Senki sem köteles betartani, ha erre valami egyéb ok nem kényszeríti (például munkahelyi elvárás).
Noch dazu, nekem mint fordítónak gyakran azzal a "munkahelyi elvárással" kell szembesülnöm (noha, szabadúszó vagyok, bár annál inkább...), hogy valaki azt várja el, hogy az általa kreált szabálysértő alakot kötelező használni, úgy magyarul, mint például pidgin-inglisül.
Az egy általános téveszme, hogy az akadémiai helyesírás valamiféle égi törvény volna, amit magukat erkölcsös ember hírében megöregedni kívánók szentül betartanak, nincs tehát mi ellen hadakozni.
Az AkH. egy igen magas presztizsű normarendszer, aminek megvan a logikája, lehet vitázni vele saját szempontjai szerint és a praktikum felől is, de kár vitázni vele a rendszeren kívülről. Senki sem köteles betartani, ha erre valami egyéb ok nem kényszeríti (például munkahelyi elvárás).
Már mondtam és unom magamat. Nálunk van egy Rozsdamentes Acélfeldolgozó Kft. (vagy valami ilyesmi a neve) A nyelvészek hiába mondják a mozgószabályt, az átlagprolinak a Rozsdamentesacél-feldolgozó Kft. olvashatatlan szörnyszülött. Ezért állok ki az ingatlan-értékbecslő alak mellett és még sok szót "helytelenül" írok a fordításaimban. (Practice: 15 év alatt egyetlen megrendelő sem szólt vissza a mozgószabály áthágása miatt :-)))
Van az értékbecslő, aki ingó és ingatlan dolog értékét becsüli föl.
Nyelvtani szerkezet szempontjából jogos az ingatlanérték-becslés alak, de ha a tevékenységet végző személy oldaláról nézzük a dolgot, akkor meg az ingatlan-értékbecslő tűnik logikusnak. A nyelvtani szemléletű szabályzatot nem vagy nem kellően ismerő alkalmazók jellemzően a személy oldaláról tekintik a dolgot.
A szabályzat kialakításakor ezt a szemléletmódot is tekinteni kellene. Egy műszaki szemléletűnek inkább ez ugrik be hamarabb, mint a nyelvtani szerkezet. S elvileg a helyesírást nem egy elefántcsonttoronyban alkotják meg ... remélhetőleg.
Nem maradt egyedül 3x. Nekem is jobban tetszik a "hibás" alak, különben nem védtem volna ilyen elszántan. (Most látom, hogy Onogur is kitart mellettünk.)
Sok csúnya képződményt hoz létre az egybeírás-kötőjelezés szabályozása. Ilyennek tartom - de természetesen elfogadom, mert mást nem tehetek - a
Szent László-szobor
írásmódot is, ami a 'Lászlót ábrázoló szent szobor' jelentést sugallja.
Igazatok van. Ennek tudatában szóltam hozzá (9297), ami ki is olvasható a második mondatomból. Csak enyhítő körülményt kerestem a szabálytalan, de mégis elterjedtebb forma használóinak felmentéséhez.
A melegvíz-csap e szempontból azért más, mert azt többen írják helyesen, mint hibásan.
Játszd el ugyanezt a melegvíz-csapra is, ami a második mozgószabály alappéldája. A melegvíz mindig helyesírási hiba önmagában, a vízcsap meg nem. Szóval az érvelésed nem jó.
Nem értek egyet. Az ingatlan-értékbecslés kifejthető "ingatlanokra vonatkozó" értékbecslésként. És igazat adok a problémát felvetőnek, hogy az "értékbecslés" eléggé állandósult összetétel. Az "ingatlanérték" meg eléggé alkalminak tűnik. Például piacon lehet "almaérték", "banánérték", de ilyet senki sem mond.
Már elnézést, mire szolgál az ingatlanérték-becslés, nem az ingatalan értékének megállapítására? Szerintem félrevezető és zavaró az ingatlan-értékbecslés, mert a kifejezés belső szintaktikai viszonyát zavarja meg, nem lehet mondattá kifejteni.
Az értékbecslés a vki értéket becsül mondattal fejthető ki. Az ingatlanérték-becslés a vki ingatlanértéket becsül mondattal fejthető ki. De mi történik az ingatlan-értékbecslés esetében? Ez csak akkor működne, ha lenne *értékbecsül ige. De nincs.
Ha nagyon erőlködünk, tudunk használható mondatot létrehozni a különírt papír zsebkendőre, megkülönböztetve a papírzsebkendőtől, valamint teljes körű-re, szemben a teljeskörűvel.
Szeretném újta jelezni, hogy a szenteltvíz elképzelhető különírva is:
1. Ez annyi neki, mint a szenteltvíz. - egybe.
2. A pap megáldotta a forrást, abból most szentelt víz folyik. - külön.
Ezekben az egybeírásos esetekben erre mindig oda kell figyelni, ha nem szerkezetben, hanem csak önmagukban emlegetjük őket. Éppen ez utal vissza az aludttejre is, ahol a különírt verzió nem létezik.
Várd meg a hozzáértők véleményét is, nehogy félrevezesselek.
Pusztán logikai alapon nyilván az ingatlanérték-becslés lenne a helyes, de én úgy érzem, hogy a szabályokhoz kevésbé ragaszkodó nyelvi ízlés jobban támogatja az ingatlan-értékbecslés alakot, ami talán nem teljesen precíz, de félreértéshez semmiképpen nem vezet.
Nézzük a teljes összetétel és az alkotó részek gyakoriságát:
Vagyis az ingatlan-értékbecslés javára szól, hogy az ingatlanérték önmagában alig használt szóösszetétel (inkább azt mondjuk és írjuk, hogy az ingatlan értéke), ezzel szemben az értékbecslés nagyon gyakran olvasható így, egybeírva, a teljes összetételben könnyebben érezzük egy szónak.
Igazad van, a szenteltvíz a helyes! Végtelenül szégyellem magam, de nem akartam megtéveszteni senkit.
Rosszul mértem fel a hézag szélességét a tilde és a víz között, de azóta másik szótárban már én is megtaláltam. Remélem, nem rögzült a hibás alak senkiben.
Miképpen jeleznétek a fő összeteli határt az ingatlan + érték + becslés háromtagjából szervült összetételben? Ingatlan-értékbecslés, avagy ingatlanérték-becslés? Ez itten a kérdés.
Azaz a nép egy tekintélyes része sok szónál másképp gondolja, más nyelvi logikát lát benne, mint ahogy a szabályzatban elő van írva. Biztos lehet még hozni példákat.
Így valóban bevezethetnének egy megengedőbb szemléletmódot.
De nem olvastam azt a bosszantó számosságú tiszavirág-életű szabályt. Van kettő? attól azért nem kell a falmal menni. Főleg azért, mert a legutóbbi változtatás is 25 éve volt. Pl. akkor vált kötelezővé a dátumrag j-je (az elsejében). Ez 1985-ben eléggé nagy változás volt, és sokan nehezen szoktak hozzá.
Az Mszsz elírás, a Magyar Helyesírási Szótárra gondoltam
A Magyar Nem zeti Szövegtár semmiképp nem normatív, de a példáid izoláltan nem fogadhatók el, mert az idézett szavak helyesírása függhet a szövegkörnyezettől.
