Köszönöm a kérdést, vagyok :) Sajnos régen gyalogoltam már, ezer éve, de ha minden jól megy, akkor talán szombaton visszatérek a terepre :) Szent-György hegyen július legvégén, átruccantunk a Művészetek völgyéből, természetesen a Szászi pincéhez. Mondanom sem kell, fogyott a kéknyelű.. :)
augusztus utolsó napján bejártuk Balatonhenyétől Nagyvázsonyig a kék sávval jelzett ösvényeket. A tervezés, a "logisztika" nehéz volt, végül tapolcai indulással-érkezéssel oldottuk meg a tömegközlekedést a kezdés és a végpont kapcsán. A túrán nagyon jól éreztük magunkat, a ttt fórumon írtak alapján nem kevertünk el sehol sem. Különösen megfogott minket a Pálos kolostorrom.
https://www.youtube.com/watch?v=jC0ar9diw8o
Szeptember 14. - 15. napján "vettük be" a Kab-hegyet, Nagyvázsonyból szakadó esőben vágtunk neki a hegynek, érdekes módon az eső ellenére a csúcson pár percre kisütött a nap. Úrkúton éppen felújították a "Kék túra" vendéglőt, ennek ellenére minden további nélkül kiszolgáltak, és pecsételtünk az új bélyegzővel. A létrázások feledhetetlen pillanatokat okoztak... :) Másnap az őskarsztot nem hagytuk ki, szerintünk is kihagyhatatlan, ha arra jár az ember. Városlőd pedig most is nagyon hosszú volt, mint egy évvel ezelőtt. Szép szakasz volt ez is.
Ha azt mondom, hogy károkat okoz, az nagyon emberi megközelítés, mert a természetben nincs káros és hasznos. Ezeket a fogalmakat nem lehet értelmezni faj fölötti szinten. Az evolució az információ áramlásáról szól: az életben maradás szempontjából hasznos tudás megmarad, a haszontalan elvész. És ez vonatkozik a kultúrára is, hiszen az hogy itt írok, az információ áramoltatásának tipikus esete... Remélem megmarad! :)
Sziasztok! Folytatom népművelő tevékenységemet! :) A vaddisznó állománya nem a terület/élőhely fogyása miatt olyan "sűrű", hanem azért, mert remekül ki tud használni mindent. Ha kell növényt eszik, ha kell "ragadoz", de el van dögön is, azaz opportunista, nincsenek speciális igényei, jól alkalmazkodik az ember közelségéhez. Ennél fogva több táplálékot szerez más fajokhoz képest, tehát sikeresebb az életben maradás szempontjából, hiszen az erdő véges "termeléséből" nagyobb szeletet hasznosít a faj. Száz évekkel ezelőtt a vadállomány jóval gyérebb volt - gondoljunk csak Hunorra és Magorra akik addig űzték a szarvast, míg feleségeket nem találtak! - A regékben mindig ott lapul az igazság is! :) Ez azért volt így mert a műveletlen (nem művelt) területek, erdők vadeltartó képessége jóval alacsonyabb, és az ember sem avatkozott bele az egyensúlyba - ragadozók kiirtása. A jelen helyzet az, hogy a vadállomány mesterségesen van feldúsítva, etetés, mezőgazdasági tevékenység, ragadozók hiánya által kimondottan vadgazdálkodási céllal: vadásztatás. Ebben a helyzetben azok a fajok sikeresebbek, akik a lehetőségeket jobban ki tudják használni. A Liebig-féle minimum törvény itt is érvényes: mindig a legkissebb mennyiségben rendelkezésre álló létfontosságú elem határozza meg a faj növekedési képességét. Magyarul: ha sütit akarsz készíteni és egy adaghoz két kanál cukor kell, de csak egy kanálnyi van, akkor fél adagot tudsz csak csinálni. Ha nincs cukrod, akkor nem eszel sütit, ellenben én jobban járok veled szemben, ha szeretem a sütit cukor nélkül. No a vaddisznó cukor nélkül eszi a sütit.
