Viszont éppen azért, mert a Palatinus-könyv az 1920-as, 1930-as évek dolgaival foglalkozik, mégse tartható az a teória, hogy már a Barcsay-könyvet is ő írta volna, hiszen az 1921-ben jelent meg.
Belelapoztam a Palatinus-reprintbe: P.J. egy helyen a szerzőtársaként említi meg Barcsayt, és azt írja, hogy "A szabadkőművesség bűnei" c. közös, korábban megjelent kötetük szertartásokkal és fogalmi magyarázatokkal foglalkozott.
Köszönöm szépen. Ezek szerint az "Egy vidéki páholy titkai" nem az első, hanem a második kötet, és az a névlista. A címválasztás mindenesetre fura, mármint hogy miért vidéki... (Az első kötet semmiképpen nem egy vidéki páholy titkairól szól, az a magyarországi szabadkőművesek tevékenységét vizsgálja az 1920-as, 1930-as években, a hitelességét ne taglaljuk.)
Az előző cikkben szereplő adatok alapján én a következőképpen rekonstruálnám Barcsay és Palatinus tevékenységét:
1. Lefoglalják a szabadkőműves iratanyagot. Ezek alapján elkészül egy belügyminisztériumi kiadvány a szabadkőműves szövetség tagjairól 1920-ban.
2. Barcsay minisztériumi tanácsos kezei közé kerülnek az anyagok, aki azok megjelentetéshez segítségül hívja Palatinust, akinek geneológiai munkássága révén már van tapasztalata a publikációs tevékenységben, így Barcsay neve alatt jelenik meg a kétkötetes kiadvány, amelynek 2. kötetét, a névsort jegyezheti nevével Palatinus.
3. Barcsay meghal, vagy visszavonul, nem kell tartani a retorziójától, s így Palatinus végre saját neve alatt adja ki négerként megírt nagy művét, amelyben szereplő névlistát folyamatosan bővítgeti a minisztériumi barátai jóvoltából megkapott besúgói jelentéseket felhasználva.
4. Természetesen azok megrendelésére bárkit kivesz, vagy betesz a listájára.
5. Az erdélyi szabadkőműves perben viszontváddal élnek ellene a szabadkőművesek (u.i. igazolódik, hogy nem autentikus a listája) és sikerrel: 3 hónapi fogházbüntetésre ítélik. (Aminek végrehajtását nem tartom valószínűnek...)
Barcsay - Palatinus ügyben körülnéztem az Interneten, s a következő kiadványokat találtam:
A MAGYARORSZÁGI SYMBOLIKUS NAGYPÁHOLY FŐHATÓSÁGA ALATT DOLGOZÓ SZABADKŐMŰVES PÁHOLYOK TAGJAINAK NÉVSORA. HIVATALOS KIADÁS. KIADJA A MAGYAR KIRÁLYI BELÜGYMINISTER. Bp., 1920. M. Kir. Állami Ny. 263p.
Barcsay Adorján: A szabadkomuvesség bunei.
Függeléke
Palatínus József: Egy vidéki páholy titkai (A magyarországi symbolikus nagypáholy védelme alatt muködött páholyok tagjainak névsora.). Eloszó: Wolff Károly. Bp. 1921. Egyesült Keresztény Nemzeti Liga
Palatinus József: A szabadkomuvesség bunei.
1. köt.: A magyarországi szabadkomuvesek mozgalma és külföldi kapcsolatai 1920-tól 1937-ig.
II. köt..: A magyarországi szabadkomuves páholyok tagjainak névsora 1868-tól 1920-ig.
III. köt.: A hazai és külföldi páholyokban illegálisan muködo szabadkomuvesek névsora 1920-tól 1938-ig.
Bp. 1938-1939. Szerzo, Budai-Bemwallner .1. ny.
Palatinus József: Szabadkomuvesek Magyarországon. Eloszó: Vitéz Endre László. Bp. 1944. Könyv- és Lapkiadó Rt.
