Valószínűleg igazad van, illetve igaza van a cikknek, ugyanis a legtöbb helyen fenyő volt kivágva, bár Mátraháza környékén éppen bükköt vágtak. Ezzel persze nincsen semmi baj, inkább azt rossz látni, hogy 15-20 évvel ezelőtt, konkrétan a Mátrában, mindig területrendezés követte a kitermelést. Miután a fát elszállították, az utakat feltárcsázták, elegyengették. Manapság már ilyen nincsen...
Itt a legdurvább szakasz már viszonylag régen az OKT része, pl. 2004 nyarán ezt írta róla kedves topiktársunk:
"Bár szintben haladtunk, utunk mégsem volt már a korábban megismert kényelmes szekérút, keskeny ösvénnyé szűkült, sok helyen suvadások, kidőlt fatörzsek nehezítették a továbbjutást. Csak lassan lehet haladni ezen a szakaszon"
A szövegre rákeresve az alábbi oldalon, a szöveg alatt levő kép elég beszédes...
"...Nyilván nem mindig van (ekkora) sár, de ez a szakasz sáros-jeges időben, nagy zsákkal közel járhatatlan..."
Egyetértek a meglátásaiddal. Az öncélú terelgetések sokszor a járhatóság rovására mennek, olykor a józan észt is nélkülözve történtek ezek a módosítások, és ez még csak a kezdet.
Rövid 2-3 órás téli erdei mozgáshoz kerestem a helyszínt. Előrebocsátom, ebben a formában nem sikerült megtalálni:)
A környéken több, mint 10 évvel ezelőtt, szemben, a kéken, Katalinpusztától indulva jártam már, nem sok emlékem maradt. Talán csak annyi, hogy a Naszály magasan van:), és hogy lefelé hosszan elnyúló mészkősziklás-ligetes területen vezetett az út, majd az (akkor nemnagyonlétező?) kéket irány szerint tartva, sáros szekérutakon kerestük az utat Ősagárd felé.
A jelenben, a kosdi buszról a végállomásnál reggel az iskolások után leszállva, a PMS túrán (Pest Megyei Sártúra), leánykori nevén Piroson kezdtem a sétát. Egy-két alattomosan elhelyezett, de turistajelzésre szerencsére kicsit sem emlékeztető, fára fújt piros/rózsaszín nyilat (helyesen) figyelmen kívül hagyva, a(z utána már) jól követhető jelzésen szolídan emelkedve hangolódtam. Egy idő után elértem egy szűk, középen víz(sár)mosta ösvényre, ahol csak terpeszben, a két szélére lábbal éppen kapaszkodva lehetett haladni. Pár lépésig izgalmas volt, de egy idő után kezdtem a kényszerterpesztől úgy érezni magam, mint talán homoszexuális embertársaink egy análisan átmulatott hosszú éjszaka után másnap. Szerencsére hamar vége lett...
A Török-rét felé haladva a szekérút jobb és baloldalát váltogattam 10 méterenként hogy a kisebb sárban haladjak, de valószínűleg ha még tovább tart az út, átváltok a közepére már úgyis mindegy alapon. Mivel a látótávolság nem volt több ötven méternél, az út ezzel együtt kellően monoton, réges-régi többnapos bakonyi barangolásunk emlékképét kereste elő agyam. Igen nagy sár volt akkor is, a végén a 82-es út egyik elhagyott buszmegállójában a buszvezetővel komoly csatát kellett a vívni, hogy egyáltalán felmehessünk a hazafelé tartó (aznap talán utolsó)buszra - ki zokniban, ki papucsban szállt fel végül...
Nem volt fix útvonaltervem, végül a Török-réten rövid gondolkodás után a kékre tértem, mivel viszolyogtam tőle, hogy Katalinpusztáig a sáros szekérúton a patakvölgyben csúszkáljak. Nem bántam meg, de volt már jobb döntésem életemben...
