Várd meg a hozzáértők véleményét is, nehogy félrevezesselek.
Pusztán logikai alapon nyilván az ingatlanérték-becslés lenne a helyes, de én úgy érzem, hogy a szabályokhoz kevésbé ragaszkodó nyelvi ízlés jobban támogatja az ingatlan-értékbecslés alakot, ami talán nem teljesen precíz, de félreértéshez semmiképpen nem vezet.
Nézzük a teljes összetétel és az alkotó részek gyakoriságát:
Vagyis az ingatlan-értékbecslés javára szól, hogy az ingatlanérték önmagában alig használt szóösszetétel (inkább azt mondjuk és írjuk, hogy az ingatlan értéke), ezzel szemben az értékbecslés nagyon gyakran olvasható így, egybeírva, a teljes összetételben könnyebben érezzük egy szónak.
Igazad van, a szenteltvíz a helyes! Végtelenül szégyellem magam, de nem akartam megtéveszteni senkit.
Rosszul mértem fel a hézag szélességét a tilde és a víz között, de azóta másik szótárban már én is megtaláltam. Remélem, nem rögzült a hibás alak senkiben.
Miképpen jeleznétek a fő összeteli határt az ingatlan + érték + becslés háromtagjából szervült összetételben? Ingatlan-értékbecslés, avagy ingatlanérték-becslés? Ez itten a kérdés.
Azaz a nép egy tekintélyes része sok szónál másképp gondolja, más nyelvi logikát lát benne, mint ahogy a szabályzatban elő van írva. Biztos lehet még hozni példákat.
Így valóban bevezethetnének egy megengedőbb szemléletmódot.
De nem olvastam azt a bosszantó számosságú tiszavirág-életű szabályt. Van kettő? attól azért nem kell a falmal menni. Főleg azért, mert a legutóbbi változtatás is 25 éve volt. Pl. akkor vált kötelezővé a dátumrag j-je (az elsejében). Ez 1985-ben eléggé nagy változás volt, és sokan nehezen szoktak hozzá.
Az Mszsz elírás, a Magyar Helyesírási Szótárra gondoltam
A Magyar Nem zeti Szövegtár semmiképp nem normatív, de a példáid izoláltan nem fogadhatók el, mert az idézett szavak helyesírása függhet a szövegkörnyezettől.
e_laca (9283) válaszolt helyettem, pont ezt a két példát emeltem volna ki én is.
Tiszavirág életűnek azt a szabályt/kivételt neveztem, ami egy emberélet alatt kétszer is változik. Itt sem a rövid élet a zavar (divathullámok a nyelvben is vannak), hanem a kötelező jelleg, az, hogy érvényessége alatt nem alternatívaként, hanem egyedül megengedettként él. Most ebben is látszik enyhülés, a dátumrag j-je nem válik tilossá, hanem csak elveszíti a kötelező jellegét.
Az MNSZ-t én a Magyar Nemzeti Szövegtár rövidítésére használtam, az Mszsz nálad valószínűleg elírás, de ha mégis másra gondoltál, akkor tisztázzuk.
Örülök neki: a nyelvérzékemmel egyező döntést hoztak.
Iskolás koromban nem értettem, miért kell *ésszerű-t írni, és mi ez a marhaság, amivel magyarázták, hogy "képzőszerű utótag".
Meg azt is üdvözlöm, hogy "nem kötelező a j", vagyis nem is tiltott. Végre egyszer elfogadják mindkétféleképpen. Ilyenből kellene sok, főleg egybe-különírás témában.
Hát, nem lenne rossz, ha ezt kicsit konkretizálnád. Mit vontak vissza? Melyek a tiszavirág-életű szabályok? Van olyan tiszavirág, amelyik megél 25 évet?
Az Mszsz nem szabály, hanem értelmezés. Az arányszámaid pedig tévesek is lehetnek, mert mind a két példa - szövegkörnyezettől függően - íródhat egybe is, külön is.
"Amit utálok benne, hogy (...) mintha nem léteznének határesetek, és tök esetleges megoldásokat alternatíva nélkül előír."
:) Ugyanez idegesít engem is, csak én nem tudtam ilyen szépen megfogalmazni!