Palatinustól még néhány családtörténeti művet is, korábbról:
Palatinus József: Békés vármegyei nemes családok, 1909;
Palatinus József: Vas vármegyei nemes családok,
Palatinus József: Háromszék Vármegye Nemescsaládjai, Sepsiszentgyörgy 2000(repr)
"A harmadik, amely minket legközelebbrol érdekel, egy magyar munka. A címe: "A szabadkomuvesség bunei" és két kötetben került a könyvpiacra. Ez a mu a felosztás után a páholyokban talált anyagot dolgozta fel s mintegy hivatalos kiadásban (szerzoje Barcsay Adorján belügyminiszteri osztálytanácsos volt) tárta a megdöbbent magyar közönség elé a maga teljes meztelenségében a magyarországi szabadkomuvesség munkáját.
...
Dömötör Mihály m. kir. belügyminiszter 1920 május 18-án kelt 1550/1920. számú rendeletével a magyarországi szabadkomuvességet feloszlatta s közegei útján a szimbólikus Nagypáholy és a többi páholyok iratait és könyvtárait lefoglalta. A feloszlatás indokául többek között a miniszter azt hozta fel, hogy "a szabadkomuvességnek a háború felidézésében, majd pedig a defetizmus és az általános destrukció élesztgetésében, a forradalmak és a bolsevizmus felidézésében való tartós aknamunkája köztudomású tény." Az összegyujtött anyagot - pedig a fontosabbakat kétségtelenül már a feloszlatás elott eltüntették - a minisztérium fel is dolgozta s ennek az eredményeképpen Barcsay Adorján min. tanácsos két kötetben a magyarországi szabad-komuvesség munkájából bo szemelvényeket mutatott be"
Az újrakiadás utószavát író Ifj. Tompó László ehhez hozzáteszi:
"Hazánkban a tizenkilencedik század második felében jelentek meg eloször magyar szerzoktol tényfeltáró kiadványok a páholyéletrol. Ezek többsége tömeges terjesztésre szánt népies fuzet: íróik általában katolikus papok, tanárok, újságírók. Részletes, Pachtler említett muvét megközelíto munka Sullay Istváné. 15. Szintén magyar alapmu Miklóssy István 16 és Müller Jeno könyve, 17 továbbá Barcsay Adorján dokumentumgyujteménye 18 és Palatínus József névtára. A két világháború között még megjelenhetett néhány értékes tanulmány, és külön kiemelendo az 1917. január 28-30. között Párizsban tartott szabadkomuves kongresszus magyarul megjelent jegyzokönyvei, amely Somogyi munkája elso kötetéhez fontos politikatörténeti adalék."
"A Keresztény Nemzeti Liga alapveto könyvkiadói munkába kezd. Feltárja a szabadkomuvesség buneit, (a páholytestvérek teljes névsorával), lefordíttatja a zsidó világforradalom bibliáját, a „Cionista bölcsek jegyzokönyvei”-t és sok más értékes felvilágosító muvet."
Kupán Árpád az erdélyi szabadkőművességgel foglalkozó műveiben felidézi L. Nagy Zsuzsa: "A magyarországi és az erdélyi szabadkőművesség kapcsolatai a két világháború között" című cikkében ismertetett esetet:
"A rendori és csendori nyomozó szervek széles körre kiterjedo nyomozást indítottak az erdélyi szabadkomuvesek ellen, mint akik szemben állnak az államrenddel, a rendszerrel, liberálisok, demokraták, netán szocialisták és az antifasiszta szövetségek hívei. 1941-ben sorozatosan érkeztek a belügyminisztérium irattárába ma is fellelheto bizalmas jelentések, melyek tételesen felsorolták a szabadkomuvesek nevét, foglalkozását, a szervezeten belül elfoglalt helyét, tisztségét. Ezeket az információkat tartalékolták késobbi alkalmas felhasználásra, de átadták annak a szélsojobboldali Palatinus Józsefnek, aki azokat sorozatosan megjelent köteteiben publikálta, s így a legszélesebb nyilvánosság elott „kompromittálta” a páholytagokat.30
1942-ben a Kállay-kormány, a háborús helyzetre való tekintettel is, sokoldalú akciót indított az antifasiszta mozgalom letörésére, s ez elsosorban Erdélyt, illetve az itteni szabadkomuvességet érintette. Csatári Dániel Forgószélben címu könyvében errol így ír: „A szellemi megfélemlítés jegyében két nagy politikai ügy nyilvános bírósági tárgyalása kezdodik el 1943 januárjában: az Erdély-szerte nagy port felvero szabadkomuves per és az észak-erdélyi kommunisták pere.”31 A perben, amelyet két helyszínen, Budapesten és Kolozsváron folytattak, illetve tárgyaltak, az Unió páholy tagjait állították a vádlottak padjára. Az ügyészségi iratok szerint többek között Jancsó Elemért, Mikó Imrét, Mikó Lorincet, Asztalos Sándort, a vásárhelyi találkozó alelnökét, valamint Tamási Áront, a találkozó elnökét vádolták. A monstre per, amelyet minden polgári ellenzéki csoport megfélemlítésére szántak, végül kezdeményezoinek fiaskójával végzodött. A vádlottak bizonyítani tudták, hogy a perbe fogottak listáját nem a páholyiratok alapján, tehát nem kétséget kizáró tényekre építve állították össze, s hogy a listán szereploket a pillanatnyi politikai érdekek szerint cserélték. S mivel a névsort Palatinus József a pert megelozoen sajtó útján közismertté tette, a vádlottak Palatinus ellen 19 rendbeli rágalmazás miatt eljárást indítottak.
