" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Annyira nyílt alkalmam az általad reklamáltakból, hogy búcsúzáskor, amikor az olasz meghívta őket a saját faiskolájába, én annyit tudtam hozzátenni, hogy én pedig szívesen látnám őket Magyarországon, ahol kísérleti ültetvényben van kákink és kivink. Azon kívül idősebb növényeket is nyomon követünk, a szőlőhegy "mikroklímájának" köszönhetően jól termő fügéim vannak, sőt a babér is jól fejlődik. Hasonló fekvésekben pedig százéves kajszik vannak, amelyeknél meggondolandó lenne, hogy őket, vagy a közelükben lévő diót vágjuk-e ki. Ennyi "elégtételre" futotta a végén a meghívás ürügyén, ami miatt a párbeszéd sodrában nem volt alkalmam korrekciós interveniálásra.
Na jó, ez igaz, de azt a szintet nehéz elérni, hogy egy magyar anyanyelvű úgy fordítson egyikről a másikra, hogy közben gondolatban ne magyarra fordítsa magának. A spanyol-portugál viszonylatról csak annyit tudnék mondani, hogy kiderült számomra, némi koncentráció és idő után szóban is értem a portugált, ha a beszélő aránylag jól artikulál. Eddig azt hittem, hogy csak írásban értem a spanyol alapján, de pár napja erre kellett rájönnöm. Nagyjából egy óra kellett hozzá... Ezt csak azért mondom, hogy mindenkit bátorítsak az ilyen szemléletre, próbálkozásra. Akik rendszeresen olvasnak minket, érzékelhették, hogy a növények és a klíma témakörén kívüli dolgokban is valami más szemléletet próbálunk itt képviselni, ami persze "off", de talán néha elnézhető az ilyen irányú kicsapongás.
Gyakran két indoeurópai nyelv között könnyebb, mint egy indoeurópai és a magyar között. Olyanról már ne is szóljunk, mint olasz-spanyol-portugál viszonylatok, ahova rendszerint nem is kell tolmács.
Hát szerb-olasz közötti fordítás közben viszont nekem még a "fordító észrevételére" sem lett volna energiám... Nem túlságosan megterhelő két idegen nyelv között tolmácsolni?
Nekem ugy tünik, a Te M. grandiflorád már kiszelektálódott, és örökiti is a magoncaira. A tőled tavasszal kapott csemete kint van, takarás nélkül, és a multkori egyéjszakás -19 nem tett kárt benne, csak a legutolsó 2, még teljesen ki nem fejlődött levélen van némi barnulás.
Érdekes, hogy az osztrák füge némelyik csucsrügye is ugy látszik, kibirta. Jó lenne, ha nem volna több ilyen kemény éjszaka, mert kiváncsi lennék, h. egy ilyen viszonylag rövid erős lehülés után mi történne. ( 1x -19, 1x -16)
Azért is speciális eset volt, mert én csak mellékszereplő voltam szerb-olasz tolmácsként. Ilyen esetekben kénytelen az ember háttérben maradni és csupán néhány "bátortalan" megjegyzést beszúrni, csupán kvázi a "fordító észrevétele" gyanánt.
Meg lehet talán a tényeket és tapasztalatokat olyan módon is mondani, hogy közben "tisztelettudók" is maradjunk, ha ez ennyire fontos az embereknek, különösen jónéhány év szagmai gyakorlat és titulus után. Én csak olyan értelemben szoktam az emberekkel tisztelettudó lenni, hogy tisztelem magát az embert, nyitott módon ráhangolódom azzal a céllal, hogy felfedezzem, mit tud, mik az ő értékei. Ha valamit rosszul tud, vagy más a véleményem, akkor ott abban a helyzetben nincs helye a tisztelettudásnak. A legnagyobb serkentéssel az olyan kifejezések hatnak rám, mint pl. a "kötelező", "ez van, ezt kell szeretni", és a "muszáj". Ha ezeket hallom, már csakazért sem fogom elfogadni, vagy úgy csinálni.
Pedig lehet, hogy mégis nyitottak lettek volna a képek láttán. Én annyit mindenképp elmondtam volna, hogy "az én környezetemben több házikertben van mázsányi termést hozó 15-20 éves kivitő, rendelkezem egy kísérleti ültetvénnyel is. Tapasztalataim szerint működik." Ilyenkor tolnék eléjük néhány fényképet pl. Vastaghék növényéről, aztán a többiről." Amikor a kajszira terelődik a szó, azt mondanám, hogy "tessék, itt vannak ezek a képek, Maguk szerint ezek hány évesek lehetnek? Alkalmas-e a képen látott fa alapján a terület üzemi szintű kajszitermesztésre, pláne, hogy azon a dombon a rügykár és a virágzáskori fagykár gyakorlatilag ismeretlen?" Ezután pedig következhetett volna néhány fotó a völgyben elfagyott, dombon megmaradt akácvirágzásról, az éles választóvonalról. "ha az újvidéki meteorológiai állomás netán olyan helyen van, mint ahol a megfagyott akácvirágok, akkor releváns-e ez az érték az olyan helyekre, ahol épen maradt?" Szerintem ezt meg lehetett volna csinálni. Ez olyan módon hatna, hogy "én csak egy egyszerű állampolgár vagyok, aki ezt tapasztalta". Nagyon káros az ilyen szocializáció. Már szófordulatokban, gondolatokban is megnyilvánul. Olvastam valamikor, valahol, már nem emlékszem hol, hogy valaki egy emberről adott egy nagyon pozitív jellemzést. Lehet, hogy anya a gyerekéről, de már erre sem emlékszem. Annyi maradt meg a fejemben, hogy a leginkább kiemelendő pozitív tulajdonságként azt említette, hogy milyen "tisztelettudó". Vagy háromszor leírta ezt a szót. Teljesen ártatlan beszámoló volt, de ifjú agyamat még ilyen apróságok miatt is néha elönti a vér. Aha, szóval az, hogy "tisztelettudó" sokkal fontosabb és nagyobb érték, mint az, hogy okos, vagy kreatív, amit meg sem említett. Ha valamilyen szülő-gyerek viszonyról volt szó, akkor azért alapja lehet, illetve az értelmezése is kicsit más lehet, na de akkor is... Véleményem szerint az eddigieknél is több "a király meztelen" mentalitásra van szükség. Annál is inkább, mert vesztenivaló lényegében nincs a szívélyes vendéglátáson kívül. Majdnem mindegy, hogy valamit úgy utasítanak el, hogy nem is tudnak róla, vagy úgy, hogy valaki azért elmondta nekik. Az ilyen eseteket feltételezve nulla összegű a játék.