A Török réttől a rövid átkötés a zöld körút jelzésig azon szekérút mellé terelések egyike (Ipolyerdő, beszéltünk róla többször a topikon), amelyik kifejezetten szerencsés, jól sikerült. A Naszályra mászva bosszankodtam az otthonhagyott botok miatt, persze választottam botot magamnak az erdőből, ennek azonban kezem tisztasága/szárazsága látta kárát a mindent borító vizes-sáros környezetben, és így újabb tapasztalattal is gazdagabb lettem - a csúszos faág kevésbé jó túrabot (mint a száraz). A ködös párában az is eszembe jutott, amit régebben hallottam egykor Hollandiában tanuló egykor barátnőmtől (ma a feleségem:), hogy a hollandoknak (a tenger mellett lakván) az esőre van vagy 20-30 szavuk. Van a "nemesik" (nat regen), - beszámolója szerint ezt arra használják, amikor nem esik, csak éppen ha kimész, két perc múlva alsóneműig vizes vagy...:)
A mészkősziklás-ligetes részen szépen feljutottam, örültem a sár viszonylagos hiányának, bár reggeli nélkül kissé elfáradtam. ((A hasonlóság kapcsán beugrott régi, Nagy-Kevélyes fixa ideám: ide kéne felállítani jó nagy hangfalakat, és onnan szórni az isteni (célszerűen szimfonikus) zenét le, a völgybe, jelen esetben Vácra. Talán az EU-tól lehetne is pénzt szerezni egy Beethoven IX. 4. tétel lejátszására. Kéne egy jó lassú felvétel, hogy a visszhangokkal együtt messziről is élvezhető legyen, és egy brutális erősítő/hangfalak/halk aggregátor. Lent egészen biztos Mózesi lenne a hatás...))
A Kopasz-tetőn megálltam pár percre, és a ködbe beleolvadva hallgattam a nagyszámú madársereg napi életének zaját. Ha csak rövid ideig is, sikerült beleolvadni a természetbe.
Egyre erősebb lett a szél, ami folyamatos esőt hozott - na nem az égből, csak a fákról, ez azonban éppen olyan kellemetlen, nagy kövér vízcseppek értek a nyakamba. A Naszály-csúcson majdnem kisütött a nap, körvonala már egyértelműen kivehető volt, így a déli irány érezhetően világosabb, sárgásabb mint az északi. Csúcs:) //csoki sajnos nem volt nálam//
A Naszályról levezető rövid terelés a reggeli ellentetje, feleslegesnek tűnő, bosszantó a nemösvényen botorkálni lefelé - nagyzsákkal elképzelve már dühítő. Ugyanakkor, meg kellett állapítanom, hogy bizony, különösen újonnan kijelölt (nem)ösvényen, van létjogosultsága a "karácsonyfa-festésnek". A ködben minden következő jelet így is csak éppen láttam, sőt - normál körülmények között ilyen magas jelzés-sűrűség mellett szinte elképzelhetetlenül - egyszer még így is majd' egy percig keresgéltem az utat.
És a feketeleves: muszáj elmondani, hogy az MTSZ OKT stratégiájának és a kéktúra-projekt és a kétmilliárd és minden egyéb hasonlónak az értelme megkérdőjeleződött bennem; a Szinlő barlang utáni rövid, szűk kilométeres szakaszon utólagos becslésem szerint szűk óra alatt jutottam át. Ugyanis a meredek hegyoldalon az ösvénynek nevezett valami mentén olykor 3-4 méteres csúszásnyomok a sárban, nyilván nem ok nélkül... én is szaporítottam a nyomokat. Nyilván nem mindig van (ekkora) sár, de ez a szakasz sáros-jeges időben, nagy zsákkal közel járhatatlan. Ezen, ezeken a helyeken segíteni talán fontosabb lenne, mint amikről mostanában az OKT kapcsán szólnak a hírek, és talán nem is kerülne túl sokba pár eleve fekvő fával, vagy neadj'Isten e célból kivágott fával megtámasztani az ösvényt.
Jól elfáradva, immár sietősen értem a szép Bik-kúthoz, majd átkeltem a függőhídon (vajon a két végén a rögzítőpontok (vasak) eredetileg még függőlegesek voltak?). Továbbhaladva az elkerült kopjafa okán Rockanbauer Pál sorsán járt az agyam, majd újabb madárhangra felfigyelve, az erdőt búcsúztatva, egy percre röviden megállva még sikerült egy harkály-félét is tanulmányozni, amint pihenést nem ismerő munkájával keresgéli kedvenc rovarjait. Végül (a busz eléréséért) bele-belekocogva, (hogy a délutáni dolgozásra is maradjon még idő), az aszfalton siettem be Katalinpusztára.