Mire az események idáig jutottak, elérkezett a voronyezsi katasztrófa, amely alapjaiban változtatta meg az uralkodó körök politikáját. Ez a körülmény egyfelol a magyar politikai jogrend maradékának hatóerejét is igazolta, másfelol azt eredményezte, hogy az erdélyi szabadkomuvesek ellen emelt vádat a bíróság elejtette, viszont Palatinust három hónapi fogházbüntetésre ítélte."
Valaki el tudná oszlatni a fejemben lévő homályt, hogy mi a különbség (ha van) Barcsay Adorján és Palatinus József "A szabadkőművesség bűnei" c. könyvei között? Én ugyanis a következő bibliográfiaiadat-változatokat találtam:
Barcsay: A szkm. bűnei I-II.
Barcsay: A szkm. bűnei I-II. Benne: Palatinus: Egy vidéki páholy titkai (I.), illetve páholynévsorok (II.)
Barcsay-Palatinus: A szkm. bűnei i_II.
Palatinus: A szkm. bűnei I-II.
"A szabadkőművesség bűnei I." címmel kapható egyébként egy reprint könyv az ún. nemzeti könyvesboltokban, a belső oldalon Palatinus József van szerzőként feltüntetve. Amikor megkérdeztem, hol a II. kötet, azt mondták, hogy az tagnévsor volt eredetileg, reprintben nem adták ki.
Annyit sikerült még kihámoznom, hogy Barcsaynak 1921-ben, Palatinusnak 1938-ban jelent meg meg ilyen címmel kötete, viszont hogy a kettő hogy kerül egybe, azt nem tudom.
Az Árverezőház (1011 Budapest, Corvin tér 2. Tel/Fax: 2016694), 2006 október 12-13-án csütörtökön és pénteken 17:00 órától tartja 90. Könyv, kézirat árverését.
BARCSAY ADORJÁN A szabadkőművesség bűnei. Palatinus József: Egy vidéki páholy titkai. A magyarországi symbolikus nagypáholy védelme alatt működött páholyok tagjainak névsora. II. rész. A kötet csak a tagok névsorát tartalmazza! Bp., 1921. Egyesült Keresztény Nemzeti Liga. 364 p. Fűzve, kiadói javított papírborítóban.
5000 Ft
667.
MENTOR A szabadkőművesség. Bp., 1910. Várnay és Fia. 46 p. Fűzve, borító nélkül!
3000 Ft
994.
Titkári jelentés. A Március páholy 1917. évi működéséről. Összeállította és felolvasta 1918. évi január hó 14-én: Dr. Gonda Jenő. Kézirat szabadkőművesek részére. Bp., é. n. (1917.) k. n. 15 p. Tűzve, kiadói papírborítóban.
1000 Ft
1057.
VERŐ GYÖRGY A magyarországi symbolikus nagypáholy védelme alatt dolgozó "Demokratia" című szabadság, egyenlőség, testvériség jeligéjű T és T Szabadkőműves páholy huszonöt évi működésének története. /A Demokratia Páholy Könyvtára/. Bp., 1916. Egyesült könyvnyomda. 232 p. Amatőr bőrkötésben, kötése kopott, néhány lap javított.
