Kunsági dízel.
A Dél-Alföld vasútbarátainak internetes gyűjtőhelye. A rovatban az alábbi vasútvonalak szerepelnek(menetrendi mező száma szerint): 85, 102, 103, 121, 125, 126, 127, 128, 129, 130, 135, 136, 142, 145, 146, 147, 148, 149, 151, 152, 153, 154, továbbá: megszüntetett, megváltoztatott vonalak, kisvasutak, valamint minden ami a felsorolt vasútvonalakhoz kapcsolódik.
Igen, a fényképre írt adataid mind helyesek. A GV útátjárójával kapcsolatban: nem tudom, hogy a sínek benne vannak-e az úttestben. A kiskockakő-burkolat ott figyel az aszfalt alatt. A talpfák is benne vannak, az út szélén kilátszik kettő. De sínre utaló nyomot nem találtam (de nincs kizárva hogy megvan). Az Árpádhalom felvételi épülettől Fábián felé haladva a kis épület valóban őrház volt. Ott volt a váltókörzet. (Ennél az őrháznál lakott egy olyan hanyag vasutas, hogy sosem takarította ki az istállót. Amikor eladta a tehenet, akkor nem bírták kiráncigálni szegény jószágot az ajtón, mert olyan magasan volt alatta a szar)
Szóval a ma esti szentesi helyzet rövid ismertetése. 19:30 után kaptam a fülest, hogy Fábiánsebestyén felől egy UDJ, Kiskunfélegyháza felől pedig az FMK 004 érkezik Szentesre. Az UDJ személyezetével jót elbeszélgettünk, megismertek engem /kereken 3 hete fotóztam őket Kazincbarcikán/. Orosházáról hoztak 100 használt talpfát, 87-es felsőbe fognak kerülni. Amint elment az UDJ, jött az FMK 004. Itt alszanak Szentesen, holnap azaz pénteken mérnek Szentes-Szegvár között, majd a 145-146-os vonalat mérik be.
Köszi. A vasútállomás és a lakhely közötti 2 km-t 3 perc /!!!/ alatt futottam meg. Hasítottam mint a rakéta. A képek hamarosan, most töltődnek a gépre, és még feliratozom őket.
Na látom csönd van a topicon. Akkor dobjuk fel egy kicsit. Este Orosházáról jött egy UDJ majd tovább ment Szolnok fele. Ezután jött az FMK-004-es Félegyházáról és itt éjszakázik. Az infókat és a jóképeket meghagyom Törsgyökeres szentesinek.
Ezt a képet az Árpádhalom előtti útelágazásnál készítettem. Jól látom, hogy a 760-as GV sínjei az aszfaltban vannak? Az út melletti töltés Mágocs felé az első majorig jól kivehető.
Szinte gondoltam, hogy örülni fogsz neki. Nem akartam a puszta közepén pacallá ázni, ezért választottam a jó kis meleg fedett megállóhelyet. Szerencsére megúsztam az esőt.
Ma Szentesről egy kivételével az összes itt tárolt Gags kocsit elvitték. Itt a kép a menetről, az egyetlen itt maradt Gags, és egy együttállás Hékédről.
Köszi, hogy megosztottad velünk a képet és a történetet! (ha van még, jöhet!)
Igen, egy-egy vasútvonal megszüntetésének (most nem pont ez, bár ez is veszélyben van) van ilyen, érzelmi aspektusa is. És egyesek azt mondják, hogy a pénz számít csak! Nem adok nekik igazat.
Bizonyára voltak kitüntetések is, erről nem tudok. Több helyütt is láttam képeket a megnyitóról (IH-ban is többek között), de apám azt mondta, ő valahol hátul volt, kerülte a fotómasinákat, nem látható a képen.