A mai napra kivettem egy nap szabit és a munkahelyi "ártalmak" elől a vadonba menekültem. Hollókőtől Vöröskőig mozgalomba fogtam bele, fordított irányban.
Leányfalun a büfében nincs mozgalmi bélyegző, de adtak cégest.
Vöröskőnél kód rendben, a panoráma lenyűgöző! Itt találkoztam egy külföldi futóval, gondolom hottentotta lehetett, képzeljétek ha egy hottentottának azt mondjátok "Helló" sarkonfordul és szó nélkül elszalad
A réteken rengeteg kikerics virágzott, Pap-rétnél emberke "sportbíró" feliratú kabátban, szombaton rallye (ejtsd: rajje :-) futam lesz, arra gyakoroltak most, vagy mi (emiatt aztán szombaton senki ne akarjon az Apátkúti völgyben túrázni, legalábbis ott ne ahol a piros a műúton vezet mert az le lesz zárva)
Itten már igencsak egy korsó sörről álmodoztam, ennek megfelelőt koppant az állam mikor láttam hogy a Gesztenyés zárva (nem végleg, csak valami "rögtön jövök" dolog lehetett) A szomszéd Janosikovában kaptam cégeset meg egy sopronit
Visegrád felé a völgy szuper, füvészkertnél kód rendben, a pisztráng-biznisz is üzemel (hoztam is konyhakészet)
Remek idő volt, a nem igazán vértáv ellenére (22 killa) öléggé elfáradtam
...meg hát azért kártékony, mert az élőhelyét beszántottuk, ő meg megy szerencsétlen, és próbál kajázni. Ha nem talál vadont, akkor a szántóföldön termett dolgokat... Kibékíthetetlen faji ellentétek vannak itt kéremszépen.
Várpalotáról hogy lehet eljutni az új kilátóhoz amit a napokban avatott a HM verga a Tési fennsíkon? Állítólag erdei tornapálya és 28 km terepkerékpárpálya is van.
Ezek szerint egy "szóró" volt, mert a kajától kb 20 méterre -nagyjából mögöttem- egy szépen álcázott magasles volt a vadászoknak.
Tudom hogy szükség van a vadgazdálkodásra, de majd ha nagykéssel a szájukban futva vadásznak az illető urak akkor majd azt mondom, na, ez igen!:-)) Egyenlő esélyek vagy mi? :-))
A szememben ez csak sima mészárlás a karosszékből.
Azért kérdeztem rá, mert a szintidők, a táv...stb tekintetében azért 1-1 km-nek is van jelentősége, meg ott van az MTSZ pontozás, ahol szintén nem mindegy, hogy mennyi a táv, a szintemelkedés.
"Ha nem lenne belöle túl sok, nem lenne kártékony." Akárcsak az ember. :) Ami az erdőnek a sok vaddisznó, az a Földnek az ember. A cikk máspdik felében van szó arról, hogy miért nincs ellensége: 16 milliárd Ft éves árbevétel mellett mindig elsőbbsége lesz a vadászatnak, nem csak a természetvédelemmel, de még a turistáskodással szemben is.
A papíron lévő adatokat nyilván nem lehet aktualizálni, ez csak online adatbázisal oldható meg és csak akkor ha folyamatos az adatbeküldés a terepről mert szinte havonta van változás valamilyen kényszerűségből.
OKT táv és szint adatokra - szerintem- ennél aktuálisabbat még nem találsz:
Tehat kiirtjuk a termeszetes ellenseget, aztan csodalkozunk hogy elszaprodik. Rakialtjuk hogy kartekony es nekiallunk irtani. Miert lenne kartekony? Ha nem lenne belöle tul sok nem lenne kartekony.