Az Interpress Magazin (IPM) 2006. októberi számában megjelent "Szabadkőműves szertartások" című cikk a Jászberényi könyvből van összeállítva. Bizonyára a szerző engedélyével, de valószínűleg nem általa készült ez a montázs. Erre az utal, hogy a könyvön kívül a Wikipédiából is szerepel idézet, amely szemlélete eltér Jászberényiétől.
Márton Lacinak van adsl-je, meg szereti az Internetet is, alighanem egyszerűen nem kívánt vesződni az index-re való csatlakozással. Ez nem bűn, nem is kell magyarázni.
Nem is specifikusan kőműves pálya kedves Lalo. A mocsokba nem kell alámerülnünk, az úgy vesz körül minket a levegő. Az önfejlesztés, az önmagunk jobbá tétele sem szabadkőműves monopólium. Ez azonban szabadkőműves utalást tartalmazó könyv.
A világirodalommal kapcsolatban igazad van, de ne feledd, amit az előbb mondtam, ez a könyv abban különbözik azoktól, hogy szabadkőműves utalásokat tartalmaz.
A Parázsvölgy szabadkőműves jellegéről írt megjegyzéseidet egészíteném és vitatnám egy kicsit:
"... felületes kőműves utalás Pimpli kisasszony férje, aki főmester ..."
Ezen kívül meg megemlíthetők Béla beszélgetései a szabadkőművességről. Persze ettől még szintén nem lesz szabadkőműves irányultságú a könyv.
Mélyebb kapcsolatot vélsz felfedezni Béla tudatos életmódválasztásában, megváltozásában.
"A kőműves jelleg az utolsó mondatokban rejtezik (oda vélem látni): „Innen csak fölfelé vezethet út. Egyedül fölfelé. Nem lehet másként. Nem szabad, hogy másként legyen.”"
"... Béla eljut az önfejlesztés, javulás igényéhez. Ez számomra benne az igazi kőműves vonal."
Attól félek, hogy ezzel egy kicsit tágra nyitottad a kaput; ezzel az erővel a világirodalom legtöbb fejlődésregényét is szabadkőműves irányultságúnak lehetne nevezni.
Sőt, ahogy az elterjedt szlogen mondja, a szabadkőművesség egyik célja a jó embert még jobbá tenni ("to making good men better"), s ehhez azért nem elengedhetetlen az, hogy valaki "alámerül a mocsokba". Természetesen ez is lehet egy út, pontosabban egy út kezdete, de egyáltalán nem látom specifikusan szabadkőműves pályának.
"Én mindenképpen saját magam szólnék hozzá, ha egy cikkemre reagál valaki. Különösen, ha egy ’szakmai’ fórumon történik, és nem mocskolódás a reakció."
De gyanítom, hogy te - Márton Lászlóval ellentétben - nem vagy hetven év feletti, aki az internetes topikokon való mozgást már nem tudja olyan könnyen elsajátítani, mint egy huszonéves, továbbá nem vidéken élsz, ahol legfeljebb, ha betárcsázós modemed lehet, nem adsl.
Márton László megírta saját hozzászólását és megkérte egy testvérét, aki amúgy is írogat ide, hogy tegye közzé álláspontját. Ha engem kér meg, én rakom fel. Ebben semmi gyanús nincs, banális az egész.
Kicsit késve válaszolok. …egyszerűen nem kívánt egy hozzászólás miatt időt tölteni Pont ezt találtam furcsának. Én mindenképpen saját magam szólnék hozzá, ha egy cikkemre reagál valaki. Különösen, ha egy ’szakmai’ fórumon történik, és nem mocskolódás a reakció. Persze lehet, hogy egy-két év publikálás után ez nem olyan kardinális kérdés, mint gondolom.
Levelét változtatás nélkül közöltem. Ezt természetesnek vettem, nem gondoltam másképp.
Még egy kérésem volna az itt levő beavatottakhoz. Nagyon örülnék egy értesítésnek, ha a közeljövőben ’fehér’ munka, vagy olyan megmozdulás lesz, amin magamfajta profánok is részt vehetnek. Habár a hírlevélre feliratkoztam, nem bízom benne, hogy onnan kapnék ilyen fajta értesítést. Onnan eddig még semmit nem kaptam. Arra az esetre, ha a fehér munka nem általánosan terjeszthető, itt a címem: bigskorpio@citromail.hu Előre is köszönöm.
