érdekelnek, van egy jó hámozóm."

Azért egy hegyes kiskés (paring knife) felhasználhatósága ennél szélesebb körű -- pl. a hús megtisztítása a látható zsírtól és az inaktól.

Ez az átfűrészelődés nagyon valószínűtlen szerintem is...

Nekem is az lett :)

Azért ez engem nem nyugtatna meg. Két konyhában sertepertélő reinkarnáció, + néhány kilónyi cseppekkel falra erősített majdnem éles kés :(

Akkor nyugodtan lehet menni vandorcirkuszosnak ezekkel a trukkokkel :)).

(Kicsit tulbiztositottal, nem :))?)

No nekem ugyan nincs csempem - de nincs his hova tenni a magneses kestartot. Marad a fa blokk. Eddig bevalt...

A nem atlag haziasszony meg nem var arra, hogy az elete parja (a nem atlag haziember) nkialljon duzzogni, megcsinalja maga :)).

Csempére 2komponensü UHU-ragasztóval, vagy azzal az icipiri kistubusos  SUPERATTAK nevü csudával mindent fel lehet ragasztani.

 1-2 csöpp elég  és masszívan ott tart bármit.

 

Ha aztán megunja az ember, akkor  egy  kis hosszanti  ferdén odahelyezett kalapácsütéssel letöri a felragasztott fémakármit, és csempérõl meg  pengés ablakpucolóval le lehet vakarni a maradékot.

Persze csak  ha  nem kilószámra visszük  fel a ragacsot a csempére.

De ezek a ragacsok  olyan erõsek, hogy tényleg csak 2-3 csöpp kell.

 

www.superattak.se/

 

Ne is mondd!

Olyan bikaerõs mágneslécet vettem, hogy cca.  2-3 hónap után az ott tartott  késeim a kisebb szegeket, csavarokat, acélbögréket,  és   egyéb delejezhetõ  eccájgokat lazán  magukhoz  rántják.

 

Ez sem mindig elõny.

 

És a  delejezett acélból  nem lehet ezt csak úgy kiradírozni...ezek már mágnesesek lesznek 1700 évig.

 

:-)))

Vettem egy ilyen mágnest, nem bírtam elnézni az egymáshoz, egy máshoz verődő késeket. Aztán valahogy nem került falra. Összefurni a csmpét, olyan bazárian néz ki .........

A végén vettem egy fa blokkot, a mágnese pedig arra vár, hogy szerszám tartóvá lényegüljön át.

A nem átlag háziember pedig csak hosszas és erőteljes behatásra, duzzogva áll neki egy napi használatú konyhakést megfenni. Amikor pedig párja az első alkalommal tányéron vág vele valamit, elkéri, hogy beledőljön :)

Hat az akkor mar nem kes! Akkorak a lukak, hogy boven ele.

Ujabban van olyan is, amibe vizszintesen lehet beletenni a kest. No meg ott vannak a magnesesek, akinek van hely a falan.

Az atlag haziember is ilyen...

Kétségtelenül igazad van. Csak ha egy átlag háziasszony kezébe adsz egy fenőkövet és egy kést akkor elég furcsán fog rád nézni.

Biztosan. Leginkább  akkor, ha az adott  sliccbe  1-2 számmal szélesebb  kést szorítanak.

 

:-O

Nono....!

 

*Izzad,  zavarában habog,  és  és tétován a zsebébe nyúl*

 

:-)))

Más írta, nálam még nem fordult elő. Nics régi tartóm, de azt megtapasztaltam, hogy a függőleges vágású hajlandó bemaródni, és megfogja a pengét.

Nem túlzás az, hogy paradicsomsalátához lazán föl lehessen karikázni a gyümölcsöt.

Csupán az ujjunkat nem célszerű a penge alá teni.

Ezt is meg kell tanulni.

:o)

:)) "és funnyn elkezdene játszani a hapikám katanájával" :)) Ok igy hivjak? :))

Nos ez az az ok, amiért még véletlenül sem kerülhet tv a konyhánkba.

:o)