Ha 4000 forint a szallas, akkor az azt jelenti, hogy nekem pesti panelprolinak akkor olcsobb a hazaut es masnap visszaut, ha egy iranyban az utazasi koltseg nem több mint 2000 forint.
Ez kb a Vertes-matra közötti resz. A többinel mind olcsobb ott aludni
Hat nekem a vadkemping pont hogy macerasabb. Cipeljek satort halozsakot meg mindent hogy megsporoljak 4000 forintot? Inkabb ezzel is tamogatom abban a faluban lakokat.
Vasárnap fiammal Ősagárd-Katalinpszt között kékeltünk, és bizony eljátszottam a gondolattal, milyen jó is lenne ha fenn a Naszályon valami büfé megtörné a hangulatot egy jó hideg csapolt sörrel :-)
Különben te is szóba kerültél -mégpedig azért, mert Ősagárdon a velünk egy buszon utazó csapat nem kéktúra füzetbe hanem egy üres írólapra pecsételt, erreföl meséltem el neki hogy egyhuzamban indultál kékezni (elismerően bólogatott) de füzet nélkül mert neked a pecsétek nem kellenek, elmeséltem azt is hogy ott kellett feladnod ahol tavaly a külön lakrészben aludtunk a kihúzható kanapén. Ez még a túra elején nem sokkal a falu után volt.
Aztán a Kopasz-tetőn miután kilihegtük magunkat, kibökte, hogy ha nem esett volna le a körmöd akkor itt tuti feladtad volna. Így kombinál egy 8 éves gyerekagy :-)
Úgy néz ki muszáj elvinnem egy Sirok-Kékesre is, hogy szélesedjen a látóköre :-)
Attól függ, mik az igények... Ha elég a zuhany, meg egy fedél a fejed fölött, akkor már 1500-1800ft körül is van hely (legalábbis keleten). A Matusz-féle szállásom (Füzérkomlós) 2400 ft volt, és a színvonala simán elérte egy jobb panzióét. Melegvíz, zuhany, full felszerelt konyha, minden helyiségben kályha, tiszta volt, kényelmes ágyak, közösségi terasz, fenyves, kis tó a kertben... Akár több napos, vagy hetes gyerektáborokat is lehetne oda szervezni.
Egyébként meg hadidoki nézetét osztom, a sátoros rész nélkül nem igazán túra a túra, a szállás eléggé megtöri a hangulatot. Persze ez is egyénfüggő, ki mit szeret.
Hamár szállás, akkor nem hagynám ki Péliföldszentkeresztet sem. A Szaléziek rendházában az Ifjúsági szálláson 2.000,-Ft/éj volt, benne egy idegenvezetés és egy éjszakába nyúló berszélgetés Géza testvérrel. Ráadásul nem akarták csak a mi kedvünkért felfűteni az Ifi szállást, ezért a Rendházban kaptunk szállást a papok között. Felejthetetlen élmény volt. A kaja is szuper volt és olcsó.
Bocs, ami lemaradt: A Koronás Vad Vendégház Vágáshuta Nagyparton található, (régen a kék is erre ment), a Fecskefészek pedig Jósvafőn.
Turistaházak közül a Kinizsi th. Nagyvázsonyban nem rossz választás, 2500 ft volt mikor mi ott jártunk, igazi vaságyas, emeleteságyas turistaszálló, éppen úgy mint a régi Bánkúti th, manapság Fehér Sas Panziónak hívják 4000-ért, egy fokkal talán igényesebb is mint a Kinizsi. A Nagyhideg-hegyi th is tartja a 4000 ft-ot, élménynek az sem volt rossz, talán az a leglátogatottabb az összes közül. A kaja ott is elég jó az emlékeim szerint.
Regéc, Csobogó Vendégház
Jósvafő Fecskefészek, és kilátás a falura
két még üzemelő turistaház, teljesen jó mindkettő, a Nagyhideg-hegyi, és a Kinizsi. A Bánkúti is kb ugyanez a színvonal.