Bigskorpio
Kedves Lalo, a Parázsvölgyet nem lehet matematikai analízis alá vennni. Ha kőműves szemszögből nézi az ember, akkor az első, felületes kőműves utalás Pimpli kisasszony férje, aki főmester, ráadásul templomos-teóriája miatt testvérei által kissé megmosolygott főmester, aki azonban a hétköznapibbnál is hétköznapibb figura, maga sem tudja, hogy középső gyermekét valami ismeretlen nemzette (a sok közül), egy könyvtár hátsó traktusában.
Pimpli is szimpla nő, asszonykori promiszkuitása a visszafogott gyermekkorának köszönhető. A könyvtári üzekedések után azonban lecsillapodott, persze egyáltalán nem biztos, hogy élvezte is a szexet, így az impotencia-közeli Sárosdival való szexuális absztinenciája nem meglepő. A körgangos nihil igen is érdekelhette, valójában unalmasan boldogtalan nőről van szó, aki szerencséjére maga sem néz szembe a boldogtalanságával.
Kőművesebb történet a látszat ellenére Béláé. Bélát – szintén nem önként vállalt - nőmentes kamaszkora, majd férfikori kapcsolati problémái egyfajta nemi nyomorba hajszolják, fizetett nőkhöz jár, alámerül a mocsokba, majd aztán egy furcsa kapcsolatot fuserál el / vagy inkább fuserálódik törvényszerűen el. A kőműves jelleg az utolsó mondatokban rejtezik (oda vélem látni): „Innen csak fölfelé vezethet út. Egyedül fölfelé. Nem lehet másként. Nem szabad, hogy másként legyen.” A kérdés az, hogy honnét és hova tart Béla? Kifelé a purgatóriumból, a Tar Lőrinc részében megénekelt lajtorján. (Lépcsőn)
A Tar Lőrinc-sztori érzésem szerint két szereppel bír: egyrészt a szerző szeret kirándulni a múltba, amint azt korábbi könyveiből tapasztalhattam, másrészt keretet ad a purgatórium bemutatásának.
Sárosdi valójában Pimpli ellentétpárja. Mivel Tar Lőrinc valójában illusztráció, igy a szereplők között sajátos hármasságot találhatunk: Béla – Sárosdi – Pimpli. Az utóbbi kettő egyfajta statikus pokol, mégpedig egy lelassult világé, Béla pokla azonban egy dinamikus alámerítkezés a szennybe. Sárosdival és Pimplivel valójában semmi nem történik, két szomorúságában unalmas, jobb sorsra érdemes karakter találkozása, míg Béla vásárolja a vásárolhatatlant, hányinger közepette. A két statikus karakterrel történnek dolgok, de fő vonalakban maradnak olyanok amilyenek, míg Béla eljut az önfejlesztés, javulás igényéhez. Ez számomra benne az igazi kőműves vonal.
Az egyik barom stílusú kritikusnak igaza volt, igen a parázsvölgy lehet női öl is, hmmm. ebben is lehet valami, hiszen az egyesítheti a paradicsomot a poklot és a purgatóriumot, mint háromságot egyben.
A női öl nyilvánvalóan nem kőműves téma, a regényen átvonuló hármasság viszont figyelemre méltó. Ennek ellenére nem kőműves témájú regény, a kőművesség csak időnként csillan meg benne, mint egy magányos ezüstfonál a sűrű szövetben.
A könyv mindazonáltal rohadtul tetszik. A szerzőnek bitang nagy emberismerete van, ám a magam részéről nem irigylem tőle azt az utat, amelyen ehhez feltehetően eljutott. Hát csak tovább felfele, felfele, felfele, Bálint, Béla, Benedek.
Szabadkőműves szertartások A páholy bejárata mindig nyugat felé néz
„(...) a szövetség nagyon válogatós a felvételt illetően... Csak azokat veszi fel, akiket anyagilag stabilnak, morálisan megingathatatlannak, szakmailag elismertnek, magánéletét tekintve kiegyensúlyozottnak ítél, de ez még mindig kevés akkor, ha az adott személy felvétele nem válik különösen is fontossá a szövetség számára.”