A sáros bő 11km(?), az elején kifejezetten kényelmesen haladva, a végén belekocogva négy és egynegyed órát vett igénybe, így a 2-3 órás, tömegközlekedéssel is elérhető rövid (téli) konditúra helyszíne nem lett meg. Persze ettől függetlenül, még a fentiekkel együtt is; ahogy eddig sohasem, most sem bántam meg, hogy az erdőbe indultam:)
A Mátrában sajnos az utóbbi években hatalmas területeken folyik fakitermelés, első ránézésre indokolatlannak is tűnik az ilyen mértékű fakivágás.
ilyesmi gépeknek köszönhetted a térdig érő nyomvályúkat, ezt a Csór-réti víztározó felé fotóztam tavalyelőtt
Viszont olvastam valahol nemrégen egy cikket hogy ennek oka részben az hogy a klímaváltozás miatt jelentős pusztulás következett be egyes állományokban, elsősorban a fenyvesekben, ezért kell kivágni ezeket, éppen úgy mint a Kőszegi-hegységben is, ahol ezt szépen ki is táblázták.
Viszont egy-két helyen (pl Nyírjes-bérc szép) kilátópontokat köszönhet a túrázó a tarvágásoknak:
Tegnap az OKT 20-as számú túráját jártam be Mátraverebély és Mátraháza között. Sajnos egész nap nagy köd volt, így gyakorlatilag nem lehetett semmit sem látni. Az utakon nagy volt a sár, elsősorban az előző napok csapadékos időjárásának köszönhetően, de a Nyírjesi erdészház és Mátraháza környékén a fakitermelés is hozzájárult ehhez. Nagyon mély, helyenként térden felül érő lánctalpasnyomokkal kellett megbírkózni. Pecsétek: az Ágasvári th-nál az információs táblán lévő gumis pecsét gumi felülete lejött a nyélről. Sajnos nem volt nálam ragasztó, hogy megreparáljam. Ennek ellenére a pecsételés sikeres volt. A Mátra Büfében azt mondták, hogy így a téli időszakban is nyitva vannak kb. fél 5-ig, tehát nagyjából sötétedésig. Galyatetőn tegnap is dolgoztak a kilátón, amely a kiírás szerint február 28-ig nem látogatható.
Szia Ateszking! Üdvözöllek a Kéktúra - jelvényszerző túramozgalmak topikban!
A Kevély-nyeregben általában csak fémbélyegzők szoktak kinn lenni a dobozkákban, a gumibélyegzőknek biztosan árt a nyereg klímája, ezért mennek gyorsan tönkre, illetve szublimálódnak a lánc végéről. Így aztán az MTSZ ritkán tesz ki oda gumisat.
A fémpecsétekkel tényleg nehéz szép lenyomatot produkálni! Nekem az a módszerem, hogy két pecsétpárnát tartok magamnál, ha kéktúrázom: egy viszonylag szárazat a gumibélyegzőkhöz és egy jó alaposan beténtázottat a fémstemplikhez. A fémstemplit használat előtt kissé megpucolom a késemmel: megkapargatom óvatosan a felületét, hogy a rászáradt kosz és tinta lejöjjön róla, a kés hegyével pedig kitisztítom a betűk, illetve egyes fémbélyegzőknél a beleütött "mórickarajz" rovátkáit. Utána aztán alaposan betintázom a nedves párnával és úgy nyomom bele a keményebb alátátre (túraatlaszra) helyezett kéktúra ig.füzetbe vagy túrajelentésbe, hogy egy kicsit megmozgatom előre-hátra és jobbra-balra a pecsét nyelét, hogy minden pontján érintkezzen a papírral. A profik még alkohollal is meg szokták tisztítani a pecsét felszínét, hogy leszedjenek minden zsíros szennyeződést róla, és így jobban tapadjon rá a tinta, de én az alkoholt általában belsőleg használom a túrák folyamán, nem pazarlom azt a pecsétpucoválásra!