Köszi az infókat! Szerettem is volna kérdezni a kék környéki szálláslehetőségekről :-)
Igen, kb. én is 4000 ft körülinek gondoltam az igényesebb szállásokat. El kell kezdeni gyűjtögetni, vagy ismét azt tudom mondani, hogy marad a vadkemping :D
Hát akkor egy kis információ, hogy kárba ne vesszen!:-)))
Szállások... Nekünk a legolcsóbb szállásunk a kéken a Sirok Motelben volt, szinte már én kértem elnézést azért az 5600 ft-ért amit 3 főre kifizettem. :-)) A legdrágább pedig a bánki Tó Hotel, igazi wellness szálló pont annyiba is került, innen csináltuk a Cserhátat Nógrádtól Becskéig. Azért a kettő közt is van még átmenet, mégpedig a panziók, vagy az azokra hasonlító igényesebb vendégházak, nekem ezek jöttek be legjobban. Ha végig gondolom a kéktúra során a szállásainkat akkor legtöbbet ilyenekben aludtunk. Pár említésre méltó közülük:
-Kelet felől indulva éppen az első szállásunk az egyik kedvencem, a Koronás Vad Vendégház, akkoriban 4000, most 4500 ft/fő/éj áron volt, új építésű faház, Ausztriából hazatérő magyar pár várja itt a vendégeket több (klímás) szobában, valami eszméletlen jó konyhával, a ház ura szakács volt odakint is, mindig rábíztuk mit főzzön, sosem csalódtunk.(3 éjszakát voltunk)
-Regéc, Csobogó, 2500 ft, ezért szinte egy egész lakást kaptunk, emellett a nagyon szimpatikus tanítónő házigazdával, szuperjó beszélgetést folytattunk a környék helyzetéről.
-Aggteleki-karszt: Fecskefészek Vendégház, 2006-ban felújított parasztház, holland tulajdonú, de egy helyi megbízott család adja ki, odabent kandalló és még szauna is van, ez már egy 20-as egy éjszakára, csak akkor éri meg ha nagyobb a létszám (max 8 fő fér el kényelmesen), itt többször voltunk, 5-en, 6-an így megérte. Nagyon jó helyen van, a kék mellett a Tohonya-völgy bejáratánál, szép kilátással a falura.
-Kékestetőn a Retro Panzió, avagy Kányai Uram Fogadója, erről már többször is írtam, ez a hely egy jelenség, egyet megér, és jó innen túrát kezdeni. Apropó, Jesper Olsennek hogyan sikerülhetett a mátrai túrája, mostanában tervezte?
-Mogyorósbányán a Club Leonardoban 4000-ért aludtunk, szép, igényes szobák, itt is remek a kaja, a házinéni szintén szakács, ő is nagyon jól főz, fuvarozgatást is vállaltak anno (Tardosbányáig)
-Zircen a Jeskó Panzió is tartja a 4000ft-os árat, kicsi de tiszta szobáért, tv, hűtő, tusoló, pont elég volt arra amire nekünk kellett, a kéktől kb 200 méterre van. Alatta egy kocsmaszerű étterem, de a kaja kifogástalan volt.
-Bakonybél, Vadszőlő szintén 4000, itt is egy szép tágas szobánk volt, egészen jó kaja, a tulaj segítőkész, Városlődi fuvart is vállalt az erdei utakon keresztül üzemanyagárban, szintén kellemes hely, több kéktúrás pecsét is itt található.
-Badacsonytördemic, Gitta Vendégház, ez meg egyenesen pazar, erről is írtam már: "Szállásunk a Gitta Vendégházban volt, csak jót tudok mondani róla, egy nagyobb udvarház utcafront felőli része van kiadva amely teljesen fel van újítva, négy személyesnek van mondva de akár 6-an vagy 8-an is elférnének benne, két kétágyas szoba van, két wc, egy fürdőszoba, meg egy kb 40 négyzetméteres konyha-nappali kombó, és mindez került nekünk 3 éjszakára egy 4 tagú családnak 37000 ft-ba, ami IFA nélkül kb 3000 huf/fő/éj. Egyik este sütit kaptunk Gitta nénitől, másnap pályinkát, harmadnap bort..." Szóval szinte egységesen 4000 ft-os áron vannak a kényelemben és árban is arany középútnak tekinthető vendégházak és panziók, ezekből is van azért jónéhány a kéktúra útvonalán szerencsére. Ezek árban a falusi szobákhoz állnak közelebb, igényességben viszont a hotelekhez.
