A topic címét egy próféciából emeltem ki. Isten embertársainkon keresztül is tanít,erősít, támogat, vigasztal, nevel bennünket.Szükségünk van egymásra, hogy Isten országa növekedhessen bennünk/közöttünk.
Felekezettől függetlenül várom a tanításokat, Igemagyarázatokat, tanúságtételeket, napi áhítatokat,könyvrészleteket, Istennel kapcsolatos élményeket, amiket szívesen megosztanál másokkal is.
Ez a topic Isten dicsőségére és épülésünkre szolgáljon!
Rendbontók és kötözködők kíméljenek!
Csak az önkiüresítésből fakadó szeretet használja jól az Istentől kapott ajándékokat. Ez a szeretet másokat tölt el örömmel, erővel és bátorsággal! /Laci atya/
Ha komolyan vesszük a jézusi lelkületet (Fil 2,5), akkor nem ragaszkodhatunk semmiféle hatalomhoz. Egyedül Krisztushoz és a szolgálathoz ragaszkodhatunk, amely teljesen új hatalmat ad a kezünkbe egyházi és társadalmi szinten is!. /Laci atya/
Csak a fényedből adhatsz, az olajodból nem! Balga vagy, ha szétosztod a Csendes idődet, az Ima idődet, az Ige idődet. Okos vagy, ha árasztod a fényedet, jóságodat, szeretetedet, irgalmadat, örömödet, és Istent dicsőítésedet! /Laci atya/
Bennfentes egyházközségeinkben sokaknak túl veszélyes próbálkozásnak tűnik Jézus követését magukra venni. Kiderülne, hogy a pap és a templom nem csak az övék, és az ünnep nem csak róluk szól! /Laci atya/
Ha az Egyház gúla, akkor mindig fölülről várjuk a kegyelmet, a Szentlelket és fölfelé mutogatva hárítjuk el a felelősséget. Ha az Egyház Test, akkor minden tag egymásra van utalva és felelő az egész Testért. A kegyelem pedig minden tagból és tag felé is árad! /Laci atya/
A szegénység bibliai fogalma kapcsolatban van a társadalom gazdasági értelemben vett szegénység fogalmával, de nem lehet a kettőt azonosítani. Sokkal többet mond, mint egyszerűen az anyagi javak hiányát, vagy a szociális helyzetet.
EZ valami pozitív.
Belső magva az élettapasztalat fájdalmas valóságából kifejlődött különleges Istenre való odafigyelő képesség.
Ez az Istenre való nyitottság magában foglal az emberekre irányuló rendkivüli nyitottságot is.
Így lesz a szegény evangéliumi értelemben egészen határozottan értékes adottságú ember, akit Krisztus első boldogságmondásában " boldognak" magasztal.Ilyennek lenni kegyelem és áldás, méltó magas kitüntetésre.
Emberi mértékkel mérve: az az ember, aki Isten előtt szegény, " erőtlen" ugyan, mégis tele van reménnyel. Egyszerű, nincs benne elbizakodottság.
Lehet tulajdona és tehetsége, de ő nem megszállottja ezeknek. Nem veszi föl a vagyonos viselkedését, és nincs alávetve annak az öncsalásnak, hogy több az ember, ha többje van.
Tudja, hogyan kell használnia a világ dolgait, hogyan kell őszinte figyelemmel adóznia másoknak, anélkül, hogy őket saját céljainak alárendelné.
Kész arra, hogy részt vegyen a másik félelmében, sikertelenségében, nyugtalanságában, sőt korlátoltságában is. Csak így érzi magát az a másik biztonságban és feloldottan.
