Mesterkést szeretnék vásárolni, a régi megadta magát. Kérem írjanak mindazok, akiknek van valamilyen tapasztalata: milyet érdemes venni egy eléggé pörgős otthoni háztartáshoz. Komplett készletekről is érdekelnek tapasztalatok!
Azt szeretném megkérdezni hogy mit tegyek akkor ha késem már nem olyan éles de még nem akarom elküldeni éleztetni pár hozzászólással olvastam a börszijról ez jó vagy egyártalán hogy kell csinálni tudtok valami modszert amivel a pengét lehetne vékonyitani valamelyik nap vettem a metroba egy swibo szurokést nekem nagyon bejött de egy idö útán elvesztette az élét van egy fenoacélom arcos és én már arra gondolok hogy ez lehet a gon még annó a hoventán vettem az egy nagyon jó kiállitás idén el is megyek ha lesz rá esélyem ha tudtok egy jó módszert hogy lehet fenöacéllal élezni megköszönném ha van valami jó ötletetek és a késetekröl képetek ami szerintetek a jó elküldhetitek e-mailben a maestro86@freemail.hu oldalra köszönöm elöre is. Maestro
Szerintem te fogod furán, azért esik rosszul. Szalámit szeletelni a mutatóujjal a fokon lehet kényelmesen, ahogy én csinálom a 611/1 képen, nem a Te fogásoddal a 662/2-n. Ha kinyújtod a mutatóujjad, pont képződik a tenyérben egy homorodás, amibe a markolat púpja beleillik.
Makóit veszek, és az mindig ugyan olyan. Megtettem azt is, hogy először az új késsel szeleteltem 3-at, utána a régivel folytattam és már az első felénél bőgetett, így vissza tértem az újhoz, és lassan abba maradt.
Ha a szemem meg is téveszthető az orrom nem. A Zwillingekkel nem tekergeti úgy a hagymaszag az orrom, mint előtte.
Úgy, hogy eddig mindig először meg kellett alaposan fenni a kést, most meg csak kikaptam a tartóból, és könnyen gyorsan be tudtam írdalni a bőrös-szalonnás részt.
Arra is rájöttem, mi a jó kés kritériuma, mióta megvan ez a Zwilling:
Hagymaszeletelés bőgés nálkül!
Nem nyitott ablak, szájbavíz, meg hasonló bűvöletek, hanem megfelelő-éles kés kell, amelyik szeli, és nem préseli-zúzza a hagymát.
No, ez az, ami miatt én már évek óta nem eszek pulykacombot, de csirkét is csak nyúzva...
Épp elég vacak kerül belém, ami a köszvényt segíti -enné a fene.
:o(
De tehetek én róla, hogy mi történt tegnap is?
Egy csoda szinpatikus
~ 1 kilós bőrös süldőoldalas darab rámtámadott a boltban, így kénytelen voltam haza vinni.
Mangalicazsír oladt, a bűrét bekockáztam mélyen az első húsrétekig, alaposan megsóztam, minden oldalát körbesütöttem bőrös felét is, majd a csontossal lefelé fordítottam,
- 2 méretes fej vöröshagymát megpucoltam, 1/8-doltam, beleszórtam, öntöttem rá
- 1/5 dl vizet, lefedtem és takarékon sütöttm 40'-ig, majd fedő nélkül még bő 20'-ig, hogy a víz teljesen kisüljön alóla. Ezután be a sütőbe grill alá, és ropogós piros-hólyagosra sütöttem.
Citromos-joghurtos-olívás salátakeverék volt mellé, és héjában főtt krumpli.
A mai reggeli meg pecsenyezsíros frissss kenyér...
/Pedig nagyon nem kéne, mert nekem is sajog a lábfejem./
Ha véletlen utánam dobják, csak-csak, vagy esetleg olyan sok fölödsleges pont összejönne...
Ebben kételkedem.
Elég ritkán szoktam olyan húst venni, amiről le kell szedni a fölösleges zsírt, hártyát. Azokat törölköző és a séfkés segítségével gyorsan megszabadítom tőle.
Még annyit sem melózok vele, elkopott az magától az évtizedek során. A csontozót szüleimtől örököltem -de nagyon ritkán van rá szükség.
A főtt-sült csülökből, oldalasból magától kijön mást meg nem szoktam csonttal venni.
A hosszúkarajt meg a hentessel kicsontoztatom, és összeméretem. Neki seperc alatt megvan, én meg eltoszakodnék vele akár fálórán át, mikorra különszedném a szűzet és a karajt a csonttól.