Akkor egy gondolatkísérlet: Ha elfogadom, hogy az evolúció az információ áramlása, akkor ezt nem csak fajokra, hanem analóg módon a kultúrára is értelmezhetem. Ha a kéktúrázás a kultúra része, akkor az ökológia szabályainak érvényesnek kell lenniök rá. Azaz akkor lesz sikeres a kéktúrázás, ha minnél nagyobb egyedszámot/turistát ér el, a társadalom minnél nagyobb szeletét szólítja meg: mint a vaddisznó! :) Ha nincs kultúrája Magyarországon a természetjárásnak, az a mi hibánk is, mert nem adjuk át a tudást! A leghaszontalanabb tudás pedig az, amit megtartunk magunknak, t.i. örökre elvész. Üdv: Á
A negatívumok közé lehet sorolni még azt, hogy sátrat az egész túra alatt cipelni kell, meg éjszaka lehetnek érdekes zajok, amik ijesztőek lehetnek azoknak akik nincsenek hozzászokva ehhez. Cserébe viszont rugalmas az egész, ingyenes és nem alkalmazkodsz senkihez. Főképp az olyan embereknek megoldás akik ilyenkor az egyszerűbb, igénytelenebb szintű dolgokkal is beérik (pl. én) az alvást.
"De azért erre is létezik elfogadható megoldás."
Fürdés útközben (vagy lehetőleg este) patakban vagy tóban?
Szerintem sok múlik a megfelelő hely kiválasztásán. Na majd jövőre megtudom én is ;-)
Részemről mindenkit biztatnék erre a formára. Nem csak olcsóbb, és kevésbé macerás, de hatalmas ugrást jelent a túra élmény faktorában. Engem megzavar a folyamatos túrázás hangulatában a civilizált szálláson töltött éjszaka, ill. egy őszi, enyhén párás, hajnal fantasztikus élményt jelent kint az erdőn.
Persze van árnyoldala is a dolognak, talán a leginkább a mosdás hiánya. De azért erre is létezik elfogadható megoldás.
Szóval aki egy kicsit is hajlik erre a formára, azt csak biztatni tudom próbálja meg! :-),
3000 Ft alatt már nem sok helyen találsz (normális) szállást.
A többivel egyetértek: mérlegre kell tenni azt, hogy lehet az oda-vissza utazással az ember megspórol pár 100, vagy esetleg 1000 forintot, de viszont cserébe sok a macera, egy több napos túrát feltételezve: idő előtt meg kell szakítani a túrát, hogy a kinézett buszt/vonatot el lehessen érni, haza kell buszozni/vonatozni, csatlakozás stb. Másnap reggel korán kelni, hogy a megszakított túrát folytatni lehessen, ez mind időveszteség. Ebben az esetben én is a talán picivel drágább, de praktikusabb szállás megoldást választanám (nem vagyok milliomos).
A másik baj az, hogy sok turistaházat bezártak, melyek egyszerűek és olcsók voltak és többnyire a kiszemelt útvonal környékén helyezkedtek el. Így per pillanat lehet választani a nem túl sok, de olcsóbb (jellemzően 3000 ft/fő/éj) falusi szállás közül vagy a wellnes központok és szállodák csillagászati árai között, vagy marad a vadkemping.
"valaki a házát vagy egy részét kiadja turistaszállásnak 3000-ért. legyen egy héten 20 vendégéjszakája (optimista feltételezés). ez havi 240000Ft, fele sarc, marad 120000Ft. ebből kell megélnie és szinten tartani a szállás állapotát.
ez nem reális.
azért is indult el a szállásadás a fizetőképes irányba és lesz vellnesszfitnessz mindenhol magasabb árért mert ebből lehet megélni."
Több dolog miatt nem értek egyet. Nem megy el a fele sarcra. Egyrészt ennyire azért nem magas az adó, másrészt meg nagyrészt feketén működik a dolog. Ki lehetne húzni a dolog méregfogát, hiszen néhány éve még (ha jól emlékszem) évi 400 e Ft bevételigig adómentes volt a falusi szállásadás, aztán ezt megszüntették.