" Egy dolog mégis kissé megzavarta a lelki békémet, mégpedig a vadászat mint sport oly módon való űzése hogy jól telezabáltatjuk a vadat, aztán meg beledurrantunk egyet a magaslesről két Hubi közt, micsoda dicsőség! Ennyi erővel lövöldözhetnének egy állatkertben is a srácok, kb ugyanaz lenne a dolog lényege. Persze láttam már sokszor ilyen beetetésesdit, na de mégis, na..."
Szia! Amit láttál az egy szóró vagy egy etető volt? Ha szóró, akkor kimondottan a vaddisznó vadászatát szolgálja, ugyanis a disznó dúvad, több van belőle a kelleténél, és hatalmas károkat okoz - a védett állatok között is! Sajnos megjelent mindenhol az elmúlt 20 évben, opportunista, kiszorít mindent ami nem tud lépést tartani vele. Ha etető, akkor csak és kizárólag a vad megfigyelését szolgálja, azaz: betegek, selejtek kiszűrését, trófeások minőség vizsgálatát, szaporulat mennyisége, ivari eloszlása, betelepülők megjelenése, stb... Etetőknél TILOS a vadászat az előbb felsoroltak miatt. Üdv, Á
Most már mindegy, meglett a másik is, a busztól leszállva újra bementem :-) A Kékes-Sirok már megvan, már csak Galyatetőtől nyugatra vannak lukak a teljesítésben. Idén a tavaszi fiaskók, a nyári nagy meleg és a sok egyéb utazás miatt nem nagyon haladtam a kékkel, de ami késik nem múlik :-) És a gombaevés után is élek és virulok :-)
Az OKT szintek, és km távok terén miért van ez a kesze kuszaság, hogy nem pár méterekben, hanem kemény km-ekben, és több tíz méteres szintekben is eltéréseket mutatnak honlapokon a szakaszokat figyelve?
Mert ami a 2009-es kiadású füzetben van, attól azért sokban vannak eltérések más mérési adatok szerint weboldalakon.
Mielőtt elindultam erre a szakaszra szokás szerint belenéztem a "Másfélmillió..." ezen részébe, és ez kissé be is kavart a túratervembe... Eddig is tudtam ugyan hogy Rokiék más útvonalon mentek, de a film hatására úgy döntöttem hogy ennek legalább egy részét -nevezetesen Bodajktól a Gaja-patak völgyéig- megkeresem. Némi keresgélés, térképnézegetés után kikövetkeztettem hogy a mai piros kereszt jelzés felé indulhattak el, majd a kék kereszten érték el a Gaját. Persze ez anno végig kék sáv volt természetesen. Mivel tavasszal családdal bejártuk már egyszer a Gaja-völgy miatt a Bodajk-Fehérvárcsurgó (széle a vadaskerti parkolóig) távot a mai kéken, így aztán nyugodtan kezdtem neki ezen az útvonalon a túrának. A Fenyő büfétől indultam (nem volt nyitva), feltankoltam a közeli COOP-ban, majd pár perc gyaloglás után elértem a Kálvária felé vezető lépcsősort. Ez a Kálvária elég hangsúlyosan szerepel a filmben, így tudtam hogy jó úton járok, amit hamarosan több kék jelzés is megerősített. Szép ez a hely, és miután felérünk a szobrokhoz körbenézni is érdemes innen, szép a kilátás.
