A legutóbbi túrámon kicsit meghúztam a lábamat, így ezt a rövid szakaszt választottam, majdmeglássuk alapon. Gyorsan összeverbuváltam egy kis csapatot, és végül hatan vágtunk neki a kéktúrának. Királyréten Ákos bácsinál gyors forraltborozás, majd turistaházhoz a busszal mentünk fel, hiszen ezt is ki kell próbálni :) Gyönyörű idő fogadott bennünket, gyorsan fényképeztünk is párat, majd bementünk a bélyegzési procedúrát lerendezni. Az itteni forraltbort is megkóstoltuk, hogy össze tudjuk hasonlítani az előzővel, és megünnepeljük egyik új túratársunk kéktúra füzetének megkezdését. 11:28-kor nekiindulva, jól fel kellett öltöznünk, mert elég hideg volt, de cserébe nem volt sár és a zúzmarával borított fák, szép fehérbe öltöztették a tájat. A Rakodó utáni emelkedőn viszont mindjárt beindult a belső felmelegedés, és pár kabát is lekerült a túratársakról. Csóványoshoz érve, bár tudtuk, hogy le van zárva, azért az utolsó pillanatig reménykedtünk, hátha fel tudunk menni a toronyba, bebizonyosodtunk, tényleg lezárva. A Foltán kereszt felé haladva jó sok csapattal találkoztunk szembe, majd a kereszthez érve megálltunk ebédelni. A Cseresnyés patakon sikeresen átkelve, ismét enyhe emelkedő jött, majd a Béla-rét utáni szakaszon már kezdett olvadozni a saras út, de szerencsére voltak még fagyott részei. A Fekete-patak gázlójához közeledve már egyre puhább lett a talpunk alatt a talaj. A faluszéli feszülethez érve, bár a jelzés teljesen kopott volt, de ismerős volt a hely így jobbra kanyarodva az út is kellemesebbé vált. Tovább sétálva megtekintettük a kálváriánál a kis kápolnát, és kisvártatva a Csurgó forráshoz értünk, ahol most is folyt bőven a víz. Sajnos a kocsmák mind zárva voltak, és a várhoz már nem volt időnk felmenni a vonat indulásáig, mert már 15:15 volt így csak bélyegeztünk a váróteremben, elpakoltuk a botokat, ettünk pár falatot és mire ezekkel végeztünk, meg is jött a kis piros. A 15 km-t így kényelmesen tettük meg, és a lábam is jól bírta a terhelést.
Tegnap Bányahegy és Koldusszállás között jártam. Harmadik nekifutás volt: két éve télen a vértestolnai elágazásra ránk sötétedett, előző évben pedig a hóréteg állapota (se nem az a keményre fagyott, se nem porhó, hanem a minden lépésre a lábad alatt beszakadó) késztetett a túra feladására. Most is télen kezdtem neki, de most simán ment minden.
Fél egy után nem sokkal indultam Héregről. A Z jelzésen szűk ¾ óra alatt értem Bányahegyre és ezzel legalább az út elején letudtam a meredek emelkedőket. A tájat többnyire lepelnyi hó fedte, a talaj a napos szakaszokat kivéve fagyos volt, így akadálytalanul tudtam haladni. Ami meglepett, hogy a vértestolnai elágazás előtti szakaszról eltűntek a vadkerítések, nekem úgy élt emlékeimben ez a rész, mint ahol 4-5 kerítésen is át kellett létrázni. A Pes-kő alatt aztán elment a nap, jobban megült a hideg, de Koldusszállásra érve megint szép idő lett. A vadászház mellett pecsételtem, és megállapítottam magamban, hogy a 11. sz. szakaszt ezzel levadásztam. :)
Innen a K négyzet jelzésen (elfogadhatóan felfestett, illetve járható, helyenként még szép is) kevesebb mint egy óra alatt beértem Tatabányára, és jelöletlen ösvényen (egy vizenyősnek tűnő mező szélén, és egy meddőhányó mellett elhaladva) a legrövidebb úton Alsógalla vasútállomásra jutottam, pont napnyugtára. (A jelzést jó lenne felfesteni idáig csak nem biztos hogy engednék, mivel átmegy egy távhővezeték alatt, ami elvileg üzemi terület )
Valóban bárki írhatta volna, de néhány információból, és egyéb ráutaló jelekből azért valóban kiderül hogy ő írt be összesen 39 alkalommal az Indexre, ha van kedved nézz utána kicsit. Többször is megszólalt, igen konstruktívan és szimpatikusan, és sajnos gyakorlatilag Güszi ottani beszólásainak köszönhető hogy megszüntette ezen jó szokását. (Vissza lehet ezt is olvasni hogy így volt, nem áll szándékomban erről polemizálni, nem is ide tartozik)
Az első mondatban Hegylako-ra hivatkozik (azt bizonygatja, hogy saját nevében írt).
GI-ről van szó, akinek van funkciója az MTSZ-ben (jelenleg).
Finoman szólva nem tartom korrekt embernek, de mivel nincs jelen, erről ennyit.
A második idézett mondat a lényeg, ebben lettem elmarasztalva, szerintem méltatlanul.
GI meglehetősen durván érzékeltette velem, hogy nem tűri az ellenvéleményt.
Megvagyok a társasága nélkül.
Érdekes, hogy a "szerző" más néven jelentkezett be.
Volt már Hobo-bobo, legutóbb itt Tingatanga, ott meg Medves.
Szerintem a TUHU igen távol áll tőle, de lehet, hogy lelkes felmérő.
Hogy miért kellett ott engem emlegetni, azt nem tudom.
Ott engem ismernek, és tisztelnek. Legalábbis ezt érzem.
Akkoriban nem olvastam, nem írtam, volt fontosabb dolgom is.
Most is van, de ha már rákérdeztél, fogalmazhatok egyértelműen is.
Folytathatnám, milyen jelek utalnak állításom igazára, de nem teszem.
Tudomásul veszem, hogy ez a helyzet, és továbbra is járom a magam útját.
Tegnap jártam egyet a Börzsönyben, elkutyagoltam Nagymarostól Kóspallagig a kéken. A tapasztalataim röviden az alábbiakban olvashatóak:
A MÁV kissé megtréfált az indulásomkor, péntek este még azt írta az Elvíra, hogy szombat reggel 7:11-kor indul majd a szobi személy, reggel a Nyugatiban pedig azt láttam, hogy 7:11-kor csak egy váci személyvonat indul, a szobi zónázó előtte megy majd el 7:07-kor. Szerencsére mindig rátartással megyek ki az állomásra, így kényelmesen elértem a vonatot, aztán amikor a meleg Flirtben letelepedve megnéztem a telómon a menetrendet, akkor már a tényleges állapotot írta ki az Elvíra!
Mindenesetre a zónázóval a tervezettnél jóval korábban érkeztem meg Nagymarosra, leballagtam a partra, aztán tettem még egy kitérőt a kálvária tetejére is, mert az eddig mindig kimaradt a szórásból! Nincs valami szép kilátás odafentről, de legalább a lépcsőmászás jó volt bemelegítésnek a Hegyes tető előtt! A Templom-völgy hozta a formáját, most is bujkálni kellett a kidőlt fák alatt, aztán csak felértem a kilátóhoz is.
A Duna-parton
Kilátás a Kálvária kápolnától
A Templom-völgyben
Szépen rendbe tették a felújításkor, annyi szent: rozsdamentes korlátokat szereltek fel, a földszinti és félemeleti helységek pedig amolyan bivakhellyé lettek alakítva, bár kissé szellősek az üveg nélküli ablakszemek miatt. Szerintem kár volt a lassan évszázados patinát lecsiszolni a kilátó köveiről, az valami ódon fílinget adott az építménynek korábban. Persze ízlések és pofonok...