A magánszállásadás költségei nem túl magasak: az ágyneműmosást meg tudják oldani háznál, a takarítást szintén. Nem véletlen, hogy sok "retró" szálláshellyel lehet találkozni. Ez nem feltétlenül baj, ha tiszta és egyébként rendben van. De nem hinném, hgy évenként kellene új ágyat, bútorokat, nyílászárókat venni.
A 2-3000 Ft-os falusi szállások nagy része a szegényebb falvakban van, ahol nem sok más pénzszerzési lehetőség van. Itt még az az a pár ezer forint is pénz. Ha nem érné meg, ők sem csinálnák, ne ringassuk magunkat olyan álmokban, hogy ők a turisták érdekeit annyira mindennél előbbre valónak tartják. Nem. Pénzt látnak benne/bennünk. Nincs is ezzel semmi baj. Ha lenne éppen ott wellness szálló (azért a legtöbb helyen még nincs), akkor sem biztos, hogy a túrázók igénybe tudnák venni. Akkor meg marad a falusi szállásadó, mint olcsóbb alternatíva.
Végig szép, napsütéses időben tudtam végigmenni a túrán. Dorog vasútállomástól (állomási bélyegző van) az utcákon vezető jelzések jók, elágásoknál egyértelműek. Dorog után kellemes ösvény vezet tovább, amely később becsatlakozik egy szélesebb földútba amely a 117-es útba torkollik. Pár lépést kell tenni a forgalmas úton majd rögtön jobbra le kell térni (szalagkorlátot átlépve) Kesztölc felé. Pár száz méter múlva már Kesztölcön voltam, a falun belüli jelzések követhetőek. Kesztölc után aszfaltúton haladtam, majd balra kellett fordulni be a susnyásba, a letérés helye az aszfalra is fel volt festve. Ezután egy kis útkeresés következett, majd nemsokára emelkedők megmászása után sikerült felérnem a Kétágú hegy elé vezető ösvényre (megéri felmenni a hegyre, csodálatos kilátás van róla!). A kéktúra a hegy alatt vezet majd belép egy erdőbe, az út itt hol lejt, hol emelkedik. Nem sokára az ösvény becsatlakozik a Kesztölc-Klasztrompuszta aszfaltútba. Kb. 2 km után érkeztem Klastrompusztára, az emelkedő előtt jobbra tisztás padokkal, balra étterem. Az emelkedő nemsokára T elágásban ér véget (nyomókút, asztal padokkal), szemben a volt turistaház, balra lakott terület. Jobbra (kolostorrom) vezet tovább az út. Jobb kéz felé egy oszlopra van felerősítve a pecsételődoboz, régi fémpecséttel. A lenyomata enyhén szólva is ocsmány, olvashatatlan. Az utat a "központból" ugye jobbra folytattam, néhány rövidebb emelkedő után az út széles földútba csatlakozott, amelyen jobbra kell fordulni, majd nemsokára balra le a bekerített irtás melletti kis ösvényre, de igazából a jelzésekből követhető az egész. Folyamatos lejtéssel haladtam Piliscsév felé, az út nagy részén jobb kéz felé szép kilátással. Piliscsév előtt az út beszűkűl, elhanyagolt, gazos. Piliscséven a jelzések rendben vannak. A faluból egy sokáig emelkedő homokos, löszös út vezet ki, amelyen elég fárasztó volt gyalogolni (ráadásul siettem is a vonatpótló buszhoz), az emelkedő végén van 2 elágazás, de egyértelmű a haladási irány, nemsokára lejteni kezdett az út, a lejtés kisebb megszakításokkal Piliscsaba területén belülig tartott. Pest felé a decemberi menetrendváltásig biztosan marad a pótlóbuszozás. A piliscsabai bélyegző teljesen korrekt.
valaki a házát vagy egy részét kiadja turistaszállásnak 3000-ért. legyen egy héten 20 vendégéjszakája (optimista feltételezés). ez havi 240000Ft, fele sarc, marad 120000Ft. ebből kell megélnie és szinten tartani a szállás állapotát.