„Az ember szabadsága akkor születik, amikor megengedjük, hogy az igaz Isten legyen az egyetlen Úr. Így képesek leszünk elfogadni saját törékenységünket és letörni szívünk bálványait.” (Ferenc pápa)
Csak az alázat tesz bennünket alkalmassá a kegyelemben való fürdőzésre. Azokra, akik elhiszik, hogy van esélyük Istennél, akik kérik, vagy bűnbánattal, hálával közelítenek, mint a fény vagy a víz, azonnal árad a Szentlélek! /Laci atya/
Avilai Nagy Szent Teréz önéletrajzában a belső ima nagyon egyszerű, de mély meghatározását adta nekünk: „Az én véleményem szerint a belső ima nem más, mint egy olyan barátnál időzni, akivel szívesen, gyakran jövünk össze kettesben, hogy nála legyünk, mivel tudjuk, hogy szeret minket.” Az ima lényege nem a nagy szavak vagy a mély gondolatok, hanem az együttlét egy olyan baráttal, aki elfogad és szeret engem. Jézus nekem is azt mondja, amit apostolainak mondott az utolsó vacsorán: „Nem mondalak titeket szolgáknak… barátaimnak mondalak titeket” (Jn 15,15). Ugyanakkor meghív: „Maradjatok meg szeretetemben” (Jn 15,9).
Lépések a mélyebb imához:
Keress egy csendes helyet lakásodban, ahol hosszabb időt (legalább 15 percet) tölthetsz el háborítatlanul, csendes imában.
Válassz ki egy olyan időpontot – lehetőleg mindig ugyanazt – amely leginkább alkalmas a belső imára.
Helyezd magad kényelembe és próbálj lazítani úgy testileg, mint lelkileg. A mindennapok nyomasztó terheit vesd ki a fejedből – bízd ezeket az Úrra, hogy Ő törődjön velük, és akkor szabad leszel tőlük.
Próbálj meg egészen arra figyelni, hogy most az Atya, Jézus és a Szentlélek jelenlétében vagy. Talán segíthet, ha becsukod a szemed, és magad elé képzeled az égő csipkebokrot, amint Mózes előtt lobog. Vagy azt is elképzelheted, amint Jézus meggyógyít egy beteget, vagy ahogy a kereszten függ; vagy ahogy vándorol a tanítványokkal, vagy a csónakban ül és tanít. Vagy éld át bensőleg, hogy a Szentlélek feletted lebeg szelíd szárnycsapásokkal. A leglényegesebb az, hogy elcsendesedj, és tudatosság váljon benned: most Isten jelenlétében vagy.
Amikor az isteni jelenlét egészen betölti tudatodat, kezdd el Istent dicsérni, Neki hálát mondani és Őt magasztalni.
Engedd, hogy Isten szeretete egészen kiáradjon a szívedben, és ajándékozd meg Őt a Te szereteteddel, mint egy kis viszontajándékkal. Ezután olvasd el a Szentírás üzenetét, amely arra a napra van adva. Olvasd el többször és engedd, hogy a szavak beléd vésődjenek és a szívedben gyökeret eresszenek. A szavakat úgy tekintsd, mintha Isten személyesen Neked mondaná őket. Fontold meg azokat a szívedben, ahogy a Szűzanya tette (Lk 2,19). Ha a szentírási szöveg valamelyik evangéliumból való, képzeld el magadnak azt a jelenetet, amelyet olvastál, menj bele a jelenetbe és éld át „magadon”, amit Jézus ott mond és tesz. Ne akarj nagy gondolatokat kiagyalni, mert itt nem a „fej” a döntő! Engedd meg az Úrnak, hogy szívedben munkálkodjon. Ott fogod megtapasztalni a jelenlétéből áradó békét és erőt.
Az imádságot egyszerű beszélgetéssel is befejezheted Jézussal (vagy az Atyával). Talán az is jó lenne, ha rövid közbenjáró imát mondanál családodért, kollégáidért, az egyházért, papokért, imaközösséged tagjaiért, stb.
Végül zárd imádat egy Miatyánkkal, dicsőséggel vagy egyszerűen egy keresztvetéssel.
A nap folyamán emlékezz vissza a Szentírás szavaira, amelyeket átimádkoztál, és meríts belőlük erőt és örömet.
Van akinek hasznos lehet, ha lelki naplót vezet, ahová feljegyzi röviden élményeit, és mindazokat, melyeket mindennapi imái során kap az Úrtól. Isten szeretne Neked egy új, beteljesült életet ajándékozni. Ne félj kinyitni a szívedet az Ő isteni szeretetének csodái előtt.