De az ilyen esetekben a szerepek kijelölik, hogy kinek kell "okosnak és magabiztosnak" és kinek kissé "butábbnak és bizonytalanabbnak" mutatkoznia. Nincs mese, ilyen esetben ezt el kell játszani, kötelezően.
A kajszimatuzsálemekre és a kivimatuzsálemekre sem reagáltak semmit? Ilyen esetekben szerintem hasznos lenne kinyomtatni vagy 200 fényképet. A szemüknek csak hinnének és utána úgyis tovább kérdezősködnének.
Nagyon jó vendéglátók voltak, illetlenség lett volna őket felvilágosítani, különösen egy amatőr részéről. Ezúttal a konvenciók követését tartottam jobb megoldásnak. Bármennyire is nehéz, néha meg kell alkudni. Ez az az eset volt.
Gyerekkoromban dombon laktunk és apám onnan járt gyalog munkába a völgyben lévő üzembe. Többször beszámolt róla, hogy a "völgyirányú hidegedésnek" milyen fokozatai vannak: "Károlyiék házánál kezdek beleérni a hidegbe, az egyes (a kőolajbányászat 1-es sz. tankállomása) alatt pedig kezdődik az "északi sark".
Persze, ezt nekem is oda kellett volna írnom a végére. Azért a tengerparti -5 fokból a majdnem -20-ba átgyalogolni egy picit még nagyobb élmény lehet, mint a -10-es dombtetőről leereszkedni a szintén -20 fok körüli völgybe. Bár dombtető és völgy között talán kevesebbet kell a konkrét példában gyalogolni és lejtőn lefelé még könnyebb is a séta. De ez csak részletkérdés csupán.
Az a baj,hogy nem igazán ismerek senkit,nem rég óta írok ide,de hátha valaki észreveszi" a hirdetésem, hogy "utazótársat keresek" aki pestről/pest megyéből (én a repülőtér mellett lakom Üllőn)indulna találkára autóval:)
Különösen finom kis nyalánkság a Lignano és Bibione közismert tengerparti üdülőhelyektől néhány kilométerre mért -18,8 C fok! Közben Lignanoban és Gradoban közvetlenül a tengerparton csak -5 fokot mértek. Érdekes lett volna azon az éjszakán ott autóval közlekedni, de lehet, hogy gyalog még annál is érdekesebb lett volna! Talán egy 20 perces séta a part homokjától a szárazföld felé és 15 fokkal hidegebb levegőbe értünk volna.
Ha megfelelő a kinevelés (sikerül belőle "akirályonnincsruha-kimondó-növényt" nevelni), a harmadik évben megmutatja a termését. A találkozó(k) Fityeházon lesz(nek) kb. februárban és áprilisban, még pontosításra váró időben.
Mindig is sejtettem, hogy Udine éghajlata nem sokban különbözik Kaposvárétól, ahogy a Pó-síkság sem sokban különbözik a Nagyalföldtől... Az Adriának ott viszonylag kicsi a temperáló hatása. A horvát tengerpart lényegesen jobb az abszolút minimumok szempontjából, mert ott közvetlenül a tengerparton fut a klímaválasztó hegylánc, ami lezárja a kontinentalitást, ugyanakkor éppen a hidegbetörések idején fúj a bóra szél, ami nem áll le akkor sem, amikor az olasz parton már szélcsend van.
köszönöm az invitálást!Kiviprofesszoroktól tanulhatok!:)amíg nincs termés szerintem csak a tanonc szerepet tölteném be!Tényelg menyi idő kell hogy teremjen? Mikor és hol lesz a találka?:)
Igen, csak ott egy, az állomás közvetlen közelében lévő szennyvíztisztítómű melegvízfelülete árnyalja a képet megfelelő szálirány esetén. A -23 arra utal, hogy most éppen nem olyan irányú légmozgás volt. (Iklód mit nem adna egy ilyen jó kis langyos sz.rléért :)))
Csodálatos kivitermés! Mindez magról, ha jól emlékszem! Óriási! Hihetetlen mázli kell ahhoz, hogy eleve a magoncok között legyen lány és ráadásul azok ilyen nagyjából egyenletesen nagy méretű, akár minden további nélkül piacképes gyümölcsöket teremjenek! Mivel magonc, ezért azonnal egy új fajtának számít, lehet, hogy egy jó ültetvényi fajtát is lehetne belőle csinálni!