Lehet, hogy utoljára, de ma megint itt voltak a felsővezetékesek tankolni: Pár hete beszéltem itt, hogy van még a tarsolyomban erről a menetről nyílt vonali helyszín, ma kettőt is megvalósítottam. Ha minden jól megy, akkor 16-án éjjel Kiskundorozsmán ismét találkozok az OTW100K-02 -es pályaszámú járművel.
Nagyon jó kis történet ez. Akkor még nem KICSE meg az SUZ fektette a vágányt, mindent kézi erővel végeztek el. Az építés után volt kitüntetés? Például, hogy a "sztahanovisták" több tízezres jutalmat kaptak? Mert amikor azokban az években, amikor ilyen nagyobb létesítményt adtak át, a példás, kimagasló munkát végzőket kitüntette a politikai vezetés. A történet második fele pedig ismét egy remek példa arra, hogy nem lehet tudni, mikor és hol ismerkedhet meg élete párjával az ember. Összefoglalva édesapádnak ez volt életének legjobb, legemlékezetes szakasza.
Ezt a fényképet közelmúltban elhunyt édesapám dolgai között találtam, a fotó őt ábrázolja (háttal) munka közben. Még mielőtt lerohannátok, hogy hogy jön ez ide, elárulom hogy apám részt vett a Kunszentmárton - Lakitelek vasútvonal építésében. Élete alighanem legnagyobb (és remélem, legmaradandóbb) munkája volt, hiszen nem felújítást végeztek, hanem vadonatúj vasutat fektettek. A dolga a vonal kitűzése és a kubikusok teljesítményének elszámolása volt. Ez utóbbi miatt komoly kellemetlenségbe is keveredett: a feldühödött kubikosok meg akarták verni. Akkoriban elfogadott eljárásnak számított, hogy a kubikosok papírjára a ténylegesnél egy kicsivel nagyobb teljesítményt írtak be, ezáltal pár forinttal többet kerestek. Ezt minden mérnök megtette, kivéve apámat, aki végtelen becsületssége miatt erre nem volt hajlandó. Nem tudom, végül hogy úszta meg a verést, de nem engedett.
A hivatalos megnyitón is részt kellett vennie, bár utálta az ilyen protokolláris eseményeket. Abban az időben szokás volt a hasonló rendezvényekre kivezényelni az iskolákat, így volt ez az új vasútvonal esetében is, a vonalon végighaladó ünnepi vonatot minden állomáson az ünneplő falusiak és boldog, integető gyermekek hada fogadta. A szelevényi állomáson az iskolásokat egy csinos, fiatal tanárnő kísérte, akit egy jóakaró összeismertetett a megrögzött agglegénnyel, apámmal. Az ügyből aztán szerelem, majd házasság lett, s végül én...
A volt vasútállomás
Ezt a képet az Árpádhalom előtti útelágazásnál készítettem. Jól látom, hogy a 760-as GV sínjei az aszfaltban vannak? Az út melletti töltés Mágocs felé az első majorig jól kivehető.
Ezt a fényképet közelmúltban elhunyt édesapám dolgai között találtam, a fotó őt ábrázolja (háttal) munka közben. Még mielőtt lerohannátok, hogy hogy jön ez ide, elárulom hogy apám részt vett a Kunszentmárton - Lakitelek vasútvonal építésében. Élete alighanem legnagyobb (és remélem, legmaradandóbb) munkája volt, hiszen nem felújítást végeztek, hanem vadonatúj vasutat fektettek. A dolga a vonal kitűzése és a kubikusok teljesítményének elszámolása volt. Ez utóbbi miatt komoly kellemetlenségbe is keveredett: a feldühödött kubikosok meg akarták verni. Akkoriban elfogadott eljárásnak számított, hogy a kubikosok papírjára a ténylegesnél egy kicsivel nagyobb teljesítményt írtak be, ezáltal pár forinttal többet kerestek. Ezt minden mérnök megtette, kivéve apámat, aki végtelen becsületssége miatt erre nem volt hajlandó. Nem tudom, végül hogy úszta meg a verést, de nem engedett.