1. A Kálváriánál Mária-út, és piros kereszt jelzés is van, rápingálva a kékre
2. a szépen felújított szoborcsoport
3. sok ilyen jelzés volt még errefelé is
Kiérve a városkából az erdőszélig, a -Gaja-völgyet magába foglaló- vadaskert itteni kerítéséig szép út vezetett, jobbról erdő, (nem is olyan) régi piros és kék jelzések, balról legelésző állatok adták a csendéletnek való körítést. Átmásztam a filmben is szereplő létrákon, azután rövid sétával előbb az Alba-Regia forrást, majd a Gaját is elértem, éppen az Ádám-Éva fánál. Az egész nem tartott tovább egy óránál, innen a mai kéken menetelhettem tovább. Az Ádám-Éva fából alig van már valami, viszont a nem sokkal messzebb lévő két híd, az autós és a gyalogos továbbra is masszívan áll a patak felett, a réten pedig padok, asztalok, esőház dögivel, sőt valamit még építenek is, aminek az alapjai vannak letéve, nem tudom mi lesz belőle... A völgy bejáratánál lévő parkoló után rövid aszfalt, majd egy alig észrevehető csapáson letérve kapaszkodtam fel a víkendházak közé, ahol egy helyről szép kilátás nyílt a környékre. Az üdülők közt kellemes sétaút vezet a víztározó felé, illetve az lett volna ha nem ered el az eső. De mivel rázendített így nem nagyon nézelődtem, kicsit kilépve negyed tízkor már a Be-Csali büfében üldögéltem egy kávéval egy Fantával és a tulajjal ismeretséget kötve. A büfé tulaja nagyon normális figura, lehet vele beszélgetni, mesélt sokmindenről, pl arról hogy egyszer azt hitte ellopták a bélyegzőt, közben pedig csak bedobták a bozótosba, ahol a lánca felakadt, így ő szerencsére észrevette...
1. valamit megint építenek a Gaja-patak melletti réten, amely kedvelt kirándulóhely (most rossz idő volt)
2. a Be-Csali Büfé, pecsételőhely
3. a kissé leapadt víztározó
A víztározóban alig van víz, ezt hamarosan konstatálhattam mikor a mércéhez, a vízbe(?) benyúló mérőtoronyhoz értem, viszont meglepően sokan horgásztak benne, ilyenkor jobb a kapás? Kevesebb víz, nagyobb halsűrűség? Ehhez nem értek, csak próbáltam megérteni a horgász-populáció túlreprezentált jelenlétét. A kávé jót tett, szépen haladtam, ráadásul a túra innen kezd el hasonlítani valódi túrára, ami már Bakonykútiig így is marad, nevezetesen erdők, mezők, ritkábban járt ösvények, alacsony népsűrűség, zavartalan(abb) természet. Egy dolog mégis kissé megzavarta a lelki békémet, mégpedig a vadászat mint sport oly módon való űzése hogy jól telezabáltatjuk a vadat, aztán meg beledurrantunk egyet a magaslesről két Hubi közt, micsoda dicsőség! Ennyi erővel lövöldözhetnének egy állatkertben is a srácok, kb ugyanaz lenne a dolog lényege. Persze láttam már sokszor ilyen beetetésesdit, na de mégis, na...
alma, körte, sütőtök, kukorica, van itt minden kérem! Majdnem én is nekiültem falatázgatni...:-))
A Bogrács-hegy kapaszkodója nem is olyan vészes, jelzések a volt katonai terület széléig igen jók, aztán meglepő módon a fennsíkon is sok új jelet festettek, még olyan helyeken is ahol nincs is hova pingálni. Csináltak neki helyet, le a kalappal! Így aztán egészen jól követhető az útvonal, persze olykor-olykor azért rápillantottam a GPS-re is, biztos ami biztos. Bakonykútipusztánál egy komondor közelített meg vészesen, tudtam hogy területet véd (a legjobb kutya erre) így aztán lassan oldalaztam kifelé a birtokáról, igaza volt, kissé letértem az ösvényről, :-) amelyre a puszta régebbi romos házainál tértem vissza újra. Itt ismét egy kis "Derenk feeling" csapott meg, mindig elmélázok ilyen helyeken hogy hogyan és miként is élhettek nem is olyan régen még emberek ezekben a házakban, és miért is szűnt meg a kis település... Bakonykúti még mindig egy szép, rendezett kis falu, buszmegállójában a fadobozban a bélyegző vadonatúj, normális kocka alakú MTSz-es kéktúrás, rajta friss tinta amelyet a velem éppen szembe jövő kéktúrázó hölgy párnájának köszönhettem valószínűleg. A busz pontosan érkezett (12:34), így aztán szűk 40 perc múlva ismét Bodajkon voltam a kocsinál, és irány haza.
