Igazatok van. Ennek tudatában szóltam hozzá (9297), ami ki is olvasható a második mondatomból. Csak enyhítő körülményt kerestem a szabálytalan, de mégis elterjedtebb forma használóinak felmentéséhez.
A melegvíz-csap e szempontból azért más, mert azt többen írják helyesen, mint hibásan.
Játszd el ugyanezt a melegvíz-csapra is, ami a második mozgószabály alappéldája. A melegvíz mindig helyesírási hiba önmagában, a vízcsap meg nem. Szóval az érvelésed nem jó.
Nem értek egyet. Az ingatlan-értékbecslés kifejthető "ingatlanokra vonatkozó" értékbecslésként. És igazat adok a problémát felvetőnek, hogy az "értékbecslés" eléggé állandósult összetétel. Az "ingatlanérték" meg eléggé alkalminak tűnik. Például piacon lehet "almaérték", "banánérték", de ilyet senki sem mond.
Már elnézést, mire szolgál az ingatlanérték-becslés, nem az ingatalan értékének megállapítására? Szerintem félrevezető és zavaró az ingatlan-értékbecslés, mert a kifejezés belső szintaktikai viszonyát zavarja meg, nem lehet mondattá kifejteni.
Az értékbecslés a vki értéket becsül mondattal fejthető ki. Az ingatlanérték-becslés a vki ingatlanértéket becsül mondattal fejthető ki. De mi történik az ingatlan-értékbecslés esetében? Ez csak akkor működne, ha lenne *értékbecsül ige. De nincs.
Ha nagyon erőlködünk, tudunk használható mondatot létrehozni a különírt papír zsebkendőre, megkülönböztetve a papírzsebkendőtől, valamint teljes körű-re, szemben a teljeskörűvel.
Szeretném újta jelezni, hogy a szenteltvíz elképzelhető különírva is:
1. Ez annyi neki, mint a szenteltvíz. - egybe.
2. A pap megáldotta a forrást, abból most szentelt víz folyik. - külön.
Ezekben az egybeírásos esetekben erre mindig oda kell figyelni, ha nem szerkezetben, hanem csak önmagukban emlegetjük őket. Éppen ez utal vissza az aludttejre is, ahol a különírt verzió nem létezik.
Várd meg a hozzáértők véleményét is, nehogy félrevezesselek.
Pusztán logikai alapon nyilván az ingatlanérték-becslés lenne a helyes, de én úgy érzem, hogy a szabályokhoz kevésbé ragaszkodó nyelvi ízlés jobban támogatja az ingatlan-értékbecslés alakot, ami talán nem teljesen precíz, de félreértéshez semmiképpen nem vezet.
Nézzük a teljes összetétel és az alkotó részek gyakoriságát:
Vagyis az ingatlan-értékbecslés javára szól, hogy az ingatlanérték önmagában alig használt szóösszetétel (inkább azt mondjuk és írjuk, hogy az ingatlan értéke), ezzel szemben az értékbecslés nagyon gyakran olvasható így, egybeírva, a teljes összetételben könnyebben érezzük egy szónak.
Igazad van, a szenteltvíz a helyes! Végtelenül szégyellem magam, de nem akartam megtéveszteni senkit.
Rosszul mértem fel a hézag szélességét a tilde és a víz között, de azóta másik szótárban már én is megtaláltam. Remélem, nem rögzült a hibás alak senkiben.
Miképpen jeleznétek a fő összeteli határt az ingatlan + érték + becslés háromtagjából szervült összetételben? Ingatlan-értékbecslés, avagy ingatlanérték-becslés? Ez itten a kérdés.
Azaz a nép egy tekintélyes része sok szónál másképp gondolja, más nyelvi logikát lát benne, mint ahogy a szabályzatban elő van írva. Biztos lehet még hozni példákat.
Így valóban bevezethetnének egy megengedőbb szemléletmódot.