A Szeretetben való létünk kulcsszavai: ajándékozás, osztozás, elengedés, végtelen bizalom és kölcsönösség. Ezek gyakorlása, képes megváltoztatni a kapcsolatainkat, házasságunkat, egyházunkat és a társadalmunkat is. /Laci atya/
Ahol szeretet és bölcsesség van, ott nincs félelem, sem tudatlanság. Ahol türelem és alázatosság van, ott nincs sem harag, sem felindulás. Ahol vigasság és szegénység van, ott nincs sem kapzsiság, sem zsugoriság. Ahol nyugalom és elmélkedés van, ott nincs sem aggályoskodás, sem szertelenkedés. Ahol az Úr félelme őrzi a kaput, ott nincs helye az ellenségnek a betörésre. Ahol irgalom és tapintat van, ott nincs sem pazarlás, sem keményszívűség.
Mivel a Szentháromságból ered a létünk, kénytelenek vagyunk rábízni magunkat minden nap a Szeretetre! Mindig a kölcsönösséget, a kapcsolatot keressük, akkor is, ha mi szorulunk rá, vagy mások keresik nálunk a szeretet! /Laci atya/
Minden mások felé való megnyílásunk, megbocsátásunk és bocsánat kérésünk, önmagunk sebezhetővé tétele, arról árulkodik, hogy elindultunk az önkiüresítés, az alázat, a szeretetben való növekedés útján! /Laci atya/
Minden védekezésünk, vádaskodásunk, önigazolásunk, véleményünkhöz való görcsös ragaszkodásunk arról árulkodik, hogy hamis énünk el van telve saját magával és nem akar növekedni a szeretetben! /Laci atya/
Isten mélyebben bennem van, mint én önmagamban. És ez a mélyebben bennem levés Isten transzcendenciája. Hogy Ő hűségesebb, hogy Ő közelebb van hozzám, mint én önmagamhoz, ez az isteni, ez az Isten transzcendenciája. Ez bizonyítja, hogy Ő nagyobb nálam. Imádnom kell Őt. Ő nem fenyegetés, hanem egyedüli biztosítéka annak, hogy önmagam lehessek.
Isten hűséges. Közelebb van hozzám, mint én önmagamhoz. Bonhoeffer úgy hívja Istent, hogy" a rajtunk túli benn az életünkben." Kérést intézünk ahhoz, akitől semmit sem kérhetünk, mert mielőtt kérnénk, Ő ad, vagy nem ad. Tegezünk valakit, aki közelebb van énemhez, mint én önmagamhoz.
Isten az élet forrása. Azt akarja, hogy éljek, növekedjek és kiteljesedjek. A fenyegető veszedelem saját magam vagyok. Gyakran elárulom magamat. Amint Szent Pál írja: " nem azt teszem, amit szeretnék, hanem amit gyűlölök." (Róm 7,15) Mindezekben a pillanatokban Isten mindig az én igazi önmagam pártján van, de én nem!
Vegyétek magatokra az Atyával való kapcsolatait édes "igáját" és tanuljátok meg Jézustól, miként kell erőszakmentesen, szelíden és alázattal jelen lenni a kapcsolataitokban! /Laci atya/
A Jézus hív ma is, keressük meg hol lakik, térjünk be hozzá, és maradjunk nála. Pihenjünk meg a közte és köztünk lévő kapcsolatban. A kapcsolat az ima lényege! /Laci atya/
Az ember arra van teremtve, hogy Istent dícsérje, tisztelje és szolgáljon neki, és ezáltal lelkét üdvözítse. Minden egyéb a föld színén az emberért van teremtve, és azért, hogy segítse Őt e cél elérésében. Ebből következik, hogy az embernek ezeket annyira kell felhasználnia, amennyire célja elérésében segítik, és annyira kell megválnia tőlük, amennyire akadályozzák abban. (Loyolai Szent Ignác)
Miért vonzódtak a beteg, sérült, kiszolgáltatott, peremre szorult emberek Jézushoz? Mert arra a szeretetre, amelyet Ő hirdetett és élt, rá merték bízni magukat. Vajon miért nem vonzza őket Krisztus egyháza? Meg kell térnünk, nincs más lehetőség! /Laci atya/
A világ világossága vagyunk. A fény láthatatlan, mégis általa válik láthatóvá minden. Torzóvá válunk, amikor magunkat mutogatjuk fényként. / Laci atya/