Ennél nagyobb baj (szvsz), hogy a nagy szigor a nyelv fejlődését is fékezi. A szabályozás elvei nyilván megalapozottak és tökéletesek, de azért sok helyen meg lehetne engedni egy kis lazaságot, hogy kialakuljon egy jó helyesírási precedensrendszer. Ha ez működne, akkor nem kéne tiszavirág életű szabályokat visszavonni, betiltott formákat újból kötelezővé tenni, eldöntené az élet a helyesírási változatok sorsát.
A gyakran használt jelzős szerkezetek hajlamosak egybeíródni, talán mert az írás így pontosabban adja vissza a hangsúlyozást. Két gyanús összetétel-szerűség előfordulását megnéztem az MNSZ-ben:
papír zsebkendő / papírzsebkendő = 17 : 23, szentelt víz / szenteltvíz = 10 : 52,
vagyis mindkét példában vezet a hivatalosan hibásnak minősített egybeírás. A szenteltvíz gyakoriságát magyarázhatja, hogy a múlt század közepéig szótárilag is így volt helyes, de ha a szabályzat megengedné, én ma is egybeírnám - különösen 'placebo' jelentésében.
Már ne is haragudj, de ez az okfejtés inkonzisztens. Egyrészt, mert mint megírtam, az alszik perfektuma nem az aludt (megaludt), mert ez csak egyetlen kollokációban fordul elő. Ha szabályosan működik a nyelv, itt az alvadt alak állna (alvadt vér pl..). Ez kólönbözteti meg a fáradttól, amely több más szerkezetben is előfordul.
A sózott hús azért nem jó analógia, mert ez tárgyas szerkezet, szemben az aludttejjel, amely alanyos.
Én meg azt írtam, hogy szerintem az aludt- az a megaludt szóból származik, csak ebben a konstrukcióban a perfektum jelölése elhagyható.
Mint ahogy a sózott hús is _meg_ van sózva.
És hogy szintén ugyanebben a konstrukcióban magyarázható az olaj, mert igazából az sem fáradt (azt inkább emberre mondjuk), hanem mondjuk elfáradt* (amit anyag is tud).
A 9266-ban fautas leírta a lényeget: alz aludttej teljesen egyedi alakulat, az *aludt szóalaknak ez az egyetlen példája. Én legalábbis nem ismerek mást. Az alszik-ból képzett melléknévi igenév (eléggé szabályosan) az alvadt. A fáradt olaj esetében a (meg)fáradt semmiképp nem jó, mert a megfáradt is egyedi, inkább csak rögzült kifejezés(ek)ben létezik.
A külön-egybe vonatkozásában enggem meglep ez a nagy hadakozás az egybeírásért. Tapasztalatom szerint az emberek általában inkább különírnának
Én is így gondolom, de ide szvsz. tipikusan nem az a közönség jár, aki pl. a minisztériumok neveit adja. :)
Részemről: a helyesírásnak a különírás-egybeírásra vonatkozó szabályait nagyjából megszoktam, átérzem, és egyszerűbb esetekben nem szoktam eltéveszteni. Amit utálok benne, hogy úgy csinál, mintha nem léteznének határesetek, és tök esetleges megoldásokat alternatíva nélkül előír.
(gondolom azért, mert egyetlen helyesírás-ellenőrző program sem figyelmeztet, hogy 'te ezt, egybe kellene írni', ezért látunk olyanokat, hogy 'kémia tanár', 'labda rugás' stb)
Ha jobban elolvasod, rájössz, hogy én nem a külön- és egybeírás kérdésben foglaltam állást, hanem az átvitt jelentés kérdésében. A külön-egybe vonatkozásában enggem meglep ez a nagy hadakozás az egybeírásért. Tapasztalatom szerint az emberek általában inkább különírnának, és a szövegek javításakor is inkább az a tapasztalat, hogy egybe kell húzni, és nem szét.
A kovácsolt vas más eset. Általában külön kell írni, csak jelzőként írandó egybe: kovácsoltvas kapu. Ezt nevezzük anyagnévi mozgószabálynak. (Az öntöttvas esetében vsz. arról van szó, hogy nem pusztán olyan vas, amit öntöttek, hanem ennél specifikusabb a jelentése; de ebben nem vagyok biztos. Mindenesetre ez legalábbis határeset, lehet, hogy az öntöttvassal hasonlóan kéne bánni, mint a kovácsolt vassal.)