Leereszkedtem a gatyafékes lejtőn a Világos-tér rétjére, onnan már csak egy ugrás volt a Köves-mező. Innen sem volt kilátás a párás levegő miatt, hasonlóan a Julianus toronyhoz, mentem is tovább. Végiggyalogoltam az aszfaltút mentén kialakított széles nyiladékon az úttal párhuzamos keréknyomokon, aztán elérkeztem az első útvonalváltozás kezdetéhez. A kék jelzések kissé korábban tértek balra, mint régebben, végigmentem hát a hosszú Csapás-réten, ennek a végéről szép lett volna a kilátás a Magas-Börzsönyre, ha nem lett volna annyira párás a levegő, így éppen csak kivehetőek voltak a központi csúcsok.
A Julianus torony
A Csapás-réten
Kilátás a rét északnyugati végéről
Még a réten ereszkedtem le a Vizes-árokba, innen egészen Törökmezőig változatlan a nyomvonal, csak a turistaház előtti pár száz méteren botlottam bele egy kis nyomvonalváltozásba, valószínűleg a kalandpark miatt lett áthelyezve a kék és piros sáv jelzések útvonala. A turistaház is megújult, nem jártam arra már vagy két éve, most csodálkozva tapasztaltam, hogy befedték a korábbi kerthelységet is. Kívülről kicsit furcsán fest most a ház, de belül tágas és kényelmes.
Kalandpark Törökmezőn
A turistaház befedett kerthelysége
Megittam egy pohár forralt bort, aztán mentem tovább. Leereszkedtem a Halastó völgyébe, megcsodáltam a befagyott tavat, aztán továbbindultam a Békás-rét felé. A korábbi húzós fagy kiengedett a napsütés miatt, a rét szélen kénytelen voltam kamáslikat húzni a sár miatt. Végigkorcsolyáztam a réten átvezető sáros keréknyomokon, aztán ráakadtam a következő elterelésre.
Régebben a rét északnyugati sarkából kellett továbbindulni az erdei úton, most az új útvonal végigvezet a mező északi oldalán és csak később tér be az erdőbe. Egy irtásfoltig az úton vezettek a jelek, de az irtás előtt a szélső fák között jobbra tértek a kék jelzések az avarban alig kivehető nyomokra és leereszkedtek a tarvágás keleti peremén futó nyomokra. Az irtást magam mögött hagyva kezdődött a következő ösvényes szakasz: az úttól kb. 10-20 lépésre vezettek a felfestett jelzések a fák között. Kétségtelen tény, ki lett tisztítva a nyomvonal, ki lettek vágva a fák, bokrok, de nem sok értelmét látom én sem az egésznek!
A Békás-rét északi szélén vezető új kéktúra szakasz
Jellemző a szakaszra: jobbra a kép szélén a földút, középen a még kitaposatlan ösvény, balra vadvédelmi kerítés (tulajdonképpen ezért volt az elterelés)
Egészen az aszfaltútig haladtam ösvényeken, hol a földút bal, hogy a jobb oldalán. Az országút hozta a formáját, elcaplattam rajta a márianosztrai elágazásig, ott pihentem egyet a padokon, kivetkőztem a sáros kamáslikból és beporoszkáltam Kóspallagra. Közben metszően hideg szél támadt fel, én meg arra gondoltam, gyalogoljon fel a turistaházig az, akinek két anyja van, ezért behúzódtam a falu első kocsmájába, a Tiffaniba, itt egy Sopronit iszogatva vártam meg a buszomat.
A tavaly nyilvánosságra hozott OKT útvonal módosítások között van egy, ami a Gyenesdiáson átvezető szakaszt érinti:
"Hosszúszéna-rét Gyenesdiás, körforgalom
A jelenlegi útvonal a Hosszúszéna-réttől a Lőtéri utcán és a Falud utcán (végig aszfaltúton) éri el a 71-es út körforgalmát, az új útvonal útba ejti a Nagy-mezőt (KΔ jelzés a Festetics kilátóhoz), majd az S+ jelzés jelenlegi útvonalán, a felhagyott murvabányák között ereszkedik majd le Gyenesdiásra. A régi útvonalon a K- jelzés megszűnik, a P- jelzés marad."
A módosítás szerint az OKT új útvonala érinti a Szent Ilona káponát is, továbbá átmegy a kőfejtőn, úgy érkezik fel a Nagy-mezőre, ahonnan egy rövid kitérő csupán a kilátó. Ez tényleg szebb útvonal lesz a mostaninál.
Nálam is ugyanez volt. Nyilván akinek módja van rá, máshol osztja meg ezután az információkat. Talán a megyei szövetségek honlapjainak egy része működik tovább, illetve önálló oldalak is hamarosan szaporodni fognak, mint pld. a Gyuri esetében az oktatási témáról.
A nagy projekt majd csak lezárul (2015) aztán majd meglátjuk, hogy a jelenlegi vezetés még mindig megél e a politika hátszelén.
A honlapon nekem már két hete van hozzáférési gondom. Még a központi korlátozás előtt elszállt minden szerkesztői jogom. Nem csak a felhasználói oldalról, hanem az adminisztrátori felületen is. Nekem 404-es hibakódot adott fel.
Ugyanakkor hátulról tudtam szerkeszteni, illetve javítani néhány esetben. Például érintőpont felvitele az ment, de javítása már nem.
Cikkírásra azt kaptam, hogy "nincs jogosultsága az oldal megtekintéséhez"
Itt kevesebb jogom volt, mint egy frissen regisztrált felhasználónk. Az én cikkemet is más tette fel nevemben.
A központi letiltás január 17-től lépett életbe. Most cikkírás nincs, eseménynaptári bejegyzés sincs, de fórumon megy a szerkesztés. Igaz én nem linkeltem.
Valamilyen technikai hibája lesz ez a fórummotoruknak, mintsem korlátozás; mert nemcsak a linket bekopizva, de a hozzászólásablakban jobb felül felkínált saját linkbeillesztő funkcióval beleágyazva sem működik.
Igazad lesz, a linkek beillesztésével lehetett a baj. Sajnos kicsit meg kellett erőszakolnom a formátumot, mire nagysokára ílyen módon elfogadta. :( Remélem, azért így is átmegy a címzettnek...
Egy kicsit részletesebben arról, hogy miért kell a "kütyü".
Mint mindenkinek, nekem is van jó néhány vesszőparipám.
Az egyik Tömörd, Ilona-vár.
Végre látszik a vár helye, de nem látszik az oda vezető út.
A térkép-részleten fekete szabadkézi rajz szemlélteti az egykori nyiladékot (a google háttér jól érzékelteti a helyét).
Ez egykoron szekérút lehetett, most csak a "végeit" vettem szemügyre.
Azt hiszem még járható, és remélem, ha az "ösvény" felkerül a térképre, akkor előbb-utóbb Tömörd is "rájön" arra, hogy nem elég hirdetni a várat, be is kell mutatni, hogy jut oda az érdeklődő.
A kék "alulról" kerül, ennek történelmi oka van, 10 éve még a völgyben vezetett az út, de elterelték.
A hagyomány tisztelet, vagy csak a DEMO szándéka, esetleg lustaság miatt a vár alatti szakasz megmaradt, ide "vezették le" a kéket egy nyiladékban.
A domb természetesen kikerülhető:-(((
Kéne tehát a berajzolt útvonal!
Kis jóindulattal 400 méter.
Ennek kb. a közepétől a sáncok már 100 méteren belül vannak.
Látszik ez az É-D irányú nyiladék is.
Nem járható, de előtte-mögötte, ha jó becélozzuk az irányt eljutunk a sáncokig.
Pár éve szakasz jelezte, hogy honnan érdemes próbálkozni.
Persze lehet "alulról" is, négykézláb, leginkább.
Két nappal ezelőtt igen nagy sár volt, ezt nem ajánlom.
A nyiladékot úgy lehet megtalálni, hogy felfelé nézünk, és akkor látjuk, hol vannak a fák egymástól kissé távolabb.
Na, ott volt az egykori nyiladék, az atlasz térképén fel is van tüntetve.
Megjött talán válaszolni is tudtam rá, de rögtön utána ezt kaptam, a kéktúrás kérdezőnek pedig felhasználói üzenetet sem tudtam küldeni.
ERROR 403 - Forbidden Access is forbidden to the requested page.
Pedig csak ennyi lett volna a válaszban, lehet, hogy nem lehet linket küldeni?
Szevasz Csak találgatni tudok, feltehetően nem azonos pontoktól/ig vannak számolva az adatok. Évek alatt változások is történtek és napjainkban a helyzet csak fokozódik. Túratervezéshez ajánlott olyan online anyagokat használni amelyek viszonylag gyakran frissülnek, pld: http://www.turistautak.hu/TuHu/SzakaszokOKT_Irottko_Hollohaza.htm
Megpróbáltam üzenni neked, elvileg el is ment. Pedig csak egy sima mezei regisztrációm van ott, 0 hozzászólással. Hozzászólni nem próbáltam, mert épp nincs releváns mondanivalóm egyik témához sem. :)
Minden topik tökéletesen olvasható a linked alatt bejelentkezés nélkül is, egyetlen hozzászólás hiányzik csak a sorból (1165). Milyen korlátozásról van szó egész pontosan?
Néhány kéktúrával is kapcsolatos eddig nyilvános fórum a napokban teljes korlátozásra került. Ez az elmult napok eseményeire vezethető vissza, és a honlap üzemeltetőinek saját döntése volt. Kicsit gond lehet, hogy a hivatalos kéktúra tulajdonoshoz nem lehet kérdéssel fordulni illetve egymásnak sem tudunk ott segítő információkat adni. Aki még nem vesztette el a jogosultságait javaslom terelje ide az érdeklődőket.
És még egy jó példa: a Budai-hg. Régen összefüggő erdőség volt, aztán a járványok idején szőlőskert lett, mert a kútvíz ihatatlanná vált - ittak helyette bort. Aztán jött a filoxéra, kiirtotta a szőlőt, növényzet híján a talajt lemosta az eső, és ha akkor nem kapnak észbe az erdészek és nem ültetik be az egészet fenyővel, ma kiváló sziklamászó iskola lenne az erdők helyén. Tehát, ha hirtelen szűnik meg a növényzet az mindig a talaj pusztulásával jár.
Vitatkozzunk! A gazdálkodás lehet fenntartható, de lehet rabló is. A különbség, hogy a megújulás ütemét figyelembe veszi-e? Például a Húsvét-szigeten, az USA Dél-Nyugatán, Közép-Amerikában, Grönlandon civilizációk tűntek el, mert fenntarthatatlanul kezelték az erdőt (anaszázik, maják, grönlandi "vikingek"). De régen a Peloponnészoszi-félsziget is erdős volt, mint ahogy az Alföld is mikor őseink ideértek. Aztán sutty kivágták az erdőt, lett helyette szikes puszta - az Alföldön -, mert a leeső víz lejutott a sós altalajba, és kimosta a sziksót, hiszen nem volt erdő ami elpárologtatta volna a vizet. Ennek okán kisebb lett az éves csapadék mennyiség is, tehát a klíma is megváltozott... Persze van pozitív példa is: a pápuák erdőgazdálkodása fenntartható, és ne feledjük Kaán Károlyt se. Japánban a Tokugava-sógunok a XVI. században központilag szabályozták az erdőgazdálkodást, de a német fejedelmek is sokat tettek az ügy érdekében itt Európában. Nálunk szerintem jó a helyzet, csak azt sajnálom, hogy nem akkreditáltatják magukat egyes erdészeteink.
Nincs abban semmi, ha az ember használ egy hasznos szerszámot! Van annak sok haszna, én pld. sokkal kalandosabbakat túrázom, mióta használom. Jobban bele merek menni a bizonytalanba. ...és nem kell ránézni, ha nem akarsz!