ez nem reális.
azért is indult el a szállásadás a fizetőképes irányba és lesz vellnesszfitnessz mindenhol magasabb árért mert ebből lehet megélni.
akkor van az osztrák példa, hogy állambácsi adott egy csomó pénzt a menházaknak (is).
ott ha jól emlékszem az volt a kiindulás, hogy az EU környezetvédelmi direktíváit kötelezővé tették a menedékházak épületeire is, tehát a pl. pottyantós budi nem megoldás, hanem helikopterrel kell elszállítani a kakit. az ilyenekből jött össze a költségnövekedés. ezért jogos a differenciálás, hogy a hegyi menház kap támogatást, a falusi szállás nem.
végül egy érdekes friss cikk Szlovákia turista fellegváráról a Tátráról.
"... a Tátrába látogató legtöbb ember számára nem a magashegyi turisztika a Tátra legfőbb vonzereje. A tátrai turizmusról fennálló hagyományos elképzelés, mely szerint a turista korán reggel felkel, és elindul a hegyre túrázni, már régen nem valós. „Természetesen ma is vannak ilyen emberek, a többség azonban ennél sokkal kényelmesebb” – mondta el az igazgatónő. Manapság kevesebben jönnek azért a Tátrába, hogy korán reggel felkeljenek, és valamelyik magashegyi menedékházba vagy hegycsúcsra induljanak. „A látogatók többsége kifejezetten pihenni jön a Tátrába. Ébredés után megisznak egy kávét, és 9-10 óra indulnak túrázni” – magyarázza a turisták szokásait a szakember. Véleménye szerint a legtöbb turista a jól megközelíthető helyeket veszi célba, sétálnak egyet a tavak körül, fotóznak, kényelmesen megebédelnek, majd este ismét sétálnak egyet, vagy úsznak egyet valamelyik élményfürdőben."
Tegnap már én is beszereztem egy bélyegzőpárnát, csak azért írtam én is le, mert látom ezt szokták jelezni a túrabeszámolónál, mert már én is talákoztam olyan OKT-s túrafüzet bírtokosokkal, akik nem vittek magukkal bélyegzőpárnát az útra.
"...Aztán két pavilon között átlépve vezet tovább a kék, és egy pillanat alatt egy másik világban találja magát az ember. A díszes pavilonok hátulról inkább egy film díszlet-városaira emlékeztetnek, és sehol egy teremtett lélek. Alig voltam 20m-re a nyüzsgéstől, de erre a világra senki nem kíváncsi. Jaj, de sokunknak elegendő a virtuális, díszlet-világ! ..."
Mióta olvastam hadidoki remek túraleírásait azóta ha a Kékesen járok mindig eszembe jutnak tőle ezek a sorok. Nagyon találóak! Ráadásul ha vissza szeretnék utalni a lentebb kibontakozó eszmecserére ahhoz is remekül passzolnak. Szép idő volt ma, sokan keresték fel MO legmagasabb pontját, de igazi bakancsos turistát keveset láttam. Mikor beléptünk a fent említett díszletvilág pavilonjai mögé a kéken a Sas-kő felé indulva hirtelen elcsendesedett a környék, ugyan még láttuk a forgatagot, de már inkább ez az erdei hangulat vett körül minket.
Pedig volna mit nézni errefelé is bőven, mi csak kb 6-7km-t sétáltunk a kéken oda-vissza, de rengeteg szép dolgot láttunk. A Mátra ősszel amúgy is nagyon szép, a színek lenyűgözőek, a prímet azért nyilvánvalóan a Sas-kő panorámája vitte. A Markazi-kapuig nem mentünk el, mert vissza is kellett mászni, ami ugyebár lényegesen nehezebbnek bizonyult mint lefelé. Azért -hogy igazságos legyek- lehet hogy délutánra megélénkült némileg az erdőjáró-turista forgalom is, mert visszafelé mászva szemből egyre többen jöttek a 900 méter körül lévő kilátópont felé.