Természetesen mindaz, amit a fenti bekezdésben leírtam, egyáltalán nem garantálja azt, hogy szép legyen a fémstemplik lenyomata, de legalább elmondhatom, hogy minden tőlem telhetőt megtettem ennek érdekében! :-)
Néhány hónapja jártam arrafelé, beteszem ide a túrajelentésem utolsó oldalának képét, hogy milyen minőségű lenyomatot tudtam produkálni:
Nem éppen szépségdíjas lenyomatok, de elfogadták tőlem a zegyesületnél! :-)
A három sorozat (Másfélmillió, Még egymillió, Kerekek) gyakorlatilag folyamatosan megy a közszolgálati csatornákon (M1, M2, Duna World) sűrű ismétléssel, ki kell fogni.
A Magyar gyárak a millennium korában sorozatot anno VHS-re felvettem, csak digizni kéne, ahhoz meg idő...
Túraleírást a mostani túrámról nem adok, mert egyrészt erről a (32325)-ben már írtam, a hegyek azóta nem lettek magasabbak, a jelzett turistautak sem vezetnek másfelé (egyelőre), magamat ismételni meg nem szeretem, nem szeretem, nem szeretem. :-)
De azért felteszek pár képet a kétnapos megmozdulásomról, már csak kedvcsinálónak is!
Zúzmarás faág a Hármashatár környékén egy kóbor K- jelzéssel (csütörtöki kép)
Zúzmarás fa a Nagy-Szár-hegyen, már közel a tetőhöz (csütörtöki kép)
Az Oroszlánvár a Jagus nyugati oldalából fényképezve (ez már pénteki kép)
A performansz végén már hazafelé tartva az autóval, igazi kocaturista módra felmentem a Kékestetőre, ott is fényképeztem párat. Ezek közül néhányat csak úgy ömlesztve felszórok ide:
Négy legyet egy csapásra, ez nem semmi! Pecsétdús kezdés volt, remélem később sem lohad majd a stempligyűjtési szenvedélyetek! :-)
tingatinga:
Most két napig a Mátrában őgyelegtem mindenfelé, leginkább a K- jelzésen, de másfelé is, itt akadtam össze a Recsk és a Domoszlói-kapu közötti K+ jelzés erdei szakaszán a képen is látható fával. Van elképzelésed róla, mikor került ide ez a kóbor kék sáv jelzés?
2014.01.01. Az újévi fogadalmak időpontja. Karcsi felvetette, hogy vágjunk bele a kéktúrába, most hivatalos formában is. Mivel én a tettek embere vagyok, másnap bementem az MTSZ-be, és vettem is füzeteket. Komótosra terveztük a tempót, így pár ismerőst is elhívtam, hátha kedvet kapnak a kékezéshez. Harmadnap reggel 9 órakor már a Hűvösvölgyben helyeztük el az első hivatalos pecsétet. Megnéztük a gyermekvasutasok zászlófelvonását, majd el is indultunk, hogy áthatoljunk a ködrétegen. Az Árpád kilátónál már a felhők felé is értünk, így egy picit nézelődtünk, majd tovább haladtunk Fenyőgyöngye felé. Sajnos az étterem még zárva volt, így egyből tovább is mentünk felfelé, hogy ismét áthatoljunk a felhőrétegen. Szerencsére vékony volt a felhősáv, így a Hármashatárhegyre érkezve, remek panoráma fogadott bennünket. Egy picit gyönyörködtünk, falatoztunk, és elhelyeztük füzeteinkben a második pecsétet. A Vihar-hegy hullámvasútján áthaladva, hamar kiértünk a Virágos-nyeregbe, ahol a büfés sajnos nem volt kint, de pecsételés közben szerencsére megláttuk, és sikerült sörhöz jutnunk. Innen lefelé haladva, megint keresztül ereszkedtünk a felhőzónán, és hamar elértük a napi utolsó pecsételőpontunkat, a Rozália téglagyárat. Pecsételés után, a kék kereszten mentünk i a buszmegállóig. A 14.-es túrát így kényelmesen 5 óra alatt abszolváltuk.
Honnan lehetne megvenni/megszerezni/letölteni/akármicsinálni a Kerekek és lépések sorozat csonkítatlan változatát? Egyébként meg hogy volt bőr a képükön minden részből 10 perceket kivagdosni a DVD változatban? 1-2-vel több lemezen adták volna ki, na bumm. Most már adják ki újra a teljeset, hogy helyrehozzák a baromságukat. Mozgás. Megveszem még egyszer, hogy örüljenek.