A szabadkőművességbe belépni szándékozó ember több szinten keresztüljutva lehet csak a szövetség tagja. Elsőként ajánlója vagy ajánlói bejelentik a páholynak belépési szándékát, majd egy rövid próbaidő következik. Ez alatt az idő alatt a leendő beavatottnak egy felvételi esszét, pontosabban egy önéletrajzot kell megírnia, aminek nemcsak a legfontosabb személyi adatokat kell tartalmaznia, hanem azt is, hogy miért akar a kereső szabadkőműves lenni. Ebben az átmeneti időszakban – amely hosszú ideig tart – a páholy ún. kutatókat küld ki a jelentkezőhöz, akik a tapasztalataikról jelentést írnak a páholynak. A kutatóknak – angolszász rendszer esetén – el kell beszélgetniük a jelölttel annak spirituális orientációjáról és arról is, hogy az illető „jó hírű, szabad férfiú”-e. Utóbbi leginkább arra vonatkozik, hogy az illető van-e olyan stabil anyagi helyzetben, hogy másokat segíthessen, hogy szakmájában eredményes és elismert-e, illetve, hogy rendezett-e a magánélete. A beszélgetésben általában kitérnek arra is, hogy a jelentkező milyen közvetlen szellemi hasznot hozhat a szabadkőművesség számára. Ez azért különösen fontos, mert a szövetség nagyon válogatós a felvételt illetően.
Nem célja, hogy feltétlenül minél több tagja legyen,
sokkal inkább az az elvárása, hogy minél kvalifikáltabb emberek kerüljenek a soraiba. Csak azokat veszi fel, akiket anyagilag stabilnak, morálisan megingathatatlannak, szakmailag elismertnek, magánéletét tekintve kiegyensúlyozottnak ítél, de ez még mindig kevés akkor, ha az adott személy felvétele nem válik különösen is fontossá a szövetség számára. Fontossá válhat pedig azért, mert az illető neves orvos vagy szociális munkás, aki segíthet a páholy jótékonysági programjaiban; azért, mert az illető neves tudós, akinek fontos kutatásaihoz a páholy támogatást tud adni, s akitől a páholy tagjai tanulhatnak; azért, mert az illető jogász, aki segít a szövetség jogi problémáinál, mert bölcsész, zenész vagy színész, aki a páholy estjeit szervezi, vagy azokon fellép...
A próbaidő során a kutatók jelentéseit a főmester felolvassa, majd a páholy meghallgatja az esszét, és szavaz a felvételről.
A cikk teljes terjedelmében a 2006. évfolyam októberi számában olvasható!
Benedek Marcell abban a korban írta a Tar Lőrinc-regényét, amikor az irodalomnak még szokás volt váteszi szerepet tulajdonítani, és az irodalom előszeretettel élt is ezzel - legalábbis annak a konzervatívabb vonulata, miközben a modern irodalom előfutárai (az egyébként szabadkőműves Kosztolányi és Csáth pl.) már másként képzelték el az irodalom szerepét. Esterházy óta pedig ugye már tudjuk, hogy az író feladata alany és állítmány zökkenőmentes egyeztetése...
Szóval szerintem B.M. Tar Lőrinc-könyve inkább a saját korára kacsintgat, ebben a tekintetben pedig kulcsregény. Ezt jelzi az is, hogy Benedek Marcell elszakad a realitástól: nem csak a Szt. György-rend tekintetében, hanem többek között az egyébként meglehetősen irreális középkori munkásszerveződés és bányászsztrájk ábrázolásával is.
Hát igen, a Szt. György Lovagrendhez Nagy Lajosnak nem sok köze volt... Károly Róbert alapította, és ez volt Európában az első világi lovagrend. Zsigmond feloszlatta (átalakította?) és létrehozta a Sárkány-rendet...
PS: egyébként a Parázsvölgy már azelőtt készülőben volt, illetve elkészült, hogy A Da Vinci-kód magyarul, sőt talán hogy már egyáltalán megjelent. Részleteit 2002-től folyamatosan közölték az irodalmi lapok.
"Egy konkrétum: Bendedek Marcell szerint Tar Lőrinc a Nagy Lajos féle Szent György lovagrend tagja volt, nála a Sárkány rend csak plecsni. Ennek érdemes lenne utána nézni, én feltételezem, hogy Benedek Marcell hiteles forrásokból merítette ezeket az információkat."
