Ezt örömmel olvasom, mert épp a zűrzavar az, amit be akartam mutatni. És akik ezt összehozták, biztosan jártak Amerikában. :)
Yavapaiok ez idő alatt azért vehettek föl apacs ruházkodási szokásokat.
Persze, meg keveredtek is, és semmi sem biztos, csak az anyanyelv. Viszont ezek nagyon apacsul néznek ki. Ilyen ügyekben mindig meg szoktam nézni, mit mond Josephine az olasz fórumon, mert ebben ő a király. Az oldal utolsó hsz-ében San Carlos apacsokként azonosítja őket. Remélem, jó a link.
Ezekben az archívumokban egyébként hihetetlenül sok hiba maradt benn, úgyhogy időnként jobb, ha az ember a saját szemének hisz inkább. Ezt csak azért írom, mert ijúsági regényektől ennél nagyobb pontosságot elvárni talán nem is jogos. May nagyon sok etnográfiai anyagot is elolvashatott, és volt valami mély antropológiai megértése. Szerintem.
OFF: Örülök, hogy azért nagyjából jól végződött a dolog. Nagyon rossz élmény ez, tudom. Amikor anyukámék ugyanígy megzavarták a betörőket, a rendőrök azt mondták nekik, hogy nagyon hamar intézkedjenek riasztó és egyéb ügyekben, mert biztos, hogy vissza fognak jönni.
ON: legalább egy lámpát hagyjatok égve, ha este elmentek otthonról, akkor nem mernek bepróbálkozni!
Igen, a Winchesterek a Henry egyenes ágú leszármazottai. 1866-ban kezdték gyártani a "Yellow Boy"-ként elhíresült első Winchestert, amely gyakorlatilag csupán két dologban tért el a Henrytől: volt már töltőnyílása és fa előagyat kapott, amely jobb fogást biztosított a lövésznek.
"Észak-Amerikában 1908-ban járt először, de akkor sem utazott a New York állambeli Buffalonál nyugatabbra. A vadnyugati környezet közvetlen ismeretének hiányát sikerrel pótolta élénk képzeletével, széles körű olvasottságával, korabeli térképek, útleírások, néprajzi és nyelvészeti publikációk tanulmányozásával."
Úgy tudom, hogy ez a Henry, akiről a karabélyt elnevezték, fegyverműves és feltaláló volt, aki szabadalmát 1860-ban vagy 1861-ben a Winchester-fegyvergyárnak adta el.
Ez volt az elődje a híres Winchester-féle ismétlőpuskáknak.
A Henry-karabély tehát lényegében egy korai Winchesternek tekinthető.
Én is inkább a hadtörténeti dolgokkal foglalkoztam, néprajzhoz, egyebekhez nem sok lövésem van.
OFF
Hétfőn este "portyázó apacsok" törtek be a lakásunkba. Szerencsére éppen időben érkeztünk haza, így nem tudtak elvinni semmit, de így is hatalmas kárt okoztak, tönkretették az erkélyajtót, a gyerekszoba ablakát. Kénytelenek leszünk rácsot rakatni az erkélyre. Az első emeleten lakunk, viszonylag forgalmas utcára néz a lakásunk, csak háromnegyed órát voltunk távol este hat és hét óra között, mégis majdnem sikerült kirabolniuk. Ami teljesen padlóra küldött volna minket, mivel jelenleg félállásban vagyok, ez is megszűnik az év végével, a páromnak sincs valami jól fizető állása, viszont van két gyerekünk, úgyhogy semmit sem tudtunk volna pótolni abból, amit elvittek volna. Bele sem merek gondolni. A tanulság: legalább egy lámpát hagyjatok égve, ha este elmentek otthonról, akkor nem mernek bepróbálkozni!
Na most végre eszembe jutott, hogy választ ígértem... Azt mondta Anka, hogy munka mellett csinálta 4-5 hónapig, de nem egyedül, mert a barátja is segített.
Nem nagyon szeretnék beleszólni, de annyit azért megjegyeznék hogy Xántus és May elég jó barátok voltak! Amerikai tartozkodása alatt rendszeresen leveleztek és Xántus hazalátogatásaikor (pár alkalom) mindig megállt May-nál németországban. Sokszor heteket töltött nála (miközben a német állatkerteket és múzeumokat tanulmányozta) és mesélte a kalandjait amiket az USA-ból hozott magával! Tehát May Károly regényeinek igen sok "alapja" van! Ebből kifolyólag az általa használt földrajzi elnevezések és indián törzsi nevek nagy része a valóságban is létezett! Azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy az azóta eltelt több mint egy évszázad alatt azért sokat pontosítottak a törzsi elnevezéseken (helyesírásilag is) és a magyar nyelv (írásmód) is változott! Valószínűsíthető, hogy May már akkor is a nevek többségét nem pontosan írta le, így mára ezek beazonosítása elég néhézkes (bár nem lehetetlen)! Végezetül egy idézett szövegrész: "Xántus János hagyatékában olyan levelek is fellelhetőek, amelyekben a német író arra kérte, adja beleegyezését, hogy róla mintázhassa meg a nemes apacsfőnök Winnetou <sápadtarcú> testvérének, Old Shatterhandnek a figuráját."
Szeretnék mutatni is valamit ezzel kapcsolatban. A Smithsonian archívumból való két A.F. Randall képet, mindkettő az 1880-as évek második feléből való.
Yavapai Indians kategóriában található kép, rajta kézzel mojave apaches felirat olvasható. És érdemes megfigyelni az alsógatyaszerűen felhajtott ágyékkendőt és a fedetlen fejet. Ők biztos, hogy nem apacsok.
Elképzelhető, hogy Xantus beszámolói szolgáltattak muníciót Maynak.
Másrészt viszont May egyes szám első személyben írta meg a Winnetou-sorozatot, mintha ő lenne Old Shatterhand. Még az is lehet, hogy May saját magáról mintázta a főhőst:-)
Xantus a net szerint 1852-től 1861-ig, majd 1862-től 1864-ig járt Észak-Amerikában.
Járt Iowában, Missouriban, Kansasban, Texasban, Kaliforniában, sőt második útja során Észak-Mexikóban (Manzanillo) is.
Közismert toposz, hogy Karl May Xantusról formázta meg Old Shatterhand alakját, no de hol van erre egyértelmű bizonyíték.
Egyáltalán személyesen ismerték egymást vagy leveleztek egymással?
May írói pályája 1875-ben kezdődött, Xantus ekkor már a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának vezetője, elismert tudós volt, tehát elvileg ismerhették egymást.