Vagy hol van pl. A napsugár nyomában sorozat? Vagy a szitén Rockenbauer-féle kisvasutakról szóló? 2000-es évek elején volt egy hangulatos sorozat Magyar gyárak a millenium korában címmel, azt se lehet egyben beszerezni sehonnan. 2005 környékén belelendültek a DVD kiadásokba, adtak ki sorozatokat, meg régebbi filmeket, aztán mintha kifulladt volna ez az egész.
Igen. Ennyit én is megtudtam a kocsiról. De ki és miért vette? Ki fizet 5-800 ezret egy kocsiért, aztán nem is őrzi, kiteszi az út mellé és kész. Lehet, hogy tudatos a grafitizés is?
A képen látható metrókocsival csak sajnos egy gond van, hogy szépen frissen mázolva lett kiálítva, és rá pár napra az egyik éjjel már össze is rondították.
Szilveszterkor túráztam a vértesben és Csókakőtől(ami ugye kék) nem messze Csákberényben akadtam az alábbi szösszenetre:
Ha valaki Csókakő környékén fejezi be a kéket és Bp-i lakos, akkor bátran sétáljon át Csákberénybe és már indulhat is haza. De az is lehet, hogy eltévedt a fúrópajzs, esetleg erre ment haza Spanyolba és feljött levegőért. :):):)
Ez az akácon látható kéreg lekaparás szándékosan abból a célból van, hogy az ilyen idegen fafajtákat kippusztítsák, mivel így a kéreg megszakadása okán a gyökérzet, és így a fa is teljesen elpusztul. Főleg a gyökérzet az ok, mivel az akác a gyökérről pillanatok alatt újra nő, azaz hiába vágnák ki az akácot, az akkor is újra zöldelne, ezért vagy az a megoldás, ha gyökerestül kiszedik, ami itt sem járható, mivel vegyes erdő jellegű, vagy egyszerűen a gyökérzettől elvéve a tápanyagot elpusztul, így nem fog újra hajtani.
Első ránézésre: irtják az akácost. A külső (para)szövet, kambium - magyarul kéreg -alatt húzódik a szállító edények nyalábja (szíjács - albumum), ha ezt átvágják, a tápanyag nem jut fel a lombkoronába, így elhal a fa. A miértre nem tudok válaszolni, de valószínűleg az őshonos fajokat akarják felhozni, amik az akác alatt nőnek. Az akác egyébként betelepített/behurcolt fafaj, és eléggé agresszív is, gyökérről kiválóan sarjad, ezt kihasználva rigolozással - a gyökereket ekével megszántva - lehet az erdőt újítani kitermelés után. Ezért is gondolom, hogy végleg megszabadulnának tőlük, mert így biztosan kidöglenek. Á
Így van, nem tilos. Én is errefelé mentem. Elkerítve még nincsen a terület, hátha nem is lesz.
Sőt, ha a még régebbi úton megyünk, egyenesen, lecsapván azt a hegyes kis kitérőt akkor még szürkítetlen kék jeleket is találhatunk.
innen érkezve... itt jutunk ki
Jól látszik hogy minél régebbi egy vonalvezetés annál célszerűbb, logikusabb volt.
Nem nagyon mennék ebbe bele, de valahogyan az egész kéktúra ebbe az irányba változik már nagyjából a hetvenes évek óta. A régebben kijelölt, egyszerű, célszerű, egyértelmű útvonalakat tekergetik, kanyarítják ide-oda, vélt vagy valós indokok alapján, és nem biztos hogy mindez az OKT javára válik.
Na, de moralizálás off.
És ha már a vadászháznál járunk: kb ötven-száz méterre tőle láttam ezeket a kéregkaparásokat a környék fáin. Erdészetben, vadászatban jártasabb embert kérdeznék meg hogy ez meg mi lehet?
Igen ezt láttam, csak érdeklődtem hogy esetleg néha nem lehet a benézni, de köszönöm, akkor mindenképp felnézünk! Egyébként közben meglepődésemre válaszolt Várgesztes polgármesteri hivatala, nem gondoltam volna, hogy (ilyen gyorsan) válaszolnak az emailemre :) Sajnos ők is ezt írták: "sajnos a vár omlás-veszély miatt jelenleg nem látogatható."
ilyesmi gépeknek köszönhetted a térdig érő nyomvályúkat, ezt a Csór-réti víztározó felé fotóztam tavalyelőtt
innen érkezve... 
itt jutunk ki 
???