A földesúr Pálffy József gróf megbízásából Alpár Ignác budapesti műépítész 1899-ben nagyszabású terveket készített, amely alapján az akkoriban divatozó purista stílusban állították helyre a rogyadozó épületet.
Könyöki József 1882-ben kereste fel a Kis-Kárpátokban emelkedő Szomolány {Smolenice} várromját. Amely bár túlélte a Lipót Habsburg császár és király idejében dúló felrobbantási parancsokat, a XIX. század végére már erősen romos állapotban fogadta a vándort.
Nézzük meg, milyen volt a helyzet eredetileg, vagyis a középkori LAKOTT vár esetében?
-- A falak közeléből teljesen kivágták a növényzetet, mert ezzel megakadályozták, hogy az ellenség észrevétlenül megközelíthesse a várat.
-- Évszázadokon át kellett fűteni a várbeli kandallókat, kemencéket és kályhákat. Ehhez tüzelőanyagként természetesen a legközelebbi fellelhető fákat használták fel.
Akárhogyan is nézzük, a várak közelében nincs helye fának. Persze napjainkra már más a funkciója az adott épületnek, elsősorban a természetbe vágyó kirándulóknak váltak célpontjává. De gondolom senki sem szeretne nyakig érő bozótban {csalánban} gázolva vártúrázni.
Két archív fotó Zsolnalitva {Lietava} váráról, amikor még nem fogta szoros ölelésébe az erdő.
Benne van a távolabbi tervekben. De abban egyetértek a műemlékvédelmi szakemberekkel, hogy amíg biztosan megóvásra nem kerül egy-egy falrész, addig jobb ha nem nyúlunk hozzá. Mert addig legalább a törmelékréteg védi {takarja} az omlatag várfalat.
Meg kell találni azt az egyensúlyt, ami által mind a természet, mind a történelmi műemlék EGYFORMÁN VÉDELEMBEN részesül. Tehát a kőfalak réseibe belekapaszkodó, annak középkori mészrétegét humusszá átalakító gyökereket ki kell irtani véglegesen. Majd a rongált kőfalat megfelelő módon lezárni, a nedvességgel szemben megvédeni. Ezzel a kőfalat védjük. Míg a várudvarokon ligetes elrendezéssel helyet kaphatnak a fák, ott nem tehetnek kárt. Mert a Várhegyre felkapaszkodó, nyelvüket lógató kirándulók természetesen megérdemelik a hűs árnyékot + hideg sört :-)
Szádvár esetében a Lisztes-bástyánál előbb méternyit le kellett bontani a kőfalból, hogy véglegesen "gyökérkezeljék" az ott tanyázó Zsófia-bokrot. Annak öregapja jelenleg is rongálja a Csiga falát.
Szép dolog a történelmi-kulturális örökségünk ápolása is, ám sose lehet a természetvédelem elé helyezni.
Ezzel vitába szállnék. Nem lenne jó egyiket sem a másik elé helyezni. Ha engednénk, hogy a növényzet újra elborítsa a falakat - márpedig nem engedjük - akkor az rövid időn belül a vár - épített örökségünk - pusztulását eredményezné. A falakon, illetve annak közelében semmiféle - akár védett, akár nem védett - növénynek nincs helye.
Ehelyett a nemzeti park területén fekvő várterületen - változatlanul szoros együttműködésben az illetékes szakemberekkel, egyfajta liget kialakítása a cél. Így a falak is láthatóak lesznek (reméljük, egyre többet sikerül konzerválni), és a növényzet sem szenved helyrehozhatatlan károsodást, sőt a széltől is védi a falat, és a látogatóknak árnyékot nyújt.
Igen,sajnos nagyrészt a növényzet az úr a területen. Pl. a Sybilla-pincében kb.másfél méteres csalánerdő van. Sajnos a közelmúlt rengeteg csapadéka jót tett a gaz növekedésének. Nem igérem hogy Augusztusban ott tudok lenni,de legkésőbb ősszel szivesen mennék segiteni!
Összességében azonban valami belső hang azt súgja, hogy az eredeti életterüket visszahódító bozótoknak, fáknak, stb. szurkoljak. Szép dolog a történelmi-kulturális örökségünk ápolása is, ám sose lehet a természetvédelem elé helyezni.
Ám amennyiben nem odavaló, galád, invazív fajok (pl. bálványfa, orgona) jelentek meg a környéken, akkor ezt a hozzászólásomat tekintsétek semmisnek. :)
Tartalmas vártúrád volt, szép időben, irigyellek érte.
Szádvárral kapcsolatban a megállapításaim:
-- Az információs táblát 2007 márciusában avattuk. Vészesen kopik a szöveg róla, néhány esztendő múlva újra kell fóliázni. Hogy nem lett rá védőtető készítve, vagy legalább újra felület kezelve, az súlyos gondatlanság.
-- Elrémisztő, hogy nyaranként milyen mértékben visszahódítja a természet a várromot. Pedig már 8. Vármentő Napokat is rááldoztunk, hogy valamennyire látszódjék a műemléki terület a zöldből és mindhiába...