A Szent György-rend Zsigmond és Tar Lőrinc korában már nem létezett, illetve jóval később alakult újjá. Ráadásul nem is Nagy Lajos-féle, hanem Károly Róbert alapította.
Benedek Szabolcs jól ír, olvasmányosan, szórakoztatóan, néha még meggondolkoztatóan is. (Nyelvhelyesség szempontjából is meg vagyok elégedve, mintegy három helyesírási hibát találtam, amiből kettő valószínűleg nyomdahiba, a harmadik viszont valószínűleg a szerzőt terheli: az -e szócskát rossz helyre illesztette.)
A kötet tartalma is érdekes, számomra nagy meglepetéseket hordozott a nálam két évtizeddel fiatalabb korosztályok gondolkodásának, életvitelének leírása. Nem tudom, mennyire tudatos Benedeknél a Da Vinci kód alapötletének a használata, mármint, hogy a tudományos kutatás szellemi izgalmát kell közvetíteni az ilyesmivel nem foglalkozó emberek számára, de ez nála is bejön. Szerencsére kevésbé bombasztikus, nem darabolja fel és adagolja olyan kiszámítottan az információkat mint Dan Brown, de nincs is erre szükség.
A műben Béla, az ifjú hazai történész magánéleti, főként szexuális válságai kerülnek páhuzamos megvilágításba a svájci irónő, Pimpli szabadosságaival és Sárosdi prózaíró rezignált életvitelével. A történész és a történelmi regények írónőjének kutatásai réven értesül az olvasó a Zsigmond király megbízásából pokoljáró Tar Lőrinc illetve a templomos lovagok történetéről.
Viszont a szerkezetben a három szál - amelyeknek szerintem egyenlő súlyúaknak kellene lenni, hogy egybefonódva egymást erősítsék - különböző kidolgozottságú. Legerősebb a Béla vonal, következő a Sárosdié és legkiforratlanabb a Pimplié. Azt, hiszem nem járok messze a valóságtól, hogy kb. ilyen megoszlású ismeretei lehetnek a szerzőnek ezeknek a figuráknak az életéről. Habár meglehetősen szórakoztató ötlet, hogy a svájci jólétben felnőtt és személyes sikerei alapján is "menő" irónőnek a pesti gangok megismerése lenne az élete egyik legnagyobb élménye, azért ezt túlzásnak érzem. Dramaturgiailag hiteltelen, hogy a fehérmájú kékharisnya nem használja ki pesti látogatását egy kis kalandra - hiszen mintha elejétől fogva effelé bonyolódtak volna a történet szálai. Az meg már teljesen deus ex machina megoldás, hogy egyszer csak visszatér szabadkőműves férjéhez és annak komoly és ünnepélyes világába tagozódik be, elnéző mosollyal szemlélve régebbi énjét.(S mintha a Sárosdi féle kocsmahelyettesítő kvaterkázós interjúban lett volna egy elvarratlan szál egy fiatalemberről, aki elveszített barátnőjének anyjánál talál vigasztalást s kitúrja annak férjét a házából. Meg mertem volna esküdni, hogy ezekkel találkozunk még a regény folyamán - de mégsem.)
Amíg Béla megváltozása hiteles és átérezhető, addig Pimplié teljesen indokolatlan és nem is életszerű; Sárosdi pedig marad az, aki volt. Itt lép be a képbe Tar Lőrinc, vagy még inkább Zsigmond, aki szintén erkölcsi válságából akar Lőrinc segítségével kikapaszkodni. Sajnálatos, hogy ebben a középső részben (Pokol) az első rész (Paradicsom) szexuális konfliktusaira redukálodnak Zsigmond válságai. A könyvből nem derül ki, hogy a szerző ismerte-e - illendő lenne - Benedek Marcell Pokoljáró Tar Lőrinc című regényét? Abban szintén van szó Zsigmond szabadosságairól, mégis az író nem marad meg ezen a szinten, hanem megpróbálja a társadalmi szintű konfliktusokat elemezni: a rabszolgaságtól a jobbágyságig, sőt a munkásságot is szerepelteti a sóbányák kizsigerelt áldozataiként, akiknek sztrájk kezdeményeit meleg együttérzéssel ábrázolja.
(Egy konkrétum: Bendedek Marcell szerint Tar Lőrinc a Nagy Lajos féle Szent György lovagrend tagja volt, nála a Sárkány rend csak plecsni. Ennek érdemes lenne utána nézni, én feltételezem, hogy Benedek Marcell hiteles forrásokból merítette ezeket az információkat.)
Végső soron úgy tudnám összegezni a véleményemet, hogy az izgalmas ismeretanyagú és elég jól megszerkesztett műnek a horizontja kissé szűkös szerintem, sokkal több és sokrétűbb konfliktusok vannak és voltak a világban, mintsem azokat a szexuális erkölcsre lehetne leszűkíteni, s kizárólag ezek alapján megítélni valakinek az életét, válságait és kiútkereséseit.
Kedves Bigskorpio, a helyzet az, hogy mivel otthonosan mozgok az index és néhány fórum világában, ha olyasmire akadok, ami fontos lehet valamelyik barátom számára, azt jelzem neki. ML megkért, válaszát adjam közre, egészen egyszerűen nem kívánt egy hozzászólás miatt időt tölteni a regisztrálással.
Jóval korábban hasonlóan jártunk el agy másik szk fórumon feltett kérdéssel is.
Az egyházjogban a szabadkőművesség elítélése implicite benne van, de nagyon diplomatikusan. A hazai legfőbb egyházi méltóság, Erdő Péter által szerkesztett/írt Kánonjogban azt olvastam -emlekezetem szerint, mert par eve volt -, hogy a titkos szervezetek tagsagat iteli el az egyhaz. Aztan az apro betus magyarazat peldalozva emlegeti a szabadkomuveseket, mint bunben elo szemelyeket.
Ha átnézted az előző időszak hozzászólásait, azt is láthattad - talán kiki.roller írta? -, hogy Márton László technikai okok miatt nem tudott a fórumra regisztrálni.
Őszintén szólva nem a Te hozzászólásodra gondoltam. Lustaságommal megtévesztettelek, elnézésedet kérem. Az általad említett könyv már megvan, de előbb egy kölcsön kapott 3 kötetesen kell átrágni magam. Csak utána fogok majd bele; habár jobban érdekel a Szabolcsi könyve, de a kölcsön-könyvet mihamarabb vissza szeretném adni.
Átnéztem az utóbbi másfél év hozzászólásait, így ráakadtam: a 2665-ben kiki.roller írta: "Márton László mint az egyik illetékes az előző vitában, megkért, közöljem veletek az alábbiakat. Az itt következő bejegyzés tehát Márton László tollából (gépéből) származik." Hozzá szól a kérdésem: nem értem miért nem jelentkezett ő maga (M.L.) itt a Fórumon? Nem olyan nagy vegzatúra feliratkozni, különös kötelezettséggel sem jár. Akkor válaszolhatott volna közvetlenül is.
Bigskorpio
Az új egyházi törvénykönyvet 1983. január 25-én írta alá II. János Pál, és ebben nem szerepel kitétel a szabadkőművesekről, nem tartalmazza azok kiközösítését, egyúttal hatályon helyezi a korábbi, ilyen tartalmú kánonjogi szabályokat. A törvénykönyv 1983. november 27-én emelkedett jogerőre. Raitzinger bíboros azonban a jogerőre emelkedéssel egyidőben tényleg kiadott egy ilyen nyilatkozatot. Egyes szerzők szerint ez az egyházon belüli hatalmi harc eredménye - erről persze nekünk innét nincs rálátásunk, mindenesetre a nyilatkozat után a katolikus egyház álláspontját lehet így is, meg úgy is értelmezni. A szituációt bonyolítja, hogy egyházjogászok is ellentétesen vélekednek arról, hová kell helyezni a Raitzinger-nyilatkozatot: van, aki szerint decretum generale (azaz törvényerejű), van, aki szerint d. g. executorium, azaz végrehajtási utasítás, esetleg adminisztrációs instrukció.
Valószínűleg az én hozzászólásomra emlékezhetsz, én írtam arról, hogy hol lehet beszerezni a könyvet (mármint ha Te is A szabadkőművesség eredete címűre gondolsz) - egyébként most már minden nagyobb könyvesboltban és a nagy terjesztőknél is kapható.