1. Így kell jelzést csinálni ott ahol még fa sincsen. Látszik hogy a Bogrács-hegyen sok munkát fektettek a jelzésfestésbe, a lehetetlen terepen is szinte jelzéstől jelzésig lehet látni, ha nagyon figyelünk. Legendásan eltévedős hely volt ez mindig is egyébként. 2.-3. Bakonykútipuszta, a házak romjai Derenk-hatást keltenek. Érdekes módon az omladozó tetőnél a kötőanyag megmaradt, a téglák tűntek el, biztosan vályogból voltak. Jelzéskavalkád van itt, 4-5 kék is van egy helyen egymás mellett álló fákon 4. szép ládikában szép új bélyegző Bakonykútiban
Még a 16. sz OKT túraszakaszhoz annyit, hogy itt már 3 helyen is változott a kék túra útvonala, a legfrissebb most pont a Sikáros rét előtti részen, ahogy újra járható Dobogókőtől. A műúton áthaladva, és leereszkedve a szerpentínen a völgybe, a régi kék, melynek a fákon látni is a felfestését halványan, a völgy bal oldalán ment, most meg a jobb oldalon a cserjésben. Itt tévedtünk el elsőnek, mivel a cserjésnél nem találtuk tovább a friss felfestést, ezért a régi, de elején még kitaposott ösvényen haladtunk tovább, mire elfogyott az út. Szerencse volt, hogy alig távolabb ment párhuzamosan az új, így oda vissza tudtunk csatlakozni még. A mésik kis eltévedés a Sikárosi pecsételés után volt, ahol adta magát a nyíl egyenes friss múrvás út felfelé, amin megindultunk, de kiérve a műútra nem láttunk csak táblákat, de kék jelzést nem. Így visszafordúlva már rögtön láttuk, hogy a körbe kerített erdészlak kerítése mentén megy tovább a kék túra jelzés a Lenkó emlékmű felé. Érdekes volt Pilisszentlászló is, ahol a falubol felkaptatva az utolsó házaknél azt mutatja, a jel, hogy jobbra, de itt elsőre egy kertes ház kocsi bbejárója tűnik fel. De a ház gazdái megelégelhették a portára betévedő kéktúrázókat, ezért kitették a kocsibejáróhoz a zöld műanyag kukát, és egy kartonra ráírták, hogy a túra útvonal a ház mögött vezet el. Így rögtön meg is találtuk a szűk, sötét völgyecskét, amin lehet tovább haladni.
Ez a 16. sz OKT szakasz is nagyon szép, és a legjobban az tetszett, hogy itt is megy az ember hosszú kilómétereken és semmiféle cifilizáció nincs, azaz sem mobil térerő, sem autó, sem villanyvezeték, csak a természet, meg a túrázók, miközben Budapestől nem is vagyunk annyira messze. Ezért tetszik még a Zemplén, és a Börzsöny is.
Hát csak 24,2 km, de mi megtoldottuk Dobogókőn a Thirring körúttal, így már azért 26,2 lett a táv, és +731 m a szint. Hát ez már így tényleg majdnem 27 km, ami megfelel a Kinizsi 25-nek. Bár a szintidő kevés lett volna, mivel 7 óra 25 perc alatt mentünk végig (OKT 6 óra 30 perc), ami már túlcsúszna a Kinizsi 25-ön. Igaz a Kinizsin biztos nem lenne sörözgetés, mint volt a Gesztenyésben Pilisszentlászlón, vagy fotózgatás útközben :-)
alma, körte, sütőtök, kukorica, van itt minden kérem! Majdnem én is nekiültem falatázgatni...:-)) 