-- Örömteli, hogy látom felkerültek a várudvarra a habarcsos zsákok. Csalódást keltett viszont, hogy még a Palota falát nem keríti állványerdő. Remélhetőleg ez a napokban változni fog.
Nincs kedved augusztus első hetében erre járni és besegíteni?
A vármentőknek, bármerre éljenek is a világon, verőfényes szép időt + elpusztíthatatlan egészséget és kifogyhatatlan anyagi lehetőségeket kívánok!
Aki pedig még mindig hisz a "romantikus várrom, ami örökké áll" szlogenben, annak ajánlom tanulmányozásra Csejte {Cachtice} 1900-as látképét. Azóta a háromszögletű öregtorony egyik oldala szépen leomlott. Tehát a régmúlt idők műemlékeit nem szabad sorsukra hagyni, azok megóvásáért tenni kell.
Tegnapi képek Edelényből,és Ónodról. Amennyire láttam,Edelényben gőzerővel újitják a kastélyt. Legalábbis az udvaron nagy volt a sürgés-forgás. Ónodnál hatalmas tócsák a vár körül,meg homokzsákok a hátsó falaknál. A felújitott bástyára eddig a falon keresztül lehett felmászni,vagy néha nyitva volt lent az ajtó.Most az ajtót zárva találtam,felülre pedig egy vasrácsot raktak,hogy ne lehessen bemászni. Az ablakok némelyike be van üvegezve.
sajna a munkahelyi dolgaim miatt eléggé elmaradtam idén az ásatásokkal.
Regéc lesz, vagy a jövő héttől, vagy utána indul én július végén megyek. Sárospatak, Újhely és Tokaj is lesz (vagy van) majd rákérdezek. Cserépvárról nem tudok. Edelényben lassan újraindul a kastély, Ónodon nem lesz semmi a várral, mindkettőnél megjelent az árvíz. egyelőre ennyit tudok
Remek ez a régi képeslap a kerek öregtorony belső terméről. Még nem ismertem eddig. Jó hír, hogyha tényleg nekilátnak a megóvásához.
Tudtommal egészen 1944-ig volt épségben a torony, amiben a Forgách grófok a családi relikviáikat őrizték. Írt is róla egy könyvet Ghimesi és Gácsi gróf Forgách József: Szalánczvár eredete és nevezetesebb eseményei címmel 1906-ban.
Sajnos Könyöki József nem jutott el idáig, ellenben Miskovszky Viktor szép rajzot készített róla.
Nekem fixa ideálom, hogy minden várromban legalább egy-egy tornyot annyira renoválni kell, hogy belőle, mint kilátóként lehessen rátekinteni a műemlékre + a környező táj panorámájára. Természetesen az adott torony védőtetővel ellátva még egy hirtelen jött zápor esetén menedékül is szolgálhat a kirándulóknak.
Bosszantó, hogy a toronyba nem lehet felmenni (csak az első emeletre visz egy utólagos külső lépcső), pedig mekkora szenzáció lenne.. ehelyett lassan kettéesik, mert az ablakok is összeszakadtak azóta...
Ezzel együtt szuper hely a vár, nem okozott csalódást.
Ezt a mai parlamenti ülésről szóló Index-cikkből ollóztam ki. Nem kívánok kommentárt fűzni hozzá, mert ez még csak egy gyorshír, részletek nélkül:
"Módosítják a kulturális örökségvédelemről szóló törvényt. A módosítás lényege, hogy régészeti feltárásokban visszatérnek a régi rendhez, azaz a központi Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat helyett ismét közvetlenül a régészeti feltárásokat végző megyei múzeumokat és közgyűjteményeket finanszíroznák."
"Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita. " (Magyarországon kívül nincs élet, vagy ha van, az nem olyan.)
Talán - ezt persze csak gondolom - ez volt kihallható N. Várbarát hozzászólásából. Azt is gondolom azonban, hogy egészen egyszerűen csak a hajdani Magyar - nem állom meg hogy meg ne jegyezzem, bár nem neked szól: itt van helye a nagybetűnek:) - Királyság területén fekvő várak, várhelyek felkeresése, megismerése a célja. Ami nem kis cél, évekbe telik, talán évtizedekbe, ha valaki nem hivatásszerűen foglalkozik vele.
Mindazonáltal ha az ember van olyan szerencsés, hogy más, távolabbi vidékre is eljuthat, örömmel él azzal a lehetőséggel, hogy - többek között - az ott épült várakkal is megismerkedjen.
És azt is hiszem, hogy bármely állampolgárságú, nemzetiségű várbarát hasonlóan gondolkodik a világ országaiban: a szűkebb pátriát megismerni - és elhelyezni a világban.
Tegnapi képek Edelényből,és Ónodról. Amennyire láttam,Edelényben gőzerővel újitják a kastélyt. Legalábbis az udvaron nagy volt a sürgés-forgás. Ónodnál hatalmas tócsák a vár körül,meg homokzsákok a hátsó falaknál. A felújitott bástyára eddig a falon keresztül lehett felmászni,vagy néha nyitva volt lent az ajtó.Most az ajtót zárva találtam,felülre pedig egy vasrácsot raktak,hogy ne lehessen bemászni. Az ablakok némelyike be van üvegezve.