De nem olvastam azt a bosszantó számosságú tiszavirág-életű szabályt. Van kettő? attól azért nem kell a falmal menni. Főleg azért, mert a legutóbbi változtatás is 25 éve volt. Pl. akkor vált kötelezővé a dátumrag j-je (az elsejében). Ez 1985-ben eléggé nagy változás volt, és sokan nehezen szoktak hozzá.
Az Mszsz elírás, a Magyar Helyesírási Szótárra gondoltam
A Magyar Nem zeti Szövegtár semmiképp nem normatív, de a példáid izoláltan nem fogadhatók el, mert az idézett szavak helyesírása függhet a szövegkörnyezettől.
e_laca (9283) válaszolt helyettem, pont ezt a két példát emeltem volna ki én is.
Tiszavirág életűnek azt a szabályt/kivételt neveztem, ami egy emberélet alatt kétszer is változik. Itt sem a rövid élet a zavar (divathullámok a nyelvben is vannak), hanem a kötelező jelleg, az, hogy érvényessége alatt nem alternatívaként, hanem egyedül megengedettként él. Most ebben is látszik enyhülés, a dátumrag j-je nem válik tilossá, hanem csak elveszíti a kötelező jellegét.
Az MNSZ-t én a Magyar Nemzeti Szövegtár rövidítésére használtam, az Mszsz nálad valószínűleg elírás, de ha mégis másra gondoltál, akkor tisztázzuk.
Örülök neki: a nyelvérzékemmel egyező döntést hoztak.
Iskolás koromban nem értettem, miért kell *ésszerű-t írni, és mi ez a marhaság, amivel magyarázták, hogy "képzőszerű utótag".
Meg azt is üdvözlöm, hogy "nem kötelező a j", vagyis nem is tiltott. Végre egyszer elfogadják mindkétféleképpen. Ilyenből kellene sok, főleg egybe-különírás témában.
Hát, nem lenne rossz, ha ezt kicsit konkretizálnád. Mit vontak vissza? Melyek a tiszavirág-életű szabályok? Van olyan tiszavirág, amelyik megél 25 évet?
Az Mszsz nem szabály, hanem értelmezés. Az arányszámaid pedig tévesek is lehetnek, mert mind a két példa - szövegkörnyezettől függően - íródhat egybe is, külön is.
"Amit utálok benne, hogy (...) mintha nem léteznének határesetek, és tök esetleges megoldásokat alternatíva nélkül előír."
:) Ugyanez idegesít engem is, csak én nem tudtam ilyen szépen megfogalmazni!
Ennél nagyobb baj (szvsz), hogy a nagy szigor a nyelv fejlődését is fékezi. A szabályozás elvei nyilván megalapozottak és tökéletesek, de azért sok helyen meg lehetne engedni egy kis lazaságot, hogy kialakuljon egy jó helyesírási precedensrendszer. Ha ez működne, akkor nem kéne tiszavirág életű szabályokat visszavonni, betiltott formákat újból kötelezővé tenni, eldöntené az élet a helyesírási változatok sorsát.
A gyakran használt jelzős szerkezetek hajlamosak egybeíródni, talán mert az írás így pontosabban adja vissza a hangsúlyozást. Két gyanús összetétel-szerűség előfordulását megnéztem az MNSZ-ben:
papír zsebkendő / papírzsebkendő = 17 : 23, szentelt víz / szenteltvíz = 10 : 52,
vagyis mindkét példában vezet a hivatalosan hibásnak minősített egybeírás. A szenteltvíz gyakoriságát magyarázhatja, hogy a múlt század közepéig szótárilag is így volt helyes, de ha a szabályzat megengedné, én ma is egybeírnám - különösen 'placebo' jelentésében.
Már ne is haragudj, de ez az okfejtés inkonzisztens. Egyrészt, mert mint megírtam, az alszik perfektuma nem az aludt (megaludt), mert ez csak egyetlen kollokációban fordul elő. Ha szabályosan működik a nyelv, itt az alvadt alak állna (alvadt vér pl..). Ez kólönbözteti meg a fáradttól, amely több más szerkezetben is előfordul.
A sózott hús azért nem jó analógia, mert ez tárgyas szerkezet, szemben az aludttejjel, amely alanyos.