1.-2. kilátás a Sas-kőről
3. a kék és a sárga jelzés találkozásánál lévő kis tisztás
A Tető étterembe is érdemes bemenni, igazi menza hangulat fogad, a belépéstől számítva kb 5 percen belül már ehetsz is! :-) Az ételek nagyon finomak, nem is túl drága, és az automata bélyegző az egyik legszebb lenyomatot produkálja a bélyegzők közül.
"Aki ezen a szakaszon megy, annak a Virágos nyeregnél, és a Rozália téglagyárnál készüljön, hogy kell saját bélyegzőpárnát vinni, mert az ezeken a helyeken nincs."
Szerintem a bélyegzőpárnának épp úgy a kéktúrázó hátizsákjában kell lennie, mint a pecsételőfüzetnek! A kiírásban is benne van, hogy nem megoldható a stemplik festékellátása, de ha van, akkor sokszor a kocsmákban is tapló szárazságú a pecsételőpárna! Nálam ráadásul két párna is szokott lenni: egy relatíve száraz a gumibélyegzőkhöz, meg egy "csicsogós" (copyright by Hobo-Bobo) a fémbélyegzőkhöz.
Szeretem az eszmefuttatásaidat olvasni, folytasd!:-)) Igen a probléma nagyon szerteágazó, gyökere alapvetően valóban elsősorban a pénzhiány. De nem csak az. Mert ha csak az lenne akkor az általad említett Balkán térségben sem virágozna a gyalogos turizmus, vagy éppen a szintén sokat emlegetett Szlovákiában sem. Mert pénzük nekik sincsen több...
Valahol máshol is gond van, mégpedig a fejekben, ez pedig egyrészt a felfogásból, másrészt amiről viszont nem nagyon tehet senki, a neveltetésből (szocializáció) ered. Mire is gondolok? Nagyon egyszerű: akit gyakran kivisznek a szülei, nagyszülei a természetbe gyermekkorában az jó eséllyel maga is ki fog menni felnőtt korban, és viszi a saját csemetéit is. Ilyen egyszerű, és ez nálunk picit hiányzik. Ráadásul ez még jellemzően a '70-es '80-as évekből eredeztethető mikor még jobban volt pénz az ilyesmire, de akkoriban is inkább a Balaton, a Velencei-tó, jugó tengerpart, esetleg a frekventáltabb hegyi üdülők voltak a célpont, a természetjárás, a túrázás már akkor is a háttérbe szorult. Felszereléseket is alig lehetett itthon kapni, már a"Másfélmillió..."-ban is többször panaszkodtak erre a film szereplői és túrázók is, mindig a kiváló csehszlovák sátrakat, eszközöket emlegették, lám a szomszédok már akkor is előrébb jártak ebben. És ez így is maradt. Szóval tényleg nagyon szerteágazóak az okok...az ÜCS például szerintem is iszonyúan hiányzik, szerintem az utódai messze nem olyan sikeresek, pláne nem érnek oda ahhoz a réteghez akihez kéne (Mari néni), óriási hiba volt megszüntetni.
Hoztam a formámat. De úgy látom, még nem olvastál Tavaszi Szélltől semmit. Nem szokott sűrűn írni ide a topikba, de talán még megajándékoz minket egy-két gyöngyszemmel! :-) Tudom, hogy írtál erről a szakaszról tán két hete, de úgy láttam, nem volt az igazi szakaszleírás, inkább csak említettél pár dolgot. Azért bátorkodtam leírni a tegnapi tapasztalataimat.
A Hűvösvölgy-Rozália nekem is kedvencem, szinte évente végigjárom különböző más túrák kapcsán, de sokszor célzottan ide indulok. Valóban a szép kilátások túrája!
Aki ezen a szakaszon megy, annak a Virágos nyeregnél, és a Rozália téglagyárnál készüljön, hogy kell saját bélyegzőpárnát vinni, mert az ezeken a helyeken nincs. A Hármashatár-hegyi meg fém bélyegző, hát elég rondán néz ki, nem tudom ide miért nem jutott már egy gumis pecsét is. A Rozália téglagyár után meg a folytatás Dobogókő felé a sitt és szeméthalmok között vezet a Bécsi úttal párhuzamosan részen.
Én ma csak itt Budán voltam a Hűvösvölgy-Rozália téglagyár szakaszon. Meglepett az útvonal, nem hittem, hogy így a főváros szomszédságában is van iylen szép, és változatos útvonal, és szép volt a panoráma is.
Nem ide tartozik , de tegnap voltam a MÁV Nosztalgia KFT élményvonatával Semmeringen , ahol bejártam a Banhwanderwegen a Breitestein és Semmering közötti útszakaszt , valami csodáltaos volt , ajánlom mindekinek akit érdekel a vasút és természet összhangja.
Csak az idő nem volt jó , egész nap esős idő volt , de így a felhőkben úszó hegyek látványa fogott meg és az őszi színek kavalkádja. A vonattal kb 500-an utaztak , legalábbis ennyi kvizt töltöttek ki a vonaton.
"...itt ízelítőt kaphattam abból, hogyan fog kinézni mondjuk a Nyésta és Abaújszolnok közötti OKT szakasz, miután majd igazán beindul a kéktúra népszerüsítése nyomán a turistainvázió!"
No, megint belecsaptan a lecsóba! Félre értesz, nem sajnálom, ha van. De nincs. Azzal egyetértek, hogy akkor lesz a turizmus szempont, ha bevételt termel Mari néninél - ez a természetvédelem egyik alapigazsága is - ökoturizmus, azaz nem lopják ki a fát az erdőből, ha ki tudják fizetni a tüzelőt, stb... Nyilván a Kéktúra is akkor, fog üzemelni, ha lesz tömeg, aki kifizeti - végülis tömegsport. Ezért mondom azt, hogy a pénzt a tömegek felé kell(ene) áramoltatni. (Itt jön a másik vesszőparipa: mélyszegénység.) DE! 2008-ban ÜCS-ből én is ki tudtam fizetni a 3 rugót, ami ma már sok. Visszatérve a vaddisznókhoz: a véges takarmányt/fizetést csak elméletileg lehet végtelen részre osztani, gyakorlatilag nem. Az utolsó háromnapos költségvetése - 2fő, utazás 50% kedvezménnyel, Rákóczi-barlang beugró MTSz és MTSz+diák kedvezménnyel, bolt, bivak - a havi nettó 1/7-e. Sok, de inkább erre költöm, mint gyógyszerre. Én ennyivel tudtam hozzájárulni a vidék jobbulásához. A változáshoz inkább kellene sok tevékeny egyesület, túravezető, útkaparó... Elnézést, ha elszálltam - már megint -, de a probléma túl komplex. Várom a reakciókat! :) Á
Tegnap Dobogókő felé jártam, és úgy gondoltam, ha már ott vagyok, akkor megnézem a régi-új kéktúra szakaszt a hegytető és Sikáros között. Turista még mutatóban sem lézengett fenn a hegyen reggel nyolc felé, amikor nekiindultam az útnak. A sípálya felső vége után rátértem a Kerek-bükkön átvezető földútra, itt néhány helyen kőszórással megerősítették az utat - hát eléggé bokaficamító volt a kövek mérete, de remélem, pár hónapon belül az erdészeti járművek kerekei kissé felaprózzák majd a bloknikat, meg bele is döngölik őket a földbe! De legalább ezzel felszámolták azokat a négyévszakos dagonyákat, amik kikerülésére már ösvények keletkeztek a fák között!
Párás kilátás
Kőszórás a úton
Az útvonaljelző tábla
Az Öreg-vágás-hegynél lévő útelágazástól már átfestették a jelzéseket: a Király-kút felé ismét csak a P3 jelzések indulnak, a K- jelzések továbbmennek a széles gerincen, de a nyilazott útjelző táblákat "ottfelejtették", és ez kissé félrevezető! A "régi" kék útvonalon értem el az erdészeti aszfaltutat, aztán jött a már ismerős "szerpentines" ereszkedés a völgybe. Ezután kissé más nyomvonalon halad a kék, mint a terelés előtt, de ez csak pár száz méter hosszú szakasz, itt a friss jelzések szépen, sűrűn vannak felfestve. Aztán rátértek a jelzések az erdei földútra és irtásfoltokon átvágva érkeztem le a Sikárosi-rét mellé, ahol újra működik az éles jobbkanyar.
A réten az út a régi, sajnos a kivágott fenyves helye most eszméletlen nagy dzsndzsás, körbe is van kerítve, a gaztengerből egy-két tölgycsemete koronája kezd kiemelkedni. Úgy látszik, itt is tájidegen fajnak minősítették a fenyőt, ezért nem azzal pótolták a kiírtott erdőrészt. A Sikárosi erdészháznál, miután stempliztem a túrajelentéssel a fémbélyegzővel (a gumis tönkrement, majd pótolni kell) úgy döntöttem, ha már erre indultam a hegytetőről, elsétálok már Visegrádig, és nosztalgiázok egyet a kéken!
Irtásfolt 1.
Irtásfolt 2.
Őszi pecsételőhely
Az erdészház után a korábbi, a kerítés mellett vezető ösvény helyett széles dózerút kerüli meg az erdészházat, és megy be a Bükkös-patak völgyébe. Ennek megfelelően a kis fahíd eltűnt a patakról, helyette dózerozott gázló van a mederben, viszont a Lenkó emlékmű rendbe van téve, elé pedig odaraktak két, kissé túlontúl rusztikusra sikerült farönk pihenőpadot. Tudom, hogy az erdőbe nem érdemes rokokó faragásokkal díszített szófákat állítani, de azért az igénytelenségnek valahol határt kellene szabni!
Szerencsére a Bükkös-patak völgye hozta a formáját, meg a fák közé beszűrődő napsütés is sokat lendített a kedvemen, csak egy kicsit fogott vissza ebből a motoros fűrészek állandó visítozó nyekergése, és a turistaút mellett glédába rakott fatörzsek látványa - ezért készült hát a völgybe bevezető dózerút! Kényelmes menettel fél délre értem Pilisszentlászóra. Itt akadtam össze utam során az első túrázókkal, de később egyre több turistával találkoztam, Visegrád előtt pedig már népünnepély színezetet kezdett ölteni a dolog!
A gyalogoshíd helye
A Lenkó emlékmű
Erdei pehenő
Pilisszentlászlóról a már jól ismert erdei gyalogúton felkapaszkodtam a Rózsa-hegy oldalában a Szarvas-szérű mellé az erdőgazdasági aszfaltútra, aztán az erdészháznál kihorgásztam az új kerítés belső oldalán álló régi kerítésoszlopon lévő ládájából a kéktúra pecsétet, és itt is nyomtam egyet a túrajelentésre. Az Urak asztala oldalában egy helyen a turistaösvényre dőlt fatörzseket kellett kerülgetni, szerencsére itt még nem volt olyan meredek a hegyoldal, hogy ez problémát jelentett volna.
A Hajagos-bérc után jól járható volt a földút, aztán jött a Moli-pihenő és a Borjúfő. Kissé párás maradt az idő, de még így is emiatt a két kilátás miatt érdemes volt eltalpalni idáig! Innen már szinte végig lejtmenetben értem el a Nagy-Villám alatti zsúfolt parkolót, stempliztem az étteremben, aztán felgyalogoltam a Zsitvay kilátóhoz.
A Vízverés nyergének rétjén
Kilátás a Moli-pihenőtől
Kilátás a Borjúfőtől
A Nagy-Villám parkolójától a Fellegvár parkolójáig vezető turistaút volt a legzsúfoltabb, itt ízelítőt kaphattam abból, hogyan fog kinézni mondjuk a Nyésta és Abaújszolnok közötti OKT szakasz, miután majd igazán beindul a kéktúra népszerüsítése nyomán a turistainvázió! Nem számoltam, de a kb. kilométeres szakaszon találkoztam vagy száz emberrel! A várba most nem mentem fel, mert eléggé ellazsáltam az időt napközben, inkább siettem le Visegrádra. Lenn, a komp pénztáránál megejtett stemplizés után még épp elkaptam röptében a 16:25-kor Szentendrére iduló helyközit.
Regéc, Csobogó Vendégház
Jósvafő Fecskefészek, és kilátás a falura
két még üzemelő turistaház, teljesen jó mindkettő, a Nagyhideg-hegyi, és a Kinizsi. A Bánkúti is kb ugyanez a színvonal